Vasárnapi Ujság – 1856
1856-03-09 / 10. szám - Értekezés a kisbirtokosok jóllétének előmozditásáról; 15 arany pályadijt nyert mű. Kenessey K. 77. oldal / Gazdászati és orvosi.
A „Vasárnapi Ujság" hetenként egyszer egy nagy negyedrétű íven jelenik meg. Előfizetési dij január—juniusig azaz : 6 hónapra Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai uton a „Politikai újdonságokkal" együtt csupán csak 3 ft.pp. Az előfizetési dij a „Vasárnapi Ujság" kiadó hivatalához (egyetem utcza 4. sz.) bérmentve utasitandó. Értekezés: Te a ki hós karoddal Meg tudtad szerzeni, Utóbb ezer csaták közt Mindig megvédeni, Te nem tudnád mtvelni Megáldott földedet Egy ezered éven át Megszentelt kincsedet!? Garay: Minél csekélyebb figyelemben részesült a mezei gazdaság csak kevés év előtt is hazánkban, s annál nagyobb örömmel látjuk a közakaratot annak fölvirágoztatása felé irányzódni. Hátramaradásunkat minél később vettük észre, annál erősebben ébredt a törekvés előre menni. Nagy és kicsiny egyaránt iparkodik, gondolkodik, gazdasága hiányai pótolgatásán. A jobblétre törekvés hatalmas vágya, oroszlányként serkenik föl, s roppant sörénye suhintására föleszmél a keleti tétlenség gondtalanság párnáján bóbiskolt nép, és vele az ipar és értelmes szorgalom. Magyarország mezőgazdaságilag ujjonszületni készül, s e tekintetben bizton elmondhatjuk ama halhatatlan magyarral: nem volt,hanem lesz! De mig e szebb jövőt elérjük, addig sokat kell a földet mellyet apáink vérükkel áztattak, arczunk verítékével öntözgetni és tanulni, hogy az értelmiség azon fokára juthassunk, melly nélkülözhetlenül szükséges egy józanabb gazdaság vezetéséhez. Itt az ideje hogy félredobjuk mint egy rosz ruhát, előítéleteinket, mellyek gazdaságainkat zsibbasztották, és levetkőzzük nyomorú hiúságainkat, melly a gyermek korunkban megismert rendszertől eltérni már csak azért se enged, nehogy tettleg kénytelenek legyünk elismerni, hogy van jobb is, mint miként mi tenni szoktuk ezt amazt, van helyesebb,észszerűbb s jövedelmezőbb gazdálkodási rendszer is annál mint az, mellyet apáinkról öröklöttünk, s mellynél okosabbat létezni nem hittünk. Itt az idő hogy ne féljünk a betűtől, mint sokan közülünk még most is félnek, szeretvén mondogatni : ez s ez kottából gazdálkodik, azaz könyvből, mégis bukik az illyen adta, miért akar okosabb lenni másnál. És ezen előítélet a tanulás, olvasás ellen, mint legsajnálatra méltóbb, úgy a legnevetségesebb is. Vegyünk fel egy kis példát, X. urat a világ, mert jelesül tudja portékáját eladni, 1848 előtt jeles gazdának tartotta; de ő magát, még sokkal jobbnak tartja, szörnyű méregbe szokott jönni, ha csak szólani is merészel előtte valaki arról mit olvasott a Gazdasági Lapokban, vagy másutt; holott maga szinte hízik, ha gazdasági széles tapasztalatairól beszélhet. Kérjük meg szépen, adja elő a kukoriczatermesztés módját, mellyet követ, s melly szerinte igen előnyös. X. úr nem késik némi fensőbbségi érzettel, mert ki ne szeretné ha tanácsát kérik, elősorolni a kukoriczamivelés minden csinját binját. S igen természetes, hogy hallgatóinak minden szavát mint szent irást kell hinniök, mit meg is tehetnek, mert X. ur practicus gazda, és sok dologban lehet szavára épiteni. Kedves uram bátyám, szállal fél áhitatos tanitványainak egyike, le szabad írni ezt a