Vasárnapi Ujság – 1855
1855-04-15 / 15. szám - Gyöngyök a világtörténetből. Erdélyi János 115. oldal / Tudományos rovat
115 Alig telt be két hét, midőn a királynő a kormányzótól gyönyörű gyémánt éket kapott a következő sorok kiséretében : „Asszonyom! Ön ezelőtt 14 nappal, 10 óra 45 perczkor, palotája kék teremében a következő szavakat hallata : „A nemzet csendesedjék le és legyen meggyőződve, hogy e sziv ö felsége a czár irányában csak hálával doboghat." A felséges czár szeretettel fogadja felséged e kijelentését s ez ide csatolt emléket legmagasabb megbízásából és felséged érzelmének viszonzásául van szerencsém átszolgáltatni." Ugyan e napon Tifliszben még más két levél is költ. Az egyik aláirás nélkülit herczeg Eristan kapá következő tartalommal : „Uram! Georgia és annak királyi családjáért tenni a felség magának tartja fenn. Vigyázzon ön, nehogy a kormánynak érdekében álljon ugy tenni, hogy azt némellyek megbánják." A másikat a főkormányzó bontá föl. Ez Lazarew ezredestől való és igy hangzott : „Tábornok úr! Ön kémei csak hallanak, de nem látnak; pedig hol nőről van szó, nem két fül, de száz szem sem elég. Bocsássa meg e megjegyzést főparancsnok ur a kormány és haza iránti érdekeltségemnek. — Lazarew ezredes. (Folytatjuk.) Gyöngyök a világtörténetből. A „Vasárnapi Újság" olvasóinak. Közli : ERDÉLYI JÁNOS. Bevezetésül annyit kell mondanom, hogy az olvasó itt nem veszi úgy a történeteket, mint a világszellem küzdelmes játékát, hanem úgy mint eseményeket, egyszerűen a tényekhez ragaszkodva, egyes nagy emberek köré csoportosítva, minő Czirus, Themisztokles stb., egészen azon mód szerint, mellyet legjobbnak ismer el a mai meggyőződés a népi olvasmányok körül. Ezekbe ugyanis nem való, a mi keblet feszit, tudást, zaklat, épen olly kevéssé, mint az üres elmefuttatás, szeleverdi élczelés. Jelen czikkelyek a régi klassikus írók szerint tartják, különösen egyik vagy másik nép és tárgyra nézve Herodot, Szalluszt, stb. vannak követve. Az időszámításra nem igen van bennök ügyelve, valamint a tömeges adatokra sem, hanem fő az elbeszélés, minden hosszadalmasság nélkül. Ha Isten is ugy akarná, ezekből egy olvasókönyvnek kellene kitelni, melly hihetőleg meglelné azon szerencsét, hogy a nagy közönség által kellő méltánylattal fogadtassék. Sárospatak, jan. 17. 1855. Erdélyi János: Asszíria és Babilónia. Emlékezünk még a szent történetekből mind a két ország nevére. Ott olvastuk ugyanis, hogy Izrael országát Szalmanasszár, asszíriabeli király rontotta le, Juda országát pedig Nabugódonozor, vagy rövidebben Nabugó, babiloni király. A régi időben ez a két ország igen hamu lett hiressé a többi népek fölött, mellyek többnyire meghódoltak nekik. Hazájok az a szép föld vala, melly a Tigris és Bufrát folyók partjain terjed el.— A két országot a Tigris választotta egymástól. Vidékei termékeny gyönyörű vidékek, s ugy hiszik, hogy itt éltek legelőször emberek, s itt volt a paradicsom kerte is. Asszíria hegyes völgyes ország volt, Babilónia inkább rónaság. Lakosai mindkettőnek vándorló pásztor nép, vallásukra nézve napimádók, de a babilóniak régibbek az asszíroknál. Mózes szerint Babilónia volt a legelső birodalom a világon. Nimród, egy hires vadász alapitotta, hanem időjártával, ugy írják a történetekben, Babilóniát Assziria meghóditá, s a két nép egy hatalom alatt egygyé olvadott. Ninus király ideje óta, kinek nevéről neveztetett, a hajdankor egyik legnagyobb városa, Ninive, mellynek kerülete három napi járó föld volt, lakosainak száma pedig két millió. Babilon városát Heródot, görög történetíró, ki 484 esztendővel született Krisztus előtt, a képen rajzolja, hogy nincs nála szebben épült város. Formája négyszög, mellynek minden oldala 6 óra járás , igy összesen 24 órányi a kerülete. Egy nagy széles árok vizzel teli, veszi körül, aztán kőfal, mellynek széle 50 rőf, magassága 200. E kőfalra pedig helylyel közzel tornyok épitvek, s a tornyok tetején ollyan tágas tér, mellyen négy lovas kocsi foroghat. A falon 100 ezer kapu. A város közepén foly az Eufrát, melly azt kétfelé osztja. A közlekedést a két városrész