Vasárnapi Ujság – 1887
1887-07-17 / 29. szám - 30° R. Divat- és saison-tárcza (képekkel) 485. oldal / Női munka és divat
26. SZÁM. 1887. xxxiv. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 485 30 ° B. Divat- és saison-tárcza. fjulius közepe. Furcsa, hogy a tárczairók szeretik szellemes embereknek tartani magokat, de azért, a mit a jó társaságokban összeférhetlennek tartanának a jó tónussal, azt a vonal alatt megengedhetőnek hiszik, s mihelyt fogyatékán kissé a thema — azonnal elkezdenek az időről fecsegni mint valami kávézó öreg nénikék. Igen, az időről, erről a kétezer éves, mindig kopott, de mindig hálás themáról, melyről akár jól, akár rossszul, de beszélni kell. Mert végre is akár vetésedet dézsmálja meg a jég, akár házadnak zsindelyfedelét kapja le jó kedvében a szél, s áll vele odább, akár köszvényes lábadba veszi bele magát az álnok nedves időjárás, az idő mindenütt ott van az első sorban s kényszerít lelopja magát arra, hogy foglalkozzál vele. Beagyvelődbe, felzavarja idegeidet, végigbillentyűzik merész futammal kedélyed skálán, s nem hagy békét addig, míg ki nem hizelgi vagy erőszakolja figyelmedet. Ha a reggel első sugaránál kikukkansz az ablakon, ha kettyűs kézzel nyúlsz sétabotod után a szögeletbe, ha ásítva töprengsz a feladaton, mikép használhatnád fel legjobban szabad perczeidet — mindig és mindenütt az idő az a felsőbb folyamodást döntő forum, mely «vető »-ját vagy «approbatur»ját ellentmondást nem tűrő fölénnyel szokta signálni. Es szeretném látni, mikor tollad végére odabigygyeszti magát súlyos ólomszárnyaival a kánikulai hőség s vigyorgva nézi nehéz izzadásodat, míg kinn az aszfalt vakítón szórja szét a déli nap tündöklését — miképen képzeled magad Hippokrene üdítő forrásaihoz, s miképen gyűri le a lélek a lomha testet ? Hogy nyüzsög, tódul ez a szegény fővárosi nép, mint a rést kapott ár, ki a füstös falak közül a szabadba, a hol elandalodhatik legalább egy darab kék egen. Hogy lepi meg, mint éhes légyraj a kiöntött czukorport, azt a tenyérnyi zöldet, melytől finnyásan fordulna el a legelésző jószág is. Benn a főváros utczáin lézengve, kísérteties léptekkel jár az a néhány sorsüldözött, kit odaszögez a kenyér vagy a kötelesség a forró járdákhoz. Téli odúikból előbújtak ismét a megszokott nyári alakok; ott eresztgeti piros, kék, a zöld gömbjeit hosszú fonálon a hólyagkereskedő, bámész csecsemők érdeklődésének péni tárgya; az állatkert előtti pázsiton kiváltkérakonczátlankodó pékinasok árulják a «népfölkelő» és «függetlenségi» kiflit; a zugligeti Fáczán öreg vak poétája is feltámadt halottaiból, ez a megtestesült irodalmi bohémé, a ki «Lisznyájt» személyesen ismerte s olyan hihetetlen visszaemlékezéseket tud a maga ó-budai németségével előadni róla, miközben pár krajczárért szeszélyes aclrostikonokat rögtönöz. Fenn, a budai bástyáról nézve, mint óriási kékeshamvas hernyók csuszkáinak, kanyarognak száz meg száz lábakon a vérmező sík gyepén végig az ezred-kolondok, s minden kocsi, hajó, lóvonatú, egyfogatú és omnibusz telesded tele izzadó, fújó néppel. Oh mert az ember, több egyéb jeles tulajdonságaihoz, melyeket Plató s utána mások definiáltak, legyen szabad hozzátennem, egyszersmind lényegesen alkalmatlan állat is. Neip csoda ha, végre megkönnyebbült kebellel, mélyen