Vasárnapi Hírek, 2004. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

2004-03-14 / 11. szám

2004. március 14 VÉLEMÉNY Haraszti Miklós dicsérete Pompás időzítéssel a nálunk a sajtószabad­ság ünnepeként is tisz­telt március 15-ét meg­előző héten nagyszerű \V Kozák Márton ajándékot kapott Ma­­\\Ma­gyarország, az egykori demokratikus ellenzék és Haraszti Miklós, akit fontos tisztségviselőjévé választott a bécsi székhelyű Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, az EBESZ. „A Külügyminisztérium úgy ítéli meg: az, hogy az EBESZ médiaszabadság-képviselője cí­met, magyar állampolgár szerezte meg, Ma­­gyarország számára komoly diplomáciai si­ker, jelzi az ország nemzetközi presz­tízsének emelkedését európai és azon kívüli ügyekben, hiszen a médiaszabadság­­képviselő nagyon rangos, széles körben elis­mert intézmény” - fogalmazott jogos büsz­keséggel a döntés nyilvánosságra kerülését követően a külügyi szóvivő. Tudjuk felmérni az esemény jelentőségét! Az EBESZ nem az ideológiailag egy tábor­ba tartozók szervezete, nem olyan intéz­mény, mint valami kereszténydemokrata­­szociáldemokrata-liberális internacionálé, ahol a tagoknak szinte automatikusan kijár egy alelnöki poszt. Az 55 országot soraiban tudó EBESZ a kelet-európai rendszervál­tásban kulcsszerepet játszó helsinki folya­mat folytatójaként a nyugati, polgári de­mokráciák értékei fölött őrködik, s eme ér­tékek egyik legfontosabbja, a sajtó szabad­ságának figyelemmel kísérése immár egy magyar ember feladata. Legyünk erre na­gyon büszkék. A sikert nagy versenyben ér­te el Magyarország jelöltje: fél tucat as­piráns küzdött hó­napokon át a pozí­ció elnyeréséért, közülük választó­dott ki a legalkal­masabb. Mutyiról, pártok vagy orszá­gok közötti elvte­len alkuról szó sem lehetett, hiszen a kinevezési eljárás sajátossága, hogy jelöltből nem többségi szavazással, hanem konszenzussal válhatott csak kinevezett: ha az 55 ország bármelyike vétót emelt volna, Haraszti Miklós nem foglalhatta volna el hi­vatalát. De nem volt ország, mely kifogásol­ta volna a magyar jelölt személyét, holott tudhatták, választottjuk nem éppen könnyű eset. Mint azt a kinevezést kommentáló cik­kében a Süddeutsche Zeitung írja, biztosra vehető, hogy a sajtó szabadsága fölött őrkö­dő új „médiaombudsman” a keleti és nyu­gati hatalmasságok számára egyaránt kelle­metlen és makacs figyelmeztető lesz, s bá­tornak nevezte a magyar kormánynak azt az elhatározását, hogy „egy ilyen kaliberű, ta­pasztalt embert” jelölt a tisztségre. A szerző szerint Haraszti kinevezése annak jelzéseként fogható fel, hogy az EBESZ- nek a jövőben sem csak az államok függetlenségével lesz dolga, hanem a tagországok társa­dalmainak belső szabadságával. Haraszti Miklós az egész ország mel­lett saját életútjá­nak elismeréseként .............................................. értékeli, hogy őt vá­lasztották meg erre a tisztségre. Igaza van, de úgy gondolom, csak részben. A polgári demokratikus értékek mellett elkötelezett nemzetközi közösséget megtestesítő EBESZ a szabad demokrata politikus meg­választásával Haraszti személyén keresztül az egykori magyar demokratikus ellenzék egészének tevékenységét ismerte el. Sajátos és meglehetősen sajnálatos, hogy ami a nyugati világ számára nyilvánvaló, az a ha­zai közvélemény előtt szinte rejtve marad. Míg itthon egykori ügynökök és pártappa­ratcsikok vívnak heves szópárbajt abban, hogy melyikük tett többet az államszocia­lista rezsim megbuktatásáért, odakinn