Vasárnapi Ujság – 1862
1862-05-04 / 18. szám - Szél Farkas; A követ 206. oldal / Költemények - A Vezuv; Pompeji és Herculanum (képekkel). Dr. Bardocz Lajos 206. oldal / Természettudományok; ipar; gazdaság
206 tervem kivitelén, neked majd talán sikerülni fog azt kivinni, s én nyugodtan fogok koporsómba szállani." S Pálfy két év múlva, leküzdve minden akadályt, meggyőzve minden ellent, életbeléptette a most oly virágzó egyházi gyámoldát. 1844-ben összeszerezte a létező hasonnemű intézetek alapszabályait, statistikai adatokat gyűjtött magának a superintendentiából, s ezek nyomán alapszabályokat dolgozott ki, azokat egy bizottmány elé terjesztette, azután kinyomatta s köröztette az egyházkerület gyülekezeteiben, s ezek észrevételeinek nyomán módosította, s igy 1846-ban az egyházkerületi gyűlés elé terjesztette, mely azokat hosszú vita után elfogadta s életbe léptette. Még ezután is sokat kellett ez ügy mellett harczolnia, mig végre minden ellenes elhallgattak, s most számos özvegy és árva hálakönyei áldják kitartó fáradozásait. Az 1848—49-ki, következményeikben oly szomorú zavarok sok dolgot adtak Pálfynak, hogy az egyház pénzeit megmenthesse. A pénzügyi bizottmány elnöke elfogatott, az iskolai pénzek kezelője menekült; ő tehát egyedül állott, de fáradhatlan munkásságának sikerült, ezen válságos években is az egyház pénzeit megőrizni. 1852-ben a soproni lyceum újjászervezésében tevékeny részt vett, nevezetesen a soproni konvent, a tanintézet eddigi fentartója s a superintendentia közti egyezség általa jött létre. Az ezen tanintézet fentartására eredetileg 10,000 pftban megállapított évi jövedelem nagyobb részt az ő munkássága által 16,000 forintra emelkedett. A következő évben az egyházkerület közkívánságára maga is tanári széket foglalt el ezen tanintézetnél, elhagyván jövedelmesebb lelkészi állomását, s itt a theologiai intézet és a tanítóképezde vezetésével bízatott meg, s pár hónap alatt magyar lelkésznek is megválasztatott. Azonban mind a theologiai intézet igazgatását, mind a magyar hitszónoki hivatalt néhány év múlva ismét letette, hogy magát kedvencz eszméje, egy tanítóképezde felállításának szentelhesse. E czélból beutazta majdnem egész Németországot, megvizsgálván az ott létező seminariumokat, pártfogásra szólítván fel a hitsorsosokat, és szavai viszhangra találtak még a fejedelmek és nagyok szivében is. E végett Sopronban a városi községtől egy téves telket vásárolt meg 1855-ben, s ezen elhagyatott telken három évi sok fáradozása után sikerült neki, ügybarátok által is segittetve, egy igen szép épületet az uj-teleki kapun kivül felállíthatni, s mely 1858-ban okt. 3-án nagy ünnepélyességgel fel is szenteltetett. *) Itt foglalkozik most e derék férfiú 60 növendékével, acik közül évenkint némelyeket mint segéd-, másokat pedig mint rendes tanítókat bocsát el a gyülekezetekbe. 1857-ben advent első vasárnapján tartott szép egyházi szónoklatában, híveit egy magyarhoni ev. gyámintézetnek, a némethoni Gusztáv-Adolf-egylet mintájára leendő felállítására serkentette, minek következtében a nevezett intézet még azon évben, először csak a lyceumbeli ifjúság körében, a következő évben az egész gyülekezetben szép sikerrel megalakult. 1859-ben a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület, 1860-ban pedig az egész magyarhoni ev. egyház egyeteme elfogadta az általa oly mély tapintattal kidolgozott szabályokat, s életbe léptette az evang. egyetemes gyámintézetet, melynek jótékony hatását már ma is tapasztalja több gyülekezet és tanintézet. Egyébiránt Pálfy, bár inkább a gyakorlati élet terén működik, az irodalom terén is szüntelen munkássággal fáradott kora ifjúságától fogva s különösen azt a tért, mely parlagon hevert, a népnevelés ügyének terét, hasznos, szükséges és maradandó becsű munkákkal gazdagította. Jelesen irt, vallásos és tudományos tartalmú iskolai könyvei nagy számmal vannak. Van még ezeken kívül számos kézirata, különösen jeles egyházi beszédei, melyeknek készítésében és előadásában egyaránt tanúsított valódi alkotói és művészeti hivatottságot. A félszázadon keresztül harczolt és fáradott férfiúnak, nem kívánhatunk mást, mint erőt, egészséget, hosszú életet és azt, hogy a ki — megvetve minden kényelmet és nyugalmat — életét a népnevelés áldást, felvilágosodást hozó szent ügyének szentelé, ki nemes eszméinek létrehozásával sokaknak, százaknak halála óráját nyugottabbá tette, sok özvegyet és árvát megvigasztalt, hogy annak neve megmaradjon és hálás tisztelettel emlegettessék. Sz. Sándor. *) Az épület rajzát , az intézet ismertetését lásd V. U. 1858. 