Vasárnapi Újság, 1843 (10. évfolyam, 452-502. szám)
1843-03-26 / 464. szám
464-dik Vasárnap. Kolozsvárn, Április 2-án, 1843 VASÁRNAPI UJSÁG KÖZHASZNÚ ISMERETEK’ TERJESZTÉSÉRE. RTAALOM: Nagylelkűség és jogosság. 194 h. Találkozás egy preg juhásszal a’ maros derekán. 198 h. Czáfolat. 205 h. Nyilvevél 206 h. Figyeltetés 207 h. Nagylelkűség és jogosság. (Goldsmith után). Lysippus olly egy ember, kinek nagy lelkűségét egész világ bámulja. Adakozó indulatja olly nagy, hogy megelőzi a’ kérést ’s az elfogadót a’ folyamodás szégyenkedésétől megmenti. De ha bőkezűsége nagyságával elkötelez, még inkább teszi ezt azon utólérhetlen nyájasság, mellyel ád. Néha idegeneknek is osztogatja jóléteit; sőt tudatik, hogy világos ellenségeinek is szolgálatokat tett. A’ világ egy szájjal magasztalja az ő nagylelkűségét; csak egy rendbeli ember panaszol ellene. Lysippus nem fizeti az adósságait. Egy maga magával ennyire nem egyezni sőt öszsze nem férni látszó cselekvés módot megmagyarázni nem bajos. A’ nagylelkűségben nagyság; a’ hitelezők kielégítésében csak jogosság*) vagyon. A’ nagylelkűség a’ léleknek a’ közönség felett felemelkedett része. Van valami ollyan benne, mit a’ hősökben bámulunk és némi elragadtatással magasztalunk. A’ jogosság ellenben csak üzérhez illő, mindennapi erény, mellyet a’ kolozsvári piaczi templom körül minden kis boltos gyakorol. Midőn valaki az adósságát megfizeti, pusztán kötelességét teljesíti ’s ez Kinek tetszik olvassa vagy mondja: igazságosság,injustitia. Ezen tettel semminemű dicsőség nem jár. Ha Lysippus a’ hitelezőit kielégitné, kifáradna vele, hogy a’ világnak elbeszélje ? A’ nagylelkűség bezzeg más ábrázata erénz. Felül van emelkedve a’ kötelességen ’s magas porczán tőlünk alatt álló kis halandóktól figyelmet, bámulást csikar. Az emberek rendszerint illy modorban okoskodnak a’jogosság és nagylelkűség felett. Az elsőt, jóllehet a’ társaság javára nézve lényeges erény, megvetjük; a’ második, melly igen is gyakran inkább hiúság mint ész által kormányoztatott szeles indulat szüleménye, becsülésre gerjeszt. Lysippusnak jelentik, hogy egy kereskedő 400 forintot kér adósságban ’s egy szorultságban levő ismerőse ugyan annyi summát kérelmez. Ő tétovázás nélkül az utóbbinak adja, mivel emez kegyelemül kéri, a’ másik pedig mint tartozást követeli. Az emberek átalában nem elég ismeretesek e’szónak a jogossága egész jelentőségével: rendszerint azt hiszik, hogy csak azon kötelességek véghez vitelében áll, mikre a’társaság törvényei rákénszerithetnek. Megengedjük, hogy néha ez a’jelentése van ama’ szónak ’s ezen értelemben a* jogosság a’ méltányosságtól különböztettetik meg; de van egy terjedelmesebb jogosság , mellyről meglehet mutatni, hogy minden erények együletét magába foglalja.