Vasárnapi Ujság – 1903
1903-09-27 / 39. szám - Kisfaludy Sándorra emlékeztető szobor a Nemzeti Múzeum kertjében (képpel) 645. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak - A német császár vadászatai (képekkel) 645. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
648 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 37. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. Van egy kis tőkém, erre adom át, Építtetek majd szép nagy iskolát. Megrontja pártos érdek ezt a népet, Erkölcse pusztul, elfogy vagyona ; Emelni lelkét szebb jövője végett — Nincs senkinek se arra gondja ma. Nem tudja ő sem, baja honnan éget És szíve sorvad, nincsen már hona. Csak választásra hurczolják elő. Tanító kell itt, nem képviselő. Akarsz-e kezet fogni e munkára, Amire lelkem czélja most mutat? — Követsz-e engem ? ... íme ha a pálya Járod-e vélem a rögös utat ? ... Nem vár a végén sem hírnév, sem hála. Jutalma nincs más, csak az öntudat. Oh, Róza, nézz rám, mondd ki most, szeretsz? Ugy ez a pálya boldogsága lesz ! Fölnéz a lány rá csillogó szemével, Szava most nincsen, most csak könnye van, S szemét, a mint így hozzá emelé fel, Magához vonja lassadan ... Szerető szíve édes melegével Borúi az rája, sírva boldogan. Egymást ölelve hosszan álltak ott Míg végre a szív szóhoz is jutott. A Nemzeti Szinház időközönkint föleleveníti azokat a színműveket, melyek a magyar drámairodalom fejlődésében jelentősek. Szeptember 18-án gr. Teleki László "A kegyencz" cz. tragédiáját hozták emlékezetébe a mai nemzedéknek. Irodalomtörténetünkben a «Bánk bán» után való helyet ítélték a «Kegyencz »-nek A római korból vett darab tragikai anyaga költőileg valóban nagyértékű. Színpadi kidolgozásában a mai nemzedék a mostani színpadi technikát nélkülözi, bár a Nemzeti Színháznál javítgattak is rajta a darab színszerűsége érdekében. A közönség érdeklődése nem volt nagy az első estén, a második előadásra azonban már többen gyűltek a széksorokba. Akik ott voltak, élvezetet találhattak a később politikussá lett Teleki László mély drámai érzéket eláruló művében. Jászai Mari, Szacsvai, Ivánffi, Fáy Szeréna, Molnár Rózsi, Beregi, Gabányi s Gál tűntek ki erőteljes ábrázolásaikkal. A Magyar Királyi Opera új hőstenorja, Anthes György, e hó 19-én mutatkozott be. Ilyen alkalomra minden művész a neki leginkább való szerepet választja ; az Amerikából jött, de Drezdában naggyá lett Wagner-énekes a «Lohengrin» czímszerepében jelent meg. Alakja, ábrázolása igen kedvező hatást tett. Érczes, szép hangja a magasságban fényes, — igaz, hogy épen Lohengrin szerepéből hiányzanak a legmagasabb hangok s így nem tudhatjuk, hogy új művészünk mennyire fog megfelelni pl. a «Hugenották» Kapuljában feladatának. Alsó- és középhangjai már nem oly csengők , viszont énektudása, előadó művészete és tiszta szövegkiejtése az öntudatos, jeles művészre vallanak, akit nagy hírnevéhez méltón s őszintén ünnepelt is a közönség. Vígszínház. Szeptember 24-én este a Vígszínház három kis darabot mutatott be. Az első egyfelvonásos darab a Lia, magyar szerző Zboray Aladár műve. Inkább lírai kép, mint dráma, csengő versekkel. Lia, egy jólelkű házaspár viruló leánya, ábrándozik, ifjúsága a szerelem vágyával tölti el. •Jön egy vándor, aki éjjeli szállást kap a kis házban,de reggel tovább megy. Lia pedig bánatosan imádkozik Szűz Máriához. Aztán következett «Az igazgató úr» Poe Edgár egyik novellájának színpadi feldolgozása. André de Lordé csinálta drámává. Az őrültek házában játszik, ahová két hírlapíró az őrülteket