Vásárhelyi Reggeli Ujság, 1932. május (28. évfolyam, 100-126. szám)

1932-05-01 / 100. szám

járásbíróság 'Ság._______ sívonat. árok pénztár Kálmánnál imdátatt akönyvi halb árverést és jánulé kvásárhelyi. ejvő, hmvá+ 1. sort . hut 40. sz. árban el-19-én délhatóság hitet fogják fian a kiki>n nem ad kötelesek 0 százalékát LX. t. c. trfolyammal a pirosban a bánatpénz helyezéséről a kiküldöttételeket alá, 170. §-ai kikiáltási árba többet ;s nyomban mint megálla ígért ár kiegészíteni rilis hó 8. ise. kiadó. feny. lefoglalt 1 nájiuis 10-én ta udvarán az fizetési rilis 30. lóhivatal. város asztok 1933 pen. izponti vállügyminiszteilete. értépviselőválte felvecnket és a évi májius tik napjáig v kirosi széklalos helyitt 8 óráitól névjegyzőjegyzékeit bízottjának kintheti éis tei 6 óráig :i hagyottakét illetőleg vai annak, leválasztlók ágában áll ily felvétel ni. május hó kp 30. napi 1 12 óráig címezve a s nyujtandók ! y személy- léseit indo- latni. t a fent lelyiségben is, hó 14. órától 12 isszuk ki, győző, vagy mindenki délután 25 a felszóa felszólalásus hó ipjáig ideira észrev jegyzékbez 1932. év natár ber - más jogmájus hó ólag a fogy szemétekibe való ills hó 19. főjegyző, gázmesteri Hódmezővásárhely, 1932 máju 1. Vasárnap. Ára 16 fillér. XXXVIII. évfolyam. 100. szám. Felelős szerkesztő és laptulajdonos KÚN BÉLA. Szerkesztőség és kiadóhivatal Kossuth-tér. Telefonszám 79. Előfizetési ár helyben: Negyedévre 7— P Félévre 14.—• P Vidékre: Negyedévre 10.— P Telefonszém 79. FÜGGETLEN PuUTlKACNAPILAP VÁSÁRHELYI A munka jelentősége. Irta : Dr .Baltazár Dezső. A termelési tényezők között, nevezetesen a földi és a tőke társaságában azért helyezzük második helyre a munkát, mert a munka teljesítője az ember kétségtelenül utána következik létrejövetel tekintetében a földnek. A föld elébb lett és utána és belőle az ember. Lelki érték tekintetében minden bizonnyal az emberé az első hely, akit lelkisége, szellemisége és egy tökéletesebb világba elhivatottsága csakugyan a teremtés koronájának méltóságára emel. A teremtés semmi más élő vagy élettelen részre nem tud öntudatos közösséget fentartani az Istennel, csak az ember. Ezen az igazságon semmit sem változtat az, ha az emberek vagy nemzetek átmenetileg azzal akarják nagyobbratartani magukat, hogy az Isten és vallás tagadása által el igyekeznek mosni maguk és az állatok között a különbség választóvonalát. A munka tehát, mint a lelkiséggel kapcsolatos, öntudatos emberi tevékenység a termelési tényezők között lelki méltóság tekintetében első helyet követel magának. Joggal követel. Van olyan selejtes felfogás, amelyik tehernek, sőt csapásnak tartja a munkát. Annak tartja egyrészről azért, mert állati érzés világba helyezkedik által, látva, hogy az állatok legnagyobb része ugyancsak vonogatja a munkától magát, részint azért, mert valami sajátságos megtévelyedés folytán az ment bele az emberek köztudatába, hogy a biblia szerint Isten átka a munka. Mintha a boldogság paradicsomi állapotában nem lett volna az ember tevékenysége körébe más beosztva, mint a kész javak evése, ivása, munka nélkül. Azt el kell hinnünk, hogy boldogságra teremtette a Teremtő az embert s az életét úgy osztotta be, hogy minden életnyilvánulásakat a boldogságot szolgálja. Meg van írva a Szentírásban, hogy a paradicsom boldog helyét azzal a feladattal adta az Isten az embernek, hogy „művelje és őrizze“ azt. A művelés