Vasárnapi Ujság – 1882
1882-10-15 / 42. szám - Egy fedél alatt. Angol regény. Irta Payn Jakab (14 képpel) 667. oldal / Elbeszélések, genreképek
42. SZÁM. 18S2. xxix. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. G67 EGY FEDÉL ALATT. ANGOL REGÉNY. Irta PATN JAKAB. A"A", fejezet. A végrendelet. A nap, melytől Gresham György annyira félt és borzadt, utoljára is véget ért. A sir Robert Arden holttestét Halcombe-ba szállították s a dombon levő templom alatt, a családi sírboltba letették. Özvegye, bár bánattól lesújtva, erősebben viselte magát, mint várták tőle, hála Walcot jelenlétének, ki előtt nem akart gyöngénnek látszani; ha azzal a reménnyel jött ide, hogy megtörve, megalázva látndja e nőt, akit megrontott, csalódott reményében. Mert lady Ardenre ez ember jelenléte a házban, melynek békéjét feldúlta, ugy hatott, mint a pontusi királyra a méreg: erősitőleg inkább, mint kártékonyan. Szemeiben nem férjének gyilkosa, hanem szivének tőle elrablója is s azért bánatánál erős a gyűlölete iránta. Nem tudván megbőszülni magát rajta, legalább éreztetni akarja vele gyűlöletét és megvetését. A többi közt Mayne Frederiket is meghívta a temetésre s a végrendelet felbontására, tudván, hogy ezzel boszantani fogja Walcotot, ha férje ravatalához hivja azon embert, kit a Walcot vásárlásai folytán űztek el a háztól. Mayne el is jött, s a miltoni vendéglőbe ugyanaznap két idegen is érkezett, látszólag halászat czéljából: bizonyos Start nevű ügyvéd, kinek Halcombe-bal semmi köze nem volt eddig s merőben ismeretlen volt a vidéken, és Bevill ur, akikkel Mayne egész nap együtt tárgyalt és tanácskozott. Walcotnak még aznapták a két idegen érkezését s Mayne úrral besúglaló érintkezését; és panaszkodott is e miatt Hayling úrnak, a családi ügyvédnek, hogy soha ember oly kellemetlen helyzetben nem volt mint ő, kit a lady is azzal gyanúsít, hogy néhai férjére illetéktelen befolyást gyakorolt, s boszantására nemcsak ellenségét idézi ide, de még kémekkel is véteti körül. Hayling úr mit sem felelt ez expektorácziókra, de meglátszott rajta, hogy Walcot aligha számíthat rokonszenves részvétére. — Végre is, —folytatásakor, — megvan az az elégtételem, hogy néhai barátom és sógorom iránti kötelességemet az utolsóig hiven teljesítettem. — Ez az egy vigasztalásom. — Lesz ott más is, — jegyzé meg az ügyvéd, — kétségkívül az örökségre czélozva. S ez valóban hálátlanság volt az ő részéről, mert a végrendeletben neki is volt hagyva száz font, amit bizonyára Walcot úrnak köszönhetett. Mikor a temetés utáni napon a végrendeletet felolvasták, a család fiatal nőtagjai jónak látták távol tartani magukat, s ezt helyesen is tették. Ott volt az özvegy, a tengerre néző ablakban, ugyanabban a karszékben ülve, mely sir Robert rendes ülőhelye volt s arra a kilátásra fordulva, melyben ő is annyiszor gyönyörködött. Közvetlen mellette, s széke karjára támaszkodva, állt Gresham György, mint legközelebbi vérrokon, kit — közös érdekek s közös érzelmeik ez ügyben — még közelebb hozott lady Ardenhez. Mayne a kandalló mellett állott, melyre könyökével támaszkodott s szemeit élesen, mondhatni bántólag szegezte Waltot Ferdinándra, ki olykor megvetőleg visszonozta pillantásait, de az egész idő legnagyobb része alatt keresztbe font karokkal s a padlóra függesztett szemekkel hallgatott. Kettejök közt ült a lelkész, Dyneley úr, valószínűleg csak történetből, ámbár, mint — hivatása szerint békítő — bizonyára jó helyet választott a két ellenség közt. Arczán nem látszott harag, sem gyűlölet, csak az a komorság, mely egy hű barát s nemes jóltevő elvesztése fölött az ő állásabeli embert kétszeresen megilleti. Végre az ügyvéden, ki a társaságot kiegészítette, meglátszott, hogy az eljárás, melyre állása kötelezi, teljességgel nincs kedvére. — Egy perezre, mr. Hayling! — szakítá félbe György a végrendeletet épen olvasni készülő ügyvédet. — Szabad e kérdeznem, mikép jutott ez okirat önnek kezéhez ? — Természetesen, Gresham úr. A jelenlevő Waltot Ferdinánd ur kézbesítette azt nekem. — S ön — kitől kapta ön ? — Én a néhai sir Roberttől kaptam, utolsó betegsége alatt, — felelt Walcot. — Nem, — szóla közbe éles, de szilárd hangon lady Arden. — Ez iratot férjem, egyéb papírjaival együtt, a szobájából nyíló fülkében levő rejtett szekrényében helyezte el. — Egyéb papírjait meglehet, lady Arden, — felelt Walcot udvariasan, — de erre nézve tévedésben van nagyság. — Nincs tévedésben ! •— kiáltott fel Gresham György. — Ön hazudott! Saját szemeimmel láttam, mikor ön a mult hó 22-kén éjszaka, épen most tiz napja, lopva