mintha jobban ismernék a magyar közel­múlt történetét, s jobban elismernék az iga­zi főszereplők munkásságának jelentőségét - köztük Harasztiét, a demokratikus ellen­zék egyik vezéralakjáét, az illegális Beszélő szerkesztőjét, a rendszerváltásban kulcs­szerepet játszó, a demokratikus ellenzékből kinövő SZDSZ egyik alapítójáét, a Cenzúra esztétikája szerzőjét, aki az őt nemzetközi hírnévhez segítő, aki az 1973-ban írt Da­rabbér című könyvért sem hivatalos, sem alternatív Kossuth-díjat nem kapott, ka­pott ellenben államellenes izgatásért nyolc hónap felfüggesztett börtönt - a rendszer­­váltás után pedig éppúgy elkerülték hivata­los elismerések, mint annak előtte. A magyar diplomáciai sikerről, a ma még az MTV kuratóriumának elnökségében is tevékenykedő ,Haraszti megválasztásának híréről a közszolgálati televízió Híradójá­nak nézői nem értesülhettek, ami korántsem a szerkesztők elvetemültségét, hanem a tör­ténelmi tudatlanság mélységét és a történe­lemszemlélet torzságát illusztrálja. Az EBESZ döntésének jótékony és nem szán­dékolt mellékhatása lehet, ha ez lassanként változni kezd. „Míg itthon egykori ügynökök és pártapparatcsikok vívnak heves szópárbajt abban, hogy melyikük tett többet az államszocialista rezsim megbuktatásáért, odakinn mintha jobban ismernék a magyar közelmúlt történetét...” Vérbiznisz Száznyolcvanhat, százkilencven vagy kétszázhúsz halott? Kilenc­­száz vagy ezer sebesült? Azoknak, akik csütörtökön Madridban tíz bombát robban­tottak (további három besült), V R. Székely Julianna teljesen mindegy. A fő, hogy hek­------------------------------ tolizerszám folyt a vér, hogy mentő- és halottaskocsik száguldoztak, hogy a fény­képezőgépek és a tévékamerák széttépett testek, el­­torzult arcok, könnyező szemek garmadáira fókus­­ száltak, aztán terítették az „árut” a világ újságjai­­­­nak, tévécsatornáinak, azok meg tovább, az elképedt publikumnak: íme, Európába is megérkezett az igazi médiaterror. Olyan, amilyenről még ebben az erő­_ap­szaktól elfásult világban is biztos, hogy ezernyi cik-A két írnak, több tucatszor levetítik, mert ilyen itt még Sz'N-nem volt, csak tessék, csak tessék, ezt nézzék meg "-APK hölgyeim, uraim. V . Mire ez a cikk megjelenik, talán már tudjuk, me­­­­­­lyik szervezet vállalta magára büszkén a „felelősség 3­get”, elvégre az ilyesmi nem dilettáns munka, nem­­ a felelőtlen, hebehurgya öldöklés. Talán már jelentke­zett az ETA, az al-Kaida vagy a világ terroristáinak i­s más altagozata, amely készséggel kisegít bárkit, aki valamely nemes ügy érdekében (és nincs az az ügy, amit valakik ne tartanának nemesnek) jó sok ártat­lan civilt megöl. Egy-egy kósza politikus, bíró, újságíró kilövésének hírértéke már a múlté. A terrorszervezetek is figye­lik a nézettségi adatokat, és tudják, hogy akár né­hány tucat ember nyíltszíni berontásával nem lehet sokáig címlapon, híradók élén maradni. Abban a vi­lágban, amelyben nemcsak médiapolitizálás folyik immár, hanem az átlagember is a média segítségével tör ki a szürke ismeretlenségből egy-egy köztéri nu­merával, öngyilkossággal, vagy hogy a Nagy Testvér show-k kamerái előtt vizel és szeretkezik, a gyilkolás sem maradhat szemérmesen észrevétlen. Vagy nem tetszik tudni, mi az ingerküszöb? Az ingerküszöbön csak úgy lehet jól hasra ejteni a nagyérdeműt, ha a magasságát folyamatosan növel­jük. Az ember azt hitte például, hogy Jézus szenve­déseivel nem lehet több megrendülést és együttérzést kiváltani, mint eddig, de