Vasárnapi Hírek, 2005. július-december (21. évfolyam, 26-51. szám)
2005-08-21 / 33. szám
Olvasóink leveleit közöljük szerkesztett formában ezeken a hasábokon. Szívesen adjuk közre észrevételeiket, cikkeinkre érkező véleményeiket. Várjuk leveleiket, amelyekben megosztják velünk gondolataikat, képviseljenek azok - a szélsőségeket leszámítva - bármilyen álláspon tot. Kérjük levélíróinkat, amennyiben véleményüket megjelenésre szánják, adják hozzá teljes nevüket és lakcímüket, esetleg telefonszámukat is. Azt, ahol szükség esetén fel tudjuk venni önökkel a kapcsolatot. Természetesen adataikat bizalmasan kezeljük. Egyenlők és egyenlőbbek Több mint 15 évvel az állítólagos demokrácia megszületése után, több mint elkeserítő, ahogyan a különböző bűncselekmények gyanúsítottjait kezeli a PÁRTATLAN ügyészség. Vannak egyenlők és egyenlőbbek. Van, akinek a cédájában bogarakra vadásztak a börtönőrök, és miután a szintén pártatlan és igazságos főügyész utasítására a komoly bűncselekménnyel vádolt gyanúsított házi őrizetre „ítéltetett”, és elhagyhatta bogaras celláját, az őrizetével megbízott fegyőrök úgy cipelték utána csomagjait, mint egy előkelő szállodában a hordárok a luxusvendégeket. Aztán van olyan gyanúsított is, akinek a kihallgatása kötetlen körülmények között zajlik, nehogy megsérüljön a lelke a sikkasztással vádolt álbrókernek. Ez kabaréba illene, ha nem lenne olyan szomorú. Telik az elsíbolt milliárdokból jól képzett ügyvédre, aki megmondja azt is, mit kell vallani. A nyilvánosságra került jegyzőkönyvek tanúsága szerint néha kisegíti a jelen levő ügyészeket, segít a kérdések feltevésében is. A kérdések annyira „spontánok”, hogy azokra előre megírt szöveg felolvasásával válaszolhat a gyanúsított. Vajon honnan tudhatta előre, hogy mit fognak kérdezni? A demokráciában mindenkinek meg kell adni az egyenlő esélyt - de valóban az egyenlő esélyt. Miért van az, hogy mind az ügyészségek, mind a bíróságok gyakorlata olyan képzetet sugall, hogy valami nincs rendben? Miért van az, hogy a politika bábként rángatja, rángathatja az igazságszolgáltatást? Miért van az, hogy az emberek úgy érzik, már megint baleknak nézik őket? Miért van az, hogy csak a nagy mellébeszélés van akkor, amikor kiderül egy-egy stikli? Miért van az, hogy a köztisztviselők, akiknek szolgálniuk kellene, nem a tisztességes embereket, hanem a pénzt és politikai hatalmat szolgálják? Talán gyerekeink és unokáink még megérik azt is, hogy csak egyenlő elbírálás alapján lehessen minden bűnt megítélni, hogy ne lehessenek bujtatott egyenlőbbek. László Ádámné, Budapest lószőnyeg-reklámok, amelyek jól megférnek a háztartásigép-, a műszakicikk- és bútorreklámokkal a potencianövelő szer propagandájának társaságában. Az utóbbit vagy egy kacsingatós vörös hölgy, vagy - régebben - egy úriember reklámozta, vörös rózsával a szájában. Hozzá később csatlakozik a felesége, aki figyelmezteti a férjét, hogy ne felejtse el a tablettákat a munkahelyére is elvinni... Ha az illetékes vezető nem csak az anyagi oldalát nézné a reklámok fogadásának, bizonyára arra is ügyelne, hogy milyen színvonalúak azok, s melyiket milyen napszakban érdemes leadni. No meg arra is, hogy az ömlesztésből ellenreklám lesz... Dr. Vuics Tibor, Pécs egy-egy döntésükkel a mi adóforintjaink felhasználásáról, emberi sorsokról határoznak. Vélhetően a banánköztársaságokban fogadható el, hogy ha valakinek lejár a határozott idejű megbízatása, az önhatalmúan kinevezi vagy megbízza az utódját. Úgy vélem, nem kell diploma ahhoz, hogy az ember természetes jogérzéke