Vasmegye, 1950. június (6. évfolyam, 125-149. szám)
1950-06-01 / 125. szám
Csak a lenini-sztálini úton haladva építhetjük fel falun is a szocializmust Magos Gábor elvtárs előadása Kedden este a szombathelyi Kultúrházban Magos Gábor elvtárs, a Párt központi kiküldötte tartott politikai előadást „Sztálin elvtárs szerepe a marxilenini elmélet továbbfejlesztésében“ címmel. Erre az alkalomra a Kulturház zsúfolásig megtelt. Megjelentek az üzemi dolgozók legjobbjai, valamint az élenjáró pártmunkások. Szabó Antal elvtárs, a Város Pártbizottság oktatási felelőse mondott megnyitót, majd Magos Gábor elvtárs tartotta meg előadását. Bevezetőben rámutatott Sztálin elvtárs szerepének jelentőségére a marxizmusleninizmus továbbfejlesztésében. A nagy sztálini korszak — Sztálin elvtárs elévülhetetlen érdemeket szerzett a munkásosztály élenjáró pártja elméleti kincsestárának gyarapításában — mondotta Magos elvtárs. — Korunkra utódaink úgy fognak visszaemlékezni, mint a nagy sztálini korszakra. Hangsúlyozta a továbbiakban Magos elvtárs, hogy a Sztálin elvtárs különösen a Párt parasztpolitikája jelenlegi kérdéseinek kidolgozásában és továbbfejlesztésében bővítette műveivel a marxi-lenini elméletet. Lenin elvtárs így határozta meg Pártunk falusi politikájának alapját: „Támaszkodj a szegény parasztra, egyezz meg a középparaszttal és egy pillanatra se szüntesd meg a harcot a kulák ellen." Sztálin elvtárs műveiben rámutatott, hogy ezt a hármas lenini jelszót nem lehet széttagoltan nézni. Ha a három feladatból csak egyet is elhanyagolunk, nem tudjuk megoldani a másik kettőt sem. Mai céltunk parasztpolitikánk elferdítői ellen Sztálin elvtárs a parasztkérdésből három főkérdést emelt ki: 1. a munkás-paraszt szövetség kérdését, 2. az osztályharc kérdését, 3■ a mezőgazdaság szocialista átszervezésének kérdését. — A Bolsevik Párt nagy vezére zseniálisan kidolgozta, hogy eköré a három főkérdés köré csoportosulnak tennivalóink falun a szocialista építés szakaszában — mondotta Magos elvtárs. — Majd rámutatttott, hogy Sztálin elvtársnak döntő szerepe volt a marxi-lenini elméletnek a gyakorlatba való átültetésében is. Ezután arról beszélt Magos elvtárs, hogyan harcolt Sztálin elvtárs a marxi-lenini elmélet elferdítői ellen. Sztálin elvtárs válaszolt arra a kérdésre is, hogy melyik a veszélyesebb elhajlás, a baloldali vagy a jobboldali. Sztálin elvtárs hangsúlyozta, hogy mindig az a veszélyesebb, amelyik ellen nem folytatunk kellő harcot. Alkalmazzuk helyesen Pártunk falusi politikáját A nagy tapssal fogadott előadás után a hozzászólók megvitatták az előadás közben felvetődött kérdéseket. Különösen Pártunk parasztpolitikája helyes alkalmazásának fontosságát hangsúlyozták. A hozzászólók rámutattak arra is, hogy a szocializmus építését falun csak a lenini-sztálini útón haladva tudjuk győzelemre vinni. Ezért szükséges, hogy falusi elvtársaink alaposan megismerjék a sztálini tanításokat. A nagyszámú hozzászólás után Magos elvtárs válaszolt a vita során felmerült kérdésekre, majd az előadás az Internacionáléval ért véget. Szaporítsák a minőségi brigádok számát a Takarógyárban A május 1-i, majd az ifjúsági kongresszusi versengés főleg a munka minőségének megjavítására irányult. A munkások, hogy könnyebben valósíthassák meg felajánlásaikat, minőségi brigádokat szerveztek. A Takarógyárban eddig 11 felnőtt és mellette 9 ifjúmunkás minőségi brigád van, melyek a kongreszszus tiszteletére alakultak. Enynyi minőségi brigád azonban még kevés, ezért az üzemi pártszervezet és szakszervezet feladata, hogy számukat szaporítsa. Az üzem párttitkára, Tóth elvtársnő beszámol arról, hogy milyen munkát fejtenek ki a minőségi termelés javítása érdekében. Legtöbb népnevelő vállalta, hogy új minőségi brigádokat szervez. Ugyanígy tesz a szakszervezet propagandistája, Varga Jánosné kétgépes szövőnő. Balázs Lászlóné népnevelő a kivarróban megszervezi a hulladékcsökkentést. Arra is ügyel, hogy a takarók pontos súlya meglegyen a kivarrás után. Nézzük meg a pár héttel ezelőtt alakult brigádok munkáját. Takáts Katalin szövőnő egy hete lépett brigádba. A termelési értekezletek, valamint a népnevelők segítették arra az elhatározásra, hogy minőségi brigádba lépett. Most örvendve számol be, hogy többször csak első osztályú árut termel. A hibapontja is lényegesen lecsökkent: május 15-ig terjedő héten 162 hibapontja volt, a