Vasárnapi Hírek, 1987. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-05 / 27. szám
III. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM ÁRA: 2,80 FORINT 1987. JÚLIUS 5., VASÁRNAP Záhonyi Iván képriportja („Balatoni őrjáraton” című tudósításunk a 3. oldalon.) Az otthonteremtés lehetőségei Hatvankétezer lakás OTP-közreműködéssel Népszerűek a nyereménybetétkönyvek „A lakásépítésnek gazdaságos vállalkozássá kell válnia.” — olvashatták nemrégiben a Vasárnapi Hírekben dr. Markó Attilának, az ÉVM osztályvezetőjének fejtegetését. Miután az általános forgalmi adó tervezett bevezetése miatt nem lesz dotáció az építőanyagok árán, ez tovább nehezíthetné az építőipari vállalatok helyzetét. Tán éppen ennek elkerülésére, a lakásépítést is hamarosan a szabadáras kategóriába sorolják. Török Gyulától, az OTP Lakásépítési és Hitelezési Igazgatóságának ügyvezető igazgatójától azt kérdeztük, hogy a változásokról mi a véleménye az Országos Takarékpénztárnak. — Ha csak az OTP építtetne és értékesítene lakásokat, akkor nem kellene nagyobb mérvű áremelkedéstől tartani. Ugyanis mi irreálisan magas áron nem rendelnénk az építőipari vállalatoktól — mondotta. — De amint vállalkozássá válik a lakásépítés, a kereskedelmi bankok, az ingatlanközvetítő vállalatok, sőt maguk az építővállalatok is megjelennek a piacon, mint építtetők, kialakulhat egyfajta verseny a kivitelezők kegyeiért, ami az árak gyors emelkedéséhez vezethet. Ez különösen a fővárosban okozna gondot, ahol az építőipari kapacitás már nem bővíthető lényegesen. — Lenne-e fizetőképes kereslet a drága lakásokra? — Talán igen. De ez anynyit jelentene, hogy azoktól vennénk el az önálló otthonteremtés lehetőségét, akik már a mai kedvezményes hitelek törlesztését is csak nagyon nehezen vállalhatják. Emellett van egy másik gond is, nevezetesen, hogy a nyereség érdekelt kereskedelmi bankok is szeretnének bekapcsolódni a lakossági betétek gyűjtésébe. Ez pedig egyenlő volna a lakásépítésre fordítható pénz csökkentésével. — Arra gondol, hogy az OTP lakossági megtakarításokból finanszírozza a lakásépítéseket? — Pontosan. Az OTP-nél levő 230 milliárd forint 94 százalékát, 210 milliárd forintot éppen hosszú lejáratú lakásépítési hitelként helyeztük ki. Ha a kereskedelmi bankok elszívnák ennek utánpótlását, akkor nem lenne miből finanszíroznunk a lakásépítést, vagy más módon kellene előteremteni ,a forrásokat. S ezzel valószínűleg megintcsak rosszabbul járna a lakosság. — Hány lakás épül egy évben Magyarországon? — Tavaly hozzávetőleg 69 ezer lakás épült, 62 ezer az OTP közreműködésével, s ez a szám valószínűleg az idén sem változik lényegesen. Bár a háztartások és a lakások száma nagyjában-egészében megegyezik, mégis rengetegen állnak sorban. Ez viszont arra vall, hogy nincs igazi egyensúly a lakáspiacon. Akiknek már van lakása, azok közül is sokan nagyobbat és komfortosabbat szeretnének. Jól mutatja ezt, hogy a viszontértékesítésre Budapesten legutóbb meghirdetett másfél száz lakásra ötezer vevőjelölt akadt. Mindanynyian azzal váltották megó jogot a jelentkezésre, hogy lakásukat felkínálták az OTP- nek megvételre. — A jövőben csökken vagy növekszik a lakásigénylők száma? — Erre nem tudhatom a — FOLYTATÁS A 4. OLDALON — Reális eséllyel veszünk részt a megújulás programjában Szabó István beszéde Pécsett a nemzetközi szövetkezeti napon Az Országos Szövetkezeti Tanács a 65. nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából kibővített ünnepi ülést tartott szombaton Pécsett. A városháza dísztermében rendezett tanácskozáson az OSZT tagjai mellett részt vettek a megyék szövetkezeti koordinációs bizottságainak soros elnökei, valamint Baranya megye és Pécs vezetői. A helyi szervek nevében Dányi Pál, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte a három nagy szövetkezeti ágazat képviselőit. Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a TOT elnöke és az OSZT soros elnöke emlékezett meg a nemzetközi szövetkezeti napról. Világszerte kipróbált, sikeres vállalkozása az emberiségnek a szövetkezés intézménye — mondta. A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége — a világ legnagyobb nem kormányközi nemzetközi szervezete — áll a milliókat megmozgató ünnep élén. Helyünk és szerepünk van ebben a nemzetközi szervezetben, amely ez év őszén nálunk fog tanácskozni. Ez is a magyarszövetkezetek rangját, elismerését jelzi. — A magyar szövetkezeti mozgalom elvei tisztázottak, pártunk szövetkezetpolitikája kiforrott, gyakorlata bevált. Szövetkezeteink tagsága — a termelő és szolgáltató tevékenységének sikere okán — megbecsülést élvez társadalmunkban. A gazdasági eredmények azt mutatják, hogy a szövetkezetek a népgazdaság előtt álló nem könnyű feladatok teljesítésében méltó és egyenrangú partnerei, sok esetben versenytársai is az állami gazdálkodó szervezeteknek. Elismerést jelent az is, hogy az állami vállalatok életében és a kisszervezetek fejlesztésében számos, a szövetkezetekben már kipróbált szervezeti, önkormányzati megoldást karoltak fel és hasznosítanak. A szövetkezeti közvélemény előtt is ismert, hogy népgazdaságunk fordulópont előtt áll. A párt kezdeményezésére és állásfoglalás-tervezetére alapozva az utóbbi hónapokban mélyreható vita folyt a szövetkezeti érdekképviseleti testületekben is a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjáról. Fenntartás nélkül el kell fogadnunk, hogy a magyar gazdaság a jelenlegi helyzetben csak a gazdálkodók jövedelemterme— FOLYTATÁS A 3. OLDALON — Cselekvő kibontakozo. Már agyonkoptatott szólásmondássá fakult, hogy a „jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben” sem erre, sem arra nem futja a pénzből, ezt sem tehetjük, és arra sem vállalkozhatunk, emezt is halasztgatnunk kell, és amaz is sokszorta megfontolandó. Már-már úgy fest, mintha ez a — mellesleg évek óta tartó — „helyzet” önmagát konzerválva gátolná a konszolidáció és a belátható időn belüli kibontakozás lehetőségét. Mintha országos méretű tanácstalanság lett volna úrrá a „jelen helyzetből” való kitörést illetően, holott mennyit hallottuk, mert hangoztatták: van programunk! Csak éppen a cselekvés késett. És most ne firtassuk, hogy a valóban súlyosbodó gazdasági és társadalmi gondokhoz igazodó valódi program hiánya, vagy a meglévő program alkalmazhatatlansága miatt! Ha valaha is elmondhattuk, hogy van kibontakozási program, akkor ez most kétszeresen igaz. Az MSZMP Központi Bizottsága csütörtöki ülése — mint a szombati lapokban megjelent állásfoglalásból kitűnik — minden eddiginél határozottabban körvonalazott, a társadalmi és a gazdasági feladatok együttes kezelésére és elvégzésére figyelmeztető, nem a részletekre ügyelő, de a kibontakozás mulaszthatatlan tennivalóit következetes logikával megjelölő programot vitatott meg, s fogadott el. Figyelemre méltó az a kendőzetlen nyíltság, amely a Központi Bizottság helyzetértékelését jellemzi, s az a tény, hogy a „jelenlegi nehéz gazdasági helyzet” okai között első helyen nem a korábban oly sokat emlegetett „külső és számunkra jaj de kedvezőtlen hatások” állnak, hanem saját munkánk. Ideértve a mindenkori irányító munka hibáit, gyengeségeit, melléfogásait. Megtanultuk — keserves leckéből — és beláttuk, remélhetően érvényesítjük is, hogy ama bizonyos kedvezőtlen külső hatások miatt nem szomorkodni, sopánkodni és tehetetlenkedni kell, nem defenzív módon védekezni, hanem offenzívan változtatni, de legalábbis alkalmazkodni. A másik lényeges momentum, hogy mellőzhetetlen a reformfolyamat kiszélesítése, kiteljesítése. Ez nemcsak gazdasági reformot, hanem társadalompolitikai, s egyáltalán: a politikai intézményrendszer és munkakultúra reformját is kell, hogy jelentse. E