Vasárnapi Ujság – 1867
1867-05-26 / 21. szám - Bogovics Imre 21. szám / Arczképek, Hazaiak - Bogovics Imre (arczkép) Pauler Gy. 253. oldal / Élet- és jellemrajzok - A sardesi Cybele-templom oszlopai 21. szám / Épitészet; emlékművek; régiségek, Külföldiek - Petrozsán (Zalatna mellett). Keleti G. 21. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Játszó känguruk az amsterdami állatkertben 21. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság
21-ik szám Pest, május 26-án 1867 Előfizetési föltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 ft. — Fél évre Sft. fW" Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. SV Hirdetési dijak: a Vasárnapi Ujság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy, négyszer halálozott petit sor, vagy annak helye egyszeri igtatásnál 10 krba, háromszori vagy többszöri igtatlanul csak 7 krba számíttatik. — Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Haasenstein és Vogler, Wollzeile Nro. 9. — Bélyeg-dij külön minden igtatás után 30 ujkr. Mióta I. Ferdinánddal az ausztriai ház a magyar trónra lépett, a horvát és magyar nemzet sokszor állott szemben ellenségkép. A Dráván túl mindig talált harczosokat azon rendszer, mely ellen Magyarországon Bocskayak, Bethlenek, Tökölyiek fegyvert a ragadtak, és Rákóczi kuruczaival szintúgy harczolt a horvátság, mint 1848/9-ben a honvédekkel. A török által Krajna és Styria szélére szorított Horvát-Tótország egészen német befolyás alatt állott; hogy azonban ennek daczára a magyar koronától napjainkig el nem szakadt s a bensőbb viszony mindannyiszor megújult, sőt szorosabbra füzödött: leginkább annak köszönhetjük, hogy mindig voltak a horvátok között oly férfiak, kik Horvátországnak Magyarországgal együtt-tartása szükségétől át voltak hatva, — a minő Bogovics Imre is, jelenleg az unionista pártnak lelke a horvát országgyűlésen. Bogovics Imre (horvátul Mirko) 1816. febr. 2-án Varasdon született. Atyja Pál, Szőgyény Zsigmond kir. személynőknél jószágigazgató, anyja, vasmegyei magyar asszony, a Szögyény családnak rokona volt. Nyolcz éves korában (1824) a varasdi gymnáziumban kezdé meg tanulmányait. 1831-ben egy évet Szombathelyen töltött a magyar nyelv megtanulása végett, melynek szükségességét a horvátok hovatovább jobban kezdék érezni, s 1832-ben Zágrábba ment, a philosophiát végezni. Mint 14 éves fiút „Gróf Benyovszky" czimü színműnek előadása a varasdi színpadon, az irodalomra lelkesité; Zágrábban az akkori dán, gróf Gyulay által tartott hadigyakorlatok pedig a katonai pályára ragadták. Hiába mondott ellent atyja, hiába szabott neki félévi meggondolási időt: a fiu 1833-ban mint hadapród (cadet) a Leopold főherczeg nevét viselő 53. sz. horvát gyalogezredbe lépett és 7 évig katonáskodott; de előmenetelre a békés időben semmi kilátás nem lévén, kilépett a katonaságból s a zágrábi Bogovics Imre akadémián a jogot mint magántanuló elvégezé. Katonáskodása alatt kezdődött Horvátországban ama nemzeti irodalmi mozgalom, mely (az illyrismus neve alatt politikai czélokat is tűzvén ki,) csakhamar a magyarok, „az ázsiai tatár faj" ellen való gyűlöletre, s elszakadási vágyakra vezetett. Bogovics lelkesedéssel karolta fel az irányt, mely irodalmi nyelvet akart teremteni az ósdiak ellenében, kik a közpályán a latin, családjuk körében a német nyelvet használták, mig a köznéppel szemben a parasztnyelvvel is beérték. Költői kedélyét megkapták a nemzeti nagyság és dicsőség álmai, a Fekete-tengertől az Adriáig terjedő Illyria, melyben a magyarok és a hozzájuk szító horvátok csak pánszláv törekvéseket, jogtalan túlkapásokat láttak. A Horvátország országos önállóságáról valóban Pozsonyban nem talált viszhangra. Elméletileg igazuk volt a magyaroknak, mert a mostani Horvátországot: Zágráb, Varasd, Körös megyéket, melyek még a vegyesházi királyok alatt úgy Magyarországhoz tartoztak, mint jelenleg a bánsági vármegyék, nem illették meg azon jogok, melyekkel a régi Horvátország — most végvidék vagy török tartomány — bírt; azonban három század alatt Horvátország foszlányaival, neve és igényei is átmentek az előbbi Tótország azon részére, melyet ma Horvátországnak neveznek. Az ifjú horvát nemzedék nemcsak nemzet akart maradni, de még nagy nemzetté is fejlődni, és el nem ismeré, hogy egy régi országgyűlési szónok kifejezése szerint „csakúgy kell alkalmazkodnia a magyarsághoz , mint Trencsén vármegye tótjainak." Meg kell vallani, hogy a magyarok fitymálták inkább, mint nyomták a horvátokat, mi azonban még jobban fájt oly embereknek, mint Bogovics. Egyikévé lett a legszenvedélyesebb illíreknek, ámbár sohasem jött azon gondolatra, hogy Horvátország végkép elszakadjon a magyar koronától, mire már azon tájban Gáj, az egész mozgalom atyja, és számosan társai közül elég világosan törekedtek. Az előrelátó, az anyaországhoz ragaszkodó horvát-magyar párt szintén sorakozván, a küzdelemnek szinhelye főkép Zágrábmegye lett. Az 1842-diki tisztújításon az illír párt győzvén, Bogovics aljegyzőnek választatott. 1843-ban a pozsonyi országgyűlésen a távollevő Orsich György grófot képviselte; 1844-ben Pesten a királyi táblán ügyvédi oklevelet nyert és Körösmegye táblabirájává lett. Ekkor jelentek meg első költeményei „Ljubice" (Ibolyák) czim alatt, melyekben későbbi nejét, Lentulay Benedek leányát dicsőite (1843). Időközben lejárt a zágrábmegyei illyr tisztikarnak ideje és mindkét párt erősen készült a tisztújításra. A választás napján (1845. júl. 29.) a magyar párt jelöltje Suvich József lett alis- BOGOVICS IMRE.