Vasárnapi Ujság – 1920
1920-10-24 / 20. szám - Rákosi Jenő 20. szám / Arczképek, Hazaiak - A budapesti cserkész-csapatok tízéves jubiléuma 20. szám / Időszerű illusztrácziók - A kultuszminiszter látogatása Sárospatakon (3 kép) 20. szám / Időszerű illusztrácziók - A m.kir. vívó- és testedző-tanfolyam ünnepe (6 kép) 20. szám / Időszerű illusztrácziók - Gróf Teleki Pál miniszterelnök Szegeden (2 kép) 20. szám / Időszerű illusztrácziók - Schioppa pápai nunczius bevonulása Budapestre 20. szám / Időszerű illusztrácziók - Rákosi Jenő lakóháza a budai Lisznyay-utczában 20. szám / Táj- és útiképek, Hazaiak
230 ____ K VASÁRNAPI ÚJSÁG. 6. szám, 1920. 67. évfolyam. REGÉNY. — IRTA HAVAS ALISZ. Visszatértek az intézetbe. — Sajnálom, szólt Kató, mikor visszafelé mentek a kocsin, hogy annyi pénzbe kerülök. — Ugyan. Mi a pénz, mikor egészségről van szó, bármilyen nehéz is megtakarítani, felelt az anyja. — Besajnálnám, ha hiába volna az erőfeszítés, nem tudnék erőre kapni, gondolta Kató. Másnap elbúcsúzott mindenkitől, de úgy, hogy év végén eljön vizsgázni. Erős akart maradni, de mikor Jánossy tanár úrra került szembe és mondta, hogy a lányok meg fogják írni, mit olvasnak és ő el fogja olvasni, de azért ez nem olyan, mintha itt lenne az irodalomórákon, akkor megreszketett az ajka és sírni kezdett. — Kedves kis Kató, ha azt akarja, hogy meg legyek elégedve magával, akkor ne olvasson egy-két hónapig mást, mint nagyon víg dolgokat és élvezze a napsütést, meg az egész kitavaszodást. Figyelje, mennyi pathos van a föld újraéledésében, mennyi öröm van egy fecske repülésében és tanuljon mindezektől örömet, élni akarást, akkor megjön majd az életerő is. Arra gondoljon, hogy amiben annyi kedv és erő van, mint az életében, ez nem lehet hiába. Kató már nem sírt, a tanár szemébe nézett és azt gondolta, hogy ott is mennyi szomorúság van és az orvos szemében is és mind a ketten milyen jóságos energiával igyekeznek őt az életnek megnyerni. Csilláné délelőtt csomagolt, Lenke és Évi mindent összeszedtek, előkészítettek előtte való este, Katónak egy lépést sem engedtek. És mikor indulnia kellett, hozták a kabátját, kalapját, ernyőjét és mentek vele ki egészen a kapuig és megcsókolták mind a tizenkilenczen. Kató fájdalmat érzett a távozás miatt és boldogságot, mert szeretet, fiatal lelkes szeretet vette körül. Utolsó perczben befordult a kapun Kertész tanár. Tőle még nem búcsúzhatott Kató, most fölé nézett rá s csupa neheztelés volt a tekintetében. Furcsa neheztelés : miért nem tudta ő boldogítani Zsuzsát ? Kertész nem érzett ebből semmit. Bemutatkozott Csillánénak, megsimogatta a kis fiút. — Aztán most egy ideig keveset zenéljen Kató és sokat egyék, mert sok érzés van magában és az érzéseket táplálni kell. '— Mér'? — kérdezte a kis fiú, aki fel bátorodott kissé, mióta annyi ember közt forgott. — Mert máskülönben megesznek minket, szólt a férfi újra megsimogatva a gyermeket. A lányok nevetve csókolták, beezézték a kis kotyogót. Aztán a kocsi megindult, Kató nézett vissza a házra, melynek lépcsőjén alig másfél éve kíváncsian, kérdésekkel telve haladt fel. — Reméljük, mielőbb megerősödve jöhetsz vissza, szólt az anyja. — Talán... És Viliké most már javulhat, ha eddig nem rosszabbodott... — Talán, — mondta az anya, de egyikük , sem merte hinni, mert az orvos semmi reményt sem nyújtott. Az apa is megijedt,mikor halovány leányát meglátta. — Nem értem, miért nem értesítettél minket előbb, Kató. Nagyon jól tudtad, hogy elég csapás nekünk