alapján tudja: ilyen döntést nem lehet hozni - legfeljebb csak akkor, ha az illetőnek olyan háttértámogatása van, amelynek alapján úgy érzi, mentesülhet még az alapvető mondatával a baloldal történelmi bűneit igyekezett bizonyítani. Közben megfeledkezett arról a tényről, hogy létezett egy mindenféle színárnyalatú, nemzetellenes eszmékkel operáló jobboldal is, amelynek áldatlan tevékenysége sokszor sodorta katasztrófába a világot. Elfelejtette említeni azt a Horthy-rendszert, amelynek vezetői Horthy Miklóssal az élen gyorsan csatlakoztak a fasiszta Németországhoz, és vitték vesztes és igazságtalan háborúba az országot. Boros úr, kik tiltakoztak ez ellen a nemzetpusztító politika ellen? A baloldali eszméket valló emberek, akik közül ezért sokan az életükkel fizettek. Az a Horthy Miklós, aki valamilyen okból kimaradt a háborús bűnösök listájából, köztiszteletnek erve nem is ez a lényeg. Orbán Viktor akaratából a Népstadion Puskás Ferenc nevét vette föl. Bár az ő egykori kiváló csapatát annak ellenére hívjuk Aranycsapatnak, hogy csak ezüstérmet nyertek, az eredmény nem csupán Puskás érdeme. Ha Orbán úr mindenképpen keresztelőt akart, sokkal jobb és igazságosabb név lett volna az Ezüstcsapat, netán a Nemzeti Stadion. Ha szegény Puskás Öcsi egészséges lenne, biztosan visszavonatná ezt az elnevezést, és nem zárná ki másik tíz társa, illetve a tartalékokkal együtt 17 kiváló labdarúgó nevét. Ezért tévedett oly nagyot az exminiszterelnök. Vagy a focibolondok szavazatát akarta így biztosítani magának? Tudjuk, hogy a sport és a rock vonzza a legnagyobb tömegeket. Talán ezért választotta Orbán Viktor a Hajrá, magyarok! Jelszót. Ám ettől még nem lesz lendületben az ország. Balázs Sámuel, Hódmezővásárhely Nem minden a bevétel Úgy tarják, hogy a reklám is olyan szakma, amihez érteni kell, sőt, műveléséhez egyéb szakterületek ismerete is szükséges (nyelvhelyesség, beszédartikuláció, színészi képességek, pszichológia, szociológia stb.) Tapasztalataim szerint a hazai elektronikus média reklámanyaga ezen ismereteknek híján van. Nem éri el sem a néző által elvárt, sem a nemzetközi átlagszínvonalat. Jogos kívánság, hogy a reklámok érthetőek legyenek, ne ismétlődjenek 10-15 percenként egy-egy műsoron belül. Valószínűleg az én „készülékemben” van a hiba, ha nem értem, miért kanalaz bele reggelente a két hölgy egymás fagylaltjába - ami egyébként is fertőzésveszélyes -, kinek és miért integet az ablakból a két idős hölgy, minek örül zavarba ejtő mosollyal a lépcsőn felfelé szaladó két diáklány, vagy, hogy mit akar mondani a kerékpározó párocska a nézőnek? Az egyik csatornán hónapok óta konokul ismétlődnek ezek a furcsa képek, mint ahogy halhatatlanná kezdenek válni bizonyos csempe- és pad Levelet hozott a postás..._______________após , AUGUSZTUS 21. Már régen szétvált az állam és az egyház Mezőkövesden nemrégiben új helyre költözött az ötvenesztendős Matyó Múzeum. Egy patinás épületbe, amely valamikor a Korona Szálló volt, majd hosszú évtizedeken keresztül adott otthont a Matyó Háziipari Szövetkezetnek. A régi-új múzeum átadására a Város Napja rendezvényeinek között került sor, amikor is a kulturális intézmény Jéger Károly plébános felszentelte. Ha valaki ezt úgy kommentálja, hogy a katolikus egyház kifejezi tiszteletét a matyóságnak és hagyományainak, azt csak helyeselni lehet. Ám ez a múzeum kizárólag állami tulajdonú, s mint ilyen, gyakorlatilag nem kötődik a katolikus valláshoz, tehát furcsának tűnik ez a megszentelés. Hiszen már régen megtörtént az állam és az egyház hivatalos