Vasárnapi Ujság – 1921
1921-09-25 / 18. szám - Nemzetközi sakkverseny Budapesten (képekkel) 212. oldal / Tárczaczikkek, napi érdekű közlemények
214 meghaladja az emberi erőt és bátorságot, amint az kétségtelenül megállapítható, nem helyesebbre, ha valami nyílt és viszonylag ártalmatlan csalásnak adja magát, semhogy valami kétes értékű állásban a lelki integritását koczkáztassa meg és végül önmagát ámítsa és ítélje el ? Ez az igazi veszedelem. Ez az, amitől mindig óvakodtam. Ezt ne tévessze maga elől. Ez a főbűn. Önámítás! Lewisham a bajuszát tépdeste. — Úgy látom, kezd megérteni... És elvégre azok a tiszteletreméltó egyének nem szenvednek valami rettenetesen. Nagy intelligencziájuk teremtőereje esetleg valami hitványabb csalásnak adna tápot, mint az én ártalmatlan bútor*ropogtatásaim. Ugyanezt teszik a mi püspökeink, akik maguk sem hisznek s miért ne tegyem én ? Példának okáért ezek az emberek pénzüket közjótékonyságra adnák, hogy ellássák és hizlalják a titkárjukat, a tékozló ifjút. Mindezek után pedig, a legrosszabb esetben, valami elkésett Robin Hood lehetek; jövedelmükhöz képest szedem el a kincseket a gazdagoktól. Igaz, hogy nem adom a szegényeknek, de nem is kapok eleget. Én azonban másként cselekszem a jót. Sok szegény kételkedőnek adtam új erőt a hazugságaimmal, a sírontúli osztoba, nagy hazugságaimmal! Hasonlítson en*gem csak össze azokkal a gézengúzokkal, akik mérget szórnak szét, vagy hasonlítson össze egy milliomossal, aki a dalcsarnokokat bújja, hogy a „női tehetségeket" vegye szemügyre, vagy egy biztosítási ügynökkel, vagy egy tőzsdei alkusszal. Vagy vegye bármelyik ügyvédet . . . Vannak püspökök, akik Darwinban hisznek és kételkednek Mózesben. Nos ezeknél én mindenesetre jobbnak tartom magamat, — hasonló lehetek, de mindenesetre jobb, mert én legalább magam is találok ki ötleteket a szerepekhez, amelyeket játszom. — Ez mind úgy lehet ... — kezdte Le*wisham. — A tisztességtelenségüket megbocsájtha*tom, — mondta Chaffery, — de mit szól* jak az ostobasághoz, a szellemi önmegtagadás* hoz ... Uram! Ha egy ügyvéd nem hazudik a köteles, piszkosan nagyképű módon, hivatás- ellenes működésért kiközösítik. Szünetet tartott a beszédében. Elgondolkozott és gyengén mosolygott. — Ami egyes fortélyaimat illeti, — mondta hirtelen megváltozott hangon, Lewisham felé fordulva, miközben szeme felcsillant az üveg mögött és kezével nyomatékosan ütögette az asztalterítőt, — egyes fortélyaim pokoli módon szellemesek, értse meg, pokoli módon szellemesek és megérdemelnék, hogy még* egyszer annyit jövedelmezzenek, mint a men* nyit hoznak nekem. Megint a tűz felé fordult, szívta füstölgő pipáját és szemüvegének sarkán át nézte Le* wishamot. — Egy-két apróságomnak a legjobb szak*értők felülhetnének, — mondta azután. — A mechanikus zenekarnak a játéka a legna* gyobb csodálkozással töltené el őket. Való*ban néhányat meg kell magyaráznom önnek, miután már rokoni viszonyba kerültünk. Lewishamnak néhány perczébe került, mig az új irányba tudta terelni a figyelmét, me*lyet Chaffery rohanó érveinek a gyors követése összezavart. — De hisz ezekkel az elvekkel ön más munkát is végezhetne, — mondta végre. — Magától értetődőleg, — hagyta helyben Chaffery. — De hát akkor . .. — Nagyon különös módszer, — tiltakozott Chaffery, — ha valakinek cselekvési elveit úgy bíráljuk el, hogy a belőlük eredő cselekedeteket valamely