Vásárhelyi Ujság, 1925. július-szeptember (5. évfolyam, 66-134. szám)
1925-06-02 / 66. szám
Hódmezővásárhely, 1925 június 3. szerda Gazdasági Egyesület és a Gazdasági Egyesület Hitelszövetkezete hivatalos lapja. Mezőgazdasági szaklap. Megjelenik hetenkint háromszor. Főszerkesztő : Lázár Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gazdasági Egyesület titkári hivatala Telefonszám : 71. A genfi programm. Elérkezett az az időpont, amikor a miniszterelnök genfi utazása esedékessé vált. Ennek az útnak két célja van. Egyrészt biztosítani a magyar termelés számára megfelelő beruházási kölcsönt, illetőleg megnyerni a népszövetség beleegyezését arra, hogy a magyar állam bizonyos pénzfölöslegei, amelyek a főbiztos ellenőrzése alatt állnak a produktív termelés szolgálatába állíttathassanak. A másik célja a tisztviselőkérdés rendezése. Ez a két probléma tulajdonképpen összefügg egymással. Hiszen a miniszterelnök és a pénzügyminiszter is több ízben kijelentették, hogy a tisztviselőkérdés eredményes rendezése csak akkor következhetik be, ha az ország gazdasági forrásai a megfelelő fedezetet biztosítani tudják. A tisztviselők az államért dolgoznak, biztosítják a szükséges rendet, úgy az ipar, kereskedelem, mezőgazdaság élete zökkenő nélkül folyhassék s ennek fejében fizeti az állam a tisztviselőket. Nem is vitatható kérdés, hogy a magyar tisztviselő osztály ma nem élvez olyan fizetést, amely arányos lenne a végzett munkájával s biztosítaná számára azt az életnívót, amit tanultságánál s fontosságánál fogva megérdemelne. Azonban ennek a kérdésnek megfelelő rendezése mindazideig nem remélhető, amíg a népszövetség nem biztosítja számunkra a beruházási kölcsönt, amely a tőke szegény magyar gazdasági életbe új energiát visz s felfrissíti a kiszáradt ereket. Éppen ezért a miniszterelnök fáradozásai ennek a két célnak az elérésére irányulnak. A magyar közvélemény mindenesetre nagy várakozással néz ez elé az utazás elé, hiszen mindenki érzi a gazdasági felfrissülés szükségességét, mert ezek után az óriási terhek után, amiket az állami költségvetés egyensúlyba hozása érdekében az állam polgárai magukra vállaltak, szükséges, hogy a tőke eleven ereje által a kissé megingott gazdasági élet régi rugalmasságát viszszanyerje s ezzel biztosítsa Magyarországi jövőjét. Legfeljebb rosszakaratú intrikusok beszélhetnek csak Magyarországról olyasféléket, amiket sajnálattal látunk a külföldi sajtó hasábjain időnként felbukkanni s amelyeknek célja csak az, hogy a Magyarország ellen egykor fegyverrel folytatott háborút, most az intrika és gazdasági harc eszközeivel vigyék tovább. „Jóakaróink“ most is bizonyára megtették lépéseiket Genfben, épen ezért tudjuk, hogy Bethlen miniszterelnök bizonyos nehézségeket kell a népszövetség előtt legyőzni, de egyben reméljük, hogy ezeket a nehézségeket le is győzi s kedvező válasszal fog visszatérni Magyarországba. Addig az ország népe reménykedve vár s ennek a reménynek alaposnak kell lenni, mert hiszen az igazságra támaszkodik. Magyarország hűen és becsületesen teljesítette erején felül is a trianoni béke határozmányait, elvárhatja tehát, hogy a nagy nyugati művelt államok belátják a megsegítés szükségességét és biztosítják számára a beruházási kölcsönt, amely mint azt előbb is kifejtettük, kulcsa a tisztviselőkérdés rendezésének. Nem lehet célja a Nyugatnak, hogy Középeurópában nemtörődömsége, vagy rosszakarata folytán gazdasági s ennek következtében társadalmi anarchia termelődjék ki. A vöröskutasi hősök emlékünnepén ötvenkilenc hősi halottja van a környéknek. Hétfőn délelőtt leplezték le a Vöröskutas hősi halált halt katonáinak emlékművét, amelyet a hozzátartozók és a környékbeli színmagyar lakosság lángoló hazaszeretete és áldozatkészsége emelt, hogy a reávésett hősök nevei örök időkön át példaként ragyogjanak az utókor előtt. A lélekemelő és a hazafias érzést tápláló ünnepély lefolyásáról az alábbiakat jelenti kiküldött tudósítónk : Verőfényes júniusi reggelen lassan gyülekeznek a kiránduló vendégek a Gazdasági Egyesület székháza előtt. Fél nyolcra járt az idő, amikor a kocsikon elhelyezkedtek s elindult a menet a Kárósi-út felé. A kocsikon ott látjuk Kovács Sebestyén Zoltán G. E. alelnököt, vitéz Imre János mérnököt, a Kriván testvéreket, akik s műemléket készítettek, Kovács Jenő és Aczél László tanítókat és néhány gazdálkodót. A tüzesvérű tanyai lovak sebesen röpítik velünk a kocsikat, óriási porfelhőt verve fel patáikkal. Néhány perc s