megy tanulmányozni. Találkoznak az igazgatóval, aki azonban nem igazgató, hanem őrült s csak képzeli magát igazgatónak és őrült társai közt magyarázza az ő gyógyítási rendszerét. Az őrültek tombolnak, ordítoznak s a két hírlapírót csak a berohanó őrök mentik meg. Borzalmas ebben a darabban minden s a borzalmasság egyre fokozódik. A játszók is tanulmányok után adták az őrültség kitöréseit. A harmadik darab, a híres orosz író, Csehov bohózata, a «Leánykérés». Egy adoma, azzal a reális és életből vett hűséggel, mellyel Csehov ír. Az van benne, hogy az orosz legény, mikor kiszemelt jövendőbelijét megy megkérni, már előre összevesz a leánnyal, úgy, hogy ki kell dobni. De mivel kérőről van szó, visszahívják. Megint csak összevesznek. A szerző szatírája előre sejteti, milyen házasfelek lesznek. A Népszínházban a czigányzenekarok versenye, melyet a Népszínházban rendeznek Dankó Pista szobrára, szeptember 23-ikán első sorozatában véget ért. A versenyben két hét alatt a legjobb czigányzenekarok léptek föl, s még külföldről is hazajött e végett egy pár. A versenyeknek azonban még nincs vége. A bírálók kijelölték a legjobb kilencz zenekart, s ezeket egymás közt való versenyre hívták föl. A döntő küzdelemben az összehasonlítás megkönnyítése czéljából minden zenekar tartozik eljátszani a «Cserebogár, sárga cserebogár» kezdetű régi magyar népdalt, ezenkívül tetszés szerint választhatja a dalokat. Minden egyes hangversenyző számára 15—20 percz jut. A népszínházi bizottmány is ad jutalmat, tekintettel, hogy a színházat épen a magyar dal és zene művelésére alapították. Szeptember 25-ikén már az első verseny győztesei közül Rácz Pali, a kis Berkes Béla és Sovánka Nándor a nyitrai prímás mérkőztek a közönség érdeklődése közt. A következő napra Banda Marczi, Balogh Károly versenye volt kitűzve. Sirató. Az a poétikus prológus, melyet Pósa Lajos írt a Dankó Pista emléke javára rendezett országos czigányversenyre, melynek zenéjét Sebők Gyuláné, a költő sógornője szerzette s melyet a Népszínházban napról-napra hatással énekel felváltva Kiss Mihály és Raskó Géza,, «Sirató» czímmel nyomtatásban is megjelent. Ára egy korona húsz fillér. Mikszáth Kálmán kitűnő írónk mint főmunkatárs lépett be a «Vasárnapi Újság» szerkesztőségébe, s a vele kötött egyezség értelmében kizárólag a «Vasárnapi Ujság»-ba írja nagybecsű szépirodalmi közleményeit. A Vasárnapi Újság «Regénytár» czímű heti mellékletében a legjelesebb hazai és külföldi regényíróktól közöl elbeszéléseket és regényeket képekkel, s mint családi lap kiterjeszkedik a női munkakörre és divatra is. A «Vasárnapi Újság» társlapja a most már 49-ik évfolyamában lévő «Politikai Újdonságok», mely a hét eseményeit kellő magyarázattal ellátott gondos, tömör összeállításban tárja az olvasó elé, úgy, hogy a közönség együtt találja benne mindazt, ami a napilapokban elszórtan jelen meg. A «Politikai Újdonságok» előfizetői e lap mellett külön díj nélkül kapják a «Világkrónika» képes heti közlönyt és a «Magyar Gazda» czímű, havonként megjelenő gazdasági és kertészeti képes melléklapot. A «Világkrónika» hetenként egy íven, számos képpel illusztrálva jelen meg, és az általánosabb érdekű napi események részletes magyarázatára szolgáló czikkeken kívül rendesen közöl nagyobb elbeszéléseket, regényeket, útirajzokat, úgyszintén mulattató kisebb közleményeket, stb. Előfizetési feltételeink : A «Vasárnapi Újság» negyedévre 4 korona, fél évre 8 korona. A «Vasárnapi Újság» a Világkrónikával negyedévre 4 kor. 80 fillér, félévre 9 kor. 