Vasárnapi Ujság – 1903
1903-09-20 / 38. szám - A new-yorki utcza gyerekek 623. oldal / Általános nép- és országisme
38. SZÁM. 1903. 50. IÍVKOLYAM. esztendeig. Csinos összeget takarítottam meg. Szegény özvegy anyámnak akartam vinni, hogy nyomorán enyhítsek. Átutazóban Bécsbe kerültem a transzport-házba. Itt mindenemet ellopták, csak épen az maradt meg, ami rajtam van. Most annyim sincs, hogy hazajussak. Teremtőm ! mi lesz velem, végem van!» És az obsitos sírni kezd, valódi könnyek zápora csurog az arczán végig. Közben kijön az úrnő, hallja a zokogást és ha lágyszívű, a maradék ebéden kívül két-három korona üti vitézünk markát. Sok helyre elmegy és mindenütt kap valamit, míg végre kisül, hogy sohasem volt katona, hanem elcsapott voltaképen trakkeros kocsis, vagy más efféle. Csik- Volecz Sándor. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 623 A NEW YORKI UTCZAGYEREKEK. Nálunk csak néhány év óta jött divatba, hogy a főváros s egyes vidéki városok utczáin egész sereg serdülő fiú krajczáros újságot árul s ilyen módon már korán meg tudja keresni kenyerét. Amerika nagyobb városaiban s főkép New-York -ban ez már régi szokás; ott ezrével van az utczákon mindenféle kisebb-nagyobb fiú, mint nálunk sokan nevezik: «rikkancs», akik újságot árulnak, czipőt tisztogatnak, izeneteket hoznak-visznek stb. Az utcza e neveltjeiről érdekes képet rajzol egy amerikai iró, aki életmódjukat, sorsukat beható tanulmány tárgyává tette. Leirása s a megfigyeléseiből levonható következtetések meglehetős sötétek. Ezeknek az utczán s az utczából — a járókelő közönségből — élő fiúknak az élete roppant rendetlen, tele van izgalommal, különösen a küldöncz-fiúké (messenger-boy), akiket egyes üzleti czégek, vagy magánemberek is üzenetek küldözgetésére s más efféle feladatokra használnak. Az ilyen fiúk közt alig van 15—16 évesnél idősebb s nem egyszer hét-nyolcz évesek is akadnak köztük. Munkájuk rendesen este kezdődik, mikor a járókelők forgalma az utczákon a legnagyobb s eltart késő éjjelig, sőt nem egyszer reggelig. Ez alatt az idő alatt folyton szaladgálnak, kiabálnak, — ha valami nevezetes esemény van az újságokban, melyeket árusítanak, futkosásuk, kiáltozásuk természetesen még izgatottabb. Ha az újság két rendkívüli külön kiadásának a megjelenése között, egy kis idejük akad, a járdán, a házak kapuja alatt, a lépcsőkön leheverednek néhány perezre aludni, hogy aztán ismét tovább folytassák izgató munkájukat. Ezrével van köztük, aki mindig az utczán, valami istállóban, kapuboltok alatt tölti az éjszakáját. Hasonló rendetlen a táplálkozásuk. Rendes étkezési idejük nincs; ha egy-egy perezre ráérnek, hamarjában bekapnak egypár virslit, egy kis kávét, különösen az utóbbi a fő táplálékuk. Legtöbbjük egy este megiszik három-négy vagy több nagy köcsög kávét. A jövedelmük is nagyon bizonytalan. Szép időben meglehetős a jövedelmük, esős időben alig keresnek valamit. Az újságárus fiúk az újságot rendszerint hitelbe kapják s nem kell a pénzük egy részét félretenni, hogy másnap újságot vehessenek, így aztán a pénzük elfogy, az adósság is megmarad. A csizmatisz-iszítók s egyéb hasonló foglalkozást űzők, — kik közé a kolduló gyerekek is tartoznak — azonnal megkapják a pénzüket, így aztán mindegyiknek van készpénze. Ezzel pedig roppant könnyelműen bánnak. Dohányzik a legkisebb is köztük. Kedvencz