következő héten ezt 24- re szállította le. — De én ezzel nem elégszem meg — jelenti ki Takáts elvtársnő. — Célom az, hogy csak első osztályú árut termeljek. Mindezt úgy érhetem el, ha figyelmesen dolgozom és az előkészítőtől jó anyagot kapok. Az új szövőteremben dolgozik Németh (I.) Józsefné szövőnő. Szürke színű takarót sző. Jól látszik, hogy első osztályú áru lesz belőle, mert teljesen hibátlan. — A minőségi brigádok példát mutattak nekem, — szólal meg Némethné. A jó brigád munka serkentett a jobb minőség elérésére. Elmondhatom most már, hogy kizárólag első osztályú árut szövök. Bitus Istvánné elvtársnő az üzem egyik népnevelője. Amikor munkája felől érdeklődnek, mindjárt a minőség megjavításáról kezd beszélni. — Példát mutatok azáltal, hogy teljesen hibátlan hengert adok a szövődének, így aztán eredményes népnevelő munkát tudok végezni, mert itt minden munkással a munka minőségének fontosságáról beszélek, így folytatja Bitus elvtársnő: — Én a pártszervezet irányítása szerint azon dolgozom, hogy a termelés mellett népnevelői feladatomat is elvégezzem. Munkámnak van eredménye. Főleg a láncfelvetők körében végzek népnevelő munkát, akik a kielégítő mennyiségi termelés mellett a minőségre is vigyáznak: szálszakadásnál, kis gombkötéseket alkalmazzuk és a közbeeső rossz szálakat kicseréljük jó szálra. A Takarógyárban a minőségi munka további eredményeinek érdekében szükséges a minőségi brigádok kiszélesítése. Ezt a népnevelő kiváló munkájával érhetik el. „A Szovjetunió vezette béketábor a gyermekek boldog életéért harcol" Közeledik a Nemzetközi Gyermeknap. Az úttörők szombathelyi városi titkára felhívással fordult az úttörőkhöz, csapatgárdistákhoz a Gyermeknap méltó megünneplésére. Június 4 én országszerte megünneplik a Nemzetközi Gyermeknapot. Ezen a napon az anyák és gyermekek felemelik szavukat az imperialista országokban élő gyermekek nyomora és mérhetetlen szenvedése miatt. Ennek a napnak célja, hogy mindenkit harcba hívjon a gyermekek életének, boldogságának, biztos jövőjének védelmére és a béke megvédésére. A Szovjetunióban, Magyarországon és a többi szabad országban ma már minden gyermek élete boldog és vidám Az iskolák megnyíltak a dolgozók gyermekei előtt, mindegyik olyan pályát választhat, amihez kedve és tehetsége van. Pajtások! Ti szabad országban éltek, nektek a tanulás fokozásával, a bukások megszüntetésével és továbbtanulással kell méltóvá tenni a népi demokrácia által biztosított jobb életehez. Tudnotok kell, hogy a Szovjetunió vezette béketábor a gyermekek boldog életéért harcol. Ezt a harcot minden erőtökkel támogatnotok kell. Úttörők! Készüljetek a Nemzetközi Gyermeknapra. Egy zászló alatt, egy jelszóval vonuljatok fel. Minden úttörő Lenin elvtárs szavainak tettéváltoztatásával készüljön a Nemzetközi Gyermeknapra: „Tanulni, tanulni, tanulni!“ CSERKUTI ERZSÉBET, Úttörő városi titkár“ A pártépítés munkájának nélkülözhetetlen fegyvere • Párthatás OLVASD TERJESZD Fokozottabb harcot a táppénzcsalók ellen „A tőkés időkben az elnyomás és kizsákmányolás sok más formája mellett azzal is zsarolták a munkásokat, hogy betegség esetén a legkegyetlenebbül bántak velük. Ha valaki félholt volt a betegségtől, akkor sem akarták táppénzre kiírni, ha meg valaki többször betegeskedett, akkor egyszerűen kirúgták az üzemből — így ír szerkesztőségünkhöz egyik munkáslevelezőnk, majd azzal foglalkozik, hogy ma milyen, nagy gondot fordítanak a munkások egészségére. Tömegesen mennek a gyári munkások nyaralni, az üzemi védőberendezéseket tökéletesítik, betegség esetén pedig az orvosi ellátás mellett megkapja a táppénzt, munkástársai meglátogatják, hogy nincs-e valamire szüksége. A munkásság tudja értékelni népi demokratikus államunk gondoskodását. Munkájukat úgy szervezik meg a dolgozók, hogy kevesebb fáradsággal többet termeljen a gép, az ember minél kevésbé legyen igénybe vév’. Vannak azonban jónéhányan olyanok, akikben megmaradt a kapitalista idők gondolkodásmódja. Ezek az emberek nem azt nézik, hogy minél kevesebb önkétségért minél többet tudjanak nyújtani a nép államának, a közösségnek éppen úgy, mint saját magának és családjának, hanem arra törekszenek, hogy minél kevesebb teljesítményért, munkáért minél több bért, hasznot csaljanak ki az államtól, munkástársaik rovására. Az ilyen emberek méltán viselik homlokukon a szégyen bélyegét, mert a dolgozók társadalma kