Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1923. március (19. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-02 / 49. szám

e­k­ szövetkezetét támogatták, ezen támogatá­sukért nagyobb jövedelmet is érdemelnek, míg a kosztpénz üzlethez nem kell más, mint tőke és azután minden munka és különösebb kiérdemeltség nélkül a tőke­­tulajdonos ásítozás közben nyugodtan várhatja hetenként a sült galambnak a szájába való repülését. A zárszámadások­­egyhangú elfogadása után hozott a közgyűlés egy olyan hatá­rozatot, amely szerint a szövetkezetnél 1000 és 10000 koronás alapítványi üzlet­részeket jegyzőknek az alapszabályszerű 5 százalék osztalékon felül a folyó évtől kezdődőleg a fegyintézet által mindenkor megállapítandó kamatláb erejéig külön jutalékot ad. Ez a kamatláb ma 9 száza­lék. A vezető testületek megbízatása lejár­ván, megválasztotta a közgyűlés lelkes, egyhangú felkiáltással ügyvezető testüle­teit és pedig az igazgatóság tagjaiul : Pákozdy László, Kiss Albert, Tóth Imre, Hódi Péter, Csáki Ferenc, Kincses János, Hódi József és Gábor Istvánt ; — a fel­ügyelő bizottság tagjaiul : Thész Radó, Török Mózes és Pócsy Mihályt ; — jog­tanácsosul : dr Széll Bálint ügyvédet. Pákozdy László nagymérvű elfoglaltsá­gára hivatkozva, a megválasztás elől ki­­akart ugyan térni, de a közgyűlés méltá­nyolva helyzetét, csupán 1 évi szabadsá­got engedélyezett részére, amibe azután nevezett is belenyugodott. Megalakult ez­után az igazgatóság, melynek során el­nökké : K­i­s­s Albertet, elnökhelyettessé , T­ó­t­h Imrét, ügyvezető igazgatóvá pedig­ G­á­b­o­s Istvánt, míg a felügyelő bizottság elnökévé : Thész Radót, jegyzővé pedig Pécsy Mihályt választotta meg. Tíz felebbezést tárgyal naponta a felszólaló bizottság. D­e­rr­e István pénzügyi titkár referá­lása alapján ma, pénteken délelőtt 9 óra­kor kezdi el Lázár Lajos gazdasági fő­tanácsos elnöklete alatt azoknak a feleb­­bezéseknek letárgyalását az adófelszólam­­lási bizottság, melyeket az 1920 és 21-es vagyon és jövedelem adók ellen beadtak. A bizottság egyelőre naponta 10—10 fe­­lebbezést bírál el. A tárgyaláson, mely 9 órakor kezdődik mindennap, az érdekel­tek megjelenhetnek és érveiket előadhat­ják. Az első két napon az alábbi adózók felebbezése kerül tárgyalás alá. Pénteken, március 2-án: Dr Halász Manó ügyvéd, Fejes Péter Pál Szentesi utca, dr Friedländer Pál orvos, özv. Papi Józsefné Szentesi utca, id. özv. Korsós Imréné Szentesi utca, Ifj. Nagy István, Hézső Pál, T. Szűcs Ferenc, Szécséner Mór kereskedő, Varga Lajos Lévai utca 2 szám. Szombaton, március 3-án: Özvegy Imre Pálné Révai utca 10, Sipter Lajos Révai utca 18, Kenéz Pál Gyulai utca 15, Fejes Ferenc Pálfi utca 1, Hős Pál Len­kei utca 2, Espersütz János borbélymes­ter, Halpern Kálmán Verbőczi utca 10, Berecki Istvánné Verbőczi utca 14, Szabó Imre Zrínyi utca 39 szám alatti lakosok. Tévedés! Haverda Mária nem Vásárhelyen, ha­nem Pécsben van! Az emberek fantáziája nagyon élénk és sokszor olyan meséket költ, melyek abszurd voltuk mellett egyesekre igen kellemetlenek, sőt bántóak lehetnek. Ilyen