között egy hid tartja fel; a part is ki van rakva kövekkel. A házak magasak három , négy emeletre; aztán egyenes sorban épitvék; a mennyi kapu, annyi egyenes utcza visz be a folyóig. — De vannak keresztutczái is. A város mindkét részében van egy nagy épület. Egyikben a királyi vár, másikban a templom. E templom mellett áll egy torony, mellynek alja 150 röf hosszú, s épen annyi széles. — Ezen tornyon van egy más, ezen ismét más, szinte nyolcz torony egymás felett. Kivül a tornyok falain csigalépcső visz fel; hol padok, lóczák állanak készen, ha valaki le akar ülni. — A legmagasb toronyban van egy kápolna. Benne szépen vetett ágy, és mellette arany asztal.—Van egy más kápolna is alább, ebben arany oszlop , a mellett ismét asztal, polcz és szék, mind aranyból. — A kápolnán kivül egy arany oltár, és ismét egy más oltár, mellyen öreg barmokat áldoznak, mert az arany oltáron csak szopósokat szabad megáldozni. Ninus után Assziria és Babilónia felett egy nő , Szemiramis, uralkodott. — Ezen királyné sorsa igen csudálatos. Mondják , hogy mint kis gyermek, anya nélkül sziklákon hagyatott, hol sokáig galambok hordtak neki enni. Neve, Szemiramis, hegyigalambot jelent épen azért. Utoljára mégis ráakadtak a hegyben legeltető pásztorok, és bevitték a király fő juhászmesteréhez, ki maga gyermektelen levén, a kis árva leányt örököséül fogadta. Megnővén a leányka, Menőn felesége jön, ki Ninus hadvezére volt. Menőn annyira becsülte Szemiramist, hogy mindenben kikérte tanácsát. Egyszer, mikor Ninus király Baktra városát ostromolná, Menőn nem boldogulhatván, feleségét hivá a táborba, hogy segítene rajta. A nő azonnal férfiruhába öltözött katonának; megvizsgálá a falakat, és a legbátrabb vitézekkel személyesen rohant az ellenségre; bevette a várost, és vele Ninust tömérdek kincsnek tette urává. A király most igen belészeretett a vitéz és szép asszonyba, min annyira megszomorodék Menőn, hogy bánatában megölte magát. Szemiramis pedig Ninus felesége jön, s igy jutott uralkodásra. Azonban Ninus halála után fiának, Niniusnak kellett volna uralkodni. De látván Szemiramis, minő kevés esze van a fiúnak, egyet gondola megint; férfinak öltözni, királynak adni ki magát, és a fiú helyett uralkodni. Úgy is jön, mert a fiút asszonynak öltöztetvén, eldugva tartotta a királyi várban. Sok ideig ment ez, de utoljára mégis kitudódott. Beszélik ugyanis, hogy egyszer lázadás kezdődött, épen mikor Szemiramis levetvén a férfiruhát, titkos szobájában volt asszonyi öltözetben. A lármára, zörejre ő is kiszaladt, hogy a népet lecsendesítse , s magán felejtvén női öltönyét, és haja is fel levén bomolva , a nép ráismere. Mindnyáját annyira elfogá a bámulás, hogy a lázadó zaj azonnal megszűnt, a csudálkozás közönséges volt. Most nagy tetszéssel üdvözlé Szemiramist az egész népség, a mint hogy azután még sokáig uralkodott; hanem mig egyszer Indiába járt, a gyáva Ninnás összeesküvést koholt ellene mellynek nem birván tovább ellenállani, lemondott az uralkodásról. Szemiramis azonban igen nagy hírűvé lett és maradt mindig Babilon népeinél. Minden nagy dolgot, ha nem tudták eredetét, neki tulajdonítottak. Harczos természetű asszony: nevelte a birodalmat, szépié, az ország fővárosává tette Babilont; azt tartják, hogy a függő kerteket is ő építtette volna. Ezek magas falakra voltak felalkotva ollyformán, hogy függeni látszottak a levegőben. Négy roppant domb volt egymás fölé emelve, megrakva földdel annyira, hogy benne a legmagasb fák is gyökeret verhettek. — Később Babilon többször meg vön hódítva, elpusztítva, jelenleg alig van nyoma nagyságának fényének. Ninivé romjaira ezelőtt néhány esztendővel akadtak, és sok régiséget hoztak el belőlök a francziák Páris gyűjteményeibe. Egyiptom. Mint Babilont, hasonlókép a szent történetekből ismerjük e nevet, ahol is meg van írva, hogy mikor Jákób egész háza népestül Egyiptomba költözött, József, az ő fia, ollyan előkelő rangú és hatalmas ember vala, hogy atyját testvéreivel együtt táplálá az éhség idején. Ugyancsak ezen ország királya volt Fáraó, ki terhes szolgálattal gyötörvén, elakará fogyasztani Iz*