szétválasztása. Helyben azonban szorosan együttműködik a városvezetés és a plébánia. Annyira, hogy lényegében semmi jelentősebb esemény nem történhet anélkül, hogy mindkét fél jelen ne lenne. Ezt nem negatív értelemben mondom; nálunk így természetes - legalábbis a lakosság jó része szerint. Van a városunkban néhány olyan emlékmű is, amely vallásos ihletésű. Ilyen a világháborús és az 56-os emlékmű is. Valószínűleg ezek felfogásukat tekintve, teljesen egyediek. Közismert tény, hogy a mi településünkön választják a legtöbben a papi hivatást. Tehát a mi lakosságunk túlnyomó része vallásos. Számtalan jól működő és népszerű felekezet is megtalálható itt. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy azok számára, akik nem vallásosak, egy állami intézmény megszentelése egyszerűen értelmezhetetlen. Ugyanis azt sugallja, hogy a jövőben sor kerülhet hasonló helyzetre, és megszentelik a bankot vagy a pályaudvart is. Egyúttal azt is jelenti, hogy az egyházak tevékenysége változik, és eredeti hivatásuk, azaz a hívek lelki gondozása helyett, olyasmire pazarolnak időt és energiát, ami sérti mások érzékenységét. (Név és cím a szerkesztőségben) gátlások alól is. Ha ezt a saját cégénél érvényesíti, elfogadható a megoldás, de egy közszolgálati intézménynél - szankciók nélkül - ez elfogadhatatlan. A társadalomnak tisztában kell lennie azzal, hogy Kondor Katalin egyszerűen önmagának utalta ki a 15- 19 milliós végkielégítést, amelyet - az ismeretek szerint - jogszerűtlen szerződéssel kaphatott meg. Értetlenül állok a tények előtt: a jelenlegi kuratórium amikor átvette a munkát, nem tekintette át az elődje által készített szerződéseket ? Ismeretlen, hogy kik is valójában a kuratórium mellett működő „civilek”, és milyen gyakorisággal, milyen díjazásban részesülnek. Szeretnék tisztán látni, hiszen az új köztársasági elnökünk is megerősített abbéli meggyőződésemben, hogy néhány millió honfitársammal együtt az állam én vagyok! Erőss Angéla, Budapest rend a jobboldali politikusok körében. A kenderesi újratemetésen sem a baloldal képviselői tisztelegtek előtte. Nem szabad megfeledkezni a rendszerváltás utáni MDF-kormányról, amelynek első dolga volt rárontani és szétverni a nemzetközi hírű magyar mezőgazdaságot, lezülleszteni az egész ipart, és az állampolgárok háromszázalékos építési kamatát a tízszeresére emelni. A nép nem felejtett, mert a kormányzati ciklus végén hatalmas választási vereséget szenvedett az MDF, amely jelentéktelen pártmaradvánnyá zsugorodott. Boros Péter napjainkban minden riporternek azt szajkózza, hogy 2006-ban Magyarországnak jobboldali kormánya lesz. Csak aztán ez a kormány rá ne rontson a saját nemzetére! Úgy látszik, Boros Péter csak egyoldalúan képes megközelíteni a bal- és jobboldal történelmi szerepét, és a realitások kiesnek a látóköréből. Ilyen körülmények között ne vállaljon közszereplést, mert ilyen mentalitás esetén gyakran hasznosabb a bölcs hallgatás, mint a sok fölösleges beszéd. Wennesz Ottó, Budapest Az állam mi vagyunk! A kuratóriumok tagjai hivatottak arra, hogy egyes intézményekben felügyelő hatóságként járjanak el. Ha valakik harmad- vagy negyedfeladatként, közpénzen, ilyen munkát elvállalnak, nem tehetik meg, hogy ha nem akarnak egy-egy kérdésről felelősen dönteni, egyszerűen távol maradnak. Nem tudom, hány kuratórium működik az országban, de azt igen, hogy Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna A közszolgálati televízió Nap-kelte című műsorában Boros Péter volt miniszterelnök kijelentette: teljes mértékben egyetért Orbán