Vasárnapi Ujság – 1904
1904-02-28 / 9. szám - Dr. Letics György (arczképpel) 141. oldal / Élet- és jellemrajzok - «Gemma». Gróf Zichy Géza tánczkölteménye. K. I. 141. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
9. SZÁM. 1904. 51. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 141 Dr. LETICS GYÖRGY, TEMESVÁRI GÖRÖG-KELETI SZERB PÜSPÖK. Brankovics György patriarkhának rendkívüli érdemei vannak a hazai szerb egyházi élet felvirágoztatása körül, melyekre itt most nem terjeszkedhetünk ki, csak annyit említünk meg, hogy midőn székét elfoglalta, mindössze három udvari főpapot örökölt elődétől s ime tiz év alatt körülbelül ötven ifjút képeztetett ki Európa különféle egyetemein udvari papokká, zárda-főnökökké, theologiai tanárokká. Ezek közé tartozik dr. Letics György is, a karlóczai theologiai intézet kánonjogi és pedagógiai kiváló, jeles tanára, kit a szerb püspöki zsinat mult év deczember 10-én egyhangúlag temesvári görög-keleti szerb püspöknek választott meg, mely egyházi méltóságban a király február hó 3-ikán megerősítette. Az új püspök alig érte el az egyháza által kiszabott kánoni kort, mert még csak 31 éves. 1872 április 6-án született Ó-Becsén, hol atyja, a szerb patriárkha jelenlegi udvari marsallja. Letics Milos, akkor még szerény népiskolai tanító volt. Az ifjú Letics Georgije (György) iskolai tanulmányait szülőhelyén kezdte meg, majd későbben Bácsföldváron, Ó,vidéken és Temesvárott folytatta. A gimnázium elvégzése után Zvarlóczán és Csernoviczban hallgatta a theologiát, melyet kitűnő sikerrel végezvén, doktori oklevelet is szerzett. Az 1893. évben a beocsini zárdába lépett mint szerzetes, ugyanakkor nagybátyja, Brankovics patriarkha mellé udvari papnak nevezték ki. Ezen minőségben ernyedetlen buzgóságával és sikeres működésével fokról-fokra emelkedvén, 1901 április 12-én metropolitai udvari archimandritává és ezzel együtt püspök-jelöltté avatták fel. Az 1897. évben a püspöki zsinat azzal bízta meg, hogy a karlóczai theologiai iskolában kánonjogot, katekétikát és a pedagógiát adja elő, mely hivatásának a mai napig buzgón megfelelt, egyszersmind gyakorolván magát Brankovics patriarkha mellett, mint személyes titkára, az egyház kormányzásában is. Rövid ideig zárdai főnök is volt Beocsin zárdában, anélkül, hogy azért tanári működését abbahagyta volna. Midőn hire járt, hogy az 1902. évben összehívott szerb egyházi kongresszus hivatva lesz arra is, hogy az egyházi önkormányzatot szervezze. dr. Letics Györgyöt a szentendrei választókerület kongresszusi papi képviselőnek választotta meg. A fiatal főpapnak tudományos és szakirodalmi működését a szerb «Maticza» irodalmi társaság tagjai közé való beválasztással, Sándor szerb király pedig a Szent Száva-rend és a Takoarend középkeresztjének adományozásával tüntette ki. Letics Györgyöt tanártársai őszintén szerették, hallgatói pedig valósággal rajongtak ért, az alatta levő szerzetesek és kongresszusi képviselő társai a legmelegebb ragaszkodással vették körül. Dr. Letics György világlátott ember, szerb anyanyelvén kívül jól beszél magyarul, románul, németül, francziául és angolul is. A fiatal főpapnak igen fontos feladat jutott osztályrészül. Hivatva lesz, hogy a magyarországi görög-keleti szerb egyházmegyék legnagyobbikát igazgassa, 80 hitközségien élő 100 ezer hazai szerbnek, azok 103 papjának és majdnem 200 tanítójának főpásztora és vezére legyen. Mindazok, akik velem együtt közelebbről ismerik a szerb püspöki kar ezen legfiatalabb tagjának nagy készültségét, tiszta jellemét, hazafias buzgóságát, szigorú kötelességtudását, meg vannak arról győződve, hogy