Vasárnapi Hírek, 1992. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1992-03-29 / 13. szám
kWty ........................................S Cape Fear Amerikai film. Rendezte: Martin Scorsese. Ha a világhírű rendező s nem kevésbé világsztár színésze játszik lottót, akkor a hetes szám aligha hiányzik szelvényükről. Új filmjük — magyarul: A rettegés foka — ugyanis éppen a hetedik közös munkájuk. A mostani cím eredeti, lévén helységnév. A film vérbeli thriller. Divatos műfaj, s rengeteg silány „mű” készül belőle, Scorsese azonban a divatosban is remeket alkot. A cselekmény félelmetesen izgalmas, Scorsese révén egyenesen „görög tragédia, amerikai thrillerben elbeszélve". Aki a tragédiás vétket elkövette, Sam Bowden ügyvéd, aki mint Már Cady kirendelt védője, nem tett eleget jogászi esküjének. Neki ugyanis minden eszközzel Cadyt kellett volna védenie, még ha iszonyodott is bűnétől, ám ő elhallgatott a bíróság előtt olyan tényeket, amelyek védence mellett szólván, enyhítették volna a büntetést. Az élet utánozza a művészetet! A hét végén jelentették a lapok, hogy Mike Tysont hat évre ítélték, s ez az ítélet — ha jogilag megáll is — mindenképpen igazságtalan. Az exvilágbajnok bizonyára nem volt vétlen, de ennyit nem érdemelt, ugyanis azt, aki késő éjjel fölment a közismerten nőfaló, sötét bőrű bokszoló szállodai szobájába, aligha kellett erőszakolni. Mégis mit gondolt: egy parti sakkra invitálják? Cady annyival volt súlyosabb, hogy ő meg is ölte áldozatát. Mivel ügyvédje nem tisztességesen dolgozott, tettéért tizennégy évet kapott. Ám egyszer minden büntetés véget ér. Cady kiszabadult... A maga műfajában kitűnő történetet olyan sztárok játsszák, mint Robert De Niro (Cady), Nick Nolte (Bowden), továbbá Jessica Lange, Juliette Lewis, Robert Mitchum, Martin Balsam. Gregory Peck egy, a szó szoros értelmében néhány másodperces jelenetet vállalt. Scorsese-nek érdemes! (Duna Film) Vántus-idea A sakkzene A zenedarab átirat: Erkel Ferenc és Szén József sakkjátszmája 1855-ből. A szerző pedig Vántus István 1992-ből. Kérem az olvasót, ezúttal higgyen a szemének: minden úgy van, ahogy írva vagyon! Valóban egy sakkkompozíció ősbemutatójának szem- és fültanúi lehettek azok, akik pénteken este a Fészek Művészklubban múlatták idejüket. — Elsőként talán: honnét az idea? — kérdem a szegedi komponistát. — Már hosszú évtizedek óta kutatom én is a fenséges zene, a tökéletes harmóniafelrakás titkát. Azt sejtettem, hogy egy természeti törvény irányítja e folyamatot, és úgy 25 éve a zenei tér elgörbülésének létezésére is rájöttem. Majd néhány éve a—sejtésemet kromatikusan is igazoló — zenei sejtláncolatra is rátaláltam, amely már a sakkjáték alapját is feltételezi. — Jól értem: a sakk tehát zenei eredetű? — Pontosan! Hipotézisem: ezt a 8x8-as rendszert egy nagy zenei tudású, zseniális — talán indiai — muzsikus alkotása. Hiszen a tábla nem más mint egy (összesen 20 hangot tartalmazó) hangszeres fogástáblázat, tabulatúra, dallam- és hangközjáték. Elgondolásom veleje pedig — a kottamező kulcsa — egy ókori indiai-perzsa hangsor, a bhairav-shanáz. Egy fentről vagy lentről indítva, azonos hangközökből álló, vízszintesen oktáv, függőlegesen kvint terjedelmű tükörkép hangsor ez. A tábla így mind a hét zenei kulcsban lekottázható, és már a legegyszerűbb húros hangszerrel megszólaltatható. Summa summarum: nagy vonalakban ez a felfedezésem lényege, amely alapján elmondható: a sakkjáték pedig elnémult zene, soha el nem hangzó kompozíciók sora... — Egyébiránt: most csakis ez a felfedezés foglalkoztatja? — Dehogy! Igazi, hagyományos komponálási tevékenységem mellett ez amolyan játékos, ám