munkával jár. Tehát a munka a boldogság része. Ezt érezzük mindnyájan, akik a munkát a munkáért szeretjük. H ha a tökéletesen boldog Isten „örökké munkás“, akkor az ő képére és hasonlatosságára a teremtett embernek is munkásnak kell lennie. A munkát és a „munkás“ méltóságos elnevezését nem szabad és nemlehet egy társadalmi osztálynak sem a magaszámára lefoglalni és kisajátítani. Én a munkában nem rideg kötelességet látok, hanem jogot és gyönyörűséget. Ha tehát jog a munka, akkor a munkához, a munkára mindenkinek joga van. Joga van a munka után kenyérre is, mert a kenyér élet. A munka ennélfogva életjog. Hogy a munkához való jogát érvényesíthesse az ember, munkaalkalmak nyújtására van szükség. Valamire való ember — ha csak nem munkaképtelen — el sem fogadja munka nélkül a kenyeret. A munkaképes emberre megalázó és szégyen számba megy, ha munkanélküli kenyeret kell elfogadnia az éhség kínzása miatt. A tudományok és találmányok szédületes fejlődése minden elismerésre méltósága mellett is azzal a hátránnyal rendezte be s alakitotta átal a termelést, hogy az emberi munka egy jelentékeny részét nélkülözhetővé tette. A társadalom gazdaságának ezt a veszedelmét a gépipar, a nagy gyári üzemek hozták a világra. A veszedelem ma már olyan méreteket öltött, hogy elhárítására az államoknak nagyon gyors és nagyon gyökeres intézkedéseket kell tenniük. Az emberi munkát feleslegessé tevő gyáripar maga magára is veszedelmet jelent, mert a munkanélküliek ellátása terhét feltétlenül neki kell viselnie, az államoknak pedig azt a kockázatot, amit a munkanélküliek tömege az erkölcs és rend oldalain jelent. Akárhogyan gondolkozik is a nagy tőke érdekeltsége, semmi más út nem kínálkozik a veszedelem elhárítására, mint az, hogy az emberi kéz munkáját kell alkalmazni minden olyan termelési ágban, ahol az emberi ész és kéz munkája legalább olyan jó eredményt és minőséget tud létrehozni, mint a gép. A mezőgazdaságnak gépüzemre berendezkedését kell elsősorban leállítani, ahol nemcsak az emberi munka, de az állati munka jelentékeny része is tétlenségbe lett visszavetve. A mezőgazdaság terén áll igazán — igen kevés kivételtől eltekintve — hogy az emberi kéz munkája minőség tekintetében nemcsak kiállja a versenyt a gépekkel, hanem felül is múlja azokat. Az kétségtelen, hogy a munka végzésének gyorsasága a gépek előnyére írható. De ez az előny alacsonnyá törpül ahoz a hátrányhoz képest, amit a mezőgazdasági üzemekből kiszorult munkátlanok és kenyörtelenek éhező, elégedetlen, forrongó tömege jelent, amelyet nemcsak társadalmi, emberbaráti, hanem állami érdek és kötelesség a gondoskodás támogató karjára venni. A mezőgazdasági gépek mellett a gyorsaságon kívül fel szokták hozni a végzett munka olcsóságának előnyét is. Ma már a magas ipari árak mellett erősen kétséges ennek az állításnak az igazsága. Sőt merem állítani, hogy a tőkeszegény gazdákat épen a gazdasági gépüzem bevezetése juttatta tönkre. Az ilyen részletkérdésekben nagy igazságok tükröződnek. Fájdalom , hogy gonosz szellem hatása alatt úgy alakult ki az a helyzet, hogy a munkások és munkaadók két ellenséges táborként állíttattak egymással szemben, ahelyett, hogy a termelés eredményében igazságos osztályt csinál, ha egy közös érdekű és közössorsú nagy családnak éreznék magukat, a hazának, mint édesanyának fősége alatt. A munkásság ellenséges indulata, amely a mezőgazdasági folyamat