Vasárnapi Ujság – 1903

1903-09-20 / 38. szám - A new-yorki utcza gyerekek 623. oldal / Általános nép- és országisme

38. SZÁM. 1903. 50. IÍVKOLYAM. esztendeig. Csinos összeget takarítottam meg. Szegény özvegy anyámnak akartam vinni, hogy nyomorán enyhítsek. Átutazóban Bécsbe kerül­tem a transzport-házba. Itt mindenemet ellop­ták, csak épen az maradt meg, a­mi rajtam van. Most annyim sincs, hogy haza­jussak. Terem­tőm ! mi lesz velem, végem van!» És az obsitos sírni kezd, valódi könnyek zá­pora csurog az arczán végig. Közben kijön az úrnő, hallja a zokogást és ha lágyszívű, a ma­radék ebéden kívül két-három korona üti vité­zünk markát. Sok helyre elmegy és mindenütt kap valamit, míg végre kisül, hogy sohasem volt katona, hanem elcsapott voltaképen trakkeros kocsis, vagy más efféle. Csik- Volecz Sándor. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 623 A NEW­ YORKI UTCZAGYEREKEK. Nálunk csak néhány év óta jött divatba, hogy a főváros s egyes vidéki városok utczáin egész sereg serdülő fiú krajczáros újságot árul s ilyen módon már korán meg tudja keresni kenyerét. Amerika nagyobb városaiban s főkép New-York -ban ez már régi szokás; ott ezrével van az utczákon mindenféle kisebb-nagyobb fiú, mint nálunk sokan nevezik: «rikkancs», a­kik újsá­got árulnak, czipőt tisztogatnak, izeneteket hoznak-visznek stb. Az utcza e neveltjeiről ér­dekes képet rajzol egy amerikai iró, a­ki élet­módjukat, sorsukat beható tanulmány tárgyává tette. Leirása s a megfigyeléseiből levonható következtetések meglehetős sötétek. Ezeknek az utczán s az utczából — a járó­kelő közönségből — élő fiúknak az élete rop­pant rendetlen, tele van izgalommal, különö­sen a küldöncz-fiúké (messenger-boy), a­kiket egyes üzleti czégek, vagy magánemberek is üzenetek küldözgetésére s más efféle feladatokra használnak. Az ilyen fiúk közt alig van 15—16 évesnél idősebb s nem egyszer hét-nyolcz éve­sek is akadnak köztük. Munkájuk rendesen este kezdődik, mikor a járókelők forgalma az utczá­kon a legnagyobb s eltart késő éjjelig, sőt nem egyszer reggelig. Ez alatt az idő alatt folyton sza­ladgálnak, kiabálnak, — ha valami nevezetes ese­mény van az újságokban, melyeket árusítanak, futkosásuk, kiáltozásuk természetesen még izga­tottabb. Ha az újság két rendkívüli külön kiadá­sának a megjelenése között, egy kis idejük akad, a járdán, a házak kapuja alatt, a lépcső­kön leheverednek néhány perezre aludni, hogy aztán ismét tovább folytassák izgató munkáju­kat. Ezrével van köztük, a­ki mindig az utczán, valami istállóban, kapuboltok alatt tölti az éjszakáját. Hasonló rendetlen a táplálkozásuk. Rendes étkezési idejük nincs; ha egy-egy perezre ráérnek, hamarjában bekapnak egypár virslit, egy kis kávét,­­­ különösen az utóbbi a fő táplálékuk. Legtöbbjük egy este megiszik három-négy vagy több nagy köcsög kávét. A jövedelmük is nagyon bizonytalan. Szép időben meglehetős a jövedelmük, esős időben alig keresnek valamit. Az újságárus fiúk az újsá­got rendszerint hitelbe kapják s nem kell a pénzük egy részét félretenni, hogy másnap újságot vehessenek, így aztán a pénzük elfogy, az adósság is megmarad. A csizmatisz-is­zítók s egyéb hasonló foglalkozást űzők, — kik közé a kolduló gyerekek is tartoznak — azon­nal megkapják a pénzüket, így aztán mind­egyiknek van készpénze. Ezzel pedig roppant könnyelműen bánnak. Dohányzik a legkisebb is köztük. Kedvencz