Vasárnapi Ujság – 1870
1870-10-09 / 41. szám - Bitsch vára (képpel) 524. oldal / Általános nép- és országisme
A zenekereskedésekben gyakran láthatók nemzeti hymnusunk és a Szózat, vagy Berlioz Rákóczija, melyeket ,,Aireá nationales" czim alatt árulnak, boritékán nemzeti lobogónkkal, melynek közepén mosolyog az osztrák sas. Nemzeti dalaink közül ritkán halhatunk valamit Párisban, kivéve a „Cirque-Napoleon" őszi hangversenyeit, midőn Rákóczi-indulónk a programmból soha sem marad el. Murszka Ilma és Nagy Jakab voltak az egyedüliek, kik ott a mult két évben magyar dallamokat hallattak. Czigányaink élénk emlékezetben vannak még mindig. De folytassuk sétánkat. A Tuilleriák belső udvarán álló diadalív egyik oldalán büszkén hirdetik a bevésett betűk, hogy I. Napoleon alatt a megvert ellenfél, mint jegyezte alá a békét „dans la capitale d' Hongrie á Pressbourg" 1805-ben. Igy a nagy „Arc de Triumph"-ról sem maradt el Győr városa, mely szintén mint,,Raab" diszlikott. (Vége követk.) Liptay Pál. .524 Bitsch vára. Bitsch, egyike azon kisebb franczia váraknak, melyek folyvást hősies ellentállás tanúsítanak, a német határszélen, a Moselle megyében fekszik. Polgári lakosainak száma 4000. Tája erdős vidék; a város találkozási központját képezi a zweibrückeni, weissenburgi, hagenaui, pfalzburgi és saargemündei helyi utaknak. A vár s város régi grófi székhely, melyet a hasonnevű dynaszták s utánuk a zweibrückeni Lothringen grófok birtak hűbérül. Midőn ez utóbbi család 1570-ben kihalt, Lothringen herczege vette át a grófságot, de elveszité azt 1624-ben a francziák ellenében, kik a város felett uralkodó régi fellegvárat erőddé változtatták át, mely a riswiki béke folytán ugyan leromboltatott, de 1737 -ben végleg franczia kézre került. A jelenlegi várnak alapkövét 1741-ben rakta le Bombelles marquis. A vár sziklaczitadellából áll, melynek falai 150 lábnyi mélységbe tekintenek le,mig benseje kazamatáknak, raktáraknak és vizmedenczéknek van kivájva. Alaprajza szabálytalan hosszúkás négyszög, négy ordonynyal s egy vértgáttal, mely a bemenetet védi. A czitadella alatt terül el a város, melynek ordonyzott fala a várral kapcsolatban áll. Utóbbi időben sok történt a vár erőditésére, nevezetesen több födött erődöt emeltek a síkon, melyek a főerőséggel, alagutak által vannak összekötve. A wörthi csata után közvetlenül Bitsch alá egy bajor figyelőhadtest ment, mely haderő utólagosan felszaporittatott és jelentékeny számú tüzérséggel láttatott el. Mindeddig azonban a németek semmi különös vívmányt nem vívtak ki, csak a várost és vár épületeit lőtték rommá. A védőrség, mely állítólag igen csekély számú, újabb időben mind vakmerőbbé vált, s több sikerült kirohanást tett. A vár meredek sziklafalai, alagos utai miatt ostrommal meg nem közelíthető. Az ott elhelyezett ostromtüzérség mindeddig semmire sem tudott menni és az ostromlottak,ugy látszik, minden szükségessel jól el vannak látva. A német tudósítók is azt hiszik, hogy e kis vár a pusztító bombatűz daczára is még jó ideig fenntarthatja magát. Egyveleg. ** (A nemzeti szinház könyvtára.) A szinházi könyvtárban összesen 1512 darab színmű és opera van. Ezek közül eredeti 436 szinmű, 26 opera, 2 operette "és egy balett. Nem leend érdektelen az erdeti művek koronként feltűnt s részint már elhunyt — szerzőinek neveit a közönség emlékében felfrisiteni. Eredeti műveket