kivette ez iratot a lady által emlitett szekrényből. Walcotot egy perezre elhagyta nyugalma. A lady szavaira kipirult arcza egyszerre elhalványodott. — Azon időben Saltonban, — nem, Londonban voltam, — felelt visszanyerve önuralmát. — Nem igaz, — felelt György röviden. — Ide jött, és idejön, tolvajmódra s ellopta a végrendeletet. Miért tette ? nem tudom; ha csak, magából indulva ki, azt nem tette fel másokról, hogy meg találnák azt semmisíteni. — Én is láttam, — szólt közbe Mayne. — Igaz, hogy akkor nem ismertem rá, de most semmi kétségem , csak rá kell nézni, hogy akárki meggyőződjék. Csakugyan Walcot e perczben épen nem előnyös színben tünt föl. Nem mert szembe nézni vádlóival s boszusan harapdálta elfehérült ajakait. Végre megszólalt. — Ha, mr. Hayling, önnek is elég volt e ráfogásokból, miket csak a megcsalódott remények fölötti boszuság sugallhat, kérem folytassa a végrendelet kihirdetését — nincs vesztegetni való időm. — S ugy tett, mintha óráját nézné. Gresham is helyeslőleg intett s a felolvasás kezdetét vette. A végrendelet ugy szólt, mint előre látni lehetett. Walcot Ferdinánd volt az átalános örökös. Lady Ardennek, a házassági szerződésben részére biztosított móringon kívül a halcombe-i kastély haszonvétele hagyatott meg, holtáig egyéb semmi. A lady Arden gyermekei közül Millicentnek, Franknak s a kis Babának egyenként 3—3000 font, de Evelynnek csak 1000; végre Gresham Györgynek, az egyetlen vérrokonnak mindössze 5000 font, s az is oly megalázó feltétel alatt, hogy tartozik két évig, betegség esetét kivéve, mindennap reggel, télen 7, nyáron 6 órakor készen felöltözve reggelizni, a betegség által mulasztott napokat pedig a két éven túl kipótolni, ellenkező esetben az ő hagyománya is az átalános örökösre száll, ki a mellett a végrendelet végrehajtójául is kineveztetett. Némely kisebb hagyományok voltak a házi cselédség, s a már emlitett 100 font az ügyvéd részére. Mikor a végrendelet, mely jóformán az egész családot kitagadta s mindent a Walcot hatalmába adott, végig volt olvasva, anélkül, hogy bárki azt csak egy hanggal is félbeszakította . lady Arden törte meg a csendet, az ügyvédhez fordulva: — Jól értettem-e, mr. Hayling, hogy e háznak s környékének, életem fogytáig feltétlen úrnője vagyok? — Bizonyára, asszonyom. — Akkor hát azt kívánom, hogy az az ember (s remegő kézzel mutatott Walcotra), távozzék innen azonnal. — S erre, nem bírva többé magával, a legerősebb szidalmakban tört ki, melyekre csak egy mélyen sértett asszony képes. Walcot megvető mosollyal, dühtől elfehéredve hallgatta, de egy szót sem szólt. Végre Gresham György lépett elő s kezével az ajtóra mutatva, hidegen szólt: — Távozzék, uram ! Nem hallotta ? Walcot valamit mormogva, felhúzta kettyüit, vette kalapját s az ügyvéd előtt mélyen meghajolva, elhagyta a szobát. (Folyt. köv.) EGY FEDÉL ALATT. — MIKOR A VÉGRENDELETET FELOLVASTÁK. . . EGYVELEG. * A magyar társaséletből vette regényének tárgyát Gutschenberger István Lipcsében Friedrichnél megjelent «Die Nachbarpuszten» czimü művében. A német iró munkájában a magyar nemesség pusztulását ábrázolja, utalván arra, hogy e nemesek a polgári foglalkozásoktól irtóznak. A regényt német lapok, mint irodalmi művet, dicsérik. * Hamburgban a leendő szabad kikötő tért az Elbe baloldalán a folyó alatt készítendő alagút s a város bensejében levő magas vasút által a rendes vasúttal akarják összekötni. A magas vasút a város közepén a börze szomszédságában fog kezdődni s a Brook-kapunál az Elbe alagutig sülyed. Az alagút 1300 méter hosszú, 9 méter széles s 75 méter magas lesz, két emelettel, ugy hogy felül a kocsik, alul gyalogosok járhatnak. Hogy a horgonyok ne ártsanak, az alagútnak erős vasköpenye lesz s a torkolatok oly magasan fognak feküdni, hogy a legerősebb vihar által felkorbácsolt hullámok sem érhetik el. E nagyszerű vállalat tervét Westendorp György mérnök készítette, költsége 26 millió márkára tehető s 500 év alatt elkészülhet. * Az Egyesült államok vasúti hálózata még mindig óriási mértékben emelkedik. 1869-ben 46,844 angol mérföld hosszú volt (1 angol mérföld-1609 méter), 1880 végén már 93,671. 1880 ban e vasutak közül 84,225 mérföld volt átadva a forgalomnak, ezek tőkéje 489772 millió dollárt tesz, évi bevétele 615 millió dollárt s tiszta jövedelme 225 milliót. Osztalékul 1880-ban 77 millió dollárt adtak ki. 1869—1872 közt évenkint 7000, 1873—1878 közt 2000, 1879—1880-ban ismét 7000 mérföldet építettek ki , pedig az utóbbi két év alatt tisztán amerikai tőkével mig előbb az európai tőkét is igénybe vették.