fellélegzetve kapaszkodom fel egy elrobogó üres lóvonatára, mely egyenesen a ligetbe szállít, s elégülten terpeszkedem el három embernyi helyen, örvendve a szabad mozgásnak, melyet végre valahára nem akadályoznak kifeszített napernyők, utazó podgyászok, kézi kosarak és kövér király utczai dámák. De a kánikula üdvös hatása immár kezd nyilvánulni bizonyos félreérthetlen dolgokban. Tágul a hely mindenütt, kivéve az omnibuszokban s az összepréselt emberiségre nézve a maga nemében ez is előny. A fejem felett lakó, 27 tavaszt átélt kisasszony nem kalimpál már «Excelsior»indulót a zongorán, a szomszéd szobaúr nem fújja immár szerelmes epedéssel, előzékeny principistájának, hogy «Fekete szem éjszakája», hanem aludt tejet kanalaz valahol lent Csótányfalván. Lebocsátott ablakredőnyök mögött lakik az unalom, a boltok néptelenek, az újságok üresek, a vége a márczius ebédeinek, az apró premiere jeinek, a május tárlatainak, a június különféle sportjainak, mindinkább előtérbe nyomul a kérdés : hova utazunk? Családi konferencziák sűrűn követik egymást, s a vasúti menetrend lapjai szokatlan élénkséggel forgattatnak. neki a kérdés valóban nem oly egyszerű, amilyenlátszik. Mert ha Balatonfüreden szebb vidék, élénkebb az élet, viszont Siófokon üdítőbb és erősebb a hullámcsapás. Ha Trouville zajosabb, és tarkább, de Biarritz előkelőbb és hasonlíthatlanul regényesebb. Ha Karlsbad, a gazdag epikusok és antipodjaik, a szellemi munkában kimerült honorácziósok fürdője komolyabb és ünnepélyesebb, viszont Marienbad váltakozó erdői- és rétjeivel derültebb, mosolygóbb. Amott a máj, emitt a háj ellen fordul a természet gyógyerejű hatalma, de ez az egy betű különbség már egész ellentétet fed föl. Karlsbadban a nők határozott kisebbségben vannak. Marienbadban ha nem is túlszámban, de mindenesetre hílsúlyban. Caesar, ki tudvalevőleg ki nem állhatta a Cassius-féle sovány embereket,bizonyosan elemében érezte volna magát a Kreuzbrunnen és a Wiesenquelle forrásai közepette, hol annyi szerencsés szerencsétlen sóhajtja évről évre hogy: «Oh nagy ég! múljék el már áldást osztó karod kegyelme tőlem!» De az ez idei fürdőévnek igazi divatfürdőjévé Franzensbadhot avatja fenséges trónörökösnénk ott tartózkodása. Forrásainak aczéltartalma, vasban bővelkedő lápföldje, a legnőibb és legarisztokratikusabb modern betegség, a vérszegénység ellen teszik csodahatásúvá, s valóban 15 év előtt még alig lehetett elvétve egy-egy férfialakot látni itt. Ma, hogy az ansemia egészen napirendre jött fogyatkozás, mindenesetre a férfinem is erősebb számmal van képviselve Franzensbadban, de a túlnyomó kontingens ma is a nőké, halovány arczú ifjú lánykáké, fáradtan lépegető fiatal asszonyoké, kik a fekete fürdőben keresnek enyhülést bajuk ellen. Hiába, a természetben semmi sincs egyenlően felosztva, mert ha úgy volna, milyen szívesen osztoznának Franzensbad sylphid-külsejű pácziensei a szomszéd Marienbad zarándokai testi volumenjének egy részében! Franzensbadnak idylli tájszépségei sincsenek s így minden arra utal, hogy a természet hiányait is a művészet pótolja. Innen az a nagyvilági jelleg, a toilettekben naponta háromszornégyszer is kifejtett fény, melyben a vezérszerepet VIRÁGCSOKOR-KÖTÉSEK. ÚJABB HAJVISELETEK. 1. LOQUET. 2. ÉS 3. ESTI HAJVISELET. 4. A GORDIUSI CSOMÓ.