60 fillér. A «Vasárnapi Újság» és «Politikai Újdonságok» a «Világkrónika» és a «Magyar Gazda» melléklapokkal együtt: negyedévre 6 korona, félévre 12 korona. Új előfizetőink szíveskedjenek megrendelésüknél nevüket, lakhelyüket, valamint az utolsó postát világosan és olvashatólag kiírni. — Régi előfizetőink legczélszerűbben úgy járnak el, ha pzímszalagjaikból, melyek alatt lapjaikat kapják, egyet a posta-utalvány szélére kiragasztva, beküldenek a kiadóhivatalnak. — Külföldi előfizetésekhez kérjük a postailag meghatározott viteldíjat is csatolni. Az előfizetések a «Vasárnapi Újság» és «Politikai Újdonságok» kiadóhivatalába, Budapest, Egyetem-utcza 4. szám küldendők. Weinwurm fényképe. KISFALUDY SÁNDOR EMLÉKE A NEMZETI MÚZEUM KERTJÉBEN, BUDAPESTEN. «VASÁRNAPI UJSÁG» 50-ik évfolyam. A Vasárnapi Tjság» a legrégibb magyar szépirodalmi és ismeretterjesztő képes hetilap, évenként több mint 130 íven, s több mint ezer képpel s rendkívüli mellékletekkel, legjelesebb hazai íróink és művészeink közreműködésével jelen meg. A « Vasárnapi Újság» a jelen évben színes képeket is közöl: olyan több színben kivitt képeket, mint a minő volt legközelebb a II. Rákóczi Ferencz Mányoki Ádám eredeti festménye után készült arczképének általános tetszéssel fogadott színes nyomata. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A protestáns irodalmi társaság az elmúlt héten Nagyváradon tartotta hetedik vándorgyűlését. 200-nál többen jelentek meg, s ott volt csaknem az egész protestáns püspöki kar. A vendégek szeptember 23-ikán érkeztek, s a polgármester üdvözölte őket. Szavaira Antal Gábor püspök válaszolt, a felekezetek egyetértését kívánván. Az előkészítő ülést szept. 23-ikán délután nyitotta meg Antal püspök Zsilinszky Mihály államtitkár társelnökségével a megjelenésben akadályozott Gyurátz Ferencz és Hegedűs Sándor helyett. Beszéde, melyben lelkes munkára buzdította a tagokat, nagy tetszésben részesült. Szundy Károly javaslatot terjesztett elő a ponyvairodalom ellensúlyozására. Zsigmond Sándor egyházkerületi főjegyző a bécsi békekötés háromszázéves évfordulója alkalmából Bocskay-ünnep megtartását indítványozta, melyet elfogadtak és elhatározták, hogy Bocskay korát felölelő történelmi művet adnak ki. Kimondták továbbá, hogy Kálvin institucziónak 1559-ik évi kiadását közrebocsátják. Este ismerkedési estély volt. Szeptember 24-ikén tartották a díszgyűlést az új evangélikus templomban. Hegedűs Sándor elnöki megnyitójában a társaság czélját és eddigi működését ismertette s kérte, hogy minél jobban támogassák e nagyhivatású intézményt. Az éljenzéssel fogadott beszéd után gróf Tisza István tartotta meg érdekes felolvasását «A szocziálizmus és az egyház» czímmel. Előadásában elmondotta, hogy hazánkban újabban a szocziálizmus rohamosan terjed. Azonban ez nem az igazi szocziálizmus, mely a külföldön hódít, hanem közönséges jelszavakkal, hangzatos frázisokkal vernek a nép fejébe lehetetlen dolgokat. Félművelt alakok terjesztik hazánkban a szocziálizmust, magukra vonják a hatóságok és az ügyészség figyelmét, mártírokká lesznek és bezsebelik a nép filléreit. Az igazi szocziálizmust tárt karokkal kell fogadni, azt az egyháznak is támogatnia kell. Mert az igazi szoczializmus azt hirdeti, amit a szentírás hirdet és amit az Úr hirdetett: a felebaráti szeretetet. Terjesszük a felebaráti szeretetet. Látogassák meg a lelkészek a népet, érdeklődjenek annak sorsa és baja iránt és ahol lehet, segítsék. Helyesnek és jogosnak tartja a munkásnép béremelés iránt való mozgalmait,