mulatságuk, amelyre keresetük nagy részét költik, a czirkuszi s egyéb hasonló mutatványok. De nagyon korán rákapnak mindenféle szerencsejátékra is, melyek közül kivált a koczkajáték egy módja kedvelt köztük. Az ilyen fiatal korban kezdődött játékszenvedélyt aztán alig lehet később leküzdeni. Az amerikai czikkíró ismert egy fiatalembert, aki mint utczai hírlapárus kezdte pályáját s ügyességével, szorgalmával annyira vitte, hogy jövedelmező bizalmi állást nyert egy bankban. Ekkor azonban újra kitört benne a gyerekkorában elsajátított játékszenvedély, sikkasztásra s így a börtönbe juttatta. Ilyen eset pedig nem is épen ritka. Hasonlóan szeretik a lóversenyfogadásokat; a lóversenyek idején ez a fő mulatságuk. Akárhány közülök aztán ezt választja életpályának, versenyjegyeket árul, fogadásokat köt, kicsibe kezdi s a végén bookmaker lesz belőle. A nyugtalan élet gyakran kifejleszti bennük az állhatatlanságot. Ha fölcseperedve beállnak valami üzletbe inasnak, csak nagyon kevés leiz közülük hosszabb ideig egy helyben maradni. Nagy részük vándorló életre adja magát; egy fiú például hat éves korától tizenkét éves koráig hol mint csizmatisztító, hol mint apró gyerekek kísérője, vagy mindenféle munkás, küldöncz stb. beutazta egész Amerikát és fél Európát, aztán eljutott Indiába, Khinába, Japánba s onnan San Francziskóba s vissza New Yorkba.. Ez a vándorló szenvedély teszi, hogy az ilyen fiúk közül felnőve nagyon sokan lesznek utazó-ügynökökké. Jövőjükre nézve nem sok haszonnal jár az utczai árulásban szerzett gyakorlat. Nagyon kevés, aki köztük az üzleti világban valamire viszi. Egy nagy amerikai újság szerkesztője azt mondta, nem tud rá esetet, hogy újságárus fiúból reporter vált volna; gyakrabban kerül ki közülük használható kiadóhivatali tisztviselő. Nevezetes, hogy nagy részüknek vágya az, hogy tűzoltóvá lehessen s a new-yorki tűzoltólegénységnek nagy része valóban az utczán kezdte pályáját. Börzei küldönczczé is sokan lesznek, de valamirevaló börzeügynökké vajmi kevesen. A jóravaló életpályákon csak az a részük érvényesül, amelyet az utcza erkölcse nem tudott elrontani, de ezeknek is későbbi korukban kell helyrepótolni, amit gyermekkorukban az utcza rontott rajtuk. Nagy veszedelme ez életmódnak az, hogy meglazítja a családi kötelékeket. A gyerek korán kezd pénzt keresni, jövedelme egy részét szüleinek adja s aztán idegenek előtt azzal dicsekszik, hogy ő tartja el a szüleit. Az apai fegyelem szigorát hamar megunja, kezd rendetlenül hazajárni, lassankint egészen elmaradozik s elidegenedik családjától. Iskolába is keveset jár s ha jár is, abban sincs sok köszönet. Az igaz, hogy az eszük hamar élesedik, élelmessé válnak, de ezt az élelmességet többnyire roszra fordítják. Erkölcse a legtöbbnek megromlik; akárhányan 12—13 éves korukban már ügyes tolvajokká, zsebmetszőkké válnak. Éjjel részeg embereket megrabolni, vagy alvó pajtásaik zsebéből kicsenni a pénzt, nekik nem lelkiismereti kérdés. A legtöbb elzüllött, fegyházba való ember belőlük kerül ki. Sokan azt hajlandók hinni, hogy a serdületlen suhanczoknak ez az utczai élete valami hasznos, jó dolog. Ezek különösen arra szeretnek hivatkozni, hogy hány csizmatisztító vagy újságáruló gyerekből lett kiváló üzletember, magasrangú hivatalnok stb. Az amerikai czikkíró azonban azt mondja, hogy ezek az esetek nem mindig igazak, gyakran