hallatlanul izgalmas „elkalandozásaim" egyike. Operán, kamaraműveken, kórusokon dolgozom folyamatosan, nagyban készülődöm a júliusi debreceni Nemzetközi Kórusfesztiválra, ahol egy kötelező vegyes kari művem hangzik majd el. De egy ősbemutatóm is lesz ugyanitt: a város rendelésére írt gyermekkari kompozíciómé, ez is Weöres Sándor egyik versének zenei feldolgozása. Tóth Ádám *bi mf Fűntek a Labdatérben Színészválogatás a Városligetben Egy budapesti színházban tár szerepében Körtvélyesi Zsolt, a szereplőket válogatnak kívülről. Nemzeti Színház tagja, a meghalt Énekelni, táncolni tudó színész- gatásra jelentkezőket pedig egy nőket keresnek. A szerepre pályaszemélyben, fantasztikus átváltozók közt van már francia, olasz,zó képességgel, a francia Dorine sőt angol is. Mindez a városligeti Holléer játssza, aki maga a szinda- Globe Labdatér színpadán zajlik, rab írója is. Ám az egész csak színjáték. Egy —Miért épp Budapesten játszóest megér egy Pestet címmel. Péndik a történeteteken, április 3-án lesz a bemuta- — Tetszik nekem ez a hely! — Jó. A kétszemélyes darabot a mondja Dorine magyarul.—Ami Franciaországból nemrég haza- kor ősszel először jöttem Budaiért tehetséges színészünk, Funpestre, és megnéztem a Globe-ban teli Frigyes rendezi. A színihirek egy előadást, rögtön azt gondoltam, ez az, itt van az a hely, ahol valóra válthatom az álmom: játszhatok, táncolhatok, énekelhetek a magam írta darabban. A történet azért érdekes, mert egy este több lány bőrébe bújhatok, sokféle dalt énekelhetek: franciául, olaszul, angolul és magyarul. Izgalmas játék, hogy minden lány másmilyen legyen, más sorsok, életek elevenedjenek meg. — Hol tanult meg ilyen jól magyarul? — Néhány éve egy francia filmben játszottam, amelyben egy magyar fiú is szerepelt. Hát tőle tanultam. S aztán ő lett a férjem, s most ő rendezi ezt a darabot. — Manapság, amikor minden színház anyagi gondokkal küzd, hogy sikerült pénzt teremteni az előadásra? — Valóban, talán ez volt a legnehezebb része — veszi át a szót Funtek Frigyes. — De szerencsére találtunk támogatókat. A Dunapackkal még a nemzeti színházbeli játék alatt jó kapcsolat született, s továbbra is segítenek. Még azt is elvállalták, hogy minden papírigényünket kielégítik. Mellettük még a Levi Strauss-cég viseli szívén a produkció sorsát. A Holléert Funtek-produkcióban fontos helyet foglalnak el a zenészek, akik színészi feladatot is kaptak: Tomsits Rudolf, Egri János, Oláh Kálmán és Lakatos Pecek Géza. Dzsessz-zenészek, de — a rendező szerint — remekül érzik ezt a fajta színházi világot, sok ötletük van. L. I. (Lenyó László felv.) Az író-főszereplőnő, Dorine Holléer és férje, rendezője, Funtek Frigyes, valamint (középen) a másik főszereplő: Körtvélyesi Zsolt VasárnapiHireHim Bartók emléke Igazi mediterrán tavaszi koncertet rendez április 3-án, pénteken este a Magyar Zeneművészeti Társaság a régi Zeneakadémián. Bizvást mondhatni: olyan programmal, amely nemcsak a „vájtfülű” zeneértők, de a zenekedvelő nagyközönség kíváncsiságát is felkelti. A római kortárs zene négy generációt képviselő kompontistái mindannyian az örök város szellemiségének munkásai. Legidősebb köztük a mai olasz zene „nagy örege", az 1904-ben született — stílusát most is megújítani képes — Goffredo Petrass. Őt az ugyancsak hatalmas életművel rendelkező Guido Turchi követi. 