Vasárnapi Ujság – 1857
1857-06-07 / 23. szám - A ranchero (képpel). Mayerffy István 209. oldal / Nép- és országisme
l 209 gyönyörű uj kalvária, egy pompás kápolnával, melly a hajdani szatmári vár helyén van épülve. Van itt katonanevelő-intézet, sóház, postahivatal, állandó szinház, melly tavat diszittetett fel, casinó, az apáczazárdában igen jeles leánynevelő-intézet, két görög egyesült tanoda, két vendégfogadó, sétatér stb. Szatmár városának ujabb időkbeni épülése s kicsinositása körül nagy érdemeket szerzett magának e város lelkes és buzgó püspöke, Hám János, ugyanis ő épittette a nagy apáczazárdát, az irgalmasok csinos zárdáját, a püspöki kastélyt és papnöveldét, a gyönyörű kálváriát stb. és most ismét épülőben van egy nagy zárda a Jezsuita-rend számára, ugyanazon helyen, hol a régi Jezsuita-zárda állott, melly később az ideiglenes püspöki lak volt. 15,000-nél többre menő lakosai, kik csaknem mind törzsökös magyarok, föld- és szőlőmivelésből, kézműipar és kereskedés után élnek. De lássuk már most a város történeti nevezetességeit és viszontagságait is : 1217-től 1230-ig még királyi erősség vola (Castrum Regium) 1230.11. András, aZothmári nemeseket, kik Gizella királynéval jöttek be, igen szép szabadságokkal ajándékozta meg. 1261. V. István ifjabb királynak mulatóhelye volt, s a szatmárnémetieknek 1264-ben nevezetes szabadság-levelet adott. 1330-ban, hogy a németiek királyi vadászok voltak, irja Katona 8 köny, 517 lap. 1411-ben a város több magyarországi helyekkel cserébe adatott György szerviai despotának. 1464-ben Szatmáron pénzverő kir. kamara volt. 1501-ben II. Ulászló fenyegető parancsolatja által védelmezte a városiakat, Geréb László erdélyi püspök ellen, ki a dézmák ki nem adása miatt, amilemondást, gyóntatást, az egyházi temetést meg tiltatá, s a halottakat a földszinén büzhödni hagyatta. 1543-ban I. Ferdinánd Szatmárt és Németit Báthory Andrásnak, Kristófnak, Istvánnak ajándékozta, kik a várat a Szamos szigetén felépitették, s a hadi mesterség szerint jól megerősitették. 1558-ban Izabella Zápolyának özvegye a lakosokat minden 20-ad, 30-ad és más vámok fizetésétől felmentette. Balassa Menyhértet főkapitánynak tette, s Nagybányát három vármegye déziájával neki adván, lakásául Szatmárt rendelte; de ez a várkatonákat maga részére hódítván, a várat Ferdinánd részére elfoglalta. Megboszankodván ezen Zápolya Zsigmond, Szatmárt török segítséggel keményen ostromoltatta, de Zay Ferencz kapitány vitézsége miatt, sikertelenül. 1564-ben Balassa katonáival Kassa vidékére rándulván, Báthory István Váradról szekereken vitt katonákkal a lakosok egyetértéséből, esteli csordahajtáskor a várat hirtelen meglepé s visszafoglalá, lekonczolván előbb a német katonákat, s rabságba ejtvén Balassának nejét és gyermekeit. 1565-ben Schwendi Lázár és Báthory András a vár visszaverésére nagy erővel közelgetvén, ezt Báthory István felgyújtván odahagyta, s katonáival Váradra költözött, és igy Schwendi könnyen hozzájutván, a várat ismét erősen felépitteté. 1622-ben a szatmári vár Bethlen Gábornak békekötés szerint átadatott. 1646-ban Rákóczy György fejedelem elnöklete alatt a reformátusok hires egyházi gyűlést tartottak, mellyre 115 prédikátor jelent meg. § Geleinek az egyháziakban szabott rendje elfogadtatott. 