Vasárnapi Ujság – 1855
1855-11-18 / 46. szám - Versényi Miklós (20 arany pályadíjt nyert mű) Szathmáry Károly 365. oldal / Elbeszélések és életképek
A „Vasarnapi Ujsag" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jele | küldve vagy postai uton a „Politikai ujdonsasfokkal" együtt csupan csak 3 nik meg. — ft pp. — Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó hivatalához (egyetemutcza Előfizetési dij julius — decemberig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz ( 4. sz.) bérmentve utasítandó. Pályadíjt nyert mű! Í—(Vége.) — A családi dráma még ezzel sincs lejátszva; még párszor föllebben a függöny, hogy a megnehezült sorsú családra hárult végcsapásokat fölmutassa Ilona beteg gyermeke mellett virasztott, férje bujdosóban, s a szerencsétlen nő, viszont olly állapotban,melly a sorstól is kiméletet várt volna. Késő éj volt; de a szerető nő és szerencsétlen anya szempilláit a könyek lezárulni még sem engedek. Egyszerre lódobogásra jön figyelmessé; a lépcsőkön férfias kopogás hangzik végig .... de az óhajtva várt férj helyett a vele elbujdosott öreg, hű szolga , Pál lépett be, becsületes arczán lepergő könyükkel és alig szólhatva a zokogástól. — Asszonyom, erősítsd magad .... férjedet .... urunkat a katonaság elfogta és kötözve hozza Kolozsvárra. E rémhir már félig fásult kebelre talált; Ilona várta e csapást, mellyet hite szerint férje akarattal vont fejére, de mellynek súlya viszont csak az ő keblére nehezült. Elébe, elébe Kolozsvárra — kiáltá — mentsük meg, ha még lehetőség van benne! . . . Gyorsan befogatott s villámként éjjel nappal röpitteté magát Kolozsvár felé. Ide érve, megtudta, hogy férje csakugyan ott van, de hozzá nem bocsáttaték, miután kihallgatása még nem történt meg. E szomorú körülmény és kis fia halála ágyba fekteték. Könyüi többé nem voltak, de a kebel mélyen szenvedett s az alatta pihegő csecsemőnek tápla helyett mérget adott. A Versényi házban egyszerre két halott feküdt kiteritve s fenn a „Fellegvárban" a harmadik, kit a végzet élve eltemetésre határozott. S hogy a keserű pohár még telibb legyen a két gyermekhalott felett a viszály szelleme lebegett. A vegyes házasság kérdése még nem volt eldöntve; az atya vallásán lévő papok nem merték, az anyáén lévők nem akarták eltemetni a társadalom száműzött áldozatait. A viszálkodók között azonban mint túlvilági kép jelent meg a szerencsétlen anya s azon nyilatkozattal, hogy ezennel boldogtalan férje hitére tér : ketté vágja a viszály csomagának bogait. Az egyház szenvedélyes férfiai megszégyenültek a női szerelem és lélek fönsége előtt. Ki mondja meg, kinek teltek lassabban a napok? A börtönben sinlö férjnek-e, vagy a szerető nőnek, a gyermekfosztott anyának? .... Tul a hazai határokon, penészes börtöne falai között daczol a sorssal a megtörhetlen himerő; mit neki a testi sanyar, ki önkényileg szoktatta volt magát a börtön silány táplálékaihoz?... Száraz kenyéren és vizén kivül semmit sem fogad el; penészes lakát kisöpretni nem engedi, hogy évek múlva az egymásra tapadt porrétegről szenvedése óráit leszámithassa. Daczol a halállal, daczol a sorssal, daczol magával a börtön őrével is. Itthon a gyönge nő küzd az élettel és más gondot, más elvet nem ismer, mint férje nagyszerű gazdászatát olly állapotban tartani fenn, minőben az elhagyta volt. S midőn annyi szenvedés után a két kebel viszont egymásra borul , mindkettőnek csak egy kinos hosszú álomnak tetszék a kivteli időköz, melly őket egymástól elválasztá. Ilona férjén semmi változást nem talál, csak meghagyott szakálla egyes össz szálai mutatják, hogy az ide röpült s Versényi a szokott rendben találja mindenét; helyükön vannak a hü ebek; még él az ősi, ha cseléd s elébe vitetik az addig érintetlenül tartott hü paripa , a Philosoph. A nemes állat nyeritve hivja gazdáját, ki hátára pattanva végig vágtat bölcsője, hazája és leendő temetője határain s visszajöttével tajtékzó lova nyakára borulva kiáltja: — „Philosoph, te sorsommal kibékéltettél!" *). V. A hanyatló nap. Versényi Miklós természete ezután sem tagadta meg magát. Ki önmagához annyira kegyetlen volt, nem csodálkozhatunk, midőn egyetlen gyermekét, kivel a sors újra megáldá, még négy éves korában a toporzékoló ménre veti; ha neje kínzásában szerelme daczára is gyönyörködik; s hogy cselédei jobban reszketnek előtte, mint a török szultán előtt feketéi. (Történeti beszély.) P. SZATHMÁRY KÁROLYTÓL. *) Ez adatot a Csengery által szerkesztett „Status férfiak könyvéből" vettem, hol az illető jeles czikk írójának, adatok tekintetében sokat köszönhetek.