Vasárnapi Ujság – 1869
1869-09-19 / 38. szám - A czukor története 518. oldal / Természettudomány; ipar; gazdaság és rokon
.518 mérésének legújabb módjairól", német nyelvű előadását kitűnő dombor- és rajzművekkel kisérve. A magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlése alapszabályszerűleg következő szakosztályokra oszlik: orvossebészet,élet- és boncztan , államorvostan, elmegyógyászat és kórboncztan, — növény- és állattan, — ásvány, föld és vegytan, természettan, — régészet, gazdászat, állatgyógyászat és műipar, — végre társadalom szakosztályai. — E nyolcz osztály hat napon keresztül ülésezett, és körülbelől 50 értekezést tartott. Az értekezők közül ezeket említjük : Fiuméból Littorov, dr. Giack Antal, Gisecke C. — Magyarországból: dr. Szabó József, Rómer Flóris, Frivaldszky János, dr. Török József, dr. Linzbauer Xav. Ferencz, Arányi Lajos, Jedlik Ányos, Rózsay József, Poór Imre, Bódogh Alb., Entz Ferencz, Bolyó Károly, Batizfalvy Soma, Mayer Károly, Hamary Dániel, Oláh Gyula, Breiner Adolf Müller, Ambró János, Miskolczy Mihály, Korbély Endre, Kriek Rezső, Raisz Gedeon, Révay Nep. János, Molnár István, Kövesy Ferencz, Rapos József, Feichtinger Sánd., Horváth Géza, Mocsári Sándor, Csató János, Hartmann József, Bernát József, Pap Simon, Mosel Antal, Rozsnyay Mátyás, Kramer József, Pulszky Károly, Horváth Zsiga, Bothó J., Krözer Ágoston, Strichó Gyula, Houchard József, Jankovics István, Oláh Ödön, Engelbrecht Károly, Scharek István. Az értekezések közül mintegy tíz egyenesen fiumei vagy fiumevidéki tárgyak körül forgott. — Legszorgalmasabb volt az orvosi szakosztály, mely az összes értekezések majdnem felét szolgáltatta. — Az eddig összesen 73 napon át tartott nagygyűlések értekezéseinek száma a mostani XIV-dik gyűlésen tartottakkal 530-ra szaporodott, melyek közt nagybecsűek vannak, kitűnő egyénektől. A nagygyűlések legérdekesb mozzanatai közé tartoznak a pályázatok. Az idén néhai dr. Balassa János száz aranya volt odaítélendő, az utóbbi három év alatt megjelenendő legjobb orvos természettudományi munkának. E dijt dr. Margó Tivadar egyetemi tanár nyerte„Allattan"-ával; Felletár Emil és Kátai Gábor tudorok ,,A gyógyszerészet alapvonalai" czimü munkája pedig dicsérettel méltányoltatott. — Továbbá Kozianovich Józs. gyógyszerész és Szurmák Vilmos orvos tavaly husz arany és száz forint dijat tűztek ki ,,a kinai nem keserű gyógyszer alakjának előállitására." E díj Rozsnyai Mátyás zombai gyógyszerésznek ítéltetett oda. " Végre Major István esztergomi kanonok száz forintja volt pályázat alatt. A kitűzött kérdésre ,,népünk gazdászati iparáról" azonban már másodízben senki sem pályázván, az ezúttal harmadízben ismét kitüzetett. A jelen ülés folyamán Halász Géza alelnök száz db aranyat tűzött ki újabb, a közegészséget tárgyazó pályakérdésre, ennek formulázását az államorvosi szakosztálynak tartják fel. A fiumei nagygyűlés intézkedett továbbá egy újabb természettudományi műszótár létrehozásáról A XII. és XIII. nagygyűlés megbízta az állandó központi választmányt, hogy ez a nagygyűlések nevében akkor, midőn a magyar törvényhozó testület a felsőház rendezését tárgyalni fogja fejezze ki az elhatározó körökben, miszerint óhajtják a magyar orvosok és természetvizsgálók a tudománynak átalában, különösen pedig a közegészségügynek e tárgy méltóságához illő képviseltetését a haza törvényhozó testületének főrendi táblájánál is. Minthogy a hazai országgyűlés jelen teendője él ő Felsége épen e tárgyat, t. i. a felsőház rendezését is kitűzni kegyeskedett, a fiumei nagygyűlés kimondta, hogy közeledni látja az időt, melyben a két nagygyűlés egyhangú óhajtásához az övét is kapcsolván, az állandó központi választmány érvényt szerezzen a három utóbbi nagygyűlés óhajtásának. Ezzel bevégeztük a tudós gyülekezet szakmunkálkodásának parányi vázlatát. A felüleletes szemlélő csekélységeknek tekintheti a munkálkodás részleteit ugy mint összegét, a részakaratú idegen hátrányos következtetéseket vonhat le belőlök azon tudományosságra nézve, mely elé akadályokat gördíteni, évtizedek óta szembeszökőn törekszik, — de az igazságos ember, mielőtt ítélne, végig lapozza a nagygyűlések évkönyveit, 6 folytonos haladást lel bennök, és buzgó szakértők nagy hosszú munkálatait; és feltalálván a magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésein azon feladat megfejtését: hogyan kell a hasznost a kellemessel egyesítni, — szívből kívánja azoknak az eddigi irányban folytatását, s az eddigi mérvben haladását és gyarapodását, ha mindjárt a Schacherek meggazdagodnak is mellette. A mostani Schacherek Bécsből, hol az a leghíresebb lakomavállalkozók közé tartozik, a tengermellékre hozása által Fiume polgársága tulajdonkép csak azt akarta bebizonyítani, hogy kedves vendégeiért bármily áldozatra kész , mert ami a szívességet és ellátást illeti, azt feltaláltuk volna Fiuméban Sacher nélkül is. A fiumei népet idegen bírók és nyájasságáról, előzékenységéről emlegetik, — képzelhetni, hogy mily mérvben gyakorolta a kedves tulajdonait irántunk, magyarok iránt! Házigazdáink rendelkezésünkre bocsátották lakásaikat, cselédjeiket, gondoskodtak szükségeinkről, s lesték óhajtásainkat, úgyhogy őrizkednünk kellő túlságos szivességektől. És e vendégszeretetben nem volt rangos pártkülönbség. Egy ismerősünktől búcsúzás alkalmával kérdezte szállásadója, hogy melyik párthoz tartozik? addig nem merte megkérdezni, nehogy ha talán más politikai hitet vallana, feszültség jöjjön létre köztök. Tizenhat ezer forintot fizettek egy színésztársaságnak, tizenkilenczezeret a lakoma kiállításáért, két nagy gőzöst tartottak a vendégek rendelkezésére, el voltak határozva: ha kell, százezer frtig menni fel a költségekben. Sőt a mi több: nemcsak költséget, de fáradságot sem kíméltek érettünk. A hatósági közegek a nagygyűlés rendezését látták el hivatalaik helyett, a magán egyének pedig a vendégek után látottak-futottak; egész Fiume velünk együtt egyetlen családdá olvadt össze. És mily eredeti, uj, érdekes intermezzók! Egy darab magyar hajdankor Tersakt várában, hol a legközelebbi tulajdonos gróf Nugent mintha azt akarta volna megmutatni, hogy lehet egy forradalom ellen küzdött és győzni nem tudott tábornoknak, boszuját a multak emlékein tölteni. — Egy érdekes látványa az ipar és kereskedés korszakának, egy kereskedelmi hajó vizrebocsátásában. Kirándulások Grobnik várába és azon terjedelmes sikra, melyre a hagyomány a tatárdulás határvonalát teszi. — Abáczia gyönyörű déli növényzetével, és nagy jövőjével. — Portoré a „magyar királyok kikötője" és Buccari a hegyek közzé vájt, szelek ellen védett magyar kikötő. — A tinhalászat, melynél az őr roppant magas létrának a tenger