Vasárnapi Ujság – 1871
1871-07-09 / 28. szám - Tatay István 28. szám / Arczképek, Hazaiak - Tatay István (arczkép) –y–y 353. oldal / Élet- és jellemrajzok - „Magyar ifjusági véderő” 28. szám / Népviseletek; genreképek, Hazaiak - A berlini ünnepélyre utazó katonák 28. szám / Népviseletek; genreképek, Külföldiek - Képek a berlini diadalünnepről (5 kép) 28. szám / Történelmi képek
Előfizetési feltételek: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságok együtt: Egész évre 10 frt. — Fél évre 5 frt. SÍT- Csupán Vasárnapi Újság: Egész évre 6 ft. Fél évre 3 ft. — Csupán Politikai Újdonságok: Egész évre 5 ft. — Fél évre 2 ft. 50 kr. ÜST Hirdetési díjak: a Vasárnapi Újság és Politikai Újdonságokat illetőleg: Egy négyszer hasálozott petit sor, vagy annak helye, egyszeri igtatásnál 10 krajezárba, háromszori vagy többszöri igtatásnál csak 7 krajezárba számíttatik. — Kiadóhivatalunk számára hirdetményeket elfogad Bécsben: Oppelik Alajos, Wollzeile Nr. 22. és Haasenstein és Vogler, Wollzeile Nr. 9.— Bélyeg-dij, külön minden igtatás után 30 krajczár. Mig a közérdeklődés, igen megfoghatólag, mert a lét és nemlét mindent háttérbe szoritó kérdésétől lebilincselve, harczok nagyjai felé fordul s a csöndes béke a és a szellemi élet hű munkásaitól sokszor még az elismerés szerény jutalma is meg van ragadva, annál inkább kötelességünknek érezzük megragadni az alkalmat, hogy a közmiveltség szerény, de buzgó előmozdítói iránt elismerésünket nyilváníthassuk. A hazai miveltség egyik ily elismerésre érdemes terjesztőjét mutatjuk be olvasóinknak Tatay Istvánban, aki mint főiskolai tanár közelebbről tölti be hivataloskodásának 25-ik évét. Tatay 1821-ben márczius 7-én született Tolnamegye Hidegkút helységében, hol atyja, Imre, német ajkú evang. lelkész volt, anyja Sass Erzsébet. Szülői házánál gondos nevelésben részesült, s tiz éves korában a dunántuli evangélikusok főiskolájába Sopronba vitetett, hol Helyési László, Szabó József, Pecz Lipót és különösen Kis János superintendens, a maga korában oly kitűnő író vezetése és gyámolitása mellett szép sikerrel végezte a gymnasium és theologia tanfolyamait. A mellett munkás, és társai által első helyre méltatott tagja volt az akkoriban még uj, magyar és német önképző egyleteknek, s korán megtanulta, hogy egyedül önszorgalom által lehet önállóságra jutni, s korán megismerkedett a két régi klasszikai nemzet irodalmával, valamint az újabbak közül az angolnak és francziának nyelvével s irodalmával. 1840-ben, a protestáns ifjak dicséretes szokása szerint ő is külföldre ment, és pedig azzal a határozott eltökéléssel, hogy a soproni konvent óhaja szerint lyceumi tanárságra képezze ki magát. Szeptember elején vett búcsút édesapjától, kit többé soha nem, és hazájától, melyet csak három év múlva láthatott viszont. Határozottan a bölcsészet Tatay István. V nyelvészeti szakra készült, és pedig úgy, hogy elméleti ismereteit a nagy tökélyre emelkedett porosz közép- és felső-tanodák látogatásain szerzett tapasztalatokkal egyesitette. Visszatérvén hazájába, mivel Sopronban az ő szakja épen be volt töltve, Pestre ment, hol két évet Szirmai Ádám kir. kamrás egyetlen fia nevelésével töltött el; majd a pesti ev. egyház akkori tekintélye Schedius Lajos felhívására segédtanár lett az evang. gymnasiumnál, és e minőségben két tudós férfiúval egyesülten néhány előkelő ifjú számára bölcsészeti tanfolyamot indított meg. 1846 elején a Vajda Péter halálával Szarvason megürült állomásra a békési esperességnek ő ajánltatott. De az itteni választást megelőzte Sopron meghívása, melyet annál örömesebb fogadott el, mivel a bizalom számtalan jeleivel volt alkalma találkoznia. Ifjúi hévvel megkezdett pályáját azonban félbeszakították az 1848/9-ki mozgalmak, melyekben ő is tevékeny szerepet játszott. Midőn 1848-ban a sopronmegyei gyűlésen azon kérdés merült fel, hogy mi történjék a cs. táborból a hivatalokhoz küldött kiáltványokkal, Tatay vésztörvény alkalmazását indítványozta a hirdetők s terjesztők ellen. Kevéssel utóbb, a felsőbb tanosztályok különben is szünetelvén, határbiztossággal jön megbízva Kismarton vidékén, mely minőségben szintoly erélyt és hazafias buzgóságot fejtett ki, mint előbb a tanszéken. A császáriak betörése után b. Hauer cs. biztos által hivatalától elmozdittatván, Haynau dühe elöl, mint annyi más, ő is menekülni kényszerült. Egyideig szarvasi és tiszaföldvári barátainál bujdokolt, majd nevelőséget vállalt Aradon Török Gábor családjánál, hol 1855-ig működött. Ekkor az iskoláját újonnan szervező békési ev. esperesség egyhangúlag megválasztotta öt rendes tanárál; két évvel utóbb az igazgatóság is reá ruháztatott. Tatay megjelenése és működése korszakot képez a szarvasi főiskola történetében. Azóta létettek nagyobbszerű alapítványok, azóta működik ott tizenkét rendes tanár több segéddel, azóta kétszereződött a tanulók száma, azóta állíttatott fel a tanítóképezde, a zenede, a konviktus, a testgyakorló intézet, szóval az ő mindenre kiterjedő figyelme, lelkes buzdítása, kimerítő igazgatói jelentései oly áldozatokra bírták az iskolát fenntartó esperességet, a melyeknek segítségével az intézet eddig soha nem ért virágzás fokára emelkedett. Az irodalom terén is hasznos szolgálatokat tett az ifjúságnak és átalában a hazai kut r. miveltségnek. Még mint soproni iai. j. 1847-ben több nevelő közreműködésér A TATAY ISTVÁN.