Vasárnapi Hírek, 2005. július-december (21. évfolyam, 26-51. szám)

2005-08-21 / 33. szám

Olvasóink leveleit közöljük szerkesztett formá­ban ezeken a hasábokon. Szívesen adjuk közre észrevételeiket, cikkeinkre érkező véleményei­ket. Várjuk leveleiket, amelyekben megosztják velünk gondolataikat, képviseljenek azok - a szélsőségeket leszámítva - bármilyen álláspon­­ tot. Kérjük levélíróinkat, amennyiben vélemé­nyüket megjelenésre szánják, adják hozzá tel­jes nevüket és lakcímüket, esetleg telefonszá­mukat is. Azt, ahol szükség esetén fel tudjuk venni önökkel a kapcsolatot. Természetesen adataikat bizalmasan kezeljük. Egyenlők és egyenlőbbek Több mint 15 évvel az állítólagos de­mokrácia megszületése után, több mint elkeserítő, ahogyan a különböző bűncselekmények gyanúsítottjait ke­zeli a PÁRTATLAN ügyészség. Vannak egyenlők és egyenlőbbek. Van, akinek a cédájában bogarakra vadásztak a börtönőrök, és miután a szintén pártatlan és igazságos fő­ügyész utasítására a komoly bűncse­lekménnyel vádolt gyanúsított házi őrizetre „ítéltetett”, és elhagyhatta bogaras celláját, az őrizetével megbí­zott fegyőrök úgy cipelték után­a cso­magjait, mint egy előkelő szállodában a hordárok a luxusvendégeket. Aztán van olyan gyanúsított is, aki­nek a kihallgatása kötetlen körülmé­nyek között zajlik, nehogy megsérül­jön a lelke a sikkasztással vádolt ál­­brókernek. Ez kabaréba illene, ha nem lenne olyan szomorú. Telik az elsíbolt milliárdokból jól képzett ügyvédre, aki megmondja azt is, mit kell vallani. A nyilvánosságra került jegyzőkönyvek tanúsága sze­rint néha kisegíti a jelen levő ügyésze­ket, segít a kérdések feltevésében is. A kérdések annyira „spontánok”, hogy azokra előre megírt szöveg felolvasá­sával válaszolhat a gyanúsított. Vajon honnan tudhatta előre, hogy mit fog­nak kérdezni? A demokráciában mindenkinek meg kell adni az egyenlő esélyt - de valóban az egyenlő esélyt. Miért van az, hogy mind az ügyészségek, mind a bíróságok gyakorlata olyan képzetet sugall, hogy valami nincs rendben? Miért van az, hogy a politika bábként rángatja, rángathatja az igazságszol­gáltatást? Miért van az, hogy az embe­rek úgy érzik, már megint baleknak nézik őket? Miért van az, hogy csak a nagy mellébeszélés van akkor, amikor kiderül egy-egy stikli? Miért van az, hogy a köztisztvise­lők, akiknek szolgálniuk kellene, nem a tisztességes embereket, hanem a pénzt és politikai hatalmat szolgálják? Talán gyerekeink és unokáink még megérik azt is, hogy csak egyenlő elbí­rálás alapján lehessen minden bűnt megítélni, hogy ne lehessenek bujta­tott egyenlőbbek. László Ádámné, Budapest lószőnyeg-reklámok, amelyek jól megférnek a háztartásigép-, a műsza­kicikk- és bútorreklámokkal­­ a po­tencianövelő szer propagandájának társaságában. Az utóbbit vagy egy ka­­csingatós vörös hölgy, vagy - régeb­ben - egy úriember reklámozta, vörös rózsával a szájában. Hozzá később csatlakozik a felesége, aki figyelmez­teti a férjét, hogy ne felejtse el a tab­lettákat a munkahelyére is elvinni... Ha az illetékes vezető nem csak az anyagi oldalát nézné a reklámok foga­dásának, bizonyára arra is ügyelne, hogy milyen színvonalúak azok, s me­lyiket milyen napszakban érdemes le­adni. No meg arra is, hogy az ömlesz­­tésből ellenreklám lesz... Dr. Vuics Tibor, Pécs egy-egy döntésükkel a mi adóforint­jaink felhasználásáról, emberi sorsok­ról határoznak. Vélhetően a banánköztársaságok­ban fogadható el, hogy ha valakinek lejár a határozott idejű megbízatása, az önhatalmúan kinevezi vagy meg­bízza az utódját. Úgy vélem, nem kell diploma ahhoz, hogy az ember termé­szetes jogérzéke