Vasárnapi Ujság – 1855

1855-04-15 / 15. szám - Gyöngyök a világtörténetből. Erdélyi János 115. oldal / Tudományos rovat

115 Alig telt be két hét, midőn a királynő a kormányzótól gyönyörű gyémánt éket kapott a következő sorok kiséretében : „Asszonyom! Ön ezelőtt 14 nappal, 10 óra 45 perczkor, palotája kék te­remében a következő szavakat hallata : „A nemzet csendesedjék le és legyen meggyőződve, hogy e sziv ö felsége a czár irányá­ban csak hálával doboghat." A felséges czár szeretettel fogadja felséged e kijelentését s ez ide csatolt emléket legmagasabb megbízásából és felséged érzelmének viszonzásául van szerencsém átszolgáltatni." Ugyan­ e napon Tifliszben még más két levél is költ. Az egyik aláirás nélkülit herczeg Eristan kapá következő tartalom­mal : „Uram! Georgia és annak királyi családjáért tenni a felség magának tartja fenn. Vigyázzon ön, nehogy a kormánynak ér­dekében álljon ugy tenni, hogy azt némellyek megbánják." A másikat a főkormányzó bontá föl. Ez Lazarew ezredes­től való és igy hangzott : „Tábornok úr! Ön kémei csak hallanak, de nem látnak; pedig hol nőről van szó, nem két fül, de száz szem sem elég. Bocsássa meg e megjegyzést főparancsnok ur a kormány és haza iránti érdekeltségemnek. — Lazarew ezredes. (Folytatjuk.) Gyöngyök a világtörténetből. A „Vasárnapi Újság" olvasóinak. Közli : ERDÉLYI JÁNOS. Bevezetésül annyit kell mondanom, hogy az olvasó itt nem veszi úgy a történeteket, mint a világszellem küzdelmes játékát, hanem úgy mint eseményeket, egyszerűen a tényekhez ragaszkodva, egyes nagy em­berek köré csoportosítva, minő Czirus, Themisztokles stb., egészen azon mód szerint, mellyet legjobbnak ismer el a mai meggyőződés a népi ol­vasmányok körül. Ezekbe ugyanis nem való, a mi keblet feszit, tudást, zaklat, épen olly kevéssé, mint az üres elmefuttatás, szeleverdi élczelés. Jelen czikkelyek a régi klassikus írók szerint tartják, különösen egyik vagy másik nép és tárgyra nézve Herodot, Szalluszt, stb. vannak követve. Az időszámításra nem igen van bennök ügyelve, valamint a tömeges ada­tokra sem, hanem fő az elbeszélés, minden hosszadalmasság nélkül. Ha Isten is ugy akarná, ezekből egy olvasókönyvnek kellene kitelni, melly hihetőleg meglelné azon szerencsét, hogy a nagy közönség által kellő méltánylattal fogadtassék. Sárospatak, jan. 17. 1855. Erdélyi János: Asszíria és Babilónia. Emlékezünk még a szent történetekből mind a két ország nevére. Ott olvastuk ugyanis, hogy Izrael országát Szalmanas­szár, asszíriabeli király rontotta le, Juda országát pedig Nabu­gódonozor, vagy rövidebben Nabugó, babiloni király. A régi időben ez a két ország igen ham­u lett hiressé a többi népek fölött, mellyek többnyire meghódoltak nekik. Ha­zájok az a szép föld vala, melly a Tigris és Bufrát folyók part­jain terjed el.­­— A két országot a Tigris választotta egymástól. Vidékei termékeny gyönyörű vidékek, s ugy hiszik, hogy itt él­tek legelőször emberek, s itt volt a paradicsom kerte is. Asszíria hegyes völgyes ország volt, Babilónia inkább róna­ság. Lakosai mindkettőnek vándorló pásztor nép, vallásukra nézve napimádók, de a babilóniak régibbek az asszíroknál. Mózes szerint Babilónia volt a legelső birodalom a világon. Nimród, egy hires vadász alapitotta, hanem időjártával, ugy ír­ják a történetekben, Babilóniát Assziria meghóditá, s a két nép egy hatalom alatt egygyé olvadott. Ninus király ideje óta, kinek nevéről neveztetett, a hajdankor egyik legnagyobb városa, Ni­nive, mellynek kerülete három napi járó föld volt, lakosainak száma pedig két millió. Babilon városát Heródot, görög történetíró, ki 484 eszten­dővel született Krisztus előtt, a képen rajzolja, hogy nincs nála szebben épült város. Formája négyszög, mellynek minden oldala 6 óra járás , igy összesen 24 órányi a kerülete. Egy nagy széles árok vizzel teli, veszi körül, aztán kőfal, mellynek széle 50 rőf, magassága 200. E kőfalra pedig helylyel közzel tornyok épitvek, s a tornyok tetején ollyan tágas tér, mellyen négy lovas kocsi foroghat. A falon 100 ezer kapu. A város közepén foly az Eufrát, melly azt kétfelé osztja. A közlekedést a két városrész között