1945-ben írt darabja, a Concerto breve (alcíme: Alla memoria di Béla Bartók) az est egyik különlegessége lesz, hiszen ez az első Bartók emlékének szentelt kompozíció. Nicolo Iucolano a középkorú, míg Ada Gentile a legfiatalabb nemzedék tagja. Az itáliai komponisták műveit a magyar zenei élet fiatal kiválóságai tolmácsolják: Baranyay László, Hegedűs Mónika, Horváth Ildikó, Horti Gábor, Kósa Gábor, Kovács Béla és a Pro Camera vonósnégyes s a dirigens. Tihanyi László. (lud) JÓ HANGULATÚ, vidám csevegés feketekávé mellett a mai Ebédeljen nálunk című műsorban, amelyet a Tv2 ezúttal Kaposvárról sugároz, 12 óra 30 perces kezdettel. Néhányan a vendégek közül: Szász Endre festőművész, Takáts Gyula költő, Gyenessey István, a megyei önkormányzat elnöke, Antal Imre, Szász Endréné és Csenterics Ágnes társaságában Vállán a hegyonas ! Ismét elköltözött egy magyar sasfiók, 73 éves korában elhunyt Krúdy Zsuzsa, az „Írók és nők írójának", a „magyar Szindbádnak", Krúdy Gyulának legfiatalabb gyermeke. A második házasságból származott, édesanyja az uránál húsz évvel fiatalabb Rózsa Zsuzsa volt. Három idősebb testvére, Gyula, Ilona és Mária az író első házasságából, a Satanella néven írogató feleségtől született, s már régen előrementek azon az úton, amelyen most húguk követte őket. Zsuzsika születésének örömére írta édesapja talán egyik legnagyobb regényét, az „Asszonyságok díjá"-t. Hányatott, zaklatott gyermekkora volt. Krúdy Gyula titán és vátesz volt, nem is lehetett kívánni tőle, hogy jó családapa is legyen. Mára Sándor íja a „Szindbád hazamegy” című, Krúdyról szóló művében, hogy Zsuzsika nem tudott vizsgára menni, mert nem volt cipője! És ez igaz volt. Színes, sziporkázó, szellemes és nagyon szép asszony volt. Gazdag írói vénával áldotta meg a sors, de hát ilyen óriás előddel — Krúdy Gyulával — nem válhatott író belőle. Élete végéig cipelte a hegyóriást a vállán, akárcsak Arany László vagy Petőfi Zoltán. Tanítónői oklevelet szerzett, de soha nem tanított, könyvtárakban dolgozott, az Országos Széchényi Könyvtárból ment nyugdíjba. Nagyon igyekezett mindig „az apu” hagyatékát ápolni, műveit gondozni. Rettenetes közönybe, meg nem értésbe ütközött. Nevetve mesélte, hogy amikor a centenáriumra készült a magyar irodalmi élet — Krúdy Gyula születésének 100. évfordulójára, 1978- ban —, 90 levelet küldött szét az országban, kultúrházaknak, színházaknak, művelődési otthonoknak — s mindössze 8 választ kapott, abból is két visszautasítást! De ezen is nevetett. Mindig nevetett, a humora is kiapadhatatlan volt. De azt kijárta Aczél Györgynél — ugyancsak a centenárium alkalmából —, hogy kiadják Gedényi Mihály Krúdy-bibliográfiáját. Zsuzsikának köszönhető, hogy ez a pótolhatatlan irodalomtörténeti dokumentum megjelenhetett — igaz, hogy egyéves késéssel — a Petőfi Irodalmi Múzeum kiadásában. Nagyon beteg volt, súlyosan cukorbajos. Szívfájdító volt látni, amikor — naponta ötször — önmagát injekciózta. Szinte át volt lyuggatva a bőre. De — s ez a legnagyobb érdeme! — zokszó nélkül viselte a betegséget, sőt, önmagát nevette ki. „Semmi baj — mondta —, hiszen tudok járni, s ami a lényeg: még itt vagyok!” Most már nincs itt. Sorban mennek el a Nagyok gyermekei, nemrégen hagyott itt bennünket Karinthy Cini. Találkoznak-e vajon ódát, tréfálkoznak-e egymással, vetélkednek-e, hogy kinek az apja volt nagyobb író?1 997: Az utolsó fényképek egyike Fogadjunk, hogy a mi hirdetésünk... (Folytatás a 11. oldalon ugyanitt) I Tárlatunk Szabó Gábor: TéglagótikaAz élő bronz Dunakeszin, a Gárdonyi Galériában április 5-éig tekinthetők meg Szabó Gábor szobrai és érméi a Gárdonyi”Géza Szakközépiskola Diákotthonában. Figyelmet, elismerést érdemel az, amit Horpácsi Miklósné tanárnő diákjaival közösen végez évek óta. Nemcsak remekül szervezett kiállításokat mutattak be az elmúlt években Szász Endre grafikáiról, Szabó Iván plasztikáiról, Esteban Fekete színes fametszeteiről , hanem pompás katalógusokat