Vasárnapi Ujság – 1877

1877-01-07 / 1. szám - A történelmi társulat közgyülése 11. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - Elromlott végü tragédia. Junius Brutus 11. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

VALAMNAFI UJSACx. 1. SZÁM. 1877. XXIV. ÉVFOLYAM. Fr­iebeisz Ferencz „Viszhang" czimü heti­lap­jából szintén csinosan és tartalmasan­ jelent meg az első szám. Bevezető czikkén kivül eredeti költe­ményt Dalmady Győzőtől, fordításokat Prém Jó­zseftől közöl, eredeti elbeszéléseket Degi­é Alajostól, Vértesy Arnoldtól; értekezést ,,A nőkérdéshez" czim alatt s angol elbeszélést Csukásy József fordí­tásában, uti rajzot Vajda Viktortól stb. Ara egész évre 12 írt. Békés-Csabán is jelent meg egy szépirodalmi lap ,,Szépirodalmi Lapok" czim alatt, mely havon­ként kétszer fog kiadatni. Felelős szerkesztője Beök István. Ára egy évre 2 frt. Az új politikai napi­lapok közü­l Lukács Béla szerkesztésében a ,,Közvélemény" - ből már öt számot láttunk, s mint a független­ szabadelvű párt közlö­nye élénken szolgálja a párt érdekeit. Wodianer F. nyomdájában jelenik meg e kis napi lap s ára egy éve 12 frt. Még olcsóbb ennél is Kuliffay Ede „Ma­gyar Hirlap"-ja, mely a „középosztály napi lapjá"­nak nevezi magát s a fővárosi német lapokkal akar versenyezni. Ára 10 frt. A „Pozsonyvidéki Lapok" újévtől kezdve szintén napi lap gyanánt jelenik meg, s nemzetiségileg fon­tos határvárosunkban jó szolgálatokat várhatunk tőle. Lapvezére : dr. Pisztory Mór, szerkesztője Hegyi Pál. A Maros-Vásárhelytt megindult új lap: ,,Erdé­lyi Híradó" hetenként háromszor jelen meg poli­tikai, társadalmi és közgazdászati tartalommal. Szerkeszti Nemes Ödön. Ara egész évre 8 frt. Szintén Erdélyből említünk még­­ fel két szak­lapot, melyek meginduló félben vannak ; mind a kettőt Kolozsvárit tervezik az egyetem körében: s Brassai Sámuel és dr. Meltzel Hugó egy összeha­sonlító irodalomtörténeti közlönyt készülnek meg­indítani. Dr. Kanitz Ágost pedig ,,Növénytani lapok" czim alatt tervez egy havi folyóiratot. Záradékul egy Budapesten szerkesztett és kiadott franczia lap­ról említjük fel, hogy első száma „Le boudoir, Echo de Paris" czim alatt már meg is jelent, d'Ormeuil Felix szerkesztésében. Ha német lapokat fog kiszo­rítani, szívesebben tűrjük, mintha a magyar iroda­lomtól csábítja el az idegen nyelvekkel páváskodni különben is szerető részét asszonyainknak. — Gyü­mölcsészeti könyvre nyitott előfizetést Bereczki Máté Mező-Kovácsházán Csanád megyében. A könyv czíme „Gyü­mölcsészeti Vázlatok," s 30 íves kötetben jelenik meg három hó múlva. Az előfizetés (3 forint) szerző lakhelyére február végéig kül­dendő. Bereczki Máté ilynemű munkálatait jól is­merik a gazdasági szaklapok olvasói, miután sok értekezést, jegyzetet, gyümölcsleirást adott ki azok­ban. Most ezeket összegyűjtve és pótolva, a gyü­mölcsészetről, annak hiányairól, e hasznos és gyönyörködtető kertgazdasági ág előmozdításának módjairól á átalában a gyümölcsfatenyésztésről részletes felvilágosításokat fog adni. Alapos utasí­tásokat adván a fatenyésztés módjairól, h­árom gyümölcsnemből 157 fajt ismertet körülményes leírásban, u. m. SO körte-, 56 alma s 22 szilva-fajt. A munka gyakorlati haszna lesz s annál méltóbb a gazdasággal foglalkozók figyelmére, mert