fantasztikus esetről emlékezhetünk meg most, melynek központjában Vásár­hely és közelebbről egy magét tisztes, szorgalmas munkával fentartó magyar nő áll, akiről ostoba megjegyzések alapján azt költötték, hogy nem más, mint a hír­hedt Haverda Mária, aki Szabadkán Já­nosival és Vojtával szövetkezve gazdag, de fukar anyját agyonlövette s aki ezért 10 évet ült Mária Nosztrán. A végzetesen bántó tévedésről az alábbiakban számo­lunk be : Most lesz 2 éve, hogy a vásárhelyi nagyállomásra restaurációt, ételek és ita­lok kimérését engedélyezte az államvasu­tak szegedi üzletvezetősége és a jogot Fábián Ferencné Koller Jolánnak adta ki. Tavaly a férje meghalt s ezóta özvegy maga vezeti a restaurációt. Utóbb feltűnt a csinos, barna asszonynak, hogy az uta­sok közül többen nagyon megnézik. Nem törődött vele. De azután magyarázatot adtak maguk az emberek. Egy szegedi főkalauz, aki a férjét ismerte, egyszer megjegyezte : — Tudja-e Nagyséd, mit hallolam­ a vonaton ? Azt beszélik, hogy a vásárhelyi restisné nem más, mint a hírhedt Ha­verda Mária ! Ekkor még nem sokat törődött a do­loggal Koller Jolán. Azután azonban fi­gyelmeztette Kádár állomási portás is és kiváncsi volt a leány neveit. Legutóbb egy hordár jelezte neki : — Nagysága kérem, két szentesi utas azt kérdezte, hogy ugy­e maga Haverda Mária 1 Még csodálkoztak, hogy egy anya­gyilkosnak adott büfféjogot ez államva­­sut 1 VÁSÁRHELYI REGGELI ÚJSÁGn wmsmi—n—im 1926 március 2 Az esetet most már felháborodással pa­naszolta el özvegy Fábián Ferencné Kol­ler Jolán, annyival inkább, mert­­ becsü­letesen, tisztes munkával, fáradozással keresi a kenyerét. A balgatag beszéd tarthatatlan is s ezon csodálkozunk, amel­lett, hogy Koller Jolánt a vasúti tisztikör ismeri, Haverda Mária soha jogot nem kaphatna, de nem is kér, mert Bécsben van, ott bujdosik. S egyébként is Keller Jolán szép barna nő, Haverda Mária pe­dig szürke, levénült, sápadt asszony. Kel­ler Jolán Zsombolyon volt 7 évig, majd Kiskunfélegyházán 9 évig megválasztott gépírónő a város alkalmazásában s azu­tán a szegedi Üzletvezetőségnél 4 évig, onnan ment férjhez. Édesapja főmozdony­vezető, bátyja Ferenc pedig a miskolczi konzervatórium igazgatója. A vásárhelyi nagyállomás olcsó szenzációja tehát szét­pattant, mint a szappanbuborék. A nöiszabóiparban is kizárták a munkásokat. A fővárosi nöiszabóiparban a munka­adók és a munkások között teljesen ki­éleződött a helyzet. A munkások 50—60 százalék béremelést kértek még január havában. A munkaadók 20 százalékos béremelés folyósítását mondották ki, azon­ban egyes üzemekben a munkaadók az általuk felajánlott 20 százalékos béreme­lés kifizetését érthetetlen okokból megta­gadták. Erre a munkások szombaton be­szüntették a munkát. A munkaadók ér­dekképviselete szombaton tartott ülésén hozott határozata alapján 40 százalékos bérjavítást ajánlott fel, ha a munkások hétfőn felveszik a munkát. A keresztényszocialista szabómunká­sok, éppen úgy, mint a szociáldemokra­ták, a munkaadóknak ezt az ajánlatot nem tartották elfogadhatónak, mert január óta, mikor az 50—60 