Vasárnapi Ujság – 1862

1862-05-04 / 18. szám - Szél Farkas; A követ 206. oldal / Költemények - A Vezuv; Pompeji és Herculanum (képekkel). Dr. Bardocz Lajos 206. oldal / Természettudományok; ipar; gazdaság

206 tervem kivitelén, neked majd talán sikerülni fog azt kivinni, s én nyugodtan fogok koporsómba szállani." S Pálfy két év múlva, leküzdve minden akadályt, meg­győzve minden ellent, életbeléptette a most oly virágzó egyházi gyámoldát. 1844-ben összeszerezte a létező hasonnemű intézetek alapszabályait, statistikai adatokat gyűjtött magának a superin­tendentiából, s ezek nyomán alapszabályokat dolgozott ki, azokat egy bizottmány elé terjesztette, azután kinyomatta s köröztette az egyházkerület gyülekezeteiben, s ezek észrevételeinek nyomán módosította, s igy 1846-ban az egyházkerületi gyűlés elé ter­jesztette, mely azokat hosszú vita után elfogadta s életbe léptette. Még ezután is sokat kellett ez ügy mellett harczolnia, mig­­ végre minden ellenes elhallgattak, s most számos özvegy és árva hála­könyei áldják kitartó fáradozásait. Az 1848—49-ki, következményeikben oly szomorú zavarok sok dolgot adtak Pálfynak, hogy az egyház pénzeit megment­hesse. A pénzügyi bizottmány elnöke elfogatott, az iskolai pénzek kezelője menekült; ő tehát egyedül állott, de fáradhatlan munkás­ságának sikerült, ezen válságos években is az egyház pénzeit meg­őrizni.­­ 1852-ben a soproni lyceum újjászervezésében tevékeny részt vett, nevezetesen a soproni konvent, a tanintézet eddigi fen­tartója s a superintendentia közti egyezség általa jött létre. Az ezen tanintézet fentartására eredetileg 10,000 pftban megállapított évi jö­vedelem nagyobb részt az ő munkássága által 16,000 forintra emel­kedett.­­ A következő évben az egyházkerület közkívánságára maga is tanári széket foglalt el ezen tanintézetnél, elhagyván jövedelm­e­sebb lelkészi állomását, s itt a theologiai intézet és a tanító­képezde vezetésével bízatott meg, s pár hónap alatt magyar lel­késznek is megválasztatott. Azonban mind a theologiai intézet igazgatását, mind a ma­gyar hitszónoki hivatalt néhány év múlva ismét letette, hogy magát kedvencz eszméje, egy tanító­képezde felállításának szentel­hesse. E czélból beutazta majdnem egész Németországot, megvizs­gálván az ott létező seminariumokat, pártfogásra szólítván fel a hitsorsosokat, és szavai viszhangra találtak még a fejedelmek és nagyok szivében is. E végett Sopronban a városi községtől egy téves telket vásárolt meg 1855-ben, s ezen elhagyatott telken három évi sok fáradozása után sikerült neki, ügybarátok által is segittetve, egy igen szép épületet az uj-teleki kapun kivül felállít­hatni, s mely 1858-ban okt. 3-án nagy ünnepélyességgel fel is szenteltetett. *) Itt foglalkozik most e derék férfiú 60 növendé­kével, acik közül évenkint némelyeket mint segéd-, másokat pedig mint rendes tanítókat bocsát el a gyülekezetekbe. 1857-ben advent első vasárnapján tartott szép egyházi szó­noklatában, híveit egy magyarhoni ev. gyámintézetnek, a német­honi Gusztáv-Adolf-egylet mintájára leendő felállítására serken­tette, minek következtében a nevezett intézet még azon évben, először csak a lyceumbeli ifjúság körében, a következő évben az egész gyülekezetben szép sikerrel megalakult. 1859-ben a dunán­túli ág. hitv. ev. egyházkerület, 1860-ban pedig az egész magyar­honi ev. egyház egyeteme elfogadta az általa oly mély tapintattal kidolgozott szabályokat, s életbe léptette az evang. egyetemes gyámintézetet, melynek jótékony hatását már ma is tapasztalja több gyülekezet és tanintézet. Egyébiránt Pálfy, bár inkább a gyakorlati élet terén műkö­dik, az irodalom terén is szüntelen munkássággal fáradott kora ifjúságától fogva s különösen azt a tért, mely parlagon hevert, a népnevelés ügyének terét, hasznos, szükséges és maradandó becsű munkákkal gazdagította. Jelesen irt, vallásos és tudományos tar­talmú iskolai könyvei nagy számmal vannak. Van még ezeken kívül számos kézirata, különösen jeles egyházi beszédei, melyek­nek készítésében és előadásában egyaránt tanúsított valódi alkotói és művészeti hivatottságot. A félszázadon keresztül harczolt és fáradott férfiúnak, nem kívánhatunk mást, mint­­ erőt, egészséget, hosszú életet és azt, hogy a ki — megvetve minden kényelmet és nyugalmat — életét a népnevelés áldást, felvilágosodást hozó szent ügyének szentelé, ki nemes eszméinek létrehozásával sokaknak, százaknak halála óráját nyugottabbá tette, sok özvegyet és árvát megvigasztalt, hogy annak neve megmaradjon és hálás tisztelettel emlegettessék. Sz. Sándor. *) Az épület rajzát , az intézet ismertetését lásd V. U. 1858. 