mulatságuk, a­melyre ke­resetük nagy részét költik, a czirkuszi s egyéb hasonló mutatványok. De nagyon korán rákap­nak mindenféle szerencsejátékra is, melyek kö­zül kivált a koczkajáték egy módja kedvelt köz­tük. Az ilyen fiatal korban kezdődött játék­szenvedélyt aztán alig lehet később leküzdeni. Az amerikai czikkíró ismert egy fiatalembert, a­ki mint utczai hírlapárus kezdte pályáját s ügyességével, szorgalmával annyira vitte, hogy jövedelmező bizalmi állást nyert egy bankban. Ekkor azonban újra kitört benne a gyerekkorá­ban elsajátított játékszenvedély, sikkasztásra s így a börtönbe juttatta. Ilyen eset pedig nem is épen ritka. Hasonlóan szeretik a lóverseny­fogadásokat; a lóversenyek idején ez a fő mu­latságuk. Akárhány közülök aztán ezt választja életpályának, verseny­jegyeket árul, fogadáso­kat köt, kicsibe kezdi s a végén bookmaker lesz belőle. A nyugtalan élet gyakran kifejleszti bennük az állha­tatlanságot. Ha fölcseperedve beállnak valami üzletbe inas­nak, csak nagyon kevés leiz közülük hosszabb ideig egy helyben maradni. Nagy ré­szük vándorló életre adja magát; egy fiú például hat éves korától tizenkét éves koráig hol mint csizmatisz­tító, hol mint apró gyerekek kísérője, vagy mindenféle munkás, küldöncz stb. be­utazta egész Amerikát és fél Európát, aztán eljutott In­diába, Khinába, Japánba s onnan San­ Francziskóba s vissza New­ Yorkba.. Ez a vándorló szenvedély teszi, hogy az ilyen fiúk közül fel­nőve nagyon sokan lesznek utazó-ügynökökké. Jövőjükre nézve nem sok haszonnal jár az utczai áru­lásban szerzett gyakorlat. Nagyon kevés, a­ki köztük az üzleti világban valamire viszi. Egy nagy amerikai új­ság szerkesztője azt mondta, nem tud rá esetet, hogy új­ságárus fiúból reporter vált volna; gyakrabban kerül ki közülük használható kiadó­hivatali tisztviselő. Neveze­tes, hogy nagy részüknek vágya az, hogy tűzoltóvá le­hessen s a new-yorki tűzoltó­legénységnek nagy része va­lóban az utczán kezdte pá­lyáját. Börzei küldönczczé is sokan lesznek, de valamire­való börzeügynökké vajmi kevesen. A jóravaló életpá­lyákon csak az a részük ér­vényesül, a­melyet az utcza erkölcse nem tudott elrontani, de ezeknek is későbbi korukban kell helyrepótolni, a­mit gyermekkorukban az utcza rontott rajtuk. Nagy veszedelme ez életmódnak az, hogy meglazítja a családi kötelékeket. A gyerek ko­rán kezd pénzt keresni, jövedelme egy részét szüleinek adja s aztán idegenek előtt azzal dicsekszik, hogy ő tartja el a szüleit. Az apai fegyelem szigorát hamar megunja, kezd ren­detlenül hazajárni, lassankint egészen elmara­dozik s elidegenedik családjától. Iskolába is keveset jár s ha jár is, abban sincs sok kö­szönet. Az igaz, hogy az eszük hamar élesedik, élel­messé válnak, de ezt az élelmességet többnyire roszra fordítják. Erkölcse a legtöbbnek meg­romlik; akárhányan 12—13 éves korukban már ügyes tolvajokká, zsebmetszőkké válnak. Éjjel részeg embereket megrabolni, vagy alvó pajtásaik zsebéből kicsenni a pénzt, nekik nem lelkiismereti kérdés. A legtöbb elzüllött, fegy­házba való ember belőlük kerül ki. Sokan azt hajlandók hinni, hogy a serdület­len suhanczoknak ez az utczai élete valami hasznos, jó dolog. Ezek különösen arra szeret­nek hivatkozni, hogy hány csizmatisztító vagy újságáruló gyerekből lett kiváló üzletember, magasrangú hivatalnok stb. Az amerikai czikk­író azonban azt mondja, hogy ezek az esetek nem mindig