százalékos béreme­lést kérték a közszükségleti cikkek tete­mesen megdrágultak, miért is ragaszkod­nak az eredeti követelések megadásához s a munkát addig nem hajlandók fel­venni. A munkások állásfoglalásával a Nők­a­­készítők Országos Szövetsége tegnapra összehívott gyűlésén foglalkozott. A mun­kaadók kimondották, hogy a munkások követeléseit nem tartják teljesíthetőnek. Mivel pedig a munkát egyes üzemekben felvenni nem akarják, retorzióként az ösz­­szes műhelyekből kizárják a még dolgozó munkásokat is. A kizárási határozatot a Nőiruhakészí­­tők Országos Szövetségéhez tartozó na­gyobb üzemek tulajdonosai végre is haj­tották. A kizárt munkások száma felülha­ladja az ezret. Csokonai. Egy kálomista pap s Csokonai Egymásnak voltak jó barátai Kilódul egyszer Debreczenbe! S a jó barát előtt megáll, S: ihatnám, pajtás ! Így kiált föl Csokonai Vitéz Mihály. .No ha ihatnál, hát majd ihatol, Akad még bor számodra valahol, Ha máshol nem, tehát pincémben . Ottan nem egy hordó bar áll.“ Szólott a pap, s leballag véle Csokonai Vitéz Mihály. .Ihol ni, uccu !“ fölkiált a pap,­­ Amint egy hordóból dugaszt kikap. .Szaladj csapért ! ott fönn felejtém ; Szaladj, öcsém, de meg ne állj!“ És fölrohan­­ó halálában Csokonai Vitéz Mihály. A tikre tette tenyerét a pap . Csak vár, csak vér, hogy jön tálén a csap, S a csap nem jött, és a pap morgott­ .De mi az ördögöt csinál, Hol a pokolba marad az a Csokonai Vitéz Mihály ?“ Tovább nem győzte várni a csapot. Ott hagyta a hordót, (a bor kifolyt,) Fölmen a pincéből a házba, De ott fenn senkit nem talál. Csak késő este érkezett meg Csokonai Vitéz Mihály. Hát a dologban ez volt az egész: Kereste ott fönn a csapot Vitéz, Zeget-zugot kikutat érte, De csak nem jön rá, hogy hol áll ? És igy csapért szomszédba mégyen Csokonai Vitéz Mihály. A szomszédban valami lakzi volt. Elébe hoztak ételt és italt ; És im az étel és bor mellett És a zenészek hanginál Csapot, papot, mindent felajtett Csokonai Vitéz Mihály. (Pest, 1844) Petőfi Sándor. — A 11 ik kerületi olvasókör választ­mányát március 3-én este 6 órára vá­lasztmányi ülésre tisztelettel meghívja az Elnökség, mim­mm. Aki azt mondja, hogy Zalában ártatlanul szen­vednek az internáltak, az vagy tudatosan valótlant ellít, vagy tévedni méltóztatik. Koraczi őszinteséggel szólva vagy hazu­dik mint a kutya, vagy ostobán hisz, mint a nagy fülü madár, melyet szamárnak is csúfolnak. Mert nemcsak hogy azok a kutya és más husi felfaló urak nagy ré­sze kommunista, hanem itthon a lelkek­ben is sok sok ezer bolseviki rejtőzik. Csak egy picike kis finom gyümölcsöt mutatok én itt be. Lakik itt a János tér környékén egy huszáros úri­ember, aki a világháborúban is oda járt. Kimegy a na­pokban a tanyára, hogy szétnézzen. Amint az istállóban szemlélődik, látja, hogy a paripa nagyon gunnyaszt és nem nyúl az ennivalóhoz, csak éli. Mi lelte ezt a lo­vat ! Vizsgálódik az úr. Nem sokat kellett kutatnia, megdöbbenve konstatálta, hogy a szegény párának a nyelve van kivágva. Mi történt itt ? Riadt rá a béresre. Az nem volt se tudója, se látója a dolognak. A