32. szám. A­z A vet. Megindul a jó lovag Csomorkány, Gondolkozva gonosz állapotján .... Lassan koczog a fakó alatta. Mint nyári est lanyha fuvalatja. „Jó uram küld engemet magátúl Nagy-Váraddá a szathmári várból" .... Majd merengve fölkiált : „de — hátha Oda menvén megyek a halálba?!" .... S a­hogy lova poroszkálva lépdel Tarsolyába nyul egyik kezével : „Ez hát az a pergamen-darabka. Melyért engem vágnak száz darabba! .... Annyi közül mért engem választa! H'sz válogathatott volna százakba' .... Feleségem, gyermekim tekintné, S ilyen gyás­szal őket ne illetné! — De ugy kért, hogy magátul bocsáta : „Ez lesz ügyünk jobbra fordulása" .... S sisakjával fejemet boritá, Két kezével kezemet szok­tá. Hej! kezemet Rákóczy Sisakjával fejem ő boritá, szokitá, „Hajrá lovam!" ... És lovag Csomorkány Várad felé vágtat, mint az orkán! Szél Farkas. A Vezúv. Pompeji és h­ercu­ianum. Dr. Bardocz Lajostól. (Folytatás.) Szálljunk le most már ennyi előismeret birtokában, az alat­tunk fekvő siri városba. — Mily sajátságos érzés lepi meg itt a szemlélőt e rideg, a halál és az enyészet színezetét magán viselő városban, mily tiszteletteljes bámulattal tekint maga körül, midőn egy a sírból kiásott classicus város romjai közt találja magát, mely­ben egy élő lény nincs, melyből az élet tizennyolcz évszázad előtt kialudt; midőn azon bűvös látszekrénybe tekint bele, melyben a nagy római birodalmat, melyet a világ uralt, híven lerajzolva látja ? Mindenek előtt egy széles, de nem hosszú, lávakövekkel csi­nosan kirakott utczán kell végig mennünk. A járda mindkét felől a szekérútnál emelkedettebb; az utcza mindkét oldalán elnyúló vízvezeték arra emlékeztet, hogy földalatti csatornákról még nem gondoskodtak; nem azért mintha nem értettek volna hozzá, mert ennél mesterségesebb vizépitményekkel találkozik az ember , ha­nem azért, mert nem találták szükségesnek. A jobb oldalon, ha néhány házat elhagyunk, egy nagy épület oldalfalai tűnnek szemeink elé, tágas kapuval ellátva, mely minket a bemenetelre int. Egy három oldalról fallal, az előrészen pedig öt oszlopon nyugvó tornáczczal körülvett tágas téren találjuk magunkat. A tér maga oszlopsorok által három részre van osztva, de mégis csak egy nagy termet ké­pez, a hátulsó falnál pedig egy emelkedett hely tűnik szemeink elé. Ez a törvényszéki épület, az úgynevezett Basilica. (1. 208.1.) Az emel­kedett helyen hajdan a biró ült, előtte a panaszló és panaszlott állottak, köröskörül pedig a kíváncsi közönség hallgatta a szóbe­lileg és nyilvánosan tartott tárgyalást.­­ Az itélőszéken a komoly bíró már nem hirdeti az igazság szavait, a peres felek szivében nem küzd többé remény és félelem, s a hallgatóság kebelét nem feszíti már a kíváncsiság az ítélet kimondása végett. A fedélzet bedűlt, a márványkövezet összetöredezett, és az egykor díszes oszlopok csonkán állanak. Mély csend uralkodik a rideg falak közt, s csak az azokba bevésett iratok beszélnek érthetőleg az azokat értő látogatóhoz. — A törvényszéki épület alatt boltozatos üregek láthatók, melyek egykor foghelyekül szolgáltak. Ha felölök kérde­zősködünk, a részvét hangján nyerjük a feleletet, hogy ezen sötét üregekben bilincsekbe verve két fogoly csontváza találtatott. A Vezúv kitörése itt találta és ide temette be őket. Szegény fog­lyok, talán nem is voltak halálbüntetésre méltók, talán még ki sem voltak hallgatva, hogy ártatlanságukat napfényre hozzák, és mégis mily kíméletlen halálbüntetést kelle szenvedniök! A Basilica mellett Venus, a kellem és szerelem istenasszonyának

Next