Vasárnapi Ujság – 1893
1893-01-01 / 1. szám - Endrődi Sándor: Petőfi születésének 70-ik évfordulója alkalmából 3. oldal / Költemények - Petőfi pesti lakásai (képekkel). Dr. Baróti L. 3. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyúak
1. SZÁM. 1893. 40. ÉVFOLYAM PETŐFI SZÜLETÉSÉNEK 70-IK ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL. I. Jobb neked odalenn, Valahol a mélyben, Nem öldös a harag, Nem gyilkol a szégyen, Fellegek madara, Viharok hárfája, Nem illenél közénk, E kufár világba, Becsüld meg az álmot, Becsüld meg a békét , Legalább nem látod Lelkünk vergődését . . . H. Vagy inkább látnád! s verne fél E bús kép, most, a legjobbkor talán ! Lángszellem, előre ! fel a sírból! Nézz végig e dalt, ez árva hazán ! Mint a zivatar, mint az orkán : Zendüljön lantod riadó dala! Haragod csapdosson fel az égig És mi szülessünk újjá általa. Ha te nem, ki más? Petőfi csak egy van ! Nevét egymásnak századok adják. Nagy lelke ne hagyj el s ne hagyd el e hont Mennyei testvére: drága szabadság! ENDRŐDI SÁNDOR. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 3 PETŐFI PESTI LAKÁSAI. Petőfi sok helyen megfordult életében, úgy szólván bejárta az egész országot. Gyermekkorát az általa annyiszor megénekelt Alföldön, az «arany kalásszal ékes rónaságon» töltő; katona- és színész-korában a Dunán és Tiszán túli vidékeket kóborolta be; járt a Kárpátok «fenyvesekkel vadregényes táján», járt Erdélyben, sőt Horvátországban is, de legtovább tartózkodott Budapesten. S mégis, míg másutt, ahol csak rövid ideig mulatott is, emlékkővel jelölték meg nyomát, addig a fővárosban ez máig sem történt meg. Pedig költői pályája, életének legnevezetesebb szaka itt folyt le. Itt írta költeményei java részét ; itt láttak azok napvilágot; géniusza itt kelt országot-világot hódító útjára; itt volt vezére az ifjú írók lelkes csapatjának, mely költészetünkben új irányt juttatott diadalra; itt élte házassága boldog napjait s végül itt állt élén a magyar ifjúságnak amaz örökre emlékezetes napon, midőn az ő megváltó szavára a sajtóról lehullott a bilincs. Budapesten nem hogy emlékkővel jelölték volna meg nyomát Magyarország legnagyobb költőjének, hanem jóformán azt sem tudják, hogy hol lakott. Csakis így magyarázható, hogy egykori lakóházairól neve nem ragyog arany betűkkel felénk, s hogy például az a kis szoba, a melyben egyik legszebb költeményét, elbeszélő költészetünk gyöngyét, a «János vitézt» írta, jelenleg lomtárul szolgál. Az elmúlt nyáron vakáczióm egy részét arra használtam fel, hogy megállapítsam, hol lakott Pesten Petőfi, s hogy itteni lakásait megtekintsem. Hosszas utánjárással sikerült is ez nekem. Először Petőfi levelei, továbbá barátainak adatai alapján meg kellett állapítanom, hogy hol lakott Petőfi? Azután következett munkám nehezebb része, tudniillik annak kiderítése, hogy a negyvenes évek bizonyos számú vagy nevű házának jelenleg milyen számú ház felel meg?* Kutatásaim eredményéről most számolok be. Képzeletben bejárom a nagy költő lakásait még egyszer s örömest elvezetem oda olvasóimat is, ha szívesek lennének engem követni. Petőfi 1833-ban, tíz éves korában, került a fővárosba először. Szülei német szóra adták ide. Egy józsefvárosi házmesternél volt szálláson ; de hogy melyik utczában és házban lakott, az, adatok hiányában, meg nem állapítható. Azonban áll még a piaristák épülete, s benne még változatlanul megvan az a terem, melyben Petőfi 1834—35-ben a latin nyelv elemeit tanulta. E terem a Kötő-utczában lévő bejárattól balra esik, s ablakai az utczára néznek. Nem nagy; alig hinné az ember, hogy 194 tanuló fért el benne. Néhány lépésnyire a bejárattól van a Petőfi-tér, s a tér közepén a költő szobra. Iskolába sietve hányszor tekinthetett a kis Petrovics ezen tér felé, hányszor játszhatott a Dunapartnak azon helyén, a hol most szobra emelkedik ?... 1835 nyarán elhagyta Petőfi a fővárost, hova csak négy évvel utóbb (183! február hóban) tért ismét vissza. Akkor már meghasonlott volt atyjával; oda hagyta az iskolát s télvíz idején gyalog jött Pestre, minden határozott czél és szándék nélkül. Néhány hónapig tartó nyomorgás után, miközben a nemzeti színháznál statisztaszolgálatokat tett, egyik rokona elvitte vidékre, egy másik rokonához, kinek szándéka volt Petőfit taníttatni. Azonban ez utóbb mást gondolt s Petőfi, hogy elkerülje a fenyegető nyomort, katonának ment. A katonaságtól megszabadulván, egy ideig Pápán tanult, majd vándorszinésszé lett. Mint ilyen, több izben megfordult a fővárosban, de mindig csak egy-két napra. 