kanász bajlódott vele ma délelőtt. Elő­vették a fattyút. Mit tudom én, hogy ki az isten tipte ki a nyelvit! Felelte a kö­­lök. Nem buttam én bele, fene a komisz dögit egye meg ! A béres váltig erősítette, hogy neki tudnia kell a dologról. A gaz­da is keményebben fogta, mire a kanász szemtelen duzzogással köpte ki a szót: Hát igenis hogy én vágtam ki a nyelvit a disznónak, mert nem hajtott a szóra. Hanem úgy nyúljon hozzám egy ujjal is az úr, hogy fölgyújtom a tanyáját, oszt mindent fölpörzsölök az istenit annak a komisz párának ! . . . Hogy a gazda meg­­retirált-e a fenyegetéstől s hogy a kazalba való belecsiholás lecsendesitette-e a vérit, nem tudom. Arról se hallottam, hogy a gyerek valamelyik doktornál járt volna vízi reportért, csak azt érzem, hogy az a 12 esztendős kanász, akinek a nevét még elrettentő példa gyanánt se szabad kiírni, nem az én, nem a kormány, nem is a törvény lelkéből, hanem valahonnan más­honnan, valami kivaka méregből beszélt, mely nem mondom hogy új keletű, de mindenesetre maradványa annak az idő­nek, mikor itt is kis Moszkvát akartak játszani, mikor Magyarországon is a nap­lopást, a butaságot és a cserék hadát akarták úrrá tenni. A­z ez öszömadta 12 éves fickó, az a 150 ezer koronás drága emberpalánta a lelkében öntudatlanul, de nyilvánvalóan kommunista, vagyis való­ságos bolseviki, aki az első füvelomra elröpítené a követ a fejedhez és ő rán­taná meg alattad legelőször a hóhérköte­lét. S az a fiú, az a csimota azt nem úgy találta fel, mert az azt halotta. Otthon, vagy a szomszédban, a komaéknál, a tambura bálban, vagy a gyűlésen. Akár­hol, de megmérgezett lelkéből a rejtőző kioaka gáza lobbant ki, mikor azt mon­dotta, hogy : „ha azonban az úr bántani mer, belecsiholok a kazalba! . . .“ Ne csapkodja össze kezét a nagyképű világ, hanem értse meg, hogy a gyujtogatóknak nem a korzón a helye, hanem a tűzben,­­ amelybe azelőtt beledobtak. S ha nem ott van, fogja be a szájat s egye hallgat­va a társadalom drága kenyerét, melyet s nem érdemel meg. Értse meg a nagyképű világ s értse meg ma, a nemzeti hadse­reg bevonulásának 3 esztendős évfordu­lóján mindenki, hogy azt a kezet, ame­lyik kenyeret ad, meg kell csókolni s nem megverni. Mert aki azt teszi, rosszabb az útszéli kutyánál . . . — Honnan tudta meg ? Azt mondja a naptár, hogy március 1-én enyhe lesz az idő és tavasziasan kisüt a nap. Béles­­tünk, várjon igy lészen-e ? Így lett. Hideg­től elcsigázott testünk csak úgy fürdőzött a tavaszi napsugárban, mely a déli olda­lon még a viharvert kopottas dakut is kigomboltatta az emberrel. Eltöpreng a gondolkozó agy és azt kérdezi: honnan tudta meg az idő, hogy március elseje van ? Honnan tudta meg a naptár, hogy ez a nap a tavasz első füvelmét hozza el. És hogyan sütött ki pont ma a nap, az öreg, aki még tegnap is állig gombol­­t kozott be felhőrongyaiba, mint az ég züllött bohémja. Honnan tudta meg az ember, aki a naptárt csinálta? Troczkij szerint mindnyájan egyenlők vagyunk: az is, aki megírja évekkel előbb, hogy melyik napon lép tavasz jegyébe a nap, aki csillagok pályafutását