Vasárnapi Ujság – 1855
1855-07-01 / 26. szám
A „Vasárnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg.— Előfizetési dij julius—decemberig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton 2 ft pp. A „Politikai újdonságokkal" együtt julius—decemberig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton csak 3 ft pp. — Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. Valahány ház , annyi szokás. Elbeszélés JÓKAI MÓRTÓL. Valahány ház, annyi szokás. Nálunk, itt a jó Magyarországban szokás az , hogy gazdag gyermektelen asszonyságok felfogadják szegény emberek gyermekeit, elhagyott árva leánykákat örökbe, azokat felnevelik, megtanítják mivelt magaviseletre, ház körüli munkákra, gazdasszonykodásra, ügyelnek jó erkölcseikre , hozzá szoktatják takarékossághoz, emberbecsüléshez, Istenimádáshoz, hogy bárminő sorsra is legyenek hivatva, magasra vagy alacsonyra, magukat otthon találják abban, emezzel meg legyenek elégedve, amannak diszére váljanak; és a midőn eljön az Istentől rendelt idő és alkalom, kiházasitják tisztességesen örökben tartott leányaikat, választván számukra becsületes, szorgalmatos férjet, s ellátva őket mindenféle becses aprósággal, a mi uj gazdáknak annyira szükséges; és még azután is gondoskodnak felőlük; és ha férjhez adtak egyet, keresve keresik, hogy hol kapjanak másikat, akinek ismét hasonló sorsot készítsenek elő. Nálunk ez a szokás. Beszélik, hogy az orosz birodalom fővárosában lakott egy uri asszonyság, előkelő születésü, akinek palotáját a legdíszesebb urak látogatták s tánczvigalmait egy Dolgorucki és egy Potemkin herczegnőé mellé merték helyezni pompa és pazarlás tekintetében. Sőt voltak vakmerők, a kik még elsőbbséget mertek találni e mulatságokban a több főuri vigalmak fölött; ezen elsőbbség pedig abból állt, hogy mig a legnagyobb herczegnőknek sem áll hatalmukban, hogy mikor mulatságot adnak, abban minden jelenlevő hölgy szép és fiatal legyen, addig **nö dáridóiban mind a legválogatottabb szépségek voltak jelen. A kellemes delnő maga is szerette a könnyelmű életet, s iparkodott maga körül ollyan társaságot gyűjteni, mellyben mindenki hasonlóan kellemes és könnyelmű tudott lenni, mint ő. Különösen kitűntek azonban e vig mulatságok alkalmával mind rendkivüli szépségök , mind pompás öltözékeik, elragadó tánczuk, szellemdus társalgásuk által a delnő fogadott leányai. Rendesen volt neki öt hrat. Ezek tán elszegényült rokonok leányai, hűséges gazdatisztek árvái, tán egy-egy magasabb családbeli hölgy eltitkolandó gyermeke : illyesfélét lehetett róluk hallani, ha valaki érdekesnek találta, hogy felőlük tudakozódjék. Voltaképen pedig ez volt a fogadott lányok eredete : — a nagyon tisztelt úrnőnek roppant kiterjedésű jószágán tízezer jobbágya lakott, kik neki az ország törvényei és szokásai szerint testükkel és lelkükkel tartozának. Mert meg kell mindenek előtt tudni, hogy mit jelent orosz nyelven ez a szó : „mugik" jobbágy. Ez azt jelenti, hogy negyvennyolcz millió embernek nincsen saját sorsa születése órájától kezdve halála órájáig. A mugik az ő gazdájának fundus instructusa, mellyet szaporít, elad, elpusztít, elajándékoz, ahogy neki tetszik. A mugiknak ha van esze a kereskedéshez, vagy hajlandósága, hogy mesterember legyen, az ő urának megegyezésével lehet kereskedő, lehet mesterember; amit pedig nyer ezen az úton, az mind az ő gazdájáé, és ha a leggazdagabb aranyművest Szentpétervárott, vagy a legtiszteltebb nagykereskedőt, egy órában megszólítja az ő földesura, hogy adja át rögtön minden ingó bingóját s maga feleségével és kisasszonyaival menjen haza a falujába kapálni, engedelmeskedni tartozik, és semmi váltság, semmi védelem meg nem szabadítja őt, „mugik voltál és mugik maradsz." Ha a mugik feleséges ember, és nincsenek gyermekei, a földesúrnak érdekében áll, hogy őt elválassza feleségétől és neki más feleséget, feleségének más férjet adjon; mert a mugik az ő urának jószága, s kötelessége a szaporodás. Ebből látni való, hogy a mugik állapota a legnyugodalmasabb a világon; mert a földesúrnak érdekében áll, hogy jószágai sem éhen ne haljanak, sem egymást agyon ne verjék, sem pedig nagy munka idején tömlöczbe ne kerüljenek; a mugik leányai mind férjhez jutnak, s ha kis gyermekek maradnak utánuk, nem kénytelenek aggódni, hogy mi lesz belőlük, ott van a gazda, aki ügyel az apró bárányokra, bornyúkra , ha az anyajuh és tehén bőrével talált is adózni, hogy el ne veszhessenek. Illyen mágikja volt tizezer darab a többször tisztelt úrnőnek. Azt meg kell vallani róla, hogy ő igen gondos asszonyság volt s gyakorta meglátogatta jobbágyait, s a mint bizonyos, hogy tizezer ember között mindig akad egy két kitünő szépséggel biró fiatal leányka, ő azokat rendesen kiválogatá még nyolcz, tiz éves korukban s felviteté magához Szentpétervárra, diszes palotájába. A jámbor mágik ugy örült, ha elgondolá, hogy az ő leánya már most palotában fog lakni s selyem viganót visel. Ott nevelőket, énekmestert, hárfaoktatót (zongorának még akkor nem volt divatja) nyelvtanítókat rendeltek a parasztlánykák mellé, megtaniták őket tánczolni, idegen nyelveken fecsegni, időjártával elméjök elevenséget, bőrük finomságot kapott, kezeik megfehérültek a keztyüviselésben, termetük hozzászokott a vállfüzőhöz, a midőn azután bevezették őket az unió elfogadó termeibe, mint örökbe fogadott rokonokat, mint elhalt tisztviselők leányait, mint magas családok sarjait, kiknek titokteljes születésük nem engedi jogos neveiket viselni, és ezek a leányok voltak a vidám körök legragyogóbb ékességei és ezekért emelték **nő társas köreit még Potemkin herczegnőé fölé is. Történhetett azután akárhányszor, hogy egy egy fiatal orosz