fölibe hajló csúcsáról lesi a halak érkeztét, továbbá a szombrahalászat éjjel, melynél tűzfény segélyével csalogatják az ízletes apró halat a hálóba. Fiume ismertette meg velünk az odautazásnál a tengeri postaút hosszadalmas voltát, visszajövet pedig a tengeri naplemenet szépségét, s a delfinek játékának érdekességét. Itt tanultuk meg, hogy a bóra nagyon veszedelmes, a szirokkó pedig, habár nem igen okoz is hajótörést , de okoz nagy hánykódást és tengeri betegséget. Itt ismertük meg a tengeri gőzösök szilárd építésmódját, melynél fogva recseg-ropog, féloldalt hajlik, hogy majdnem függélyesen áll, aztán visszapattan a másik oldalra, hol orrát, hol farát belemeriti a tengerbe, ugy hogy a szem majdnem ugy látja, mintha a viz tükre magasabban feküdnék a hajónál, s ez örökös imbolygás, hintázás, lökdösés közben a hajó , erejének öntudatában , feltartózhatlanul siklik a hullámok közt tova. Tanultunk egy hét alatt annyi ujat, annyi nevezetest, hogy e hetet életünk legemlékezetesb napjai közzé számitjuk. És a magyar hajdankor mily nagy érdekű emlékeivel találkoztunk itt szinről szinre! E kietlen Karsz sziklák közt, melyekről szél lefújt, eső lemosott minden maroknyi földet, ide menekült IV. Béla a tatár csordák elől, s innen indult újra ki, a feldúlt magyar haza ujjáteremtésére. E sziklatetőn épült templom sírboltjában fekszik az első Frangepánok egyike nejével együtt eltemetve. E sziget szirtein levő várromok megannyi emléke amaz olaszból gyökeresen átmagyarosodott grófcsalád egykori hatalmának, és a sziget lakóinak fekete ruhája e kihalt család emlékére viselt gyász. És e tenger itt, melyet három oldalról a Karszok szirtei, egy oldalról pedig Chsorzo és Veglia szigetek emelkedései viharról tökéletesen megvédnek, — ez egész roppant víztömeg magyar birtok, mely már alkotmányunk első századában mienk volt, és két évtized óta talán csak azért nem egészen a mienk, hogy annál jobban fel tudjuk értékét fogni és jövőre megbecsülni. Magáról Fiume városról egy terjedelmes rajzot vesznek ezúttal olvasóink. E kép is a fiumeiak ragaszkodásának egyik emléke: 1861-ben készittették, Deák Ferencznek ajánlva. A város felett emelkedő Karst egy kiváló partjáról van felvéve, s igy is fogalmat nyújt annak nagyvárosiasságáról. Legkitűnőbb helyen gróf Domini Vincze magán tengerészeti akadémiáját mutatja, melyet a magy. hirlapokból némi részben ismer már a magyar közönség. Jobbra a tengerészeti állam-akadémia, mely gyönyörű kert közepén igen nagy és csinos épület, és egyike Magyarország legfontosabb katonai intézeteinek. Szemközt a félkör alakú erős fallal bezárt kereskedelmi kikötő, tágas kirakodó hellyel. Balra a tatarozási kikötő, melyet a Fiumara medrének kiszélesítésével alakítottak. Oldalt Torsaki vár,a hozzátartozó templommal és faluval; ezalatt óriási mérvű papírgyár és népkert, a hegy oldalán pedig a világhírű Luiza-ut kígyódzása. A szem kiveheti a kikötőre néző házakat, is melyek többnyire 3 emeletesek, és közös tervek szerint háznégyszögekké építnék. A távolban szemközt az alacsonyabb hegyek Veglia, a magasabbak Cherso szigeten vannak, s ezek és a város közt terül el teljes méltóságában az a tenger, mely a mienk, s melyre ha történelmünk és költőink nem figyelmeztetnének eléggé, figyelmeztessenek mindenkor bennünket három oly nagy emberünk, mint Kossuth Lajos, Széchenyi