32. szám. Az A vet. Megindul a jó lovag Csomorkány, Gondolkozva gonosz állapotján .... Lassan koczog a fakó alatta. Mint nyári est lanyha fuvalatja. „Jó uram küld engemet magátúl Nagy-Váraddá a szathmári várból" .... Majd merengve fölkiált : „de — hátha Oda menvén megyek a halálba?!" .... S ahogy lova poroszkálva lépdel Tarsolyába nyul egyik kezével : „Ez hát az a pergamen-darabka. Melyért engem vágnak száz darabba! .... Annyi közül mért engem választa! H'sz válogathatott volna százakba' .... Feleségem, gyermekim tekintné, S ilyen gyásszal őket ne illetné! — De ugy kért, hogy magátul bocsáta : „Ez lesz ügyünk jobbra fordulása" .... S sisakjával fejemet boritá, Két kezével kezemet szoktá. Hej! kezemet Rákóczy Sisakjával fejem ő boritá, szokitá, „Hajrá lovam!" ... És lovag Csomorkány Várad felé vágtat, mint az orkán! Szél Farkas. A Vezúv. Pompeji és hercuianum. Dr. Bardocz Lajostól. (Folytatás.) Szálljunk le most már ennyi előismeret birtokában, az alattunk fekvő siri városba. — Mily sajátságos érzés lepi meg itt a szemlélőt e rideg, a halál és az enyészet színezetét magán viselő városban, mily tiszteletteljes bámulattal tekint maga körül, midőn egy a sírból kiásott classicus város romjai közt találja magát, melyben egy élő lény nincs, melyből az élet tizennyolcz évszázad előtt kialudt; midőn azon bűvös látszekrénybe tekint bele, melyben a nagy római birodalmat, melyet a világ uralt, híven lerajzolva látja ? Mindenek előtt egy széles, de nem hosszú, lávakövekkel csinosan kirakott utczán kell végig mennünk. A járda mindkét felől a szekérútnál emelkedettebb; az utcza mindkét oldalán elnyúló vízvezeték arra emlékeztet, hogy földalatti csatornákról még nem gondoskodtak; nem azért mintha nem értettek volna hozzá, mert ennél mesterségesebb vizépitményekkel találkozik az ember , hanem azért, mert nem találták szükségesnek. A jobb oldalon, ha néhány házat elhagyunk, egy nagy épület oldalfalai tűnnek szemeink elé, tágas kapuval ellátva, mely minket a bemenetelre int. Egy három oldalról fallal, az előrészen pedig öt oszlopon nyugvó tornáczczal körülvett tágas téren találjuk magunkat. A tér maga oszlopsorok által három részre van osztva, de mégis csak egy nagy termet képez, a hátulsó falnál pedig egy emelkedett hely tűnik szemeink elé. Ez a törvényszéki épület, az úgynevezett Basilica. (1. 208.1.) Az emelkedett helyen hajdan a biró ült, előtte a panaszló és panaszlott állottak, köröskörül pedig a kíváncsi közönség hallgatta a szóbelileg és nyilvánosan tartott tárgyalást. Az itélőszéken a komoly bíró már nem hirdeti az igazság szavait, a peres felek szivében nem küzd többé remény és félelem, s a hallgatóság kebelét nem feszíti már a kíváncsiság az ítélet kimondása végett. A fedélzet bedűlt, a márványkövezet összetöredezett, és az egykor díszes oszlopok csonkán állanak. Mély csend uralkodik a rideg falak közt, s csak az azokba bevésett iratok beszélnek érthetőleg az azokat értő látogatóhoz. — A törvényszéki épület alatt boltozatos üregek láthatók, melyek egykor foghelyekül szolgáltak. Ha felölök kérdezősködünk, a részvét hangján nyerjük a feleletet, hogy ezen sötét üregekben bilincsekbe verve két fogoly csontváza találtatott. A Vezúv kitörése itt találta és ide temette be őket. Szegény foglyok, talán nem is voltak halálbüntetésre méltók, talán még ki sem voltak hallgatva, hogy ártatlanságukat napfényre hozzák, és mégis mily kíméletlen halálbüntetést kelle szenvedniök! A Basilica mellett Venus, a kellem és szerelem istenasszonyának