Vasárnapi Ujság – 1869

1869-09-19 / 38. szám - Vogt Károly 38. szám / Arczképek, Külföldiek - Vogt Károly (arczkép). Dapsy László 513. oldal / Élet- és jellemrajzok - Fiumei képek: Fiume látképe. Bicsérdy János 38. szám / Táj- és utiképek, Hazaiak - Malom-bakter 38. szám / Természettudomány; ipar; gazdaság

Előfizetési fe­ltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együ­tt: Egész évre 10 ft. — Fél évre 5 ft. Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. — Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft 50 kr. y Hirdetési díjak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasálozott petit sor vagy annak helye egyszeri igtaUsnil 10 krba, hirommori vagy többaaSri igtatásnál csak 7 krba számíttatik. — Kiadó­hivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppeti k Alajos, Wollzeile Nro. 22. és Hausenstein és Vogler WoUieile Nro. 9 Bélyeg-dij külön minden igtatás után 30 krajcxár.­ ­ Ki lebbentheti fel az isis-fátyolt, mely az ember eredetét s jövőjét boritja ? ki mondja meg: honnan jöttünk s mivé leszünk?Kezünk remegve nyul e fátyolhoz, szeretnők ismerni a titokteljes világot, és mégis a merészebbre, ki bátor kezekkel olykor egyet-egyet ránt a nehéz függönyön. — szent borzadál­lyal néz a tömeg, mely nem ismeri a tudomány hatalmát, mely a halandó karoknak ez erőt adja. E merészek egyike Vogt Károly, a hires genfi tanár. A művelt világon alig van hely, hol e nevet, egy természettudós nevét, de a mely 1848 óta a szabadságharczokkal is össze van forrva,—leg­alább néha ne hallot­ták volna hangzani. Azt hiszszük azért, nem követünk el sérelmet hazai jeleseinken, ha ez idegen jelesnek is­mertetése számára ké­rünk helyet e lapok hasábjain; mert a szel­lem embere, bár idegen föld szülötte is, az­­ egész világ polgára, és igy nekünk is hazánkfia. I­nogt Károly szüle­tett^émországon, a hesseni nagyherczeg­ség egy kis városában, Giessenben 1817. jul. 5-én. Atyja, egy szabad szellemű férfi, kinek háza számtalan jelesek gyülhelye volt, az ot­tani egyetemen az or­vostan tanára volt, s így 18 éves koráig Vogt Károly is ott végezte gymnasiumi, majd egyetemi tanul­mányait, hogy magát orvossá képezze. 1833-ban azonban a republikánus szel­lemű Bern egyeteme Vogt atyját az ottani kóroda igazgatójává hi­ván meg: a fia is ,kö­ Vogt Károly­ vette atyját, s ugyanazon egyetemen a hires Valentintól boncz- és élettant, s főleg az emberi és állati élet törvényeit tanulmá­nyozta. 1839-ben tudori rangot nyervén, nemsokára Agassis és Dessor svájczi termé­szettudósokkal egyesülve, előbb a jégsziklák (Gletscher) vizsgálatában,majd az „Édes vízi és kövületi halak"-ról megjelent nagyobb dolgozatukban vett részt. Néhány további év alatt egymás után következtek: 1845-ben a nem kevés eredetiségre mutató „Élettani levelek" (Physiologische Briefe), 1846-ban a Geologia és kövülettan (Lehrbuch der Geo­logie und Petrefactenkunde) czimü munkái. Ez idő alatt Vogt többnyire Párisban élt, 1844 őszétől kezdve 1846-ig, majd Ró­mába , s innen Nizzába telepedett át, s ennek bájos öblében irta „Ocean und Mittel­meer" czimü eszmedús leveleit. E levelek, melyek előbb St.-Maloban, majd Párisban, Turinban s legnagyobbrészt Nizzában a ten­gerparton a puhányok s férgek körül tett kutatásait tárgyalják,—meglepőleg tükrözik vissza azon több természettudós életéből is kivilágló tényt, hogy a valódi szabadságszere­tetnek, az emberek tár­sadalmi jólléte és fej­lődése iránti igazi me­leg érdekeltségnek s átalában az erős meg­győződéseknek felkel­tésére alig lehet bizto­sabb út, mint épen a természetnek, s kivált­képen az állatvilág éle­tének és szervezetének tanulmányozása, hol minden lépten-nyomon azon örök igazságú tör­vényekkel van dol­gunk, melyek szerint ellenállhatlan erővel halad a világ, s me­lyeknek csak alkalma­zásai az emberi törvé­nyek. Nizzában rövid mú­latás­ alatt kapta Vogt a meghívást a giesseni egyetemi tanárságra, minek folytán 1847-ben ismét szülőváro­sába tért vissza. Itt ér­ték őt az 1848-ki sza­badság-mozgalmak. Tevékeny szelleme hamar felfogta, hogy mi a teendő. Félre­te­vén tudományos bu­várlatait, legelőbb a nemzetőrség parancs­nokságát vette át, de a honnan polgártársai bi­zalma csakhamar elő VOGT KÁROLY.

Next