Viktorral abban, hogy a baloldal - ha lehetőséget kapott - mindig rárontott a saját nemzetére. Tehát kibújt a szög a zsákból: az MDF prominens képviselője egy húron pendül a Fidesz-elnök - a nemzet nagy részének becsületébe gázoló, sok esetben zavaros - kijelentéseivel, demagógiától hemzsegő bálványosi mondókájával. Akik figyelemmel kísérték a rendszerváltás óta zajló politikai folyamatokat, nem csodálkozhatnak ezen a nagy egyetértésen, hiszen a közmondás szerint „az egyik kutya, a másik eb”. Azaz az MDF épp olyan jobboldali párt, mint a Fidesz, csak esetleg árnyaltabb ideológiával. Ám ennek az árnyaltságnak még a nyomát sem lehetett fölfedezni a Boros Péterrel folytatott beszélgetésben, hiszen az exkormányfő minden Nem minden a foci Igazán örültem, amikor láttam, hogy egyik levélírójuk Puskás Ferenc hazatértével és kórházi ápolásával kapcsolatban mondta el véleményét. 73 éves vagyok, és nekem Puskás Öcsi mindig nagyon fontos marad. A mai napig is tisztelője vagyok azoknak, akik 1953-54-ben végigverték a világot, és döntőt játszottak az NSZK-val. Bár ekkor jött az igazi meglepetés: 8:3 után 3:2-es vereség. Minden ember számára hatalmas csalódás volt, amikor Puskás Öcsi, Kocsis Sanyi és Czibor Zoli disszidált, mert ők valóban élvezték tíz és fél millió magyar tiszteletét, és gondolom, anyagiakban sem éreztek hiányt - bár ismerjük az akkori kötöttségeket. Durvaságban élharcos a Fidesz A Fidesz megnyilvánulásai alapján az ember egyre inkább úgy érzi, hogy a fiúk hülyének nézik az állampolgárokat. Az egyik új keletű vádjuk a baloldallal szemben - a kormány sms-kampánya adatvédelmi jogokat sért, mert a későbbiekben felhasználhatják a válaszolók személyes adatait, egyszerűen elképesztő és érthetetlen támadás. Akkor az mi, amit ők nyíltan csináltak a nép megkérdezése címén? A nemzeti petíció, a kettős állampolgárság, a köztársaságielnök-jelölés utcai gyűjtőívein, a nemzeti konzultáció postázott kérdőívein hányszor gyűjtötték be a polgárok személyi adatait? (Arról nem is beszélve, hogy mindez mennyibe került!) Ehhez képest a baloldal sms-kampánya csepp a tengerben! Volumenében, költségében, időtartamában meg sem közelíti a Fidesz kampányait. Most természetesen azzal is hülyének nézik a polgárokat, hogy el akarják hitetni velük: amit a Fidesz csinál, az nem kampány, amit az MSZP vagy a kormány, az vastagon és csakis kampány. Amennyit a Fidesz költ „az emberek megkérdezésére”, az semmi, amit a kormány vagy az MSZP, az égbekiáltó pénzpocsékolás, az adófizetők forintjaiból. Tehát vegyük tudomásul: „amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek”?! Ami pedig a Fidesz hitelességét illeti, ki lehetne tenni a plakátot, Ki az, aki hisz nekik? címmel - mint ahogy az egész országban látni Gyurcsány Ferenc miniszterelnökről azt az elképesztően durva, ízléstelen plakátot, amit egy jóérzésű ember (akár jobboldali is) nem nézhet felháborodás nélkül. Ez a plakát sérti az emberi méltóságot és azt sugallja, hogy a szólásszabadság jegyében nálunk mindent lehet. Hiszen inkább az jár pórul, aki az ilyen megnyilvánulások ellen szólni mer. Holott ez nem demokrácia, hanem durvaság, tiszteletlenség, neveletlenség. Gyártathatna hasonló plakátokat a baloldal is, ám nem teszi. Helyesen. Nem a kritikán aluli megnyilvánulásokkal kell versenyezni. A magát kereszténynek, konzervatívnak nevező Fidesznek ebben a stílusban aligha akad versenytársa. Csak azt nem értem, miként tud egyetérteni és azonosulni annyi jóérzésű, hívő keresztény ember ezzel a stílussal?! Kengyel Miklósné, Budapest