irtak: Dugonits, Lang Ad., Vandra, Babocsai, a két Kisfaludy, Fodor G., Csontos I., Kocsi-Horváth J., Holbik M., Bárány Boldizsár, Korsi Katalin, Munkácsy J., Eder Gy., Horváth Cz., Katona, Babarczy, Soos Márton, gr. Majláth, Csipaki, Thewrewk, Vörösmarty, F. Nagy Pál, Csokonai, Eördögh, Fáy András, Szabó Pál, Vajda Péter, Király A., Boér S., Megyeri, Gaal József, Garay, Nagy Ignácz, Borossay, Jósika, gr. Teleki László, Pap Ignácz, Kuthy J Lajos, Kelmenfi, Uazucha, Császár J., Kunoss-Kovács N, Telepi Gy., Komlóssy F., Szerdahelyi József. Hínár, Fáncsy, Gyurman, Csathó P., Czakó, Vörös Zs., Obernyik, Petőfi, Erdélyi János, Egressi Béni, Tóth József, Császár Gy., Jászay K., Hegedűs L., Kövér Vas Gereben, Berényi, Beöthi László és Fáy Bea, kik már halottak. — Élők a következők : Balogh István, Kapczi K., Ivlestinszky L., Szigligeti, Tóth Lőrincz, gr. Bethlen, Ney F., Eötvös, Kovács Pál, Beöthy Zsigmond, Jakab J., Vahot Imre, Döme K., Erkel Ferencz, Ivendei G., Dgré, Jókai, Harag, Thern Iv., Hugo K, Ábrányi E., Szigeti, Turkevy, Czanyuga, Hiador, Mocsári Lajos, a két Doppler, Dobsa, Csalóközi, Benkő K., Oldal J., Szilágyi S., Keleti K. (Északi), Vajda János, Feleki M., Szerdahelyi Iv., Cséky F., Bognár Ign. Némethy Gy., Tóth Kálmán, Tóth Józsefné, Lendvay M, Bulyovszky, Dux A., Dózsa D., Pompéry, Kiséri, Győry V., P. Szathmáry, Bús Vitéz, Potemkin, Horchy, Almási T., Greguss Á., Ozorai, Fekete M., Mocsonyi M, Balázs Sándor, Bérezik, gr. Batthyány-Apraxin Julia, Farkas Albert, Szász K, Péter D., Szarvas G, Szulyovszky, Oláh Gy., Flóra, Zichy Antal, Erkel Sándor, Fáy G., Kvassay és Rákosi Jenő. ** (A németek hadi zsákmánya.) Egy porosz lap számítása szerint a németek hadi zsákmánya eddig a következő: 1 császár, 1 tábornagy, 30 tábornok, 3250 tiszt,104,750 katona, 10,280 ló, legalább 0>2 sas, 102 mitrailleuse, 700 ágyú, 400 szekér, temérdek hídkészletek, raktárak, vasúti vonatok, fegyverkészletek, lőszer, ruházási, felszerelési czikkek, élelem, takarmány stb. — A porosz lap előadja, hogy a háború első napjaiban Gersweiler, Lindweiler, Sturzelbrunn, Saarbrücken és Niederbronnál csak apró, jelentéktelen csetepaték voltak. — Aug. 2-án történt a saarbrückeni első csata, melyet a poroszok feladtak. A francziák — kik győzők voltak e napon — 6 tisztet, 67 katonát vesztettek. Azután folyton fokozódnak a francziák veszteségei: Weissenburgnál, hol Douay hadosztálya megtámadtatott, 30 tisztet, 1000 katonát vesztettek csak foglyokban ; ezenkivül 4 mitrailleuset, 22 ágyút. Wörthnél aug. 4-én 6000 franczia 100 tiszttel esett porosz fogságba; ezenkivül 2 sas, 6 golyószóró 25 ágyú, sok málha és tábori sátor stb. Ugyane napon Spicheren, Reichshofen és Saargemündnél 2500 fogoly 4 ágyú, 40 hídkészlet, 10,000 gyapjúpaplan, 40,000 mázsa rizs, kávé, czukor, rum, bor, kétszersült; továbbá papucs, sapka, harisnya, dohány esett a poroszok kezébe. Ez utóbbi czikkek egymagukra 1 millió értéket képviseltek. — Hagenau, mely mint erődített hely meghódolt, 9 tisztet, 103 katonát, 30 lovat 8 nagy fegyverkészltet adott át. Lichtenberg a Vogel átjárásokat védő erőd 3 tisztet, 280 katonát, 7 ágyút, 200 fegyvert, 30.000 töltényt, sok mennyiségű lőport, — Lützelstein egy csomó fegyvert és hadszerkészletet, — Marsai erőd 60 ágyút juttatott német kézbe. A Metz melletti háromszoros véres csatáknak nem volt oly nagy