Vasárnapi Ujság – 1860
1860-04-22 / 17. szám - Révész Imre (arczkép) 193. oldal / Élet és jellemrajzok
A Vasarnapi Ujság hetenkint egyszer nagy negyedrétben egy és fél íven jelenik meg. — Előfizetési dij Buda-Pesten házhoz küldve vagy postai utón külön a Vasárnapi Ujsságra félévre 3 ft., a Politikai Újdonságokkal együtt 5 ft. uj pénzben. — A Vasarnapi Ujság a Magyar Sajtóval együtt (a Politikai Újdonságok nélkül) félévre 10 ft., évnegyedre 5 ft. nj pénzben. — Az előfizetési dij a Vasárnapi Újság kiadó-hivatalához (Pest, egyetem-utcza 4. szám) bérmentve utasítandó. Révész Imre: (Szül. 1826. jan. 14.) Minél ritkábban találkozunk az életben oly férfiakkal, kik ugy indulnak el a szigorú önbirálás után választott pályán, hogy azoktól előbb mind az „öt talentomot" magukhoz veszik; s minél ritkábbak azon „hiv szolgák", kik az öntudatosan kitűzött ezélért, lankadni nem tudó kitartás-és szorgalommal fáradnak és küzdenek, hogy mikoron számadásra állanak elő, tíz talentomot hozzanak az ötért (Máté XXV.) , annál nagyobb elismeréssel kell viseltetnünk Révész Imre iránt, kiben ezen ritkák egyikét, a szép talentommal megáldott, s arra épitett alapos tudományával magasra emelkedett, jellemében tiszta és erős, s mindezekért közbecsülésben álló férfiút, mutatjuk be olvasóinknak. Révész Imre, az Istenen kívül önerejének köszönheti azon polczot, melyen áll. Ő maga festette magát azzá a mi, s ez, azon szerencsét adá neki, hogy önállóságát semminémü tekintetek nem kisértgetik. Tanulni nem a szülők buzdítása késztető, mint annyiunkat. Atyja Révész Pál (szegény fehértói jegyző), elhalván mellőle, kilencz éves korában, annyira a szó teljes értelmében árván maradt, hogy még oly pártfogója sem akadt, ki ha nem vagyonával is, legalább tanácsával gyámolította, irányt adott volna életpályájának. Saját örökségére sem támaszkodhatott pedig, mert az nem állott egyébből azon nyomorúságnál, mely e nagyvilágba oly korán kitaszított gyermek, az elhagyatott árva mellé, vezetőül szegődött. Szándékosan mondjuk : vezetőül, mert míg másokat kisérni szokott a nyomor , neki vezére volt az, s utat nyitott előtte azon a pályán, melyen most oly szép jövőt ígérő sikerrel halad előre. A nélkülözés, az inség, az akadályok, melyekkel már a kisdednek küzdenie kelle, nemcsak nem lankasztották, sőt fokozták és edzették, lelki ugy, mint testi erejét. Ha gyermekkorában a rokonok egyszer-másszor az asztalhoz nem bocsáták irni , egész resignatioval térdepelt a tiszadobi rongyos padka mellé, s ott tanulgatá húzgálni azon betűket, mikkel nekünk már is annyi tanulságost irt. Ha az atyai ház és családi kör oly édes és feledhetlen örömei, reá nézve tiltott virágok voltak , annál mélyebben merült tanulmányai közé, s ott keresett és talált kárpótlást, a másák léleknemesitő társaságában. Ha alacsony és szegény sorsa, megvonák tőle azon előnyöket, melyekben a társadalom a rangot és vagyont részesíteni szokta : eszével akarta magát is elvivni azon magasságra, s tudományában akart szerezni magának oly gazdagságot, melylyel a születés fénye és földi kincs ragyogványa soha fel nem ér; bölcs Salamonnal tartván, hogy „boldog ember, a ki megnyeri a bölcseséget, mert jobb ennek kereskedése az ezüstnek kereskedésénél, az ö balján gazdagság és tisztesség, s az ő utai utai." (Péld. 3.) gyönyörűségnek Mi siker koronázá a megtörhetlen lélek szilárd kitartását? e kérdésre feleljenek helyettünk a tények. , 1844-ben, — Révész akkor 18 éves volt, — a magyar kir. egyetem egy pályakérdést tűzött Európa tudósai elé : „Mi az oka, hogy Magyarország fenáll, és nem enyészett, el, mint a hunok , gepidák, avarok és másl népek által a Duna és Tisza mellett alapitott birodalmak?" *) S a gyerkőcz tanuló, — ki már ekkor hallotta hitét a kigyót bölcsőjében eltépett Herculesnek, — elég vakmerő volt e kérdésre pályázni; ámde RÉVÉSZ I Al.Rt:. A kérdés igy von feltéve latinul: „Indicare causas, cur regnum ab hungaris saeculo nono in Europa conditum validius constiterit, ac alia regna, tempore migrationis gentium ab Hunnis, Gepidis, Avaribus, caeterisque populis ad Danutui"» £t Tibiseum fundata?" •.'"^rtyt^ +m r