Vasárnapi Ujság – 1920
1920-04-25 / 8. szám - „Valtron” Mohán. Egyszázadik évforduló. Rexa Dezső 88. oldal / Történelem és rokontárgyúak
92 ____ K VASÁRNAPI ÚJSÁG. 6. szám. 1920. 67. évfolyam. „valtron" mohán. — Egyszázadik évforduló. — Az ősszel volt száz esztendeje, hogy Fejér vármegye rendes Atlasként vállukra vették a magyar színészet ügyét és tartották, amig bírták, hét egész évig, a mig aztán, hogy vége ne legyen, a vállára vette Abauj, amelyik megint addig éltette, amíg a jó budaiak nem vették gondozásba, ahonnan már csak át kellett mennie a Dunán — s ott volt a pesti magyar színház, amely rövidesen Nemzeti Színházzá lett. A nemzeti színészet most száz esztendeje alkalmasint nyomtalanul szerte züllik, ha Székesfejérváron nem adnak neki otthont, s ebben az otthonban nem istápolják sok szeretettel és eltagadhatatlan hozzáértéssel. Az a hét esztendő dicsősége a magyar nemzeti színészetnek, olyat nyújtott ez alatt, amiről az idegenek is csodálattal írtak. Fényes sikerek lánczolata ez a sor esztendő. De e sikereket ne méltóztassék kasszai sikereknek gondolni. Ha kezdetben azok voltak is, hamarosan megszűntek azok lenni és csupán az erkölcsi sikerekben maradt meg az a fényesség. A megnyitás után nem pergett le az idő homokóráján egy esztendőre való por sem és a székesfejérvári theateristáknak trükkökön kellett jártatni az eszüket, hogy anyagi sikert is csiholjanak ki a művészetükből. Egy ilyen trükk volt az, amikor Möller Henrik Ferdinánd német írónak Gróf Waltron vagy a szubordináczió czimű tábori néző játékát adták Mohán a „savanyú kútnál/ az isten szabad ege alatt — 1819 aug. it-én. A fejérvári színjátszó társaság az ország legjobb társulata volt Igaz, hogy voltak akkor más társulatoknál is kitűnő színészek, de ilyen társaság több nem volt. Köztük volt mindjárt Kár?for 7é»Engelhardt Anna, egy ideig Déryné, itt volt a szép Balogné, Murányiné, akit kiváló színésznőnek mondanak, a férfiak között Szilágyi Pál, Kőszeghy, Horváth József, Rátz Pál meg Farkas János, vendégekül pedig minduntalan jött egy-egy kitűnőség valahonnan. Előadásaik rendezés és összjáték dolgában pompásak voltak, úgy, hogy minden koczkázat nélkül megtehette a társulat, hogy Pestre ment, a hol a német múzsának császári pénzen épített remek csarnokában lépett fel s nem volt okuk szégyelni magukat a kitűnő pesti német theatristák előtt. A szabad ég alatt rendezett előadások akkor elég gyakoriak voltak. A magyar színészet különböző okoknál fogva hű másolata volt a német színészeknek, s az is gyakran invitálta a p. t. publicumot a szabadban elrendezett szinpad elé. Tudjuk, hogy Goethe weimari színházi igazgatósága alatt szintén gyakran rendezett a „Freilichte vorstellungot," ami az akkori idők kedves, meleg hangulatának oly nagyon megfelelt. De rendeztek ilyent mindenfelé, mint ahogy manapság is van itt»ott ilyen előadás. (Magyarországon az utolsót tudtunk= kai Nagyváradon rendezték Jászai Mari ini=tiativájából, előadván Sophokles Elektráját. 1897 augusztus 16.) A szabadban való előadásra különösen kínálkozik Möller ötfelvonásos drámája, a Gróf Valtron. Ez táborban játszik, künn a messze vidéken. A tisztáson, a melyen sátrakat vertek ; az egész darab a nyilt nagy perspektívára van írva, s amennyiben zárt helyen játszik, az csak a sátor. . . Persze — ennek a darabnak a szinte hozzásához igen sok minden kell. Már magában véve a szabad ég alatti előadás sok követelménnyel lép fel. Alkalmas darab kell hozzá, meg aztán kell egy rendkívül agilis rendező, aki nem csupán sok tudással, de bizonyos szellemességgel vesse bele magát a rendezés munkájába. Jó, alkalmas hely kell hozzá úgy a színjátszók, valamint a közönség számára. Rendesen kell egy mecénás is, aki szívesen adjon helyet az előadásra és ne sajnálja a kertje gyepét a t. közönségtől, amely azt letapossa. Kell hozzá jó idő, verőfényes szép nap, zivatar- mentes. Kell hozzá gazdag ruhatár, amelynek kincseiről ne sírjon le a nagy színpadi múlt, mert azok a jelmezek, amelyek jók az esti előadás rivalda világításában, nem lesznek jók a napfényben. De a Gróf Valtron előadásához még egyéb is kellett. Kellett hozzá egy kis hadsereg, nem statisztákból, kóristákból álló néhány szálnyi hadsereg, de fegyelmezett katonai