Vasárnapi Ujság – 1884
1884-01-06 / 1. szám - A győztes Bertók. Elbeszélés. Irta Sienkiewitz Henrik. Lengyelből fordította Csopey László 3. oldal / Elbeszélések; genreképek - Télfy Iván. Uj görög népdalok: I. A szerelmes átka. II. Esődal. III. Fecske. IV. A féltékeny. V. Rut feleség. VI. Kedves a közelben. VII. Furfangos eskü. 3. oldal / Költemények
4 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 1. SZÁM. 1984. XXXI. ÉVFOLYAM. lami szélmalom a szárnyaival, és kimeresztette szemeit. — Ne Magdolna! Isten áldjon meg! — Oh szegény uram ! — Többet nem látsz engem ! — Többé nem látlak! — Ezen már nem segíthetünk! . • — Óvjon meg a szent szűz — Isten megáldjon.... vigyázz a házra. A feleség zokogva borul a nyakába. — Segítsen meg az Úr! Elérkezett a végső perez. Az asszonyi zokogás, sírás és rivás elnyom minden más hangot. «Isten megáldjon, Isten veletek!» hangzik minden felől... A katonákat immár elválasztják e rendetlen tömegtől, már beleolvadtak abba a fekete tömegbe, amely négyszöget és oszlopokat képez amott, és gépies pontossággal mozog. Hallatszik a vezényszó is: «felülni!» A négyszögek és oszlopok szétválnak a középen, keskeny szalagokban húzódnak a vonatokhoz és eltűnnek belsejükben. A távolban fütyül a gőzgép és sürü füstfelhőket okád. A vonat is lélekzeni kezd és szörnyeteg módra gőzereket bocsát ki oldalain. Az asszonyi rivás tetőpontját éri, sokan betakarják a szemüket, mások a kocsik felé nyújtják kezüket. — Isten veled Bertók ! — kiáltja Magdolna asszony. — Aztán ne üsd oda az orrodat, ahova nem küldenek. A szent szűz megoltalmaz ... Isten megáldjon ! Istenem, Istenem !..— Vigyázz a házra ! — felesé Bertók. A vonat megindul, a kocsik egymásba ütődtek és gördülni kezdtek. — Ne feledd, hogy feleséged és fiad van, — kiabálja Magdolna a vonat után futva, — Isten veled! Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében ... Isten veled ! A vonat mind gyorsabban robog, magával vive Pognenbin és környéke harczosait. II. Zokogva tért vissza Magdolna asszony az asszonyok sokaságával Pognenbinba; a vonat pedig, a mely Bertókot vitte, utat vágott magának a távol messzeségbe. Ez a messzeség szinte vég nélkül terjed. Pognenbint már alig láthatni; kilátszik még a nagy hársfa és a lemenő nap sugaraitól megaranyozott templom-kereszt. Csakhamar eltűn a szem elől a hárs, és az aranykereszt aranypont alakjában tündököl. Amíg ez a ragyogó pont látható, Bertók le nem veszi róla szemét, de amikor eltűnt az is, rémület szállja meg valóját. Szinte érzi, hogy erejét vesztette, hogy elveszett. Félénken néz az altisztre, jól tudva, hogy Isten után egyedül ez uralja őt. Hogy mi lesz ő vele, azt az altiszt tudja, ő maga semmit sem tud: néz és nem lát, ébren van és nem érez. A káplár uram ott ül a lócán, lába közt tartja fegyverét és nagyban pipál. A füst szinte láthatlanná teszi komoly, elégedetlen arczát. Nem Bertók az egyedüli, aki nézi őt, rajta csügg az ujonczok tekintete. Pognenbinban vagy a környékén minden Bertók maga magának az ura, maga gondoskodik önmagáról, itt pedig a káplár gondolkodik mindenki helyett. Ha a káplár azt parancsolja, hogy jobbra nézz, mindenki jobbra néz; ha a káplár azt mondja, hogy balra nézz, mindenki balra néz. Mindenki szeme azt a kérdést tükrözi vissza: «mi lesz mi velünk?» A káplár maga se tud többet, mint a többiek és nagyon örvendene, ha a felsőség ESTI 4 ÓRA 30 PEECZKOR. ESTI 4 ÓRA 45 PERCZKOR. Hoitsy Pál vázlata után rajzolta Dörre Tivadar. A NYUGOTI ÉGBOLT NYÁREGYHÁZÁN 1883. DECEMBER 24-ÉN.