Vasárnapi Újság, 1847 (14. évfolyam, 659-709. szám)
1847-03-28 / 671. szám
203 nélkül leven az ily járovány nyavalyákban a’ köznép. Nem túlságos óhajtás, hogy bár minden falvakban állitnának bé egyegy okos, értelmes, tanult bábaaszszonyt, ki a’ rémült szülőknek enyhilletet nyújthatna. Lennének czélszerü népiskolák a’nevendékeknek, mind gazdaságban mind az egészség fentartásában, ’s erkölcsiségben, helyzetűkhöz illő kifejlődést, ’s képezést adhatók. Ezekre a’ legszegényebb közönség közjövedelmeit is idvesen lehetne használni, ha valahára a’ sok büntetési — áldomási — ’s a’ közjó rovására divatozó számtalan más ivások ’s vesztegetések megszűnnének. — Talán ezekért is lehetne a’ székely nemzetnek naponként egy: „miatyánk ! jöjjön el a’te országod—a’ józanság és világosság országa“— imádkozást fogadni! Erdővidéken martius 41-kén 1847. V. Kukliné aszszony prédikácziói IX. Prédikáczió. *) Kukli uram sétálni ment a’ feleségével ’s egy Kukliné aszszonyomnál fiatalabb (’s szebb) nöszemély köszönt neki. „Már ki sem léphetem az ajtón, hogy az emberek csúfja ne legyek, Kukli úr! jobb lesz ha egész életemben itthon kattogok. „Mi az ? Ne mond nekem hogy hagyjalak csak egy éjjel csendesen nyugodni! Bizony csak szemtelen egy ember vagy te! Gyönyörű dolog, hogy ki ne mehessek veled—pedig Isten tudja mily sitkán történik—úgy hogy mindenféle *) Közelebbi alkalommal VIII. préd. helyet VII. volt írva. Kinec anynyi zúg a’ füle 's feje mint szegény Kukli uramnak, könynyen megvéthet egy számot. 204 emberek ne sértegessék a’ lelkemet. De menynyi orczátlan fityfirity is van most. Mit fantázirozok? Jaj, tudod te jól — jól tudod te Kukli! Derék személynek kell lanni, a’ ki egy feleségivel járó férjnek köszönget. Mire mondod nekem, hogy Kapornyai kisaszszony volt ? Mi közöm nekem Kapornyai kisaszszonynyal ? Úgy é ?! Találkoztál vele egyszer másszor a’ bátyja házánál? No azt már hiszem nincs kétségem benne. Örökké gondoltam, hogy kell valami mágnesnek lenni annál a’ háznál — de most már tudom világosan. Nem használ semmit, édes bukli uram, hogy olyan nagy szájat lát, ’s hadarász a’ kezével, mintha maga volna a’ legártatlanabb bárány — nem lehet rajtam az efféle fogásokkal kikapni. Nem; volt idő mikor bolond voltam ’s akármit el lehetett velem hitetni; de— hála az egeknek — azon már túl vagyok. Orczátlan fityfikíty ! Tán azt gondolod, nem láttam, hogy mosolygott is, mikor köszöngetett neked ! O igen! vettem észre, mit gondol rólam, micsoda nyomorult hitvány teremtés vagyok én! Látszott a’ szeméből. Na— ne mondjukli. Nem látok biz én örökké többet mint más ember— de vak csak nem lehetek, nem is akarok lenni, bárha szeretnéd is: én a’ szememet fülemet bé nem fogatom. Az igaz hogy ha egy nő férfi előtt becsületbe kedvességbe akar lenni, minden inkább legyen mint felesége. Mindig úgy vélekedtem, de a’ mai nap tökéletesen meggyőzött felőle. „Nem biz én , nem szégyellem úgy beszélni— de hogy szégyellem. Szeretetre méltó, fiatal jó teremtés, úgy é?! Elhiszem biz azt: nagyon szeretetre méltó , semmi kétségem nincs