íme, eljött Mel Gibson, aki szerint a mai fogyasztónak ennyi már kevés. Vérben és a hús natúr borzalmaiban utazó filmje óta Jézus nem szupersztár immár, inkább horrorfilmhős, a ter­rorkorszak kultikus alakja. Vajon mennyi vér, holttest, sikoltozó gyerek és zokogó szülő kell ahhoz, hogy­ azt mondjuk: elég? Mikor dobjuk el az újságot, kapcsoljuk ki a készü­léket, ha a puszta tények közlésén és elemzésén kí­vül a félelmeinkből kinövő agressziónkra és az ag­ressziónkból fakadó borzalomkukkolásra akar a média rávenni? Hogy kiszolgálja az állítólagos in­formációéhségünket. És persze jobban eladja a rek­lámjait. --------------------------------------------------------------------------­ Szomorú vásárom - Ha már olcsóbb a sztráda, leugorhatnál a mamáért Szegedre! Krenner István rajza ­Afrikai dollárok Kaptam egy levelet Nigériából. Mivel megtalálták a nevemet egy nemzet­közi újságíró-adatbázisban, és ritka szimpatikus embernek tűntem, át­utalnának a számlámra 45,5 millió (azaz negyvenöt és fél millió) dollárt. „Kiss Róbert Richard Hogy az összeg nagyságát illetően ne k­ár legyenek kétségeim, betűvel és szám­omra is leírták, jó vastagon szedve, aláhúzva. A kis híján tízmilliárd forintnyi összeget azért utalnák át, mert ők az egyik legnagyobb nigériai olajipari vállalat vezetői, és mivel arrafelé igen zavaros a politikai helyzet, ilyen nyu­godt ország, mint Magyarország, ilyen nyugodt emberére, mint én, van szükségük, hogy biztonságban legyen a pén­zük. Azért ismerjék el, hogy ez már valami. Eddig egy mobiltelefonos cégnek fél éven át hiába bizonygattam a túlfizetésemet, meg a gázművek is bombáz mindenféle alaptalan fizetési felszólításokkal, nem is értem, nekik miért nem vagyok elég megbízható. De legalább az afri­kaiak tudják a valódit. A levél folytatódik. A pénz elfogadásáért és a számlára utalásáért cserébe az összeg huszonöt százalékát, vagyis mintegy 2,5 milliárd (azaz két és fél milliárd) forintnyi össze­get tarthatok csak meg, a többiért majd jönnek. Azért ez egy kicsit bánt. Felháborító, hogy ennyivel kiszúrják a szemem a végén. De hát ez is pénz. Elképzelem, amint kedvenc bank­fiókom vezetője majd utánam szól: jaj, ne siessen, csaknem elfelejtettem, mintegy tízmilliárd forint érkezett még a szám­lájára Nigériából! Nem baj, mondom majd, egy része marad, hét és fél milliárdért meg nemsokára jön egy taxis vagy egy nagy fekete ember. A második nigériai levél már sokkal lényegre törőbb volt. Maga az olajtársaság főkönyvelője közli, hogy már meg is ír­ták az utalást, már majdnem nálam a pénz. Igazából csak gyorsan küldenem kéne 10 ezer (azaz tízezer) dollárt, hogy nyissanak egy technikai számlát, ahonnan majd küldik az összeget. Ez bizony feladat a javából, kár, hogy most sajnos nem fog menni. Még talán össze lehetne szedni a valamivel több mint 2 millió (azaz kétmillió) forintnyi pénzt, de hát ép­pen most mondtam a barátomnak, hogy nem adok kölcsön neki, ha aztán kiderülne, hogy mégis össze tudok szedni ennyit.. .A, nem... egy megbízható ember nem csinál ilyet. Inkább gyorsan írtam egy levelet a kedves nigériaiaknak, amelyben javasoltam, hogy az átutalandó 45,5 millió (azaz negyvenöt és fél millió) dollárból vegyék le ezt a tízezret, és később majd vonják le a jutalékomból. Adok nekik hitelt, ez a legkevesebb, amit értük tehetek. Azóta várok az újabb vá­laszra türelmesen. Még a számlámról is csaknem minden pénzt felvettem, hogy legyen elég hely ennek az irdatlan nagy összegnek...

Next