Vasárnapi Újság, 1834 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1834-06-08 / 10. szám

lődik Vasárnap Kolozsvárt Június 8-án 1834. VASÁRNAPI UJSÁG KÖZHASZNÚ ISMERETEK­ TERJESZTÉSÉRE. Etnai utazás. A’ Gőz és annak minemüségei. Júniusban virágzó orvosi plánták. Újságok. ETNAI ÚTAZÁS. Sok embereket, kik a­ természet titkaiba bepillantani óhajtottak, fog­­lalatoskodtatott már ez a­ kérdés: „hogy és miként származtak a" he­gyek?“ Ámbár sok eszes és tetsze­­tős feleletek adattak el kérdésre, de olyan még egy sem, melyen átaljá­­ban minden hegyekre nézve és tel­jesen meg lehetne nyugodni. Hanem van egy bizonyos neme a­ hegyek­nek, melyeknek formálódásáról he­lyesen és kielégítőleg lehet okoskod­ni, mivel azokat ma is, és úgy­szól­ván szemeink előtt alkotja és emeli a­ természet kifogyhatatlan ereje. E­­zeket tűzokádó hegyeknek vagy vul­kánoknak *) hívják. Már külső­ ál­lásokra, helyzetekre nézve is meg le­het különböztetni az ilyen hegyeket *) A’ hajdani időben midőn a’ keresztyén vallás jóltévő fáklyája a’ világot nem világo­sította , és a’ vallást kereső ember homályban tapogatódzott, minden természeti erőnek, u. m. napnak, levegőnek, szélnek ’sat. egy kü­lönös isteni személy tulajdonitódolt, így a­ tűz istenét Vulkánusnak nevezték, és neki tulajdonították egyszer’smind azon mestersé­geknek feltalálását, melyeknek űzésére tűz­zel és kalapáccsal élnek. Ezen Vulkánusról hívatnak már a’ tűzokádó hegyek is Vulká­noknak, másoktól. A­ többiek t. i. mind hosz­­szú sorokban mintegy egymáshoz köt­tetve , sokfelé elágazva, és ezen á­­gaik közt hosszan elnyúló völgyeket alkotva terjednek­ el a­ föld színén A­ vulkánok ellenben vagy minden más hegysoroktól elkü­lönözve magok­ra , vagy némely hegysorok hátára e­­melkednek­ fel nagyobbára kerekded csúp formára is ágaik ,és hosszan nyúló bérczeik nem lévén, völgyeket nem formálnak;úgy hogy átaljában leggya­koribb alakjuk olyan mint egy téren vagy egy bérczen feltornyodzó he­gyes halomé vagy dombé. Telejeken szokott lenni egy gödör, melyet krá­ternek vagy vedernek neveznek. Ezt úgy lehet nézni mint aj hegynek vagy is inkább a­ föld belsejének egy­ ké­ményét, mert rendszerint örökké füs­tölög , és meg lehet köszönni mikor csak füstölög, mert ilyenkor a­ fé­lelmes hegy csendes állapotjában van. De néha süket morgás kezd hallani a­ föld alól, mély dörgések futkos­nak a­ hegy belsejében, a­ föld kö­­rül fel­­e remegni kezd és ingással fe­nyeget. A­ kráterből kitóduló füst növekedik , vastagodik, sűrűdik, és mintegy a roppant fekete oszlop egye­nesen emelkedik az ég felé. Ez az oszlop saját terhe alatt lesülyed , fel-

Next