már kívül vagyunk a városon. Eső után sóvárgó kalásztengerek és kukoricatáblák váltakoznak az utunk mellett. Az óriási kalásztengerből itt-ott emelkedik ki egy sötétzöld facsoport, gondosan elárnyékolva a pirostetejű, fehérfalú kis tanyát, mintha napszúrástól féltené. Háromnegyedórai kocsikázás után végre elérkeztünk a vereskutasi iskolához, ahol már nagy embertömeg volt összegyűlve. Az iskola háttal az útra, mintegy három öllel beljebb az úttestől, egyszerű falitéglából van építve. Az út és az iskola közti térség meggyfával van sűrűn beültetve. A szép meggyfák közül emelkedik ki a nagy ponyvával fedett hatalmas emlékmű. Az érkező vendégeket Kmetykó Károly tanító és Deák Mihály körelnök fogadták. Az iskola csinosan berendezett tanítói lakásában már ott találjuk a vonaton érkezett vendégeket, ott látjuk vitéz Vedres Gyula alezredest és Omaszta őrnagyot, mint a honvédelmi miniszter és a szegedi katonai körletparancsnokság képviselőit, Márton Árpád református lelkészt és Zoltán Ferenc külterületi népiskolai igazgatót. Majd egymásután érkeznek meg a környék olvasóköreinek a képviselői, kiküldöttei. A Külsőszerházi Olvasókör részéről Hocsi István elnök és Kardos Bálint tanító, ifj. Gregus Máté, a Kardoskuti Olvasókör elnöke, Németh Bálint, a Kardoskuti Fogyasztási Szövetkezet elnöksége, ifj. Juhász Nagy Vilmos, a Kardoskuti Ifjúsági Egyesület elnöke, Varga Sándor, a Héjjahalmi Gazdakör elnöke. Később érkezik meg Kun Béla nemzetgyűlési képviselő dr Simon József első aljegyző a kormány és a városi tanács képviseletében és Gally János róm. kath. káplán. Kilenc órakor az iskola termében terített asztalokhoz ültették a vendégeket és Kmetykó Károly tanító üdvözlő szavai után megreggeliztek. Az ünnepély 10 óra előtt néhány perccel a Magyar Hiszekegy eléneklésével vette kezdetét. Az emlékmű előtti emelvényen Kmetykó Károly nyitotta meg, József főherceg táviratának ismertetése után Kun Béla nemzetgyűlési képviselő tartotta meg magasszárnyalású szónoklatát. Lepel alatt van emlékmű, lepel alatt van az egész magyar haza jövendő sorsa is. Ha azt akarjuk, hogy a mienk legyen újra mind, ami elveszett, akkor keresnünk kell a kivezető ösvényt, az eszmét. A kivezető ösvény az egymás testvéri megértése. Lehet különbség, lehet nézeteltérés közöttünk, de sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy egyugyanazon magyar nemzetnek vagyunk gyermekei. Majd a hazaszeretet eszméjét fejtegetvén további beszédében. Mi majd emberek vagyunk — úgymond — a hazaszeretet azonban örök. Soha sem szabad arról megfeledkeznünk, amivel a hazának tartozunk. Lehull a lepel a magyar jövőről, ha a hősi katonák dicső példájának követésére készek vagyunk. Az emlékmű leleplezése után a magyar katonák hősi tetteiről emlékezvén meg, majd beszédét az alábbi kis verssel fejezte be : Hazáért halni: legdicsőbb halál, Hazáért élni: ez is hiszerény. Élet-halál, oh egyaránt magasztos, A becsület és hűség mezején! De akik vért és életet áldozának, Oh égi csillagjai a hazának, Mi pedig lenni, csak vándorok vagyunk, Kik bámulunk a csillagfényre fel, S mig itt a porban szürkén baktatunk, az ő nevök fenn eltörölhetetlenül Az Isten trónja mellett tündököl. Kun Béla képviselő szónoklata után Márton Árpád református lelkész imádkozott szívekhez szólóan, buzgó könyörgéssel a magyarok Istenéhez. Buzdította a jelenlevőket, hogy a munka hősei legyenek. Isten minden áldását kérve a magyar népre és a vidékre. Utána Gally János róm. kath. káplán tartott a hősi cselekedetekről, az önfeláldozásról, hazaszeretetről tartalmas beszédet. Vitéz Imre János a Csongrádvármegyei és a vásárhelyi vitézi szék üdvözletét tolmácsolta és helyezte el virágcsokorját az emlékmű talapzatán. A »Hiszek egy ...« c. költeményt elszavalta Surnya Juliska. Dr. Simon József első aljegyző a kormány és a tanács üdvözletét a következőkben tolmácsolta: Gróf Bethlen István miniszterelnök ur önagyméltósága, dr. Aigner Károly főispán ur önagyméltósága és a városi tanács nevében jöttem, hogy lerójam előbb nevezettek háláját az áldozatkész belsőszerháti magyar polgárság számára, kik hazafiasságuknak élő tanujeleként 59 hős fiuk emlékét megörökítendő, itt, e helyen emlékoszlopot emeltek. Arra kérem Belsőszerhát polgárságát, hogy ez az áldozatkészség, melynek tanújelét előttünk láthatjuk , a jövőben is megmaradjon. Mert hiszem, ha ez megmarad, úgy a szívekben továbbra is él drága hazánk nemes szeretete, úgy nem fog bennünket megakadá. V. évfolyam 66. szám.