Vasárnapi Ujság – 1921
1921-01-09 / 1. szám - Új magyar hazafiság. Schöpflin Aladár 7. oldal / Tárczaczikkek, napi érdekű közlemények
1. szám. 1921. 68. évfolyam. . . VASÁRNAPI ÚJSÁG. ÚJ MAGYAR HAZAFISÁG. A hazafiság mindig egy marad, de azért van története. A hagyományoknak, érzéseknek, vágyaknak abból a komplexumából, a melyet a hazafiság fogalmában szoktunk összefoglalni, különböző korokban, különböző viszonyok és szükségletek szerint különböző motívumok válnak aktuálisokká, ezek állnak az egész fogalom előterébe és meghatározzák a színét. Ez a vezérlő motívum az, ami időről-időre összefogja a más, különben pártokra, csoportokra, érdekkörökre osztott embereket, mert ebben az egyben valamennyien egyetértenek, ezt az egyet azonosítják magával a hazafisággal, a köztudat — néha igazságtalanul, néha joggal, könnyen hajlandó kétségbe vonni azoknak a hazafiságát, akik ebben az egy dologban különvéleményt hangoztatnak a túlnyomó többséggel szemben. A politika, amely tulajdonképen nem egyéb, mint a hazafiság* nak a gyakorlati életre való alkalmazása, annyiban népszerű, amennyiben a hazafi* ság mindenkori vezérlő motívumával egy irányban halad. A dualizmus alapján álló magyar kormánypolitika például lehetett eredményes, lehetett észszerű, sőt talán szükségszerű is, de népszerű sohasem volt, mert ellenkezett a magyarság függetlenségi vágyával. A históriai magyar hazafiság állandó vezérgondolata mindig valami idegen befolyás elleni védekezés volt; egyrészt a természetes konzervatizmus reakcziója az általános európai politikai és kulturhatás kívánta változásokkal szemben, másrészt a nemzet sajátos egyéniségének ösztönszerű védekezése a beléje szívódó idegenség ellen. Ebből magyarázható Kupa vezér ellenállása a Szent István kereszténységével szemben, az Árpádok első idejében lappangó és itt-ott ki* törésre jutó kísérletek a pogányság restitu*álására, később a királyi udvarok körüli idegenek elleni ellenszenv, amelynek tipikus kirobbanása a Bánk bán merénylete — s amelyet Arany János a magyar sors és jellem halhatatlan átérzésével formált ki Nagy Lajos finomult udvari légkörébe bele* a illeszkedni sehogysem tudó Toldi tragikus alakjában. Abban a folyamatban, amely a magyarságot bevezette Európa politikai rendszerébe, és az európai kulturközösségbe, mindig résen állott a nemzet konzervatív ösztöne, amely gyanakodva nézte az idegen intézmények, eszmék és emberek beáramlását, nem engedte, hogy ezekbe teljesen bele merüljön a magyarság, igyekezett nemzeti karakterének lényeges elemeit megőrizni. Az egész ezeréves magyar kultúrfejlődés nem is egyéb, mint ennek a két elemnek, az általános európainak és a specifikusan maigyarnak a küzdelme, amely csak a XIX. század folyamán, a nemzeti kultúrának végleges európai színvonalra emelkedésével jutott biztos egyensúlyba. Amint a török hatalom feltűnt Magyarország déli határának közelében, a magyar hazafias érzés tartalma szempontjából döntő változáson ment keresztül. A nemzet élete ösztöne felismerte a létét fenyegető veszedelmet, amely már nem csupán ideológiai veszedelem volt, nem csupán a saját karakterének megőrzését fenyegette, hanem egész fenmaradását és önfentartási vágyának teljességével ebbe az irányba fordult; a török elleni harcz vált a hazafiság vezérlő elemévé. Hunyadi Jánosban ez öltött testet és innen van e példátlanul nagy államférfiú népszerűsége. Mátyás király hadjáratai közül is csak azok voltak népszerűek, a melyeket a török ellen viselt. A török veszedelem évszázadokra meghatározta a magyar hazafiság irányát. Mohács után az a fenyegetés, melyet már az első pillanattól kezdve ösztönszerűen megérzett a nemzet s a melyet teljes világossággal látott meg Hunyadi János, keserves ténnyé vált. Az előrenyomuló török hatalom szétszaggatta az ország területét, Kelet és Nyugat harczterévé tette Magyarországot, visszavetette a nemzet kulturális fejlődését. Ettől fogva a magyar hazafiság legfőbb és majdnem egyetlen vágya volt: kiűzni a törököt. A hódoltság majdnem két évszázadnyi ideje alatt nem volt magyar ember, akinek ne ez lett volna legfőbb vágya, aki ne ebben látta volna a magyar nemzet legfőbb czélját. Nincs ebből a korból egyetlen nyilatkozat, amely arról tanúskodna, olyan hogy magyar ember elfogadta volna véglegesnek a török uralmat, hogy beletörődött volna a hódoltság tényleges állapotába. Az eszközök Túry Gyula: Fenyveserdő. Vágó Pál: Téli hangok. A NEMZETI SZALON TÉLI KIÁLLÍTÁSÁBÓL. Nagy Vilmos: Hollandi leány.