méri meg isten­hez törő agyával, vagy az is, aki károm­kodik, hogy lyukas kalapján befoly az eső, vagy cipője elissze a sarat. Mind­nyájan egyenlők vagyunk : Vörös Gábor, aki dupla porciót evett és Edison, aki­nek egy veleje egy évszázad boldogságá­nak melegét árasztotta az emberiségre. Nem vagyunk mindnyájan egyenlők. Sőt nagyon különbözők vagyunk, akár a teg­nap és a ma . . . — Közigazgatási hírek. A legutolsó napi bevétel 1 millió 812 ezer korona volt az adópénztárban, melyből inségadó 41 ezer, búzaadó 353 ezer, a többi más közadó, benne másfél millió a jövedelem és vagyonadó. — A posta és távírda igazgatóság a szegedi postás sport egylet részére téglaadományt kér. — Tóth Lajos és társai, valamint Zsedényi István és társai villanylámpák, felállítását kérik. — G­ó­g­á­n Máté és társai a tanács azon határozatot, mellyel ajkai bérletüket fel­mondotta, — megfellebbezték. — A sze­­retetházi gondnok jelenti, hogy Vizi Mi­­hályné ápolt meghalt. — Csanki Istvánt a szeretetházba felvették. — Budapest fő­város közönsége Vásárhelyt is meghívta a március 15-iki Petőfi ünnepélyre. — Orovecz János a róm. kath. sirkertben levő hullaház kijavítását kéri. — Balog János 500, Forrei Sándor, Tóth Sándor és Becsei János 300—300 koronát ado­mányoztak dispenzációjuk alkalmával a rokkantaknak. — A közellátás lisztekért 720 ezer koronéve­­ tartozik a malomnak. — Kenéz János kéri a várost, hogy ta­konykor miatt kiirtott lovának árát utal­ványozza ki a város. — Székesfehérvár pártolás végett megküldte a nemzetgyű­léshez intézett feliratát, melyben komoly munkát kér. — Protestáns estély. A folyó hó 4-én, most vasárnap délután 5 órakor a városi Székház közgyűlési termében protestáns estély lesz, melynek műsora a következő: 1) Gyülekezeti ének : 130 dicséret 1. verse. — 2) Ima: Jakab László. — 3) Karének: Polgári fiúiskolai énekkar. — 4) Szavalat : Poltz Edit. — 5) Magánének : Olasz Ist­ván. 6) Felolvasás: Barabás Istvánné. — 7) Zene : dr­­ácz Béla. — 8) Szavalat: Szathmári Dezső. — 9) Kettős ének: Bolla nővérek. — 10) Zárszó és ima: Durkó Gábor. — 11) Gyülekezeti ének: 130 dicséret 5 verse. — Jótékony ada­kozás részben a harangalap, részben az ifjúsági egyesület javára. — Az állatforgalmi szavatosság. A hivatalos lap keddi száma közli az 1923 évi X. törvénycikkét az állatforgalmi sza­vatosságról, amely azért bir jelentőséggel, mert az eddigi szétszórt jogszabályokat egybevonja és összesíti. A vélelmi idő eszerint lovaknál kehesség és takonykor 14 nap, havi vakság 30 nap, szarvasmar­hánál gumókor 30 nap, juhoknál: juh 14 nap juhhimlő 8 nap, mételykor 30 nap, sertéseknél orbánc 3 nap, sertéspestis 5 nap, borsókőkor 30 nap. A törvény teg­nap, 1-én lépett életbe. — Újabb segélyesek. A szegényügyi bizottság legutóbbi ülésében, melyen F­a­­r­a­g­ó Sándor, K­r­i­s­t­ó Pál és Kovács­­ Pál vettek részt, felvette: Német János Kovács téglagyár telepi lakost havi 50, — özv. Kovács Jánosné Szőlő­ utca 1 sz. a. lakost havi 30 korona segélyre március 1- től kezdve ; egyidejűleg az özv. Bordás Bálintné segélyét havi 40, — az özv. Sz. Nagy