a Vili betegsége, miért súlyosbítottad az aggodalmainkat? — Igazán, én nem hittem, hogy ez betegség. Nem gondolkoztam róla. Zsuzsáéktól nem búcsúzhatott Kató és nem tudatta, hogy hazajön. Hazulról irta meg és csak annyit irt, hogy levegőváltozásra volt szüksége. Valami tiltotta, hogy alaposabban írjon betegségéről, az irtózás attól, hogy Zsuzsáék szánakoznak rajta. Így aztán, bár megrendítette Zsuzsát ez a hír, mégis elég volt annyit mondania az anyjának, meg Kósnénak, hogy Kató vérszegény lehet, mert rossz színben találta az anyja s hazavitte. Talán húsvét után vissza is jön. Zsuzsa önmagával is elhitette ezt a valószínű föltevést és Bélának is el akarta mondani, de aztán mindig visszariadt attól, hogy szerelmük dús színeire ezt a kis árnyat borítsa. Úgy látszik, Kósné sem említette fia előtt. És Zsuzsának úgyis válnia kellett Bélától, mert hazautaztak s csak húsvétkor látják egymást, de akkor aztán megtartják az eljegyzést. Béla nagyon sietteti ezt is, meg az esküvőt is és mi akadályuk volna ? — A két lengye már tavaly óta ,készen áll és mire jó a hosszú viszony ? És a Zsuzsa apja, Aranyossy Árpád sem tudna erre felelni mást, minthogy : semmire. A tizenkilencz lány mindenike hűségesen rrogat a huszadiknak. Hetenként két levél is érkezik a Katóhoz, melyek mindenről beszámolnak, a derűs eseményeket kiszínezve, a kellemetlenek fölött átsuhanva. Az Évié a legbizalmasabb, a Lenkééből jegyzetek hullanak ki, a leczkék legnehezebbjeit sürgősen küldi, mert hiszen Kató vizsgázni akar. Berta és a többiek a „heczcz"-eket írják le és a tanár urak meg nénik üdvözleteit mellékelik. XXIV. Kató kilépett a kertbe és megállt. Megdobbant a szive. Olyan gazdag örömet sejtett mosa körül a természetben, amilyet önmagában csak akkor érezhetne, ha ... Ha hirtelen minden ugy volna, hogy az egész Zsuzsa Béla szerelemről szó se lett volna, csak mint rémlátásról, vagy még így sem. Béla elébe toppanna, a kezét megragadná, (szinte érzi) a tekintetét szemébe mélyesztené (most, most egy pillanatig mintha nem csak képzelné) és szólna : Katiczabogaram, jöttem, hogy meggyógyulj! Kató abban a perczben egészséges volna, ezt tudja biztosan. A lankadtság kifutna tagjaiból s helyet adna a harmatos reggel frisseségének. A boldogság legyűrné a betegséget, vagyis azt a fáradt erőtlenséget, mely szervezetében állandó bágyadtság, érzés- és gondolatvilágában tartós lehangoltság. Tegnap esett az eső, a mai tavaszi meleg könnyű, illatos, az ember egész valóját üdítőn átjárja. Kató ledőlt a kert pázsitjára, melynek élénk zöldjét a tavasz napja simogatja. Ez a nap csókolja rózsásra az ember bőrét anélkül, hogy megizzasztana vagy szúrón égetne. Ilyen lehet a tenger napja, mellyel Katónak nemsokára meg kell ismerkednie, orvosi rendeletre. A pázsitot három oldalról orgonabokrok veszik körül és dúsan, kaczagva nyílik az orgona. A kerten túl valahol hatalmas nyárfa áll, idelátszik, amint fehérhátú levelei úgy reszketnek az örömtől, vagyis a friss szellőtől, mint este a csillagok. Vájjon Béláék élvezik most ezt a tavaszi vasárnap délutánt? Együtt vannak ? Bizonyosan. És vájjon Zsuzsa most is olyan felsőbbséges, parancsoló, ingerlékeny és ingerlő, mint máskor? Vagy simulékony . . . igen, ilyennek kell lennie Bélával... más különben hol van a harmónia? Zsuzsa most olyanféle lehet, mint ő, Kató állandóan. Csakhogy Katónál ez már megszokott, unalmas, míg Zsuzsánál csak egy szín a sok közül ... Egy fecske czikázott el Kató mellett. Sötétkék teste