tanulságos kis előadást ? Miért nem, felel ön tetszőleg mosolyogva a kérdezt, nem érdemes reá, de ha tetszik édes öcsém, majd röviden a főbb pontokban ledictálom. Már most leiratván a kukoriczatermesztés czélszerü módja, mellyet X. urunk bátyánk követ, — vesztene-e ezen iatka hitelességéből, ha az egy szó változtatás nélkül kinyomatnék? Felelet: épen nem, sőt ha X. ur értekezését nyomtatva meglátná, öröm sugárzó arczczal fogná mondani, igy van szóról szóra, igy mondtam, csak ehhez tartsátok magatokat barátim, ollyan kukoriczát fogtok termeszteni mint én, fogadom minden szomszédotok irigy szemmel fogja nézni. Lám lám, X. úr nyomtatásban megjelent tanácsadását a czélszerü kukoriczatermesztésről, szóról szóra el kell és el lehet hinnünk és bátran követhetjük azt. Mig ugyanez az érdemes X úr bolondnak szíves dedarálni, mind azt ki egy Schwercz, egy Stephens, egy Bürger, egy Thäer, egy Hlubek, egy Dombasle, Girardin, egy Benkő, és sok ezer derék gazdák nyomtatásban megjelent tanácsait csak olvasni, annál inkább azokat követni akarni is elég vakmerő. Pedig tudni kellene hogy e néhány nagy név egész életét fáradalmat nem ismerő kitartással szentelte a gazdaság nagy tudományának, mert a gazdaság egy nagy, igen nagy tudomány ám kedves uram bátyám! — S e nagy nevek olly nehezek a világ mérőserpenyőjében, hogy ha teszem X. uram bátyám ülne az egyikben, még pedig nem egyedül, hanem minden ökröstül szamarastul, juhostul, gőbölyöstül garnírozva, asztagaival, kazalaival, sőt a magtára minden tartalmával , és e nagy nevek közül teszem Stephens Henrik, vagy a kedves majdnem szentnek mondható Schwercz, s a 100 és néhány holdon gazdálkodott halhatatlan Bürger csak egy kötetecskéjét vetné ellensullyal a másik serpenyőbe, ugy felbillenne uram bátyám, mint fölreppen az orkán fuvallatára a fákról lehullott száraz őszi levél. Azt hiszem, eléggé érthetően mutattam ki, milly nevetséges az olvasás elleni előítélet a gazdáknál, szóval ugyanis szabad és lehet tanácsot adni, s lehet azt követni is, haszonnal, de mihelyest e tanács írásban, vagy mi teljesen mindegy, nyomtatásban adatik, már akkor nevetségessé vált, már akkor megvetendő. S hogy ez sokaknál így van, mindennapi tapasztalásból tudjuk, holott épen ez az előítélet az, mit legkevésbé lehet érteni, mi okból létezik. Azt, hogy ki csizmadia, ács, szabó, aranyműves, bognár, ügyvéd, vagy ég tudja mi akar lenni, tanulnia kell mesterségét, senki sem kétli— ; de hogy annak, ki jó gazda akar lenni, szinte tanulnia kell, ezt már csak kevesen hiszik. — Az igaz, hogy a gazdaság practicus téren forogván inkább mint elméletin, szemlélet által is fölfogható, még pedig teljes sikerrel fölfogható, de e teljes sikert csak olly gazda oldala mellett érhetjük el, ki már maga sokat tanult, s igy az elméleti ismereteket már a tapasztalat terén találtuk, hol azoknak fölfogása is sokkal könnyebb. Megengedem, hogy lehetnek és vannak is jobb gazdák, anélkül, hogy valaha egy jó könyvet vettek volna kezükbe, anélkül, hogy Stephenst csak nevéről is ismernék, ámde ők jeles gazdáknak csakis környezetökhöz képest mondhatók. Kérdem hova törpülnének ezen úgynevezett térgazdák ha a külföld belterjes gazdáival jönnének párhuzamban, kik meg se foghatnák, hogy ,,A kis birtokosok jóllétének előmozdításáról." KENESSEY KÁLMÁNTÓL.