egy hid tartja fel; a part is ki van rakva kövekkel. A házak ma­gasak három , négy emeletre; aztán egyenes sorban épitvék; a mennyi kapu, annyi egyenes utcza visz be a folyóig. — De van­nak keresztutczái is. A város mindkét részében van egy nagy épület. Egyikben a királyi vár, másikban a templom. E templom mellett áll egy torony, mellynek alja 150 röf hosszú, s épen annyi széles. — Ezen tornyon van egy más, ezen ismét más, szinte nyolcz torony egymás felett. Kivül a tornyok falain csigalépcső visz fel; hol padok, ló­czák állanak készen, ha valaki le akar ülni. — A legmagasb to­ronyban van egy kápolna. Benne szépen vetett ágy, és mellette arany asztal.—Van egy más kápolna is alább, ebben arany osz­lop , a mellett ismét asztal, polcz és szék, mind aranyból. — A kápolnán kivül egy arany oltár, és ismét egy más oltár, mellyen öreg barmokat áldoznak, mert az arany oltáron csak szopósokat szabad megáldozni. Ninus után Assziria és Babilónia felett egy nő , Szemira­mis, uralkodott. — Ezen királyné sorsa igen csudálatos. Mond­ják , hogy mint kis gyermek, anya nélkül sziklákon hagyatott, hol sokáig galambok hordtak neki enni. Neve, Szemiramis, hegyi­galambot jelent épen azért. Utoljára mégis ráakadtak a hegyben legeltető pásztorok, és bevitték a király fő juhászmesteréhez, ki maga gyermektelen levén, a kis árva leányt örököséül fogadta. Megnővén a leányka, Menőn felesége jön, ki Ninus hadve­zére volt. Menőn annyira becsülte Szemiramist, hogy mindenben kikérte tanácsát. Egyszer, mikor Ninus király Baktra városát ostromolná, Menőn nem boldogulhatván, feleségét hivá a tá­borba, hogy segítene rajta.­­ A nő azonnal férfiruhába öltözött katonának; megvizsgálá a falakat, és a legbátrabb vitézekkel személyesen rohant az ellenségre; bevette a várost, és vele Ni­nust tömérdek kincsnek tette urává. A király most igen belé­szeretett a vitéz és szép asszonyba, min annyira megszomorodék Menőn, hogy bánatában megölte magát. Szemiramis pedig Ninus felesége jön, s igy jutott uralkodásra. Azonban Ninus halála után fiának, Niniusnak kellett volna uralkodni. De látván Szemiramis, minő kevés esze van a fiúnak, egyet gondola megint; férfinak öltözni, királynak adni ki magát, és a fiú helyett uralkodni. Úgy is jön, mert a fiút asszonynak öltöztetvén, eldugva tartotta a királyi várban. Sok ideig ment ez, de utoljára mégis kitudódott. Beszélik ugyanis, hogy egyszer lázadás kezdődött, épen mikor Szemira­mis levetvén a férfiruhát, titkos szobájában volt asszonyi öltö­zetben. A lármára, zörejre ő is kiszaladt, hogy a népet lecsen­desítse , s magán felejtvén női öltönyét, és haja is fel levén bo­molva , a nép ráismere. Mindnyáját annyira elfogá a bámulás, hogy a lázadó zaj azonnal megszűnt, a csudálkozás közönséges volt. Most nagy tetszéssel üdvözlé Szemiramist az egész népség, a mint hogy azután még sokáig uralkodott; hanem mig egyszer Indiába járt, a gyáva Ninnás összeesküvést koholt ellene melly­nek nem birván tovább ellenállani, lemondott az uralkodásról. Szemiramis azonban igen nagy hírűvé lett és maradt min­dig Babilon népeinél. Minden nagy dolgot, ha nem tudták ere­detét, neki tulajdonítottak. Harczos természetű asszony: nevelte a birodalmat, szépi­é, az ország fővárosává tette Babilont; azt tartják, hogy a függő kerteket is ő építtette volna. Ezek magas fa­lakra voltak felalkotva ollyformán, hogy függeni látszottak a levegőben. Négy roppant domb volt egymás fölé emelve, meg­rakva földdel annyira, hogy benne a legmagasb fák is gyökeret verhettek. — Később Babilon többször meg vön hódítva, elpusz­títva, jelenleg alig van nyoma nagyságának fényének. Ninivé romjaira ezelőtt néhány esztendővel akadtak, és sok régiséget hoztak el belőlök a francziák Páris gyűjteményeibe. Egyiptom. Mint Babilont, hasonlókép a szent történetekből ismerjük e nevet, a­hol is meg van írva, hogy mikor Jákób egész háza népestül Egyiptomba költözött, József, az ő fia, ollyan előkelő rangú és hatalmas ember vala, hogy atyját testvéreivel együtt táplálá az éhség idején. Ugyancsak ezen ország királya volt Fáraó, ki terhes szolgálattal gyötörvén, elakará fogyasztani Iz­*

Next