nyújtottak át a közönségnek, sőt videofilmeket készítettek az alkotókról. Dunakeszin minden új tárlatot ezer ember tekint meg, s ez kiemelendő eredmény. Szabó Gábor szobrászművész köztéri munkái Budapesten, Hódmezővásárhelyen, Kalocsán, Zircen, Mohácson láthatók, Izsó Miklós mellszobrát Izsófalván avatták fel, fennálló kiállítása nyílt többször is a fővárosban, továbbá Nyíregyházán, Vácott és Szófiában. Munkái Rigában, Stockholmban, Koppenhágában is megtalálhatók közgyűjteményekben. Jeles éremművész is Szabó Gábor. Minden portréját és plasztikai jeleneteit nagy gonddal mintázza. Értékei megbízhatóak. Például bronzba álmodta az Idum fejet is 1988-ban. Méltóságot, nyugalmat, harmóniát tükröz a női tekintet, sugározza a szépségbe öltözött emberi valóság az öröm reményét. Figyel az aktualitásra. Ennek jegyében mutatja be Dunakeszin a Kolumbusz Kristófról és hajójáról készült éremsorozatot, hiszen most ünnepeljük Amerika fölfedezésének 500. évfordulóját. * A másik dunakeszi oktatási intézményben, a Körösi Csoma Sándor általános iskolában lassan két évtizede szervezi a tárlatokat Kollár Albin igazgató. Most Kutas László mutatkozik be önálló anyaggal. Pátzay Pál növendéke volt a Képzőművészeti Főiskolán. 1974- ben Firenzében, 1979-ben Ravennában kapott díjat. Skálája az éremtől a köztéri szoborig terjed, a plasztika minden műfaját hatásos tömörítésekkel, magas szinten, szellemes formákkal gyakorolja. Kiállítását Vekerdy Tamás nyitotta meg a napokban, közreműködött Győrffy Gergely hegedűn és Izumi Mukai zongorán. Kollekciója április 7-ig tekinthető meg a dunakeszi Körösi Csoma Sándor általános iskola aulájában. Losonczi Miklós : Gallery by Night Belépődíj két tojás Vasárnap este különleges rendezvénysorozat záróeseményét láthatják az érdeklődők a Stúdió Galériában (Bp., Bajcsy-Zsilinszky út 52.), ahol a Tavaszi Fesztivál rendezvényeivel párhuzamosan immár a második évben estéről estére, illetve éjszakáról éjszakára fiatal, sajátos arculatú és sajátos irányzatot képviselő művészek mutatkoznak be. Azt, hogy kik az esti nyitány résztvevői, maguk a fiatal képzőművészek stúdiójának tagjai döntötték el, pályázat és előzetes koncepció ismertetése, illetve bemutatkozás alapján. A stúdió és a rendezvénysorozat rendezője Bencsik Barnabás, fiatal művészettörténész, a szereplők, az estéken bemutatkozó művészek pedig vagy nagy mesterek iskolájából indultak el, vagy szabad, önálló amatőrmozgalom útján magukra utaltan próbálják kiküzdeni az érvényes és kivételes megszólalás lehetőségét. Sokan hatottak rájuk, az érdeklődők bizonyosan felfedezik egy-egy alkotásban Hencze Tamás, Klimó Károly vagy Bak Imre hatását, de inspirációt ugyanígy kaptak a nyugati avantgárd nagyjaitól, mint az irodalom különös sugallataitól. Csak érzékeltetésül, hogy miként zajlanak az esték, elmondjuk, hogy minden előadás (amelyet neveznek installációnak, perfomance-nak, vagy actionnek) este 10-kor kezdődik, és átalában hajnalig tart. A meglepetés ott az estén születik, mert senki sem tudja, hogy mi fog történni az utolsó pillantóban. A rendezés módszere is estéről estére változik. Kótai Tamás és Vincze Ottó estjén például gitárzene kísérte az alkotásokat, a Block-csoport pedig azzal lepte meg a jelenlévőket, hogy amikor eloltották a villanyokat, egy pillanat alatt átformálták a termet, a jelenlevő tárgyak rendjét, majd a falra felakasztott csákányokat belvágták a falba. Vasárnap, 29-én 10 órakor Baji Miklós Zoltán és Kovács István actionnek jelzett produkciójával zárul az este, amely meglepetést tartogat már azzal is, hogy a belépődíj két tojás... (i. l.) a 1992. MÁRCIUS 29., VASÁRNAP CD