alapján tudja: ilyen döntést nem lehet hozni - legfeljebb csak akkor, ha az illetőnek olyan hát­tértámogatása van, amelynek alapján úgy érzi, mentesülhet még az alapvető mondatával a baloldal történelmi bűneit igyekezett bizonyítani. Köz­ben megfeledkezett arról a tényről, hogy létezett egy mindenféle színár­nyalatú, nemzetellenes eszmékkel operáló jobboldal is, amelynek ál­datlan tevékenysége sokszor sodorta katasztrófába a világot. Elfelejtette említeni azt a Horthy-rendszert, amelynek vezetői Horthy Miklóssal az élen gyorsan csatlakoztak a fa­siszta Németországhoz, és vitték vesztes és igazságtalan háborúba az országot. Boros úr, kik tiltakoztak ez ellen a nemzetpusztító politika ellen? A baloldali eszméket valló embe­rek, akik közül ezért sokan az éle­tükkel fizettek. Az a Horthy Miklós, aki valami­lyen okból kimaradt a háborús bű­nösök listájából, köztiszteletnek er­ve nem is ez a lényeg. Orbán Vik­tor akaratából a Népstadion Puskás Ferenc nevét vette föl. Bár az ő egy­kori kiváló csapatát­ annak ellenére hívjuk Aranycsapatnak, hogy csak ezüstérmet nyertek, az eredmény nem csupán Puskás érdeme. Ha Or­bán úr mindenképpen keresztelőt akart, sokkal jobb és igazságosabb név lett volna az Ezüstcsapat, netán a Nemzeti Stadion. Ha szegény Puskás Öcsi egészsé­ges lenne, biztosan visszavonatná ezt az elnevezést, és nem zárná ki másik tíz társa, illetve a tartalékok­kal együtt 17 kiváló labdarúgó ne­vét. Ezért tévedett oly nagyot az ex­­miniszterelnök. Vagy a focibolon­dok szavazatát akarta így biztosíta­ni magának? Tudjuk, hogy a sport és a rock vonzza a legnagyobb tömegeket. Talán ezért választotta Orbán Vik­tor a Hajrá, magyarok! Jelszót. Ám ettől még nem lesz lendületben az ország. Balázs Sámuel, Hódmezővásárhely Nem minden a bevétel Úgy tarják, hogy a reklám is olyan szakma, amihez érteni kell, sőt, műve­léséhez egyéb szakterületek ismerete is szükséges (nyelvhelyesség, beszéd­artikuláció, színészi képességek, pszi­chológia, szociológia stb.) Tapasztalataim szerint a hazai elektronikus média reklámanyaga ezen ismereteknek híján van. Nem éri el sem a néző által elvárt, sem a nem­zetközi átlagszínvonalat. Jogos kíván­ság, hogy a reklámok érthetőek legye­nek, ne ismétlődjenek 10-15 percen­ként egy-egy műsoron belül. Valószínűleg az én „készülékem­ben” van a hiba, ha nem értem, miért kanalaz bele reggelente a két hölgy egymás fagylaltjába - ami egyébként is fertőzésveszélyes -, kinek és miért integet az ablakból a két idős hölgy, minek örül zavarba ejtő mosollyal a lépcsőn felfelé szaladó két diáklány, vagy, hogy mit akar mondani a kerék­pározó párocska a nézőnek? Az egyik csatornán hónapok óta konokul ismétlődnek ezek a furcsa képek, mint ahogy halhatatlanná kez­denek válni bizonyos csempe- és pad­ Levelet hozott a postás..._______________após , AUGUSZTUS 21. Már régen szétvált az állam és az egyház Mezőkövesden nemrégiben új helyre költözött az ötvenesztendős Matyó Múzeum. Egy patinás épületbe, amely valamikor a Korona Szálló volt, majd hosszú évtizedeken keresztül adott otthont a Matyó Háziipari Szövetke­zetnek. A régi-új múzeum átadására a Város Napja rendezvényeinek között került sor, amikor is a kulturális in­tézmény Jéger Károly plébános fel­szentelte. Ha valaki ezt úgy kommen­tálja, hogy a katolikus egyház kifejezi tiszteletét a matyóságnak és hagyo­mányainak, azt csak helyeselni lehet. Ám ez a múzeum kizárólag állami tulajdonú, s mint ilyen, gyakorlatilag nem kötődik a katolikus valláshoz, te­hát furcsának tűnik ez a megszente­lés. Hiszen már régen megtörtént az állam és az egyház hivatalos