Józsefné segélyét havi 30, — ez özv. Becsei Józsefné segélyét havi 25 ko­ronára emelte. — Özv. Muc­si Sándornét a szeretetházba utalta. — A református ifjúsági egyesület alapitó, rendes és pártoló tagjait március 11- én vasárnap délután 3 órakor az egye­sület hivatalos helyiségében (Bocskai­ utcai iskola.) tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Tárgy: Az alapsza­bályok bemutatása, 2) elnöki bejelentések. — A választmány tagjait és tisztikarát március hó 4 én d. u. 3 órára kérem. Ifj. dr C­s­á­k­y Lajos elnök. — Jöjjön el, ha szeret táncolni, az Iparosok nyugdíj egyesületének szombat esti családias estélyére. Tudja hol lesz? Az Iparegyletben. a Vásárhely-Kutason, a kispusztai is­kolában folyó hó 4-én, vasárnap délelőtt 10 órakor református istentiszteletek és délután 2 órakor szabadoktatási előadást tart Márton Árpád lelkész. — A gazdaasszonyok egyesületének tagjai értesüthetnek, hogy a kifizetés f. hó 4-én, vasárnap délután 2—5 óra között lesz a Gazdasági Egylet olvasó termében — A szabómesterek beszüntették a hitelt. A férfi és női szabó­mesterek szak­osztálya, legutóbbi taggyűlésén a munka­bér és vállalati árak rendezésével kap­csolatosan egységesen kimondotta, hogy tekint­ettel a folyton súlyosbodó viszo­nyokra, a hitelt kénytelenek beszün­tetni. Egyben pedig ezúton kívánja a kö­zönség tudomására hozni, hogy megren­deléseknél a vállalati összeg 50 százalé­kának előzetes befizetését fogja beve­zetni. — A pótméntavizsgálat március 5-én, hétfőn délelőtt 10 órakor lesz a mázsa­­háznál. Akik menlovukat be akarják mu­tatni, szombat délig jelentsék szándéku­kat a városházán, a gazdasági ügyosz­tályban. — Munkát keresnek : tanyásbéresek, kocsisok, udvarosok, hónaposok, lakato­sok, mindenes főzőnők, mindenes leányok, és­bejáró takarítónők. Bővebbet a mázsa­­háznál. V. Rárósi van eladó Lakás kér lehetőleg 1 adóhivatal Kenyeredő szomszédi Eladó Kin­­csen a 6-ik vetéssel, ti Kinizsi-u. Kiadó Iucí Szakállház Igás kocsi hordási* e sich-utca € Eladó egy máson a v sei. Megtur Stráfkocsi, és egy kuk meny elad* 398 n.-es s eladó Arai és kukorica és két közi GrófBercs Egy időseb 20 szám. Schunda ci­rozva, kitür Sas kávéhé utca 6 Egy fekete, pár 39 es (1­6 szél colo, cement juté Minden els­ő számú hé az aranytó föld. Azonn vagy Klauzi Egy középk­­őnek ajár Ajánlatot a Kutvölgyön adó, ért. Le Rárósi nyom eladó, ért. T A tóban luc és fél hold 19 szám. Zrinyi­ u. 80 artézi kuttal szám alatt 1 3 kis hold fi­öl föld sürgi Egy engedély eladó, ért. V Csókás dűlő Eladó a tófal ültetett 16 d A Pusztán 8 öt hold elad A Pálé­nyon belsü Papere­sen eladó. E A síkban eg szomszédság 11 sz­­alett, v a 16-ik dűlői Olcsó ház. A bad kézből 1 Bővebbet dr A Vékony Jó­gősen eladó, III. Lévai­ u.­­ eladó.­ért, a Ifj Cásztvay szám alatti h bevezetéssel pályaudvaron A Gyulában szomszédságé Megtudható _­ Eladó IV. Kö esetleg földéri ott, vagy Kön Vil. Bajza­ u. eladó Gazdi azonnal át is 53 sz. n. piac Egy vágott ot­ levő kocsi ru szerszámmal, Réz-u. 11. A síkba 16 ik eladó. Megtud Rákos János­­ szélmalom mi

Next