1657-ben junius 26. a szatmáriak a Rákóczy jószágait tűzzel vassal pusztító lengyelekkel egyezségre léptek, hogy pogány módra ne sarczoltassanak és elégedjenek meg 2600 tallérral stb. 1668-ban I. Leopold megparancsolá, hogy a városban lakó nemesek, szintén mint más polgárok, adót fizetni, katonát tartani kötelesek legyenek; ellenben a városiak a vármegye gyűléseiből ki ne zárassanak. Ugyanezen évben a vármegye gróf Nádasdy Ferencz országbíróhoz intézett levélben keservesen panaszkodik a szatmári várban őrködő német katonák sarczolásain, s kéri ezeket magyarokkal felváltatni. 1669-ben az elkeseredett nemesség a Gombás erdőben lesbe állván, a zsákmányra kirándult szatmári német katonákat visszajöttökben megtámadta s nagy részét felkonczolta, vagy a Szamosba fulasztotta. 1680-ban Apaffy Mihály 24 ezer törökkel, erdélyiekkel, havasföldiekkel, a várat egy hónapig ostromolta, de sikertelenül. 1682-ben Tököly Imre fegyverszünés alatt a várat hadi fortéllyal kezére kerítette, de már 1684-ben katonái I. Leopold seregeinek feladták. 1686-ban az akkori időkben nagy hírnévre szert tett KarafFa Antal császári hadvezér Szatmáron szállásolt, s egy év leforgása alatt annyira adó alá vete a városi népet, hogy ez neki többet fizetett ekkor (61,033 ft. 20 kr.) mint fizetett felszabadulása alkalmával, t. s midőn a két város szabad kir. városnak tétetett (41,713 ft. 33 dénárt fizetvén csak). 1703-ban Rákóczy Ferencz vezérlete alatt nyughatatlankodó hazafiakat, gróf Károlyi Sándor és Bekker hadvezér Szatmárnál elszélesztették ; de későbben a vár gróf Forgács Simonnak Rákóczy vezérének, a német őrzőkatonaság által, alku mellett, hogy hadifoglyokká legyenek, átadatott, s ekkor részint a németek, részint a kuruczok prédálásai és gyujtogatásai által a város végpusztulásra jutott, ugy hogy a lakosok szőlőhegyeikbe, kunyhóikba költöztek ki. 1705—1706-ban Rákóczy többizben parancsolatjára sürgettetett a város, hogy a várat rontsa le, de sikertelen. Végre 1711-ben Károlyi Sándor csakugyan felégette és elhányatta. Ugyanezen évben a békesség, melly Debreczenben kezdődött, Nagy-Károlyban folytattatott, Szatmárban bevégeztetett, gróf Pálffy János nádor hatalmas közbenjárására, mellynek következtében Majténynál 12,000 válogatott magyar, fegyverét letévén, I. József császár hűségére esküdt. 1715. január 20-án az egri szélesen kiterjedő püspöki megye feloszlatván, Szatmáron is állíttatott fel egy uj püspökség, mellynek megyéje kiterjesztetett, Szatmár-, Marmaros-, Ugocsa-, Beregh- és Ungmegyékre, s 1828-ban számlált 5 fő- és 8 alesperességet, 73 plébániát, 5 szerzetes házat. Zombory Gusztáv. ( A r a n c h e r o. *) Amerika melegebb éghajlatú földére viszem át az olvasó figyelmét. Mexico regényes tája mezei lakóihoz vezetem. Megkisérlem szokásait, öltözetét, szenvedélyeit vázlan. De nem a régi Anáhuac földje őslakói ivadékairól, hanem a hóditó spanyolok indus nőkkel nemzett nép fajáról szólok. A ranchero visszahúzva a városok zajától, földmivelésből él, nincs kitéve az elfajultság veszélyének, s szükségeket nem ismer. A rancherók foglalkozásuk szerint két osztályba esnek: az egyik a földmiveléshez csatolva, a másik leginkább marhás lovak tenyésztésével foglalkozik, miért is majd mindig lóháton láthatni ezeket. Az elsők közé a tiszta vérű indusok számittatnak. A földmiveléssel egész nap pihenés nélkül foglalkozva, csak ünnepeik által félbeszakasztott egyszerű életet élnek. Sovány, többnyire növényi tápszer eledele, egy nyomorult gunyhó lakása; de nem is kell neki egyéb , mert e természet fia, ruházatáról, kényelmességeiről s egészségéről ez gondoskodik. A ranchero. *) Mondd : rancséro; s hasonlítsd össze a mi alföldünk népével.