aczélosan fénylik a napban. Nyílsebesen röpül a fészkéhez ... Mennyi (Folytatás.) üde élet! Az út fölött apró bogarak örvénylenek a levegőben. Maga a levegő hogy retzeg ott lent, közvetlenül a föld felett. Ha behányja a szemét Kató, látja, hogyan vesziket ez az életerős életöröm a Zsuzsa és Béla szemében. És ha fölpillantható, ugyanezt látja ismét a színeknek, alakoknak, fényeknek, árnyékoknak e mosolygó kertjében. És többé nem tudja elválasztani önmagát ettől az üde, egyetemes ujjongástól. Halló! Hiszen az Ő öröme füttyentett ott fönt a fán... és csillog szivárványosan a fán ... és bólintogat a szellő szavára az orgonafürtökben... és fönt suhan a bárányfelhőkben ... ni, milyen gyönyörű, az erős kék égen ... milyen lenge, finom, hófehér, ezüstfénytől áthajtott . . . Nem csoda, hogy az ember, aki ezt látja, mesét kezd mennyországról, angyalokról és felmosolyog a fehérszakállú mennyei Atyához... Pedig szebb úgy, hogy ő nincs ott, hanem mindenütt. .. mindennek a mélyén. Ezt Béla mondta így ... Milyen harangos,zöldben fekszik a fák feje az ég kék párnáján. Kék és zöld ... a természetben minden szép, minden megfér, mert valójában minden egy. Talán ez az Isten, az isteni lélek, a világ . . . sok minden van benne, hisz már az emberben is. .. ebben az enyémben... ebben az egyhangú, szürke Kató» lélekben is hány hang van? Hát még a Zsuzsáéban? Annak a változatosságába az én lelkem is belefér. Hisz egyetlen közönséges hangot is az alaphangon kivül hány féle hang tesz egésszé ? Hiszen minden összetett és minden egy. Béla is milyen más hozzám és más Zsuzsához és ismét más Zsuzsa anyjához és minden barátjához ... és mégis egységes. Csak a szerelme ... De hiszen az is ... talán ... egy. Mint valami fénysugár, előbb felém vetítve, aztán tőlem elfordult lassan, de törés nélkül Zsuzsa felé. És Zsuzsa más . .. Zsuzsa más, mint én ? Máskép szeret .. . Vajjon nem tudnék-e én is úgy szeretni, mint ő, ha Béla akarta volna türelemmel? Eleinte milyen finoman, sejtelmesen szerettük egymást ... mindig így képzeltem én... aztán... a csók... Milyen láng gyúlt a szemében... nem szép ugy az arcra ... inkább csodálatos. Zsuzsa hevesen adja vissza a csókot... ott folytatja, ahol én elhagytam. Istenem, milyen különös megértés ébred ma bennem... mintha valaki írná belém ezeket s én csak olvasnám . . . Zsuzsa lelkében vannak hangok ... vonások, melyek én bennem sohse fejlődhetnek ki,ha rejtőznek is talán... bennem, ha mindenkiben minden benne szunnyad, csak nem ébred fel . . én sohse leszek épp olyan, mint 0... de azt szereti, akit, én ... az én érzésem életét éli tovább ... Ő a felesége lesz... Lehettem volna én most . ... már a felesége? Hiszen .. . én .. . még ezt nem óhajtottam. .. Vájjon tudtam volna olyan rázkódás nélkül, simán, boldogan tovább élni, mint az a sok... fiatal asszony s majd Zsuzsa is? De én jobb szerettem volna még azt élni vele, azt megállítani, amit a télen éltünk. .. Ha nem lehet örökre, legalább várni úgy . . Valaki hirtelen két és fél évet lapozott át az életemben és ott talál Béla mellett . . . már nem gyermekleányként, hanem, mint nőt . . . Engem . . . Zsuzsát . . . furcsa gondolat... de vigasztalóok,„ milyen 0 éli tovább az Bélának kellőt, nekem még... idegent. És én, a régi nő, a félig kész, én, az emlék, itt heverek a pázsiton ... elmúltam, de megmaradtam, mint ŐÍzi száraz levél a tavaszban .. . Harangszó... Bennem, vagy kivül? A templomban ? Vagy az ő szerelmük harang szava a távolban? Mindegy...