irodal­munk ez ága meglehetősen el van hanyagolva, habár hazánkban nagyon sok pénzt lehetne bevenni az okszerűleg folytatott gyümölcsfatenyésztés na­gyobbmérvű felkarolásával. — Csinos fali-naptár jelent meg Posner K. L. kiadásában. Közepén látható a királyné sikerült arczképe, a négy sarokban a naptár, s körül négy kép, fönt Miramare, balról a gödöllői kastély és park, jobbról a budai várlak, s lent a falkavadásza­tok egy jelenete. — A nemzeti színházban e hó 4-én telt le Donald k. a. vendégszereplésének sorozata, de meglehet, hogy meghosszabbítja. Eddig ötször lépett föl, min­dig nagy közönség előtt, és osztatlan tetszéssel. A múlt héten „Mártha", „Hamlet" és „Mignon" ope­rákban énekelt.­­ A drámai előadások közt volt ezúttal két tragédia is, a­mi az utóbbi időkben rit­kaság, mert tragikus színészeink megfogytak. Szi­gethy Imrének csak szorgalma nyilvánult, mikor „Lear király" nagy szerepét, játszotta, melyben a genre-szinészt sehogy sem tudta feledtetni. „Bánk Bán" előadása ugy látszik, csakis decorum kedveért történt, eredeti tragédiával nyittatván meg az újév drámai cyklusa. Nagy Imre sok jó tulajdonsága még nincs arányos fejlődésben Bánk bán igényeivel. Bizonyára élvezetesebb előadása volt az e­lső 5-ikér­e kitűzött három kis franczia műnek, melyek: „Tücsök a hangyák közt", a „Cremonai hegedű" és „A kéregetőnő". — Népszínház. Szigligetinek a népszínház szá­mára írt első darabját „Kényes Bertók1"-ot e hó 4-én mutatták J­e nagy közönség előtt. A népszínművek megalkotója ezúttal nem népszínművet irt, hanem dalos tarkaságot, minőket korábbi években­ nagy hatással adtak elő tőle, s melyek közül legmara­dandóbb becsű a „Liliomfi." „Kényes Bertók"-ban látjuk a színpaddal jó ismerős írót, de itt jobbára régibb színműveiből már ismerős motívumok és fordulatok szerepelnek, s a népdalok hatására van fektetve a legnagyobb súly. Ezek tetszettek is, mint minden, a­mit Soldosné énekel. Erkel Gyula egész dalbokrétát válogatott össze a darab számára, s van ének annyi, mint csak kevés darabban. „Kényes Bertók" egy nemesi család ivadéka, ki azonban mesterember lett, hanem másképen mégis „kényes" marad, ki a legelső alkalomnál már kapva kap rajta, hogy a kalapácsot félredobhassa, és semmit se csi­náljon. Ezt az alkalmat egy elhunyt bécsi gyáros leánya, Mari hozza meg, kinek apját Bertók egy munkás - zavargás alkalmával megmentette, s a leány akkor beleszeretett a lakatos legénybe. Atyja halála után eljön teh­át a kis városba, hol Bertók lakik, s ott szerepet cserél saját komornájával, és a komorna viszi úrnője szerepét. Bertóknak inkább tetszenek az ál-komorna, de mikor látja, hogy saját rokonai lenézik őt, mert mesterember lett, elhatá­rozza, hogy elfogadja a gazdag árva kezét, melyet az maga kínál. Erre aztán előre uralkodni kezd, kártyázik, adósságokat csinál, mígnem aztán egy­szerre füstbe megy a házasság, az, t. i. melyet az ál-kisasszon­­nyal akart kötni, ki úrnője megha­gyása szerint felbontja a viszonyt, épen a jegyvál­táskor. Eddig bizonyos meghatározott irányban halad a cselekvés, t. i. arra­felé, a­hol kitűnik Ber­tók jelleméből, hogy a munkátlanság romlást hoz. Most azonban nagyot fordul a darab. Mari a történ­tek daczára is szereti Bertókot, s még tovább játsza a komorna szerepét, mikor