István és Szalay László intései. Kg. A czukor története. (Vége.) Amerika földén egészen otthonosnak találta magát a czukornád, s már 1518-ban nyolcz, 1535-ben pedig harmincz czukorfőzde állott fenn. Szeretik sokan hinni, hogy egyedül ezen czukorfőzdék adójából építtette volna V. Károly madridi és toledói pompás palotáit. Idővel a nyugat-indiai szigetek a rabszolgakereskedés behozatala által a legnagyobb czukorkészlet kiszolgáltatói lettek az európai piaczok számára; egyedül a sziget franczia részéből Szt.-Domingóból (Hispániola) 1790-ig évenként 1,3000,000 mázsa ezukor szállíttatott ki. Így s ezen uton terjedt el a czukor Európában mindenhová, kivéve Madridot, mely még a 18-ik században is Andalusiából nyerte ezukrát. Kelet-India az Antillákkal szemben nem volt képes kiállani a versenyt, s igy nyugat egy nem megvetendő előnyösségü kereskedelmi forrásnak birtokába jutott. Roth Konrád, Augsburgban 1573-ban, volt első, ki ezukorfőzdét állított, ki az anyagot Spanyolországból és Portugáliából hozta. 1597-ben állíttatott még egy Drezdában. Legnagyobb kereskedelmi forrásává azonban Hamburgnak vált, hol e század elején nem kevesebb mint 300 ily gyár állott fenn, melyek egész északot látták el. Angolország, mely az ipar és kereskedelem terén oly magasan áll, csak 1659-ban, — tehát 80 évvel később, mint Augsburg, — állította fel első főzdéjét, s hozzá még német egyének által. Igy a czukor a mérsékeltebb földöv alatt is már többé nem luxus articulus, hanem itt is, mint dél lakóinál ősidők óta — rendes életszükségletté vált. Az utolsó száz év alatt valamint a fogyasztás, ugy e termelés is igen magas fokra hágott. 1726-ban egész Európában 22 millió mázsa fogyasztatott el; 1850-ben 16—18 millió m. Francziaországban az évi fogyasztás 1700-ban 20,000 mázsa, 1789-ben 460,000 m., 1822-ben pedig 1.100,000 mázsára hágott. Legtöbb czukrot Európában mégis Nagy-Brittania fogyaszt el: 1824-ben közel 4.000,000 mázsát. London mellett Hamburg az újabb idők legnagyobb czukorpiacza. A német vámegységben 1864-ben közel 3 millió mázsa fogyasztatott el; Francziaországban 3.557,000 m., Nagy-Brittaniában pedig 10.276,000 mázsa. A népek érdekeltsége a czukor iránt, különböző országokban, fejenként kimutatva, arányitva a népesség számához, — a népek jóllétének zsinórmértékül szolgál. A fogyasztást illetőleg a legutóbbi évekből következő adataink vannak: A német vámegységben 9 font esett egy személyre; Francziaországban 9% font, Angliában 12 font. Az osztrák birodalomban az Ems mellett 15 font, Salzburg és Felső-Ausztriában 6 font, Siléziában, Steiermarkban 4—5 font, Krajna , Karinthiában 3 font, Magyarországban, Erdélyben, Galicziában 2 font, Dalmatiában, Slavoniában 1 font. Korunkban nagyon jól tudjuk, hogy nemcsak a czukornád ad czukrot, és pedig olyat, melyet az ember fel is használhat. Már ősidőktől kezdve, különösen Nyugat-Indiában a pálmák nedvéből készítettek czukrot, melyet jaggeri-nek neveztek. A nedv, melyből ez készül, a pálmák törzseiből nyeretik (phoenix silvestris), de a pálmák virágainak kelyheiből is. Az így nyert ezukrot évenként 2 millió mázsára teszik, mely megközelítőleg 20-ad része a más uton nyert ezukornak. Az említett ezukor használata nagyobb részt a termelő helyiségekre szorítkozik, hol a bűnlakók nagy előszeretettel viseltetnek a tápszer iránt. Kevés rész jut