program két — ám csak viszonylagosan elkülöníthető, mert egymást feltételező, egymáshoz szervesen kapcsolódó — szakaszt jelöl meg. Az egyik a rövidebb távra szóló és nagyon sürgető stabilizációé. A másik az erre épülő, már a következő ötéves tervidőszakra átnyúló, nem csak stabilizációs jellegű, hanem a gazdasági növekedés, egyszersmind az életszínvonaljavítás programja. Igen ám — kérdezhetné bárki —, de mire épül, milyen anyagi forrásokból táplálkozik ez a program? És egyáltalán: végrehajtásának, s legfőképpen eredményességének mik a garanciái a „jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben”? Kérdésre a kérdés: ugyan mi másra épülhet egy ilyen program, mint az ország munkaképes korú lakosságának munkájára? A vezetők munkájára, amelynek révén meg kell oldani a gazdaságtalan és sok milliárd forintot feleslegesen felemésztő munkálatok, tevékenységek radikális visszaszorítását, a termelési eszközökkel való sokkal takarékosabb gazdálkodást, a közkiadások lehetséges minimalizálását úgy is, hogy a betegesen túlburjánzott közintézményhálózat erőteljesen racionalizálandó. Meg kell oldani — főleg a távlatibb program részeként — a mindeddig inkább csak óhajtott szerkezetátalakítást, ami persze nem lesz fájdalommentes műtét, de a társadalmi-gazdasági betegségből való gyógyulás érdekében elkerülhetetlen. S arról sem hallgat a Központi Bizottság programhatározata, hogy mind e tennivaló elvégzése nem megy a lakosság áldozatvállalása nélkül. Az áldozatvállalás — megfelelő garanciák esetén — nyilván nem hiányzik. Csakhogy nincsenek formális garanciák. Ha csak az nem, hogy e program egyúttal kötelezettséget is vállal egyes alapvető szociálpolitikai feladatok gyors elvégzésére. Minden más, úgymond, garancia, csakis a közös munka lehet, amelynek jellegét, módszereit, értelmét és hatékonyságát remélhetően a most elhatározott politikai elszántság s az eddiginél színvonalasabb politikai munka is garantálja. A megújulás, a kibontakozás nemcsak elszántságot követel, de fáradságos munkát is. Ám mert most már mindannyiunknak elegünk van a hosszú évek óta tartó és egyre nehezebb „helyzetből”, az elszántságból sem engedhetünk, s a fáradságot is vállalni kell. Különösen, ha a remélhető eredmények egyfajta garaciájaként a helyi — a munkahelyi, a lakóhelyi — politikai munka is fölértékelődne, ha sokkal jelentősebb társadalmi tényezővé válna. Ha a vezetők és az irányító testületek, intézmények sokkal jobban odafigyelnének a gyakorta ugyan szélsőséges, de lényegében nem ártó, hanem jobbító szándékú közvéleményre, akkor ezt a megújítási programot a végre kiteljesedő társadalmi demokratizmus is támogatná. S talán ez lenne a program sikerének legfontosabb és mindenki által elfogadható garanciája. Vértes Csaba Csak elvétve alakul ki zivatar Napos, meleg idő A kontinens északi részén továbbra is változékony az idő, többfelé erősen megnövekszik a felhőzet, szórványosan esik az eső. A hőmérséklet csúcsértéke csak 15, 20 fok között alakul. Szintén sok a felhő Délkelet-Európában, gyakori a zivatartevékenység. A legmagasabb nappali hőmérséklet eléri a 30 fokot. Nyugat-Európában az erősödő anticiklon területén sok a napsütés, meleg, többnyire száraz az idő. A Kárpát-medence területét is meleg, de nedves levegő tölti ki, ezért még kedvezőek a feltételek a zivatarok kialakulásához, azonban vasárnap estig egyre inkább csökken a csapadékhajlam. Magyarországon szombaton hajnalra 16 és 19 fok közé hűlt le a levegő. Délelőtt csak néhol volt erősen felhős az ég, csapadékot sehonnan sem jelentettek. A hőmérséklet Budapesten 25 fok volt. Vasárnap többnyire napos időre lehet számítani, legfeljebb délkeleten alakulhat ki egy-egy zivatar. A gyakran élénk északkeleti szél zivatarok környezetében átmenetileg megerősödik. A legmagasabb nappali hőmérséklet 24 és 29 fok között várható.