megjelenik náluk Bertók azzal az elhatározással, hogy véget vet életének. Előbb azonban arra kéri az ál-kisasszonyt, hogy gondoskodjék az ő öreg szüleiről, a­mit meg is ígér­nek neki. Ekkor az ál-szobalány kezd vele érzékeny beszélgetést a világ roszaságáról, s elérzékenyítik egymást annyira, hogy a lány ajánlatot tesz: mér­gezzék meg magukat. Bertók rááll, s megisssza a­­ pezsgőport, az ál-komorna pedig egy másik ada­got. Halálra készülve kölcsönös vallomást tesznek, s Bertók egyszerre szeretne élni, Így aztán kiderül minden, természetesen az is, hogy a lány megtré­fálta a pezsgőporral. Végre is egymásé lesznek. Soldosné kitűnően személyesíti Marit és minden dalát tapsolják . Tamási is eredeti alak, de fogyat­kozó hangja már veszti hatását. Az összevágó elő­adás többi szereplői közt legjobbak voltak: Dancz Nina, Solymosi, Tihanyi és Pártényiné, emlllett Zalánkemén, Ke­lpen, Becse, Világosvár, Tokaj, Munkács, Tátra, Regécz, Szatmár, Böször­mény, Debreczen, Tur, Varsány városokat. Volt azonban ezeken kivül még több birtoka is a rácz des­potának Magyarországon. E birtokokat a Hunyady János és Brankovics despota közti viszály alkalmá­val Hunyady elfoglalta, kibékülésük után azonban ismét visszaadta nekik. Brankovics halála után e birtokok legnagyobb részét ismét a Hunyady-család kezén találjuk. A szatmári birtokkal sok jog járt, s Lazarevics nemcsak nagybirtokosként viselte ott magát, de az egész megyét mintegy hűbérének tekin­tette s ispánjaival, Himfy István és Himfy Benedek­kel kormányoztatta ottani jószágait. Érdekes, hogy 1411-től 1420-ig, a míg a despota e viszonyai Szatmárban fenállottak, Szirmay nem emlit sz­at­mármegyei főispánokat. Közintézetek, egyletek. — A magyar tud. akadémia január 2-án tartott ülésén a főtitkár több rendbeli pályázat eredményé­ről tett jelentést. Legnagyobb a verseny természete­sen a drámai pályázatokon. Jelenleg mind a Teleki-, mind a Karácsonyi-díj komoly drámai művekre volt kitűzve, amaz tiszta tragédiákra. A Teleki-díjra érke­zett 1­­) dráma; czimeik a következők: Bianca, Dics­telen harcz, János, Marianna, Az apostol, Az anya tragédiája, Trónviszályok, Teleki Mihály, Sejan, Brutus, Deregnyei Katalin, Hitért, A trónbitorló, Helén, Hunyadi László, Dolores. — A Karácsonyi­pályázatra következő 11 mű versenyez : Sophonische, Tofeus, Holdkóros, Vazul veszedelme, A vértanuk, Erzsébet, Mózes, A fogadás, Vértanú és szent, Bűn és bűnhődés, A Laczfyak. — A Nádasdy-dijra követ­kező elbeszélő költemények pályáznak: A vén kupecz, Bokrétás világ, Olcsó műtét, A kalauz. — A Gorove­dijból jutalmazandó kérdésre is (tudományok, iro­dalom és művészet történet Magyarországon Mátyás király trónra léptétől a mohácsi vészig) két pályamű érkezett. — Az összes ülést a második osztály ülése követte. Az első értekezés Brassai Sámueltől volt: „Tanulmányok a logikáról", melyet Deák Farkas olvasott föl. Brassai ebben az induktív logikát támadja meg. A második felolvasó Pesty Frigyes volt, ki Brankovics György rácz despota magyar­országi birtokviszonyairól szólt. A felolvasás eleje azon hűbéri viszonyt festi, melyben Lazárevics és Brankovics álltak Magyarországhoz. Mind a két despotának — mondá Pesty — ter­jedelmes birtoka volt hazánkban, így Lazarevics tulajdonát képezték Debreczen és