Vasárnapi Ujság – 1884

1884-01-06 / 1. szám - A győztes Bertók. Elbeszélés. Irta Sienkiewitz Henrik. Lengyelből fordította Csopey László 3. oldal / Elbeszélések; genreképek - Télfy Iván. Uj görög népdalok: I. A szerelmes átka. II. Esődal. III. Fecske. IV. A féltékeny. V. Rut feleség. VI. Kedves a közelben. VII. Furfangos eskü. 3. oldal / Költemények

4 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 1. SZÁM. 1984­. XXXI. ÉVFOLYAM. lami szélmalom a szárnyaival, és kimeresztette szemeit. — Ne Magdolna! Isten áldjon meg! — Oh szegény uram ! — Többet nem látsz engem ! — Többé nem látlak! — Ezen már nem segíthetünk!­­ . • — Óvjon meg a szent szűz — Isten megáldjon.... vigyázz a házra. A feleség zokogva borul a nyakába. — Segítsen meg az Úr! Elérkezett a végső perez. Az asszonyi zo­kogás, sírás és rivás elnyom minden más hangot. «Isten megáldjon, Isten veletek!» hangzik minden felől... A katonákat immár elválasztják e rendetlen tömegtől, már beleolvadtak abba a fekete tömegbe, a­mely négyszöget és oszlopo­kat képez amott, és gépies pontossággal mozog. Hallatszik a vezényszó is: «felülni!» A négy­szögek és oszlopok szétválnak a középen, kes­keny szalagokban húzódnak a vonatokhoz és eltűnnek belsejükben. A távolban fütyül a gőz­gép és sürü füstfelhőket okád. A vonat is lélek­zeni kezd és szörnyeteg módra gőzereket bocsát ki oldalain. Az asszonyi rivás tetőpontját éri, sokan betakarják a szemüket, mások a kocsik felé nyújtják kezüket. — Isten veled Bertók ! — kiáltja Magdolna asszony. — Aztán ne üsd oda az orrodat, a­hova nem küldenek. A szent szűz megoltalmaz ... Isten megáldjon ! Istenem, Istenem !..­­— Vigyázz a házra ! — felesé Bertók. A vonat megindul, a kocsik egymásba ütőd­tek és gördülni kezdtek. — Ne feledd, hogy feleséged és fiad van, — kiabálja Magdolna a vonat után futva, — Isten veled! Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében ... Isten veled ! A vonat mind gyorsabban robog, magával vive Pognenbin és környéke harczosait. II. Zokogva tért vissza Magdolna asszony az asszonyok sokaságával Pognenbinba; a vonat pedig, a mely Bertókot vitte, utat vágott magá­nak a távol messzeségbe. Ez a messzeség szinte vég nélkül terjed. Pognenbint már alig láthatni; kilátszik még a nagy hársfa és a lemenő nap su­garaitól megaranyozott templom-kereszt. Csak­hamar eltűn a szem elől a hárs, és az arany­kereszt aranypont alakjában tündököl. A­míg ez a ragyogó pont látható, Bertók le nem veszi róla szemét, de a­mikor eltűnt az is, rémület szállja meg valóját. Szinte érzi, hogy erejét vesz­tette, hogy elveszett. Félénken néz az altisztre, jól tudva, hogy Isten után egyedül ez uralja őt. Hogy mi lesz ő vele, azt az altiszt tudja, ő maga semmit sem tud: néz és nem lát, ébren van és nem érez. A káplár uram ott ül a lóc­án, lába közt tartja fegyverét és nagyban pipál. A füst szinte láthatlanná teszi komoly, elégedetlen arczát. Nem Bertók az egyedüli, a­ki nézi őt, rajta csügg az ujonczok tekintete. Pognenbinban vagy a környékén minden Bertók maga magá­nak az ura, maga gondoskodik önmagáról, itt pedig a káplár gondolkodik mindenki helyett. Ha a káplár­ azt parancsolja, hogy jobbra nézz, mindenki jobbra néz; ha a káplár azt mondja, hogy balra nézz, mindenki balra néz. Mindenki szeme azt a kérdést tükrözi vissza: «mi lesz mi velünk?» A káplár maga se tud többet, mint a többiek és nagyon örvendene, ha a felsőség ESTI 4 ÓRA 30 PEECZKOR. ESTI 4 ÓRA 45 PERCZKOR. Hoitsy P­ál vázlata után rajzolta Dörre Tivadar. A NYUGOTI ÉGBOLT NYÁREGYHÁZÁN 1883. DEC­EMBER 24-ÉN.

Next