csak az újságírói képzelet szüleményei, amennyi pedig igaz belőlük, az csakis kivételnek tekinthető. EGYVELEG. * A vadászterületek értéke. Az utóbbi években nagyon megdrágult a jobb vadászterületek bérlete, különösen Angliában, hol a vadászati sport nagyon kedvelt. Skót földbirtokosok vadászterületek bérbeadásával a múlt vadászati idényre 120 millió koronát vettek be. A lazacz és pisztráng halászati jogért pedig mintegy négy millió nyolczszáz koronát kaptak. Egy kis vadászterületet, melyért régebbi években alig lehetett valamit kapni, most 4800 koronáért adtak bérbe. * A franczia hadsereg gyalogságának egyenruházata nagy változáson ment keresztül. A világoskék kabátot, piros nadrágot, valamint a nehéz csákókat, úgyszintén a sárgaréz-gombokat teljesen elhagyták. A ruhaposztó színe ezentúl sötétszürke , a csákót pedig könnyű, felcsapott karimájú bocrkalap váltotta fel. Ezen lényeges változást azon tapasztalás okozta, melyet a transváli háborúban tettek, hol az angolok óriási veszteségeit leginkább a rikító szinű s mindenféle fényes gombokkal ellátott egyenruhák okozták, melyek a boeroknak kitűnő czéltáblául szolgáltak. A franczia gyalogság tisztjeinek egyenruhája a legénységtől alig különbözik. * Pulitzer József, ki nem régen egy amerikai újságíró iskola alapítására mintegy 10 millió koronát ajándékozott, Magyarországból vándorolt ki s tizennégy éves korában teljesen pénz nélkül került New-Yorkba. Eleinte az amerikai hadseregben szolgált,utóbb egy new-yorki német lap szerkesztőségében dolgozott, aztán St. Louisban lapot adott ki, végre a new-yorki «World« czímű nagy lap szerkesztője lett. Van New-Yorkban egy szálloda, melyben Pulitzer-nek, midőn Amerikába jött, nem akartak szállást adni. Mikor aztán Pulitzer pénzhez jutott, a szállodát megvette s ennek a helyére építtette a szerkesztőségnek huszonkét emeletes palotáját. Maczedóniában az ujdonszülött leánygyermek kezeire fehér és piros czérnaszálakat kötnek, melyeket három hónap múlva levesznek s a földbe egy kő alá elássák. Ha holdtölte után a kő alatt hangyák mutatkoznak, ebből azt jósolják, hogy a leány mindig egészséges és jómódú lesz. Ugyanezt a babonát New Walesban (Déli Ausztráliában) is követik, csakhogy ott a czérnaszálakat a fiúgyermek kezére is kötik. * Anglia tojásfogyasztása. Anglia a múlt évben külföldről bevitt 1610 millió tojásért 112 millió koronát fizetett. Ezen óriási tömeg legnagyobb részét eddig Francziaország és Dánia szállították. Az idén azonban már a Kanadából bevitt tojás az áru olcsósága és jó minősége folytán az európai tojást nagyrészt kiszorította az angol piaczról. * Az állatok és a tengeri betegség. Valamennyi állat közt a tengeri utat legnehezebben a tigris bírja ki. A hajón a különben oly dühös fenevad folyton nyög, borzasztó karmaival gyomrát dörzsöli s utóbb ketreczében mozdulatlanul elterül. A lovak szintén keservesen megsínylik a tengeri utat s közülök útközben 10—15 százalék el szokott pusztulni. Csupán az ökröt nem bántja a tengeri betegség, ha elegendő vizet és tápszert kap. * A kígyók saját mérgük iránt érzéketlenek, s az egymással marakodó kígyók a sebbe bocsájtott méreg hatását meg sem érzik, ha csak a marás a koponyán keresztül az agyvelőbe nem jutott. «r T 1- 1 S • Sm Fénykép után. GYÁSZMISE A RODOSTÓI KATHOLIKUS TEMPLOMBAN, II. RÁKÓCZI FERENCZ HALÁLA NAPJÁN.