igazak, gyakran csak az újságírói képzelet szüleményei, a­mennyi pedig igaz belőlük, az csakis kivételnek tekinthető. EGYVELEG. * A vadászterületek értéke. Az utóbbi években nagyon megdrágult a jobb vadászterületek bérlete, különösen Angliában, hol a vadászati sport nagyon kedvelt. Skót földbirtokosok vadászterületek bérbe­adásával a múlt vadászati idényre 120 millió koro­nát vettek be. A lazacz és pisztráng halászati jogért pedig mintegy négy millió nyolczszáz koronát kap­tak. Egy kis vadászterületet, melyért régebbi évek­ben alig lehetett valamit kapni, most 4800 koroná­ért adtak bérbe. * A franczia hadsereg gyalogságának egyen­ruházata nagy változáson ment keresztül. A vilá­gos­kék kabátot, piros nadrágot, valamint a nehéz csákókat, úgyszintén a sárgaréz-gombokat teljesen elhagyták. A ruhaposztó színe ezentúl sötét­szürke , a csákót pedig könnyű, felcsapott karimájú bocr­kalap váltotta fel. Ezen lényeges változást azon tapasztalás okozta, melyet a transváli háborúban tettek, hol az angolok óriási veszteségeit leginkább a rikító szinű s mindenféle fényes gombokkal ellá­tott egyenruhák okozták, melyek a boeroknak ki­tűnő czéltáblául szolgáltak. A franczia gyalogság tisztjeinek egyenruhája a legénységtől alig külön­bözik. * Pulitzer József, ki nem régen egy amerikai újságíró iskola alapítására mintegy 10 millió koro­nát ajándékozott, Magyarországból vándorolt ki s tizennégy éves korában teljesen pénz nélkül került New-Yorkba. Eleinte az amerikai hadseregben szol­gált,utóbb egy new-yorki német lap szerkesztőségében dolgozott, aztán St. Louis­ban lapot adott ki, végre a new-yorki «World« czímű nagy lap szerkesztője lett. Van New-Yorkban egy szálloda, melyben Puli­tzer-nek, midőn Amerikába jött, nem akartak szál­lást adni. Mikor aztán Pulitzer pénzhez jutott, a szállodát megvette s ennek a helyére építtette a szerkesztőségnek huszonkét emeletes palotáját.­­ Maczedóniában az ujdonszülött leánygyermek kezeire fehér és piros czérnaszálakat kötnek, melye­ket három hónap múlva levesznek s a földbe egy kő alá elássák. Ha holdtölte után a kő alatt han­gyák mutatkoznak, ebből azt jósolják, hogy a leány mindig egészséges és jómódú lesz. Ugyanezt a babonát New­ Walesban (Déli Ausztráliában) is kö­vetik, csakhogy ott a czérnaszálakat a fiúgyermek ke­zére is kötik. * Anglia tojásfogyasztása. Anglia a múlt évben külföldről bevitt 1610 millió tojásért 112 millió koronát fizetett. Ezen óriási tömeg legnagyobb részét eddig Francziaország és Dánia szállították. Az idén azonban már a Kanadából bevitt tojás az áru olcsósága és jó minősége folytán az európai tojást nagyrészt kiszorította az angol piaczról. * Az állatok és a tengeri betegség. Valamennyi állat közt a tengeri utat legnehezebben a tigris bírja ki. A hajón a különben oly dühös fenevad folyton nyög, borzasztó karmaival gyomrát dörzsöli s utóbb ketreczében mozdulatlanul elterül. A lovak szintén keservesen megsínylik a tengeri utat s közülök útközben 10—15 százalék el szokott pusz­tulni. Csupán az ökröt nem bántja a tengeri beteg­ség, ha elegendő vizet és tápszert kap. * A kígyók saját mérgük iránt érzéketlenek, s az egymással marakodó kígyók a sebbe bocsájtott méreg hatását meg sem érzik, ha csak a marás a koponyán keresztül az agy­velőbe nem jutott. «r­­ T 1- 1 S • S­m Fénykép után. GYÁSZMISE A RODOSTÓI KATHOLIKUS TEMPLOMBAN, II. RÁKÓCZI FERENCZ HALÁLA NAPJÁN.

Next