legsürgetősebb, legszorgosabb időit a követelések felfokozásával a munkaadó kizsákmányolásárahasználta fel, kényszerítette a munka adókat a türelmes gépüzem bevezetésére. Viszont amunkaadók a nagy munkakínálat idején adták vissza éhbérek formájában a kölcsönt. Ennek nem isabad így menni tovább. A kölcsönös megértésnek munkakások és munkaadók között létre kell jönni, mert különben a két ellenséges tábor felemészti egymást. Ha a mindkét fél részére előnyös és igazságos megegyezés nem megy a józan belátás útján, az államnak hatalmi eszközökkel is be kell rendezni a jobb jövendőre képző iskolát. Úgy hiszem, hogy az állam sokkal szükségtelenebb helyekre isbevezette márhatalmi intézkedéseit, legalább ez esetben szükséges területen érvényesítette. Hiszem azt is, hogy az ellenségeskedés idején szenvedtek már a munkaadók és munkások is annyit, hogy a méltányos és igazságos megegyezésre kész bennük a lélektani állapot. Fájdalom, hogyha a földbirtok üzem hasznán kellene osztozkodniok, akkor ma mindegyik rész üreskézzel menne el az osztozkodásról, mert nincsen haszon. A megegyezés alapja egyelőre az üzemköltségekben elhelyezkedő létfentartási legkisebb szükséglet lehet mindenik oldalon. A munkaalkalom hiánya aránylag még sokkal veszedelmesebb méreteket öltött az ipar terén. A nagy gyáripar rohamos fejlődése az utolsó két évtized alatt a kisipari munkaadók és munkások legnagyobb részét a szó szoros értelmében vett nyomorusságbal döntötte. Csak a vak nem látta, hogy a gyáripar a fejlődés mohó menetének erőltetésével a saját maga vesztét is előidézi. A gyáripar tömegtermelésének fogyasztásképes vagy jobban mondva vásárlóképes társadalom kell. A társadalom legszélesebb rétegében a vásárlóképességet épen a gyáripar által előidézett munkanélküliség ásta alá. Mit ér az emberi találmányok büszkeségének a gépipar területén való dobzódása, mit ér az, olcsó, mit ér a tömérdek termelés, ha a termelés raktárai körül duvabdá kényszerültt tömegek lázongása jelzi a végveszély tizenkettedik órájának közeledtét. Ha lassúbb lesz is, ha drágább lesz is az ipari termelés, mindazokban az ipari ágakban, ahol a kézműipar legalább olyan minőséget tud előállítani, mint a gépipar, a kisiparnak vissza kell adni az életet. Kétségbeesve látja az ember, hogy az ipari szakmák tisztesművelőinek, munkaadóinak és munkásainak egész tömege miként van tönkremenve és kidobva a tanácstalanság és pusztulás országútjára, ahol a gépipar óriási szekere legázolta minden reményüket. A városok érzik legjobban, hogy anyagi, szellemi, művelődési és valláserkölcsi mérlegen mérve micsoda irtóztató kárt jelent a kisipar elpusztulása. Alegrendesebb, legpontosabb, legfizetőképesebb, legáldozatkészebb, legcsaládiasabb, legvallásosabb része ment tönkre a kisipar csődjében a várospolgárságnak. Nem akarom itt felsorolni azokat az ipari szakmákat, amelyekben a kisipar minőség tekintetében versenyképes a nagyiparral; első gondolatra megállapíthatja mindenki. Szép lassan és fokozatosan fel kell számolni a nagyiparnak azt a részét, mely a társadalom gazdaságában tömegek hanyatlását idézte elő és az emberi munkától elszakadása folytán lélektelenné tette maga magát. A lélektelenség folytán eljő az élettelenség is, mert hiába olcsó, hiába gyors és tömeges a termelés, ha hiányzik a fogyasztás. A természetes kiegyenlítődés így is, úgyis első jobb ha az állam által szabályozva emberek és javak rombolása