Szatmár is. Az értekező nagy valószínűséggel azt állítja, hogy Brankovics magyarországi birtokai István Vajdáról szálltak erre örökségképen. Th­uróczy e birtokokul Mi újság? — Kossuth arczképe. Nagy hazánkfia arczképének minél hívebb bemutatása czéljából, igyekeztünk Kossuth hiteles arczképeit eredeti fölvételek szerint megszerezni. Legutóbbi fény­képi fölvétel az, mely Turinban IT. Le Lieure fényképésznél (Via Roma entreta Via Andrea Bor­­a Accanto Nro 1.) készült, s mely után Kossuth magát ujabban le nem vétette. Ezen fénykép után készültek az elterjedt fénykép­­másolatok, ugy szintén az a szép olajszinnyo­matu arczkép, melyet Varságh János budapesti fényképész adott ki 1875-ben, s mely Kossuth engedélye szerint akkép adatott ki, hogy a kép tiszta jövedelmének egy része a honvéd-menház javára fordittassék.­­E színezett kép már an­­nyiban eltér a turini fényképtől, hogy a szakáll rajta erősebb és tömöttebb, a baj őszebb, mert az élethűség szempontjából az engedély megadásakor maga Kossuth tette e megjegyzéseket a pár évvel előbb készült fény­képre. A „Vasárnapi Újság" természetesen nem először közli most Kossuth arczképét, s hogy ez alkalommal minél hívebb képet adhassunk, megszereztük a turini fényképnek kisebb és nagyobb alakú eredeti kiadását , s ezek után, az ujabban készült színnyomatú képen tett s fen­tebb említett változtatások szerint, rajzolta Haske Ferencz a lapunk mai számának első olda­lán levő arczképét. Ismerjük és bírjuk még Kos­suthnak külföldön készült egy pár előbbi fény­képét, jelesen egy londonit, de azok nemcsak hogy jóval korábbi időből valók, hanem talán nem is oly h­ívek és jellemzők, mint a turini felvételek.­­ Az Abdul-Kerimnek diszkardot vivő ifjúsági küldöttség e hó 4-én indult el konstantinápolyi útjára. A kard több napig közszemlére volt kitéve, s közel ezer frtot jövedelmezett a török sebesültek javára. A küldöttség tagjai csütörtökön kora reggel a Sza­badi-féle kávéházban gyűltek össze, hol nagyszámú közönség jelent meg, s hét óra előtt egész nagy menet indult meg az ország­uton, a lánczhíd felé. Elől Rácz Pál zenekara játszotta a Rákóczyt és török indulókat, mi­közt Abdul-Kerimet és Mith­ád pasát éljenezték. A budai indóház termei egészen megteltek a küldöttség kísérőivel, s ott is szólt a zene. A küldöttség több tagja még visszamaradt estig, hogy bevárják a babérkoszorú elkészítését, melyet II. Rákóczy Ferencz sirjára visznek. Ezek az előbb elutazottakkal Triesztben találkoztak s onnan hajóval együtt folytatják utjokat. A küldöttséget útjában minden nagyobb állomásnál ünnepélyesen üdvözölték. N.­Kanizsán a pécsi akadémia küldöttei csatlakoztak h­ozzájuk. Kraljeveczen az üdvözlő szónok egy iratot is adott át a küldöttségnek, mely a környék intelligens lakosai által van aláírva. A küldöttség részéről Lukács Gyula joghallgató válaszolt az üdvözletekre. A fővárosból elindult küldöttség tagjai: Kállay Lepold, Skossa Zoltán, Bágya Kálmán Kolozsvárról, Lederer Béla Kassáról, Neményi Ambrus, Tóth Béla, Soma Jenő, Lukács Gyula (a küldöttség vezetője), Milassin Károly és Gebhardt Bódog. Ezeket csütörtökön este követték: Szűcs Gyula, Mátyus, Szemere Miklós és Madarász. — Deák Ferencz városligeti széke. Ama nádszé­ket, melyet a csonka honvéd Weisz Móricz készit-

Next