1843 nyarán nem sikerülvén fölvétetnie a pozsonyi színtársulatba, Nagy Ignácz meghívására, ki a szépirodalmi lapokban megjelent versei után már ismerte, Pestre jött, hogy itt a Kisfaludy-társaság kiadásában megjelenő «Külföldi Regénytár» számára lefordítsa James Robin Hood-ját és Bernard «Negyven éves hölgy»-ét. Eleinte Fekete Lajos nevű barátjánál, a Magyar utczában lakott, mint egykori tanulótársa, Kemény Mihály állítja; barátja, Várady Antal szerint pedig az Ország-úton (most Múzeum-körút) a hajdani botanikus kert helyén, egy alacsony, mélyen lesülyedt házban. Kemény Mihály szerint ezt a lakást Petőfi maga bérelte azután, hogy Fekete Lajos Pestről eltávozott volt. Akárhogy van is a dolog. * Az utóbbi munkánál tisztelt barátom: Muchmayer Ferencz, fővárosi számtanácsos, Schlick Ede, adóhivatali számtiszt és Fischer telekkönyv-hivatali igazgató urak segítettek, a helyrajzi és telekkönyvi adatokat kutatván föl számomra. Szivességökért e helyen is fogadják köszönetemet, annyi bizonyos, hogy 1843 nyarán Fekete Lajosnál és az Országúton, az említett házban lakott. E ház már rég eltűnt, hogy az állattani intézetnek adjon helyet. Ebben a házban, Fekete Lajos barátjánál látta őt Várady Antal először, mint azt előttem élő szóval is bizonyítgatta. Várady akkoriban segédje volt Deák Józsefnek, Festetich gróf ügyvédjének s a Zöldfa-utczai gróf Festetich-féle házban lakott, abban a épületben, melyben jelenleg az állami számvevőszék van (Zöldfa-utcza 22. szám.) Két szobás fiftyelmes szállása volt. Egyik szobáját felajánlá Petőfinek, ki az ajánlatot el is fogadta. Azonban csak nagyon rövid ideig élvezhette barátja vendégszeretetét, — ha ugyan élvezte, — mert a nyár utolját Gödöllőn tölté, egy kis szobát bérelvén magának, hogy háborítlanul dolgozhassék James regényének fordításán. Fordításával szeptember közepe táján elkészülvén, követte régi hajlamát és ismét vándorszinészszé lett. Egy nélkülözéssel, szenvedéssel teljes tél eltelte után, 1844-ben tavasz nyiltával Debreczenből Pestre jött, hogy betegsége alatt összeirt költeményeinek kiadót keressen. Pestre érve, barátijainál (Keménynél, Sass Istvánnál) szállt meg. Valószínűleg akkor volt első ízben vendége Várady Antalnak is. Költeményeinek kiadását Vörösmarty ajánlatára a Nemzeti Kör vállalta magára. Vörösmarty arról is gondoskodott, hogy Petőfi állandóan a fővárosban maradhasson. Azért Vahot Imrének ajánlá őt, ki a «Regélő» szerkesztését sógorától, Erdélyi Jánostól átvette s lapja mellé, melyet «Pesti Divatlap» czímen szándékozott folytatni, segédet keresett. Petőfi örömest foglalta el a neki fölajánlott állást s ettől kezdve egész 1848 őszéig, nem tekintve időnkinti faluzásait és utazgatásait, állandóan a fővárosban lakott. Mint segédszerkesztőnek Vahotnál szabad lakása volt. A szerkesztői szállás eleinte (júniustól szeptemberig) az Ország-úton a Kunevallerféle(1501. számú) házban volt, melyet terménytor-nak is neveztek. Ezt a házat is lebontották, jelenleg a műegyetem palotája áll a helyén. A Kunewalder-házban laktában egy ízben barátja, Szeberényi Lajos is meglátogatta. Szerinte Petőfi az első emeleten lakott egy nagyon szűk, de elég világos és tiszta szobában, melynek ablakai kelet felé, a folyosóra nyíltak. Ablakaiból a józsefvárosi, többnyire földszintes házak fölött egész a szabad mezőre ki lehetett látni. A szoba alig 4—5 láb széles és legfölebb 2—2 ma öl hosszú volt, úgy, hogy Petőfi barátai élczelődtek is fölötte, mondván : miért lakik oly kis szobában, hiszen abban nem lehet nagy emberré ? 1844-ben Szent-Mihály-napkor Vahot s vele Petőfi a Hatvani- és a Magyar-utcza sarkán lévő 51?6. számú (új helyrajzi száma: 444) házba költözött, melyet akkori tulajdonosáról közönségesen csak Kölber-háznak neveztek. E ház jelenleg a Hatvani-utcza 1.. és a Magyar-utcza 2. számú házas Takáts Lajos tulajdona, kinek a földszinten fűszerüzlete is van. Mióta Takáts megvette, azóta némi változáson ment által. Ugyanis azelőtt kétemeletes volt, de új tulajdonosa még egy emeletet rakatott fölibe. A lépcsőház is megváltozott. Abban az időben, mikor Petőfi ott lakott, az emeletre szűk csigalépcső vezetett föl; most széles, kényelmes lépcső foglalja el a helyét. A lakás azonban, melyet Vahot a II-ik emeleten bírt, most is olyan, mint volt negyvennyolcz évvel ezelőtt. Részben a Hatvani-, részben pedig a Magyar-utczára néz s bejárata balkéz felől, a lépcső közelében van. A széles folyosóról az előszobába lépve, jobbra egy kis ajtót találunk, mely egy fölötte kicsi, alig négy lépés hosszú és három lépés széles szobácskába nyílik. A szoba a Góró Lajos rajza. A piaristák épületének Kötő utcza felőli része, kilátással a Petőfi térre.