nélkül, jön el annak az igazságnak a vezércsillaga mellett, Hogy a munkára fennáll mindenkinek a kötelessége, de a joga is. Áss érem másik oldala. Irta: CÚZár CajOS gazdasági főtanácsos. Nem a gazdasági lehetetten fütes,se kínlódó és vergődő gazdának az elgondolása, amit a maga iránti sajnálkozás, vagy rokonszenv megnyeréséért eszelt ki, hanem a társadalmi osztályok vezető egyéniségeinek, de a kormánynak is az a felfogása, hogy mivel csak és csupán mezőgazdasági állammá lettünk, a világkrízis nehéz állapotában legeslegelső kötelesség a mezőgazdasági válságon való segítés, ha azt akarjuk, hogy csonka országunkban az élet, ne pedig a halál tegyen felettünk az úr. Régidő óta és a jó Isten tudja, hányszor és hány helyen hangzott már az el, hogy a mezőgazdaságot meg kell menteni a pusztulástól, fel kell támasztani, erőssé, életképessé kell tenni mert ha a mezőgazdálkodás jövedelmet nem tud produkálni, akkor nemcsak a gazdálkodó pusztul el, hanem az ipar és kereskedelem is. Ez a megállapítás, a való élettel számoló, okos, előre néző meglátásnak megfontolt eredménye és ma már mindenki látja, hogy a gazda, kerekedő és iparos élete egyformán vergődés, mert szakavatott, szolid, soha nem nagyzoló munkásai napnap után zuhannak a megsemmisülésbe. A kötelességszerű segítés helyett azonban csak jóslásokat, tanácsokat és tervezgetéseket látunk. Hallgatjuk a sok beszédet, olvassuk a sok írást és tűrjük, hogy a cselekvés helyett a reménység mézes madzagát húzogassák azoknak a száján keresztül, akik végső erőfeszítéssel kapaszkodnak az életmentő szalmaszál után és engedjük, hogy a nemzet életéért folyó küzdelmes harcban, annak halálos ágya mellett, gond nélkül tobzódjanak a szívtelenek és lelkiismeretlenek. Ma a föld művelése, az állattenyésztés, a hús és zsírtermelés nem hoz hasznot, csak veszteséget, amely évről-évre szaporodó veszteségek kihúzzák a gazda lába alól a földet és földönfutóvá teszik. Mi lesz itt, ha egyszer a gazda feleszmél és a saját énjének a szeretetét mindennek elé helyezi, becsukja a szívét és a markát?! Bizony mondom, országos érdek az, hogy megszűnjön a gazdaosztály rendrevágása. De magának a gazdaközönségnek is segíteni kell magán a külterjes gazdálkodás visszaállításával, az igények teljes lefokozásával és a látni nem akaró szemek kinyitásával. Az örökösen hallgató és dolgozó gazdatársadalomnak éreznie kell azt, egy veszedelembe sodródott, még azoknak is észre kell ezt venni, akik soha semmivel nem szoktak törődn, mert holnap rájuk is sor kerülhet. Össze kell tartani, össze kell fogni a bajok leküzdésére, mivel a külön egyéni utakon járókat összetöri a nehéz idő és teljesen el is tapossa. Tudni és látni kell azt ma minden gazdának, hogy amikor az állam kötelességének tartotta, az ország gazdasági alapját és gerincét jelentő mezőgazdaságot megsegíteni, — a paletta, jövendőben az adóleírás segítségével, — amit az ipar, kereskedelem és pénzvilág is helyesnek tart, az egyetemes nemzeti és állami háztartás gyensúlyának megóvása érdekében, amikor tehát nem a gazda érdek, hanem az ország ér A tavaszi újdonságai a legkülönbözőbb puli-ove- trikó selyem blúzok, gyermek fél magas női selyem és flórok, rumba és szalma kombinék, fiarisnyák, zoknik, harisnyák, sapkák, divat sálak, alsó nadrágok, trikó Ingek, férfi zoknik feltűnő nagy választékban, s meglepő alacsony árakon besszeresztetők a Kokron gyár lerakóidban.