Vasárnapi Ujság – 1861
1861-11-10 / 45. szám - Képek a hazai népéletből: 7. Baranyavidéki nőviselet (képpel) 532. oldal / Hazai tájleirások; intézetek; népviseletek; épitészeti művek
az olvasót, hogy egészen erdőtlen vidékek puszta sivataggá változnak át; ilyenek például a Keletnek sok helyei, ilyen déli Spanyolország, mióta ott az erdők kipusztíttattak, és ilyenek a mi alföldi homokos pusztáink is, hol az erdők hiánya okozza leginkább a terméketlenséget és a föld csekély értékét. Tartsunk tehát egy kis szemlét. A fák lombjai árnyékban tartván a földet, az elpárolgást mérsékelik, és nem engedik, hogy a föld kiszáradjon, s így a táplálkozó gyökerek a szükséges nedvben fogyatkozást szenvedjenek. A fák tövében többnyire különnemű mohok tenyésznek, ezek szivacs természetűek, legkisebb eső vagy harmatból is tele sztják magukat vízzel. Ezt persze mindenekelőtt tulajdon táplálkozásuk czéljából teszik, hanem a nagy természet az önzésből is mellékczélokat tud elérni. A nedves mohok hűvösen tartják a fák tövét, hosszabb szárazság alatt pedig, a magukban felhalmozott nedvességből, kölcsönöznek a földnek, a fa gyökerének. Ilyeténképen működik az erdő a maga fentartására, de van fenmaradásának sok mellékhaszna, a legfőbb pedig az, hogy ő a forrásvíznek és pataknak anyja, mert hol erdő nincs és kopáran áll a hegy, ott forrásvíz nem ered, egyszerűen azért, mivel az esővíz, sem a falombok által, sem a mohoktól, sem egyéb növényektől fel nem tartóztatva, lerohan a hegyről, egy iziben elárasztja a vidéket és később szárazságban senyveszti. Tehát az esővízből származnak a források ? Legnagyobb részt ugy van. A viz, mely a mi földgömbünk területének két harmadát elborítja, folytonos keringésben van. Tudjuk, hogy a viz, phisikai természeténél fogva, nemcsak midőn + 80 ° C. mellett forrni kezd és gőzalakba indul, hanem sokkal kisebb hévfoktoknál is szüntelen, el-elpárolog. Látjuk ezt mindenhol, midőn példa eső szülte pocsolyák, főkép nyári időben egy pár óra múlva fölszikkadnak , látjuk ezt tintatartónkban is, hol a tinta, melynek legnagyobb alkatrésze a víz, anélkül, hogy belőle irtunk volna, néhány nap alatt kiszárad. Nagyszerű mértékben történik a párolgás a tengeren, különösen a forró égöv alatt. Itt a roppant kiterjedésű víz felületéről, hozzájárulván a nagy hőség, megmérhetlen mennyiségű pára képződik, az egyenesen fölfelé emelkedő megmelegített jégtől nagy magasságra emeltetik és aztán a sarkvidékek felé irányzott légfolyammal ezek felé vitetik. A vízpárával terhelt lég ez útjában a szárazföld sokféle változatos felülete s egyéb okok előhozta elágazó léghuzamok által a mérsékelt égöv különböző vidékeire elterjed, és a felhőkké megsűrűsödött vízpára majd harmat, köd, eső vagy hó alakban ismét a földre lehull. Egy része e viznek azonnal lefolyik a hegyekről, vagy magasabb lapályokról alantabbakra szalad le és növeli a patak vízmennyiségét; a patakok pedig a folyókat, ezek meg a folyamokat nagyobbítják, míg végre ez utóbbiak, mint hatalmas vizerek, néha sok mérföldnyi hosszú lefolyás után, ismét a tengerbe szakadnak, visszaadván a kölcsönt, melyet tőle kaptak. Ez a viznek nagyszerű és örökös keringése a földön, olyan, mint a vérnek szüntelen forgása az állatok testében. Azonban nagy része a harmatnak és esőnek, mely nem szalad mindjárt a hegyekről vagy a lapályról a patakok és folyókba, a földbe szívódik és sokszor igen mélyen a hegy vagy lapályföld gyomrába sülyed, nem hogy ott maradjon, hanem, hogy ismét közel vagy távol a föld színére kivergődjék, így hozván létre azt, mit köznéven forrásnak nevezünk. A források közelebb okait