Vasárnapi Ujság – 1897
1897-08-08 / 32. szám - Szász Károly: Petőfi szobrához 520. oldal / Költemények - Pataky József 48-as honvéd-tüzérhadnagy Petőfi haláláról 520. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyúak
520 VASÁRNAPI UTSÁG. Bemnek egykor legkitűnőbb tanítványa volt, látta, hogy az ágyút feléje irányozzák. — Jól czéloznak, — szólt nyugodtan, — biztosan eltalálnának, de a golyó nem jön idáig. Az ágyú eldördült s a golyó csakugyan pár lépéssel Skariatin előtt csapott le, de fölvágott egy hatalmas kőszilánkot, mely Skariatinnak röpült s úgy ütötte főbe, hogy ott nyomban összeesett. * Haller Lujza grófnőtől a fehéregyházai síroknál, szintén Skariatin halálával következő érdekes dolgot hallottuk: összefüggő Az oroszok feldúlták a Haller-család fehéregyházai ősi kastélyát. Gróf Haller Ferenczné, kinek férje a csatában volt, kis gyermekeivel Segesvárra menekült. A csata napján, július 31-ikén Skariatin épen ama 12 arabi mén egyikén ült, melyeket Hallerék istállójából nevezték onnan, mert a szomszéd erdő alatt az orosz tüzérség tüzelni kezdett, a költő izgatottan felelt vissza: — Nem mehetek, ezt be kell végeznem. . . . Talán utolsó dala volt az azon a papírszeleten, mely ott porladt el kihűlt szive fölött valahol a sir éjjelében. Lampérth Géza. 27. SZÁM. 1897. 44. ÉVFOLYAM. PETŐFI SZOBRÁHOZ. 1897 julius 31-ikén. Daloltam én is egykor hős halálod, Bár gyönge hangon, szivem melegében. Dalom ma milliók ajkára szállott, A te ajkadra, drága magyar népem! S ha szabadság derűl reád dalodra : Petőfinek csak az lesz méltó szobra. Szász Károly ellen, s mig az javában folyt, a balszárny ismét támadásokat tett a Küküllő völgyében. Lüders, az orosz főhadvezér, Bem tábornok haderejének kicsiny voltából ítélve s a támadási helyen mindössze is csak tüntetést vélvén, személyesen a balszárnyra, Maros-Vásárhely felé sietett, hogy a hiedelme szerint onnan előnyomulandó főseregünknek útját állja. S valóban erről kellett volna Kemény Farkas seregének érkeznie, ki Tordánál egy napot késett. Petőfi Sándor őrnagy, ki előtte való nap Székely-Keresztúron hált, kocsin jött át Új-Székelyről, hol főhadiszállásunk volt s Héjjasfalvánál érte utól a magyar csapatot. Fehéregyháza felső végén 8 órakor mutatkozott az orosz előhad, melyet, ha jól emlékszem, Skariatin orosz tábornagy vezetett. Részünkről az első lövés egy hatfontos ágyúból történt, melyet egy tüzéremtől Bem tábornok maga vetttettek el. Kora reggel Segesváron az elé a ház elé lovagolt, melyben a grófné szállva volt gyermekeivel. Hetykén kiáltott fel az ablakra: •— Grófnő, grófnő, nézze csak, úgy-e jól áll alattam a lova ? Haller Lujza grófnő fölindulva válaszolt: — Ha van igazság az égben, tábornok úr, úgy ön nem tér vissza élve a csatából. Puskák ropogása, ágyúk dörgése hallatszott nem sokára Fehéregyháza felől s tizenegy órakor odesszai ulánusok födezete mellett egy szász paraszt szekere szállította el a grófnő ablaka alatt a halálra sebzett s véres köpenyeggel leterített orosz tábornokot. * Ugyancsak a grófnő beszélte el, hogy édesapja, Haller Ferencz gróf alezredes,— mint családjának többször említette, — délután 2 óra tájban látta utoljára Petőfit nem messze a most megkoszorúzott honvédsíroktól, a lankás domboldalon, egy régi téglaégető mellett. Térdre ereszkedve jegyezgetett egy papiros szeletre, s mikor a gróf figyelmeztette, hogy rá PATAKY JÓZSEF 48-AS HONVÉD-TÜZÉIV HADNAGY PETŐFI HALÁLÁRÓL/ Számlálva a napokat, melyek mind-mind közelebb visznek síromhoz, pár sorban megemlékezem én is az 1848/49. évekről, a dicső szabadságharczról, melyben mint tüzér-tiszt magam is részt vettem. Negyvennyolcz éve múlt már, hogy a magyar függetlenségi harcz lánglelkű dalnoka: Sándor, a fehéregyházi ütközetben elesett. Petőfi Az ütközet, melyet az ellenség, «segesvári család-nak nevezett s melyet a magyar történet «fehéregyházi ütközet» név alatt fog örökké emlegetni, reggeli 6 órakor kezdődött s állhatatos szerencsével folyt délután 5 óráig. Bem tábornok, ki 2800 emberével és 8 ágyújával a jobb szárnyon Fehéregyház falura támaszkodott, az én felügyeletem alatt erős ágyúzást indíttatott Ivin nevű orosz alezredes csapatja . Ezt az adalékot a «Vasárnapi Újság» számára Mező-Naszonyból Kóródy Zoltán úr küldte be, kihez az eredeti kézirat 1894-ben került el, maga irányozott és mely lövés Skariatint lovastól együtt földre terítette. Erre iszonyú golyózápor, roham és öldöklés keletkezett, melyben derék honvédeink egy ingre vetkőzve küzdöttek. Petőfi Sándort saját szemeimmel láttam épen Bem tábornok mellett, ki az orosz lovasságot már harmadik izben ostromolta. Mindketten oly helyen állottak ekkor, mely leginkább ki volt téve a nagy tömegben előtörő orosz lovasság rohamának. Nekünk ebben a zűrzavarban egy távolabb eső hely lett kijelölve a tartózkodásra. Egyszerre csaknem hozzám kiáltott, hogy nem láttam-e Petőfit ? E kérdésre már nem tudtam feleletet adni, mivel egy golyó ugyané perczben földre terített. Később az ideiglenesen fölállított sátorkórházban hallottam Lengyel József ezredorvostól, hogy ő a Fejér egyházán alúl elfolyó patak hídján, mely előtt Bem tüzéreimmel az orosz lovasságot lövette, látta Petőfit. Ugyanott beszélte Bem kíséretéből gróf Haller is, ki szintén sebet kapott, hogy Petőfit az ágyúfedezet közelében PETŐFI SZOBRA SEGESVÁRON. (HÁTTÉRBEN A CSATATÉR.) Fénykép után.