eredményük, noha a poroszoknak sokkal nagyobb veszteségeik valának itt. Vionvillenél 36 tiszt, és 2000 katona, Gravellottenál 54 tiszt és 3000 katona lett porosz fogoly. A francziák e napon kétségkivül vesztettek 20—25 ezer embert, de a németek vesztességre sokkal több. A német hadseret további előnyomulása közben megadta magát Vitry erőd, 17 tiszttel, 850 emberrel 16 ágyúval. — Aug. utolsó és szept. lső napján Nouart, Beaumont és Sedan óriási győzelmi jelvényeket szolgáltattak porosz kézbe. Beaumontnál 7000 fogoly, 2 sas, 11 mitrailleuse, 23 ágyú s egy tábor. Sedannál még a kapituláczió előtt 25 ágyú, 1 sas és 25,000 fogoly a hadizsákmány. A sedani kapituláczió folytán porosz kézbe esett: 1 császár, 1 marsal, 39 tábornok, 230 törzstiszt, 2095 tiszt, 84,450 katona, 12,000 sebesült, valamennyi sas, 70 golyószóró, 330 tábori, 150 várágyu, 10,000 ló. Körülbelől 14,500 ember, 12,000 lóval, ágyú s tüzérségi szekerészet belga területen fegyvereztetett le. Ujabban Toul meghódolása folytán porosz kézbe esett 109 tiszt, 2240 katona, 120 ló, 197 ágyú, 3000 puska. A Metzből való ujabb kirohanások, Strassburg, a Páris alatti csaták veszteségei, nincsenek ide beleszámítva. ** (A csatatér a harcz után.) Egy franczia író, ki a sedani csatatért két nappal a véres harcz után bejárta, meghatóan irja le szomorú útját: „A háború szó teljes rút értékét csak az ismerheti, a ki látott ily csatamezőt, a ki látta e véres földet, e roncsolt maradványoktól sötétlő tárlatot, az eldőlt lőszerszekereket, kiürített zsákokat, kiterpesztett lovakat, ijesztő sárga fogakkal, eltörött kerekű ágyukat, az elpattant dobokat, az ellapult csákokat, átfúrt sisakokat, és főleg ezt az ezer meg ezer semmit, moly élet volt és most halál; az erszényt , melyet egy hulla tart görcsösült ujjai közt; e darab hust, melyet e katona — elővigyázatból — zsebkendőjébe burkolt , és moly most halotti vánkosául szolgál; a meghitt leveleket, melyek egy szurony által fölhasított zsebből kihullanak! Az ember szive összeszorul, mintha csavarban gyötrenék. — Ami meglepett és megszorított : az a lét, az élet látszata, mely e halottakban megmaradt. Mintha megkövültek volna, ugy tartják meg a halálban is az élet állását. Lesújtva ugy maradtak, mint voltak a pillanatban, midőn a golyó találta őket. Emez ijedten terjeszti előre kezeit, amint egy kardvágást vagy puskatusa csapást vissza akart lökni, amaz térdein czéloz, fegyverét kezében tartva. Ily mozdulatlanságban az ember őket viaszalakoknak vélné, s a nyert benyomás nemcsak fájó és sajgó, hanem egyúttal fantastikus is. Vannak e hősök közt olyanok is, kiket a halál elidomtalanít. Az állkapcsok törvék, a koponyák szétzuzvák, az agyvelő kifecskendezve. Némelykor a halál fejetlenit is láttam egy testet, melyről az ágyúgolyó ugy elvitte a fejet, mintha pallossal vágták volna le. Borzasztó ! Imondhatlan jajjal töltik el a szivet e szegényeknek elszórt levelei, melyek az elmerevült kezekben vagy a szegény halottak széttépett tárczáiban láthatók. A hullák mellett fekszenek piszkosak, sárgultak, véresek röpdösnek a szélben, kúsznak a földön, reményeikkel, kivánataikkal, mosolyaikkal gyászosaknak és gúnyosaknak tűnnek fel előttünk. Majd mindegyik így kezdődik: „mennyire örvendek, hogy ép egészségben vagy, s hogy jól érzed magad!" és e levelet egy hulla oldaláról vesszük fel . . . " tlüsch vár" (Elzaszban).J