alább fogom előszámlálni, most még visszatérünk az erdőre, melynek néhány nagyfontosságú hasznairól kell emlékeznünk. A mult tavaszkor virágaimat kiültetem a kertbe, hanem tapasztalásból tudván, hogy azok a szabad földbe helyheztetve igen terebélyes nagyságra szoktak megnőni, de gyökereik is igen messze elágazódnak és igy igen nehéz azokat őszkor ismét a cserép szük terimésébe szorítani, virágaimnak nagyobb részét, melyek módfeletti nagyobbodását korlátozni akartam, cseréppel együtt raktam be a földbe. Őszkor, midőn azokat kivettem, hogy téli üveglakásokba rakjam, több cserepet szétrepesztve s több darabra tördelve találtam, a virágok gyökerei pedig ezen repedéseken át messze, a szabad földbe elhatottak. Ezen cserepek alkalmasint egy kissé meg voltak már hasadva, midőn a földbe tevém, a növénynek duzzadó életerővel növekedő gyökerei pedig, a cserép szük korlátai közül szabadulni igyekezvén, a mondott hasadékokon kibújtak s a szomszéd szabad földbe terjeszkedtek, növekedésükben mindinkább megerősödtek s megvastagodtak, így végre börtönüket, a virágcserepet szétomlasztották. Hasonló, de nagyobbszerű eredményekkel működnek a fák gyökerei oly erdőkben, melyeknek alapzatuk kőszikla. Ezeknek legszűkebb repedéseibe befúrják eleinte czérnaszál vékonyságú gyökereiket, melyek lassanként, de hatalmas életerővel növekedvén, szétrepesztik az ezredéves sziklákat. Sok év után, e nagy munka folytatása által a terméketlen kő elmállik, összemorzsolódik, folytonos nedvvel áztatva és különféle légnemek befolyása után összekevertetvén egyszersmind a televényfölddel, végre maga is azzá változik és uj növényzetnek szolgál helyül és táplálékul. Az erdők tehát, melyek különben is lehulló leveleik által évenként gyarapítják a televényt, messze elágazó gyökereik által sziklákat repesztenek, ezeket végre termőfölddé átalakítván, folytonosan megújuló életet gerjesztenek, holott ellentétben, ha valamely meredek hegyről az erdőt kipusztítjuk, az esőnek nincs megállapodása, lerohan anélkül, hogy a hegy gyomrába a víz beszivároghasson, magával vivén mindenkor sebes zuhanása által egy-egy kis televényföldet, mig ezt kevés év multán egészen lemosta a hegy hátáról, maradván itt a puszta, terméketlen szikla, mely nagyszerű torz. Baranyavárvidéki női viselet. alakzataiban első látásra ugyan bámulatra ragadja az utas megigézett lelkét, de az ott lakó embernek semmi hasznot nem hajtván, elpusztulásra kényszeríti. Az erdők egy másik haszna az, hogy a légmérsékletre s igy az éghajlatra nem csekély befolyást gyakorolnak. Különösen feltűnő ez meleg tartományokban, hol nyáron, midőn a nap sugarai mindinkább függőlegesen hatnak a földre, az erdők, folytonos párolgásuk által a jégnek hűvösítését eszközlik. Tiszta északokon, midőn a harmat sűrűbben ülepszik a földre, az erdők e nedvességből többet szívnak magukba, és nappal lassabban adják azt vissza, mint valamely síkságnak, erdőktől meztelen és csak apróbb s ritka növényzettel ellátott helyiségei, a honnan a harmatcsöppek a naptól rögtön felszivatnak, a növények kiasznak, s a föld kérge kőkeménységre kiszárad. Erdős vidéken ez nem történhetik, mert, mint már fennebb láttuk, itt a napsugarak nem hatnak le a földig, a fák lombozata árnyékot adván, melyben az apróbb növényzet is etalmat talál, az elpárolgás lassabban, de folytonosan tart, és igy a hely hűs marad. Ezen természeti tüneményt mindnyájan akárhányszor tapasztalhattuk, mert, midőn nyári időben egy ideig erdőtlen vidéken utazunk, és a forróság egészen ellankasztja életművezetünket, ha rögtön valamely erdőnek csak a széléhez is ju tunk a hazai ézletből: VI