más elv alapján ítéljük meg... Nincs igazam? Lewisham egy pillanatig gondolkozott. — Valószínűleg úgy van, — mondta azután olyan embernek a hangján, akit akarata ellenére meggyőztek. Elégtelennek találta a saját logikáját. Hirtelen félredobta az érvelés finomságait. Megint egyes mondatok ötlöttek az eszébe, melyeket már készen hozott magával és durva módon ezekkel állott elő. — Bármiként legyen is, — mondotta, — nem tudok egyetérteni ezzel a csalással. Bár* mit is mondhat, én fenntartom azt, amit a levelemben írtam. Etélnek a szerepe ezek*ben a dolgokban befejeződött. Ezúttal nem szándékozom ugyan fejtegetésekbe bocsájt*kozni, de ha megint szembe kerülök velük, elmondom a véleményemet mindezekről spiritisztikus jelenségekről. Tiszta helyzetet a kell teremtenünk egymás irányában. telt — Amit mond, az teljesen világos, tisztem uram, — mondta* Chaffery. — A mostani czélunk azonban a dolgok megvitatása. — De Ethel . . . — Ethel az öné, — mondta Chaffery. — Ethel az öné, — ismételte némi szünet után és elgondolkozva tette hozzá : — önnek kell vigyázni rá. — Ha azonban az illúzióról beszélünk, — kezdte újból, látható megkönnyebbüléssel kapcsolva ki a kellemetlen tárgyat, — gyak*ran Berkeley püspökkel vagyok egy vélemé* nyen, hogy minden tapasztalat véve nagyon eltér a valóságtól. Az alapjában öntudat lényegében halluczináczió. Ahogy én és ön itt vagyunk és a beszélgetésünk . . . mind csak illúzió. És ha az ön tudományához fordulok ... mi vagyok én? Atomok nyüzsgő tömege, apró sejteknek végtelen összekapcsolódása . . . Vájjon ez a kéz, amelyet kinyuj* tok, én vagyok-e? Vagy akár a fejem? Vájjon a bőrömnek a felülete egyéb-e valami durva értelemben vett külső határnál? Azt mondja talán, hogy a lelkem, az én vagyok? Gondoljon azonban a mozgató erők küzdelmére. Tegyük fel, hogy ösztönt érzek arra, hogy ellenálljak ... én vagyok-e, aki ellenáll, vagy az ösztön, amely kívülem van? Tegyük fel, hogy ez az ösztön magával ragad engem és én megteszem, ami belőle következik . . . részemr e nekem ez az ösztön, vagy nem? Az agyam valósággal megszédül ezekre a misztériumokra! Úristen! micsoda laza, imbolygó dolgok vagyunk mi tulajdonképen . . . először ez, azután az, egy gondolat, egy ösztön, egy cselekvés, egy feledés és mindebből bátorul azt állapítjuk meg, hogy mi csakugyan mi vagyunk. Ami pedig önt illeti, ön, aki alig öt vagy hat rövidke év óta tanult meg gondolkozni, itt ül bizonyosságának, összetartó* zandóságának tudatában, örökölt eredendő bűnében. — alap nélküli halluczináczió! — ítélve és elítélve a dolgokat. Ön meg tudja különböztetni a jót a rossztól?! Kedves barátom, ezt cselekedte Ádám és Éva is . . . mi= helyt megismerkedtek a hazugságok atyjával! Az est befejezéséül whisky és meleg víz került az asztalra és Chaffery, ezúttal nagy udvariasság hangulatában kijelentette, hogy ritkán élvezte annyira valakinek a társaságát, mint Lewishamét és mindenkit megkínált whiskyvel. .Chaffferyné és Ethel czukrot és czitromot tettek bele. Lewisham pillanatnyilag némi meglepetést érzett, mikor látta, hogy Ethel grogot iszik. Az ajtóban Chafferyné bucsuzóul ömlengvecsókolta meg Lewishámot és kijelentette Ethelnek, hogy valóban azt hiszi, hogy minden a legszebb rend. A Putnoky Ferencz fölvételei AZ ELSŐ HUSZ CSENDŐR BEVONULÁSA SZIGETVÁRRA. PATACSI DÉNES KORMÁNYBIZTOS ÜDVÖZLI A KORMÁNY NEVÉBEN SZIGETVÁR LAKOSSÁGÁT.