Vasárnapi Ujság – 1921
1921-08-28 / 16. szám - Csillagvizsgáló a Svábhegyen 188. oldal / Természettudomány, ipar és rokontárgyuak
16. szám. 1921. 68. évfolyam. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 189 Ébert Isván. Jakab Árpius. Ethel félénken nézett Lewishamra. — Tudja, — mondta, — hogy én szeret* ném ... én szeretem magát . . . — Jössz velem ? — Igen drágám, ha . . . — Igen! — kiáltotta Lewisham diadalmas*kodva. — Velem jössz ! — Hirtelen körül tekintett és eltompította a hangját. — Drága, egyetlen! . . . el, Szava nem is hallható suttogásban veszett de ha nem beszélt is, arcza beszédes maradt. Két hazatérő, lármás boltossegéd eszébe juttatta, hogy köztéren tört ki az érzelem belőle. A jövő háttérbe szorul. Az esetet követő szerda délután, közvetlenül a növénytani vizsgálat előtt, Smithers Lewishamot a nagy egyetemi könyvtárban a British Encyclopaedia egyik kötetének olvasása közben figyelte meg. Mellette a Whitaker Almanach, egy nyitott notesz, a Contemporary Science Series egyik kötete és a Science and Art Department czímtára feküdt. Smither, aki mélyen érezte Lewisham felsőbbségét a vizsgálatok szempontjából értékes adatok összegyűjtésében, néhány perczig azon tépe* lődött, hogy a Whitaker Almanach miféle értékes útmutatásokat rejtegethet a növény* tan hallgatói számára és hazatérve bele* merült háziasszonya példányának tanulmá* nyozásába. A valóságban azonban Lewisham nem növénytant tanult, hanem a házasság* kötés módját tanulta a legjobb szerzők alap*ján. (A Contemporary Science Series kötete Letowneau könyve volt, „A házasság fejlő dése." Kétségtelenül nagyon érdekes munka, de pillanatnyilag nem sok volt a gyakorlati értéke.) a Whitakerből Lewisham megállapította,hogy házasságkötés költsége a kerületi anyakönyvi hivatalban, egy héten belül 2 font 6 shilling és 1 pencze, vagy 2 font 7 shilling és 1 pencze, — a tételek egyike kétes volt, — a borravalókat természetesen nem számítva. Az összegeket bejegyezte a noteszába. A templomi esküvő kétségei eltérőek, de különböző személyi okokra való tekintettel lemondott az egyházi esküvőről. A hirdetés és formaságok ugyanis nem kívánatos késedelmet okoztak volna. A végösszeget így 2 font 7 shilling és 1 penczeben állapította meg. Borravalókra 10 shillinget irányzott elő. Utána, felesleges tüntetés mellőzésével, elő* vette csekkfüzetét és betétkönyvét és további számolásba merült. Megállapította, hogy pillanatnyilag 61 fontnak, 4 shillingnek és 7 penczenek a tulajdonosa. Nem volt ugyan száz, mint mondta, de még mindég elég szép és tekintélyes összeg. Más emberek már kezdtek nagy dolgokat csekélyebb anyagi eszközökkel. Eredetileg száz volt. Ha öt fontba kerül a házasság és a hurczolkodás, körülbelül '56 fontja marad. Bőségesen elegendő. Virágra, kocsira és nászútra semmit se szánt. Vásárolni kellett ellenben egy író* gépet, hogy Ethel is kereshessen . . . — Bámulatos olcsón meg lehet csinálni, — állapította meg Lewisham, nem egészen indokolt elragadtatással. Az ügy, elég különös módon, kissé kalandos színezetet kezdett ölteni, ami azonban a legkevésbbé sem volt kellemetlen. Lewisham hátradőlt székében és noteszát becsukva tartotta a kezében . . . Délután azonban sok dolognak kellett utána látni. Mindenekelőtt meg kellett keresni a kerületi anyakönyvvezetőt, utána pedig lakást kellett találni, ahova magával viheti Ethelt, közös lakást, ahol ezután együtt fognak élni. Ahogy az új életet elképzelte, mely oly közvetlen