dr. letics György nagy fontosságú új állását osztatlan elismeréssel fogja betölteni. Már püspökké való megválasztatása is ritkaság számba megy, mert egyhangú választással emelték őt fényes polczra. Ez az egyhangú választás is a biztató jele annak, hogy megtalálták benne azt a férfiút, aki a bele helyezett reményeket valóra fogja váltani. Popovics Vazul István. «GEMMA.» Gróf Zichy Géza három felvonásos táncz-költeménye a magyar kir. Operaházban. Február 20-án új művet, valami egészen újat nyújtott az Operaház: versben írt és elszavalt színdarabot, számos csoport- és magántánczczal tarkítva, s elejétől végég folytonos zenekísérettel. Szerzője, gróf Zichy Géza, kijelentette, hogy ő voltaképen a ballet-műfajt akarta ezzel az oltással nemesíteni, értelmesebbé, szebbé tenni. Hiszen a ballet sem csupán tánczok lánczolata, hanem némajáték, a szó hatalmától megfosztott színdarab mímelése, a melyben nem is deríbe-borúra lejtik a tánczot, hanem csak ott, a hol értelme van, a hol t. i. az eljátszott történetben lényeges dolog a táncz: erre a legszembetűnőbb példa a franczia Victor «Korrigane» czímű balletje, épen a táncz tündérének hatalmáról szóló darab, vagy a magyar művek közül Szabados Károly «Vióra» czímű szintén tündérmeséből színpadra vitt darabja. El kell ismernünk, hogy ezekben is egy-egy jelenetet— csak úgy, mint akárhány festői remekművet, — pusztán a szemlélés útján nem értünk meg eléggé, hanem szükség van némi írott felvilágosító szövegre. Ezzel a tolmáccsal, a megírott szöveggel gazdagította gróf Zichy Géza a «Gemmá»-ban a ballet műfaját. Akik azt állítják, hogy ő öntudatlanul példája lett Goethe egy elvének — hogy «nincs többé a dolog, csak újra gondoljuk azt, ami már valaha megvolt,»— mert három-négy évszázaddal ezelőtt már voltak «hangos» tánczművek, azoknak nincs egészen igazuk ; azok a Quinault-féle franczia stb. költemények szavalt színdarabok voltak, a melyekben aztán a szavalat szünetelt — s esetleg ének váltotta fel, — mikor a zene felhangzott; csak némajátékot, éneket vagy tánczot kisért a zenekar ; míg «Gemma» tánczszámai között, ismételjük, folyton szavalnak a játszó színészek s ezalatt a zenekar is fo yton játszik. Ez az újítás csak olyan kettős tehetségű ember gondolata lehetett, aki a versköltést is, a zeneköltést is egyforma szeretettel gyakorolja s egyik művészetét sem akarja megrövidíteni. A merész gondolat megvaósítása pedig — ösztönszerűen alkotó naiv művész helyett — tudatosan, tervszerűen dolgozó szellemet igényelt; itt Wagner Rikárd követelménye teljesen jogos: annyi szempont, annyi igény várt kielégítést, hogy egyetlen emberből kellett a vers- és a zeneszerzőnek kitelnie, aki mindig tisztában legyen azzal, hogy mit és hogyan alakítson. Gróf Zichy Gézának nemcsak zeneköltőnek és nemcsak színműköltőnek kellett lennie (ebben legalább 25 éve jártas), hanem egyszersmind arra kellett ügyelnie, hogy a darab zenére alkalmas mozzanatokban gazdag legyen, végre pedig, hogy a táncznak lényeges szerepet tudjon adni drámájában. S ezt a sokszerű feladatát sikeresen megoldotta. Meséje — mint az Operaház műsora általában — azt igényli a hallgatótól, hogy szíve és fogékony képzelete legyen; erős szenvedélyek és szép ábrándok körül forog az egész. Az I. felvonás Gemmát mint a természet ölén hajadonná serdült ártatlanságot mutatja be, aki először lát aranyat; nagyapja, Rufo a nemes érczet borzadva dobja el, s elmondja, hogy ez a fényes valami dönti kárhozatba a világot; ezzel csábította el hajdan Sturmfels gróf az ő leányát is, akit aztán elhagyott, s aki Gemmát a világra hozva, elemésztette magát. A fiatal leány még búslakodik anyjának most megtudott végzetén, mikor segélykiáltást hall: egy szakadék szén élet és halál közt lebeg egy vadász, az első ifjú, akit Gemma fiatal életében lát. Jó szive ösztönzésére oda siet és megmenti; a fiatal szivek lángra gyúlnak egymás iránt. A gyermeki kedélyű Gemma alighogy elvégezte tanulatlanul is bájos «szöcsketánczát»: kürt harsan, a vadász társai érkeznek meg, köztük barátnője, egy hódító szépségű tánczosnő, Olympia, s egy Volte nevű báró, a ki a tánczosnő uán most Gemmára veti ki hálóját. A kincsét — unokáját — féltő Rufo előtt az ifjú vadász kijelenti, hogy ő a vidék uj birtokosa: gróf Sturmfels . . . Megrendülve hallja ezt a sötétemlékü nevet az agg világgyűlölő is, Gemma is, — de a szerelem mindenható : a fiatal leány elhagyja nagyatyját, akinek ő volt mindene, s a világba megy az ifjú gróffal, aki neki lett mindene. II. felvonás : Gemma a grófi kastély kertjében virágcsokrot kötlepedve gondol egyszerű erdei otthonára ; ábrándjait előttünk virágok, méhek, mókusok — bájos csoport-tánczban — elevenítik meg. Jön a fiatal gróf, nagyszerű vendégséget csap, kártyán elveszti utolsó aranyát. Régi kedvese, a tánczosnő, utolsó kísérletet tesz visszahódítására, de hiába; ez bossúra tüzeli: amazonnak öltözve, tánczmutatványa közben kopjával szíven akarja szúrni Sturmfelst, de véletlenül Gemmát találja. Épen jókor jön Rufo, hogy unokáját kimentse a fényes, de romlott körből. III. felvonás: Olympia a gyilkos merényletért börtönt szenvedett; kiszabadulva, kegyetlen boszút forral Sturmfels el en, tőrrel lopózik a roskatag kastélyba s orvul leszúrja — vé etlenül nem a grófot, hanem a gonosz Volte bárót, ki Gemmát akarta tőrbe ejteni. Olympia nem veszi észre végzetes tévedését s mikor Sturmfels megjelenik, azt hiszi, hogy ez csak visszatérő lelke a megöltnek — s megőrül. Ez az ő bűnhődése. Gemma ellenben, akit nagyapja gondos ápolása visszaad az életnek, ellátogat a kastélyba, felfedezi a tönkrement grófnak, hogy a környék talaja tömérdek aranyat rejt. Sturmfels megfogadja, hogy a verejtékes bányászmunkával visszaszerzi gazdagságát, de csak azért, hogy élettársát, Gemmát és felbarátait boldogíthassa. Az est leszáll, a most már boldog vőlegény megálmodja gyönyörű jövőjét: a festményeken megörökített ősei kilépnek a képkeretből, megünnepelni a nemes gondolkozású fiatal gróf nászát .... Az agg Rufo is megáldja a szerelmében üdvözült párt s e szavaira : Láttam az arany mételyét, Hadd lássam most áldásait ! Gemma és férje két kézzel osztják jótéteményeiket. Ennek a történetnek valahol az olasz Alpok közt lehetne a szintere , a szerző azonban — a XIX. század elejére — Erdélybe teszi s így alkalmat adott arra, hogy legalább egy magyar mozzanatot vegyítsen bele : a mindenféle nemzetbeli főúri ősök táncza közt egy csokor magyar tánczot, magyar zenére. A legritkább eset, hogy az Operaházban valamit megismételjenek, ezzel a pompás magyar zenével pedig a közönség nem bírt betelni, annyira, hogy zajosan követelte — s meg is kapta — ismét ősét. A három szinpadi tájkép s a jelmezek megannyi Kéméndy Jenő művészi képzeletére valló szép látványosság voltak; de ez mind háttérbe szorult a szerencsés ihletű «hallgató, palotás és verbunkos» hangjain. A zene általában érzelmes, a gróf Zichy Gézát jellemző ú. n. szalonzene, egypár vezérdallam körül csoportosul számos kellemes dallam, a színpadi cselekmény és szavalat hű zenei fordítására törekvő, jellemző kíséret. Főleg a hangszínek bája, csillogása mesterien an a hangszerek közt megosztva ; érvényesitésük Szikla karnagy érdeme. Dr. Letics György temesvári g.k. szerb püspök.