alakulat, lovas és gyalogos, teljes hadi fegyverzetben, olyan, a mely a katonai fogásokban tökéletesen otthon van . . . Ezt a darabot előadni a fejérvári szinészeknek nem volt nehéz dolog. Volt először egy mecénásuk, Bajzáth György (később báró lett), dúsgazdag földesúr, a ki a megyénél is viselt tisztséget (Al=Jegyző volt !) s a társulatnál ,,A" Játékszint Dekorácziók Fő Igazgatója"-ként szerepelt. A diszeteket maga festé bámulatos ügyességgel, s a társulatnak igazi jóltevője volt. Bajzáth Moha földesura, a kastélyát övező parkot megnyittatá erre az alkalomra. Maga kereste ki az alkalmas helyet s azt maga rendezte el szinpadúl : roppant élő fákkal vagy kétszáz öl széles és négyszáz öl hosszú tisztást szabott körül, a melyen úgy» nevezett perspektiv és oldal» kijárókat nyitott, míg a háttérben várfalakat emelt nagy mozsarakkal, a melyeket az uradalom egykori pattantyús kovácsa sütögetett el nagy buzgalommal. A jelmezek ennél az új társulatnál mind ujak, szépek voltak. Véletlenül azon az augusztusi vasárnapon gyönyörű napsütős idő volt. Az égen csak egy kóbor felhő sem kóválygott. Volt aüán — katonaság is. Ez idézt Székesfejérvártt a Nostiz chevaulegers ezred egy százada s a Hiler= gyalogezred egy zászlóalja feküdt, ezek s a vármegye nyolcz lovashajduja, jó isten tudja mennyi pandúrja mind ott volt — játszani. A hadsereget aztán vezérelte egy talpraesett huszárgyerek, a ki a Lichtenstein (7-es) huszárokkal járt Napoleon ellen annak idején — s akit nagybátyja, a jeles Kelemen László, az első magyar színigazgató lelkesítő példája ragadott magával és színész lett. Ez Szilágyi Pál volt, később a Nemzeti Színháznak kiváló tagja, akiről Vörösmarty írja : Nem volt soha a darab hőse, — de ha játszott, mindég hőse volt az előadásnak. Szilágyi Pál vette át az „„egész haderő" felett a parancsnokságot. Ő gondoskodott arról, hogy az előadáson felvonuló katonaiság miben se szenvedjen szükséget, és hogy az előadáson minden katonai szereplés összes vágó legyen. A darab, amelyet színészeink játszottak, valóban arra való volt, hogy szabad ég alatt játszassék. Künn játszik „egy tábori szálláson vagy Lageren", amint a szöveg a könyv mondja. Minden felvonását olyan díszlet közt játszták, amelyet vagy maga a természet adott, vagy ott kellett s lehetett felállítani. Az első felvonás díszlete ez : Egy vendéglő vagy Traktor sátor asztalokkal és székekkel rakva. Vasztvort Hadnagy egy asztalnál ülvén, egy pohár bor, és valamelly felszeletelt petsenye vagyon előtte, mellyből eszik 's iszik. Ville Hadnagy fel- 's alá sétál. A második felvonás : Az Obersternek sátora telle tábori székekkel s asztalokkal. A harmadik felvonás : Minden felől egy Lager. A' Regementnek Frontja előtt ki vagyon állítva a' Fahnewacht (Zászlóknál való strázsa) minden hozzá tartozandó hadi készülettel. Jobbról egy tiszt-sátor. Egynehány ruttából álló emberek láttatnak jönni. A többi pedig már állanak. Az Adjutant megállítja és komandérozza, amint illik. Azután két dobos jön, és az ő rendelésére két dobot egymásra tesznek. A negyedik felvonás : A Regement frontja előtt, a' dobok, fegyverek, zászlók és Fahnevakt. Oldalaslag látszanak az előbbi Tiszt-sátorok. A* frankhoz komandéroztatott Gefraitereknek fegyverek a' földön feküsznek, két strázsa mellettek. Négy strázsa azon sátor körül, a' mellyben Valtron vagyon, ki is, mihellyt valamennyire előre jön, körben fogják őket. Az executiót vezető Tiszt hátul sétálgat. A' Profosz is jelen vagyon. A Káplár és Profosz nem messze vannak. Az ötödik felvonásban : A' nézőhely jobbról vagyon szabad helyen. Balról a' Lager. Ebből sejthető, hogy mivel járult a természet ehez az előadáshoz. Ebbe a keretbe be lehetett illeszteni a fejérvári svalizséreket, meg gyalogosokat. Azok a színpadot tevő tisztásnak igazi tábori életet adtak s hogy a közönség még egyéb tetszetős örömökhöz is jusson, felvonások között, amíg a sátrakat felállították, a katonák Szilágyi Pál vezénylete alatt gyakorlatokat mutattak be. Maga az előadás — olyan kitűnő színészek játéka által — kitűnő lehetett. Valtron grófnét, aki a harmadik felvonásban négyes fogaton —régi pár száz esztendős A KORMÁNYZÓ A TÁBORI MISÉN. A NEMZETI HADSEREG ESKÜTÉTELE A KORMÁNYZÓ ELŐTT A BUDAI VÉRMEZŐN.