szétvá­lasztása. Helyben azonban szorosan együttműködik a városvezetés és a plébánia. Annyira, hogy lényegében semmi jelentősebb esemény nem tör­ténhet anélkül, hogy mindkét fél jelen ne lenne. Ezt nem negatív értelemben mondom; nálunk így természetes - legalábbis a lakosság jó része szerint. Van a városunkban néhány olyan emlékmű is, amely vallásos ihletésű. Ilyen a világháborús és az 56-os em­lékmű is. Valószínűleg ezek felfogásu­kat tekintve, teljesen egyediek. Közis­mert tény, hogy a mi településünkön választják a legtöbben a papi hivatást. Tehát a mi lakosságunk túlnyomó ré­sze vallásos. Számtalan jól működő és népszerű felekezet is megtalálható itt. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy azok számára, akik nem valláso­sak, egy állami intézmény megszente­lése egyszerűen értelmezhetetlen. Ugyanis azt sugallja, hogy a jövőben sor kerülhet hasonló helyzetre, és megszentelik a bankot vagy a pálya­udvart is. Egyúttal azt is jelenti, hogy az egyházak tevékenysége változik, és eredeti hivatásuk, azaz a hívek lelki gondozása helyett, olyasmire pazarol­nak időt és energiát, ami sérti mások érzékenységét. (Név és cím a szerkesztőségben) gátlások alól is. Ha ezt a saját cégénél érvényesíti, elfogadható a megoldás, de egy közszolgálati intézménynél - szankciók nélkül - ez elfogadhatatlan. A társadalomnak tisztában kell lennie azzal, hogy Kondor Katalin egyszerűen önmagának utalta ki a 15- 19 milliós végkielégítést, amelyet - az ismeretek szerint - jogszerűtlen szer­ződéssel kaphatott meg. Értetlenül állok a tények előtt: a je­lenlegi kuratórium amikor átvette a munkát, nem tekintette át az elődje által készített szerződéseket ? Ismeret­len, hogy kik is valójában a kurató­rium mellett működő „civilek”, és mi­lyen gyakorisággal, milyen díjazásban részesülnek. Szeretnék tisztán látni, hiszen az új köztársasági elnökünk is megerősített abbéli meggyőződésemben, hogy né­hány millió honfitársammal együtt az állam én vagyok! Erő­ss Angéla, Budapest rend a jobboldali politikusok köré­ben. A kenderesi újratemetésen sem a baloldal képviselői tisztelegtek előtte. Nem szabad megfeledkezni a rendszerváltás utáni MDF-kor­­mányról, amelynek első dolga volt rárontani és szétverni a nemzetközi hírű magyar mezőgazdaságot, lezül­­leszteni az egész ipart, és az állam­polgárok háromszázalékos építési kamatát a tízszeresére emelni. A nép nem felejtett, mert a kor­mányzati ciklus végén hatalmas vá­lasztási vereséget szenvedett az MDF, amely jelentéktelen pártma­radvánnyá zsugorodott. Boros Péter napjainkban minden riporternek azt szajkózza, hogy 2006-ban Magyarországnak jobbol­dali kormánya lesz. Csak aztán ez a kormány rá ne rontson a saját nem­zetére! Úgy látszik, Boros Péter csak egyoldalúan képes megközelíteni a bal- és jobboldal történelmi szere­pét, és a realitások kiesnek a látókö­réből. Ilyen körülmények között ne vállaljon közszereplést, mert ilyen mentalitás esetén gyakran haszno­sabb a bölcs hallgatás, mint a sok fölösleges beszéd. Wennesz Ottó, Budapest Az állam mi vagyunk! A kuratóriumok tagjai hivatottak ar­ra, hogy egyes intézményekben fel­ügyelő hatóságként járjanak el. Ha valakik harmad- vagy negyedfeladat­ként, közpénzen, ilyen munkát elvál­lalnak, nem tehetik meg, hogy ha nem akarnak egy-egy kérdésről felelősen dönteni, egyszerűen távol maradnak. Nem tudom, hány kuratórium műkö­dik az országban, de azt igen, hogy Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna A közszolgálati televízió Nap-kelte című műsorában Boros Péter volt miniszterelnök kijelentette: teljes mértékben egyetért Orbán Viktorral abban, hogy a baloldal - ha lehetősé­get kapott - mindig rárontott a saját nemzetére. Tehát kibújt a szög a zsákból: az MDF prominens képvise­lője egy húron pendül a Fidesz-elnök - a nemzet nagy részének becsületé­be gázoló, sok esetben zavaros - kije­lentéseivel, demagógiától hemzsegő bálványosi mondókájával. Akik figyelemmel kísérték a rend­szerváltás óta zajló politikai folya­matokat, nem csodálkozhatnak ezen a nagy egyetértésen, hiszen a köz­mondás szerint „az egyik kutya, a másik eb”. Azaz az MDF épp olyan jobboldali párt, mint a Fidesz, csak esetleg árnyaltabb ideológiával. Ám ennek az árnyaltságnak még a nyo­­­­mát sem lehetett fölfedezni a Boros Péterrel folytatott beszélgetésben, hiszen az exkormányfő minden Nem minden a foci Igazán örültem, amikor láttam, hogy egyik levélírójuk Puskás Ferenc ha­zatértével és kórházi ápolásával kapcsolatban mondta el véleményét. 73 éves vagyok, és nekem Puskás Öcsi mindig nagyon fontos marad. A mai napig is tisztelője vagyok azok­nak, akik 1953-54-ben végigverték a világot, és döntőt játszottak az NSZK-val. Bár ekkor jött az igazi meglepetés: 8:3 után 3:2-es vereség. Minden ember számára hatalmas csalódás volt, amikor Puskás Öcsi, Kocsis Sanyi és Czibor Zoli disszi­dált, mert ők valóban élvezték tíz és fél millió magyar tiszteletét, és gon­dolom, anyagiakban sem éreztek hi­ányt - bár ismerjük az akkori kö­töttségeket. Durvaságban élharcos a Fidesz A Fidesz megnyilvánulásai alapján az ember egyre inkább úgy érzi, hogy a fiúk hülyének nézik az ál­lampolgárokat. Az egyik új keletű vádjuk a baloldallal szemben - a kormány sms-kampánya adatvédel­mi jogokat sért, mert a későbbiek­ben felhasználhatják a válaszolók személyes adatait­­, egyszerűen el­képesztő és érthetetlen támadás. Akkor az mi, amit ők nyíltan csi­náltak­­ a nép megkérdezése címén? A nemzeti petíció, a kettős állam­­polgárság, a köztársaságielnök-jelö­­lés utcai gyűjtőívein, a nemzeti kon­zultáció postázott kérdőívein hány­szor gyűjtötték be a polgárok szemé­lyi adatait? (Arról nem is beszélve, hogy mindez mennyibe került!) Eh­hez képest a baloldal sms-kam­pánya csepp a tengerben! Volume­nében, költségében, időtartamában meg sem közelíti a Fidesz kampá­nyait. Most természetesen azzal is hü­lyének nézik a polgárokat, hogy el akarják hitetni velük: amit a Fidesz csinál, az nem kampány, amit az MSZP vagy a kormány, az vastagon és csakis kampány. Amennyit a Fi­desz költ „az emberek megkérdezé­sére”, az semmi, amit a kormány vagy az MSZP, az égbekiáltó pénz­­pocsékolás, az adófizetők forintjai­ból. Tehát vegyük tudomásul: „amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek”?! Ami pedig a Fidesz hitelességét il­leti, ki lehetne tenni a plakátot, Ki az, aki hisz nekik? címmel - mint ahogy az egész országban látni Gyurcsány Ferenc miniszterelnök­ről azt az elképesztően durva, ízlés­telen plakátot, amit egy jóérzésű ember (akár jobboldali is) nem néz­het felháborodás nélkül. Ez a plakát sérti az emberi méltóságot és azt su­gallja, hogy a szólásszabadság je­gyében nálunk mindent lehet. Hi­szen inkább az jár pórul, aki az ilyen megnyilvánulások ellen szólni mer. Holott ez nem demokrácia, hanem durvaság, tiszteletlenség, nevelet­lenség. Gyártathatna hasonló plakátokat a baloldal is, ám nem teszi. Helye­sen. Nem a kritikán aluli megnyilvá­nulásokkal kell versenyezni. A ma­gát kereszténynek, konzervatívnak nevező Fidesznek ebben a stílusban aligha akad versenytársa. Csak azt nem értem, miként tud egyetérteni és azonosulni annyi jóérzésű, hívő keresztény ember ezzel a stílussal?! Kengyel Miklósné, Budapest

Next