Vasárnapi Ujság – 1898
1898-12-11 / 50. szám - Ferencz Ferdinánd főherczeg vadászata (képekkel) 875. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
49. SZÁM. 1898. 45. ÉVFOLYAM. babá»-ban, Venczelt az «Eladott menyasszony»-ban, továbbá Xavért a «Bibliás ember»-ben és Hortensist az «Ezred leányá»-ban, sok derült pillanatot szerezve a közönségnek. Negyven évi művészi pályáján egyetlen egyszer sem mondott le szerepéről s hosszú pályafutása alatt mindig magyar maradt. P. G. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 875 FERENCZ FERDINÁND FŐHERCZEG VADÁSZATA. Messze földön hires a torontálmegyei Écska mellett elterülő »Sozo-nádas, ez a valóságos nádrengeteg, a mely állandóan kedvencz tanyája nagy számú rókának. A ravaszdiak bizony sok veszedelmet okoznak a környék szárnyasaiban, azután visszamenekülnek a roppant nádasba, amely valóságos mentsváruk, s ahol nagy biztonsággal ellappanghatnak ravaszul kieszelt s végrehajtott rablókalandjaik után. furfangosan A múlt héten azonban bizony nehéz napok virradtak e kelmékre is s keservesen kellett annyi ártatlan lúd, tyúk, kacsa halála miatt lakolniok. A nádas tulajdonosa, Harnoncourt Félix gróf nagy vadászatot rendezett ellenük, a melyen Ferencz Ferdinánd főherczeg is megjelent, mint a tulajdonos főúr vendége. A vadászaton ő fenségén s a szolgálattevő kamaráson, Braun báró századoson kívül részt vettek Hardegg grófné, a házigazda, Rónay Jenő főispán, Dellimanics alispán és mások. A fényes társaság fél kilenczkor indult el a vadászatra s beletelt másfél óra, mig a távoli mocsárhoz kiértek, a hol aztán csakhamar melegük lett a nádrengeteg belsejében lappangó rókáknak. Egymásután zavarták ki a bundásokat kényelmes vaczkaikból s haj, irháját vajmi kevés menthette meg! Tizenkilencz róka tett le csakhamar végképen a libapecsenyéről, a mi rókavadászatnál valóban ritka eredmény. Kitűnő vadász hírében áll a főherczeg, s ezt most fényesen be is bizonyította, mert maga nem kevesebb, mint tizennégy rókát lőtt. A legelőbb kibújt három róka is mindjárt a főherczeg fegyverének esett áldozatul. A jelenvoltak nem győzték eléggé bámulni azt a biztosságot, amivel a fenséges úr a lőfegyvert kezeli, és méltán, mert az egész vadászat alatt egyetlen lövést sem hibázott el, minden lövése egy-egy rókahalált jelentett. A vadászat bevégezte után rögtönzött sátorban kedélyes lakoma következett, s a társaság csak esti öt óra után tért a legjobb kedvben vissza. Ezen érdekes vadászatról egy pár, a helyszínen felvett képet is van alkalmunk bemutatni. Kettő az étkező sátor előtt álló fényes társaság néhány tagját mutatja, kik előtt ott hevernek sorra kiteregetve a vadászat bojlios farkú áldozatai, míg a harmadik képen ugyanezen rókákat látjuk egy szekérre felaggatva, a mint hazafelé szállítják őket. Farkaik búsan lógnak a szekéroldalon jobbra-balra, ami a szemlélőre ép oly sajátságos, mint érdekes látvány benyomását teszi. Ferencz Ferdinánd Gróf Harnoncourt. főherczeg. A VADÁSZ-ZSÁKMÁNY 1AZASZÁLLÍTÁSA. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Ifjúkorom. Költemények. Irta Andorka Lajos. Új- Verbászon 1898. A kötet czíme is sejteti, hogy ifjúkori kísérletekkel, részben zsengékkel találkozunk. Kár, hogy a kötet cziklusokra van osztva, melyekbe a költemények, legalább nagyjából, tárgy és hang szerint sorakoznak. Ha a versek keletkezése szabná meg a sorrendet, a szerző tehetségének fejlődését is nyomon kísérhetnők; de így nem tudjuk, hogy a sok pelyva közt a kevés szem a szerző tehetségének fejlettebb korából való-e, s ennélfogva lehet-e reményünk értékesebb termésre? Most inkább a kötet első felében találunk sikerültebb verseket; az utolsó cziklus, a dalok cziklusa, leggyöngébb. Az érzelmes hangot a szerelemben nemigen tudja eltalálni, az enyelgőt jobban, amint erre például felhozhatjuk : «Halász vagyok» czímű versét. Andorka költészete elég változatos, de úgy a tartalomban, mint a formában sok a kezdetlegesség, egyenetlenség. Pedig látszik, hogy irodalmi tanulmányokkal is foglalkozik, erre mutat egy pár fordítási kísérlete, melyek azonban, épen azért, mert a Rónay főispán. Hardegg grófnő. Ferencz ferdinánd főherczeg. Dániel főszolgabíró. Dellimaniis alispán. Winckler igazgató. Hardegg grófkisasszony. Gróf Harnoncourt. Braun szárnysegéd. A VADÁSZTÁRSASÁG. FERENCZ FERDINÁND FŐHERCZEG A TORONTÁLI VADÁSZATON. — Oroszy L. fényképei, nyelvnek és verselésnek nem ura eléggé, a középszerűségen nem emelkednek felül. Mutatványul ide iktatjuk egyik nagyobb gonddal írt eredeti versát: Hazám története. Mintha csak mesét regét mondanának Ezüstös levelű mesebeli fának Arany virágjáról, gyémánt almájáról. Úgy hallgatom végig a szép történetet Ezer éves múltról, szép magyar hazámról. S érzem, hogy egy Isten jár a honom felett ! Mintha csak mesét-regét mondanának! S mégse' illik egybe tarka szép mondának Hazám ezer éve, hite, dicsősége ! Monda minden bokor, rege minden göröngy ; Amaz víg óráknak örökös emléke, Emez bús napokról fenmaradt drága gyöngy. Mintha csak mesét-regét mondanának! Hallgatom zajlását hős Árpád hadának, A mint Kárpát ormán széjjeltekintenek ; Harczra vágy a szivük, érczet bír a karjuk S Tisza-Duna népe békét esdve remeg, Mig békére hajlik kifárasztó harczuk. Mintha csak mesét-regét mondanának ! Hallom tettét népem nagy apostolának, S látom a koronát, hazám tartó kapcsát, A mint szent fejéről utódokra marad — — S elkesergem népem önemésztő harczát, Majd vele ujongok, ha győzelmet arat. Mintha csak mesét-regét mondanának ! Örvendek Lászlónak, nagy Könyves Kálmánnak, S annak a sok hires, derék, jó királynak . . .