közel rajzolódott le előtte, Ethelt látta maga előtt, elevenen, közvetlen közel és melegen . . . Rajtakapta magát, hogy ébren Az egyik könyvtári tisztviselő ötlött álmodik a szemébe, aki a terem végében íróasztalára könyökölt és a south-kensingtoni könyvtári tisztviselők szokása szerint papírvágó=késésnek a végit rágcsálta s furcsa módon őt látszott figyelni. Lewishamnak az az érzése támadt, hogy legközönségesebb a gondolatolvasás a világnak dolgai közé tartozik. El*vörösödött, esetlenül felállt és az Encyclopaedia kötetét visszatette a helyére. Kénytelen volt megállapítani, hogy a lakás* keresés nehéz mesterség. Az esső kísérlet után gyanús külsejű egyéniségnek kezdte tartani magát s azt hitte, hogy talán ez okozza a nehézséget. Választása a Brompton Roadtól délre fekvő városrészre esett. Ennek csak az volt a hátránya, hogy olyan házba botolhatott, melyben valamelyik diáktársa lakik . . . Nem mintha ennek valami életbe vágó jelentőséget tulajdonított volna. A tény azonban az, hogy Londonban szokatlan, hogy házastársak huzamosabban lakjanak bútorozott szobában. Akik szegények ahhoz, hogy egész lakóházat, vagy egy lakóháznak egy emeletét béreljék, rendesen egy háznak vagy üres lakásnak egy részét szokták kivenni. Legalább száz bútorzatlan szobákat bérlő házaspár — természetesen „konyha haszná* lattal", esik egyre, mely bútorozott szo*bában lakik. Azzal szemben, akinek nincs bútora, a főbérlők rendszerint veszedelmes módon szokták emelni az anyagi igényeiket. Az első szobaadó asszony, akinél Lewisham a kísérletet tett, kijelentette, hogy nem szereti hölgyeket, mert nagyon sok kiszolgálást kívánnak ; a másodiknak ugyanaz volt a véleménye ; a harmadik Lewishamot nagyon fiatalnak találta ahhoz, hogy férj legyen ; a negyedik csak „magányos uraknak" volt hajlandó bérbeadni a szobáit. Az ötödik ravasz modorú fiatal nő volt, aki mindent tudni akart arról, akit házába fogad és Lewishamot fürkésző keresztkérdéseknek vetette alá. Mikor pedig valami füllentést, vagy olyasfélét sejtett meg nála, azt a véleményt fejezte ki, hogy az ő szobái „aligha felelnek meg" és barátságosan kitessékelte Lewishamot. Lewisham egy darabig fel-alá sétált az utczán, hogy fülét és arczát lehűtse, azután újra kezdte a kísérletezést. A következő házi* asszony borzasztó és egyúttal szánalmas teremtés volt. Egészen szürke volt a piszok* tól és arczáról er?sen lerítt a piszok, a fáradság és munka. Mocskos főkötője egészen félre volt csúszva. Lewishamot nagyon kom pottas szobába vezette az első emeleten. „Zongora-használattal", jelezte, egy rongyos, szürke selyemmel leterített bútor* darabra mutatva Lewisham felnyitotta a billentyűs fedelet és megszólaltatta a szakadó* zott húrokat. Mert egyszer körülnézett a barát*ságtalan helyiségben. „Tizennyolcz shilling", mondotta az asszony. — „Köszönöm . . . Majd értesítem". Az asszony mosolygott és fáradtan az ajkát lebiggyesztve ajtó felé indult. Lewishamot pillanatnyi sajnálkozás fogta el, de nem érdeklődött tovább. A következő háziasszony megfelelt. Tiszta A WASHINGTON EMLÉKÉRE BUDAPESTEN RENDEZETT SAKKVERSENY GYŐZTESEI. Dr. Ebersz Kuniél. Dr. K.Hcs Xorbert. Neukomm Gyula. (Neukomm Gyula, a „Vasárnapi Újság" feladásversenyének első győztese, több külföldi versenyen nyert díjakat, vagy dicsérő elismerést. A csoportverseny többi tagjai szintén külföldön ismert nevű problémaszerzők.) AMERIKAI MAGYAROK A MAGYAR PARLAMENT FOLYOSÓJÁN AZ AMERIKAI ELLENBÉKE TARGYALÁSAKOR.