Vasárnapi Ujság – 1856
1856-07-27 / 30. szám - Erdélyi sátoros czigányok. Medgyes (kép) 257. oldal / Nép- és országisme.
A „Vasarnapi Újság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. ( Előfizetési dl.) julius—decemberig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai úton a „Politikai ujdonságokkal" együtt csupán csak 3 ft.pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Újság" kiadó hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasítandó. Az erdélyi sátoros czigányok. Csudálatos, vadregényes faj. Vándor és bujdosó nép, mellyet századok óta minden kísérletek daczára az állam meghódítani nem tudott. Erdők és dombok alá üti fel sátrait s egy helyt ritkán mulat egy hónapnál tovább. Izmos, termetes faj. A férfiaknál tág mell, széles homlok, nagy görbe sasorr, rugalmas gyors menet. A nők nyúlánkak karcsúk, szép tojásdad arczuak, hajlékonyak; hollószín fürteik alól fekete szemeikből éles villám lövellik. Színeikre nézve inkább réz színűek mint feketék. Honnan és mikor jöttek be a sátorosok Erdélybe, nem határozhatni meg. Vannak kik állítják, hogy a polgárisult czigányokból egy elszakadt csapat, őseinkkel egy időben származott volna hazánkba, a tábor szolgálatjában mint kovácsok, esztergályosok és zenészek használtatván. Annyi bizonyos , hogy ősidők óta közöttünk élnek, de, mint a házi czigányokat, megtelepíteni soha sem lehetett; sőt nyelvük sem ugyanaz mi a házi czigányoké, s a két faj egymást nem érti. A függetlenség és szabad vándorlás életelemük. A társadalom fegyelme és csábja nem vehet erőt hajlamukon. A vad állapot édesebb és vonzóbb a társaság korlátozott kényelmeinél. Azonban nincs sátoros, ki valami mesterséget ne tudna. Leginkább a következő mesterségeket gyakorolják : rézművesek, kik üstöket, apró csengelyűket és zörgő gombokat készítenek; kovácsok, kik közzé tartoznak a késcsinálók, lakat, vésü, furó, fogó, csákány és baltakészitők, durvább kovácsmunkákkal, mint lópatkók, ekevasak stb. a sátorosok nem foglalkoznak. Ezeket a háziczigányok űzik. Esztergályosok és teknyősök, kik orsókat, laskateritő és kalácssütö fákat, tejsodrókat, kisebb és nagyobb fatálakat, teknyőket s más faeszközöket készítenek. Vannak továbbá rostások és meszelöecset készítők. Ez utolsó inkább az asszonyok mive és áruczikke, valamint az orsók fakanalak s több konyhaeszközök is. Ezen mesterségi czikkekkel járják be az országot, s árulják azt vásárokban és házanként. Vannak köztük aranyászó czigányok is, kik az Aranyos folyó medréből apró teknyökben az aranyport mosogatják s gyűjtik, mit aztán tölök a bányahivataloknál beváltanak. Musikához nem értenek. Ez a czivilizált czigányok mestersége. Fütyölésben azonban páratlanok, s füty s dana mellett szoktak tánczolni, mikor felső ruhájokat s lábbelijüket lehányják, és ezt rendre a mint hevülni kezdenek a tánczban, a kalapon kezdve s igy rúgják mezítláb s könnyű szerben a gyepen. Az öreg dádék és zsámbák csak ugy mosolyognak a nagy reményű vidor unokákon. A csávók tíz éves korukig mezítelen járnak, s czigánykerekek vetésével töltik az időt s a lószekérrel husz harmincz ölnyi vonalban versenyt vetik a bukfenczet s kérik a krajcsárt. Barabás mesterrajzában híven adja vissza a költözködő erdélyi sátorosokat. Valóban nincs ennél regényesebb valami. Öt tíz család mint valamelly karaváncsapat együtt utazik. Mindenik családnak van rendszerint egy gebéje, mit a családfő kötőféken vezet, oldalán fityeg a sátor összegöngyölten, szenyes általvetőkből innen is túl is egyegy borzasfejű mezítelen purdé kandikál ki, a nők nagyobb gyermekeikkel a ló után mennek, meszelőecsettel kezükbe. A sertést lábára kötött madzagon tartva maga előtt hajtja a család valamelyik férfitagja, ki nagyon büszke e megbízatással. A rájuk hányt vetett ruha messze tündökölteti fényes bőreiket. Igy haladnak gondtalan egykedvűséggel kurtaszárú pipákkal szájukban. Ősi kiváltságnak tartják , hogy akármelly határon harmad napig szabadon és háboritás nélkül sátorozhatnak. Ez alatt széljel járnak a helységbe s ha munkára van kilátás, továbbra is engedélyt kérnek a megmaradásra. Mindenik vándorcsapatnak van egy vajdája, ki a közöttük támadható viszályokat elitéli, s kitől az egész törzs függ. Tarisznyasziján nagy ezüst vagy réz czimert hord hivatali jelvényül. A vajdát magok választják, ki magának a polgári hivatalok előtt is tekintélyt igényel. Aruczikkeikért inkább eleséget mint pénzt szoktak kérni, lisztet, kenyeret és mindenek felett rincsczálét, min ők az avasos disznóhúst értik. A csereberét igen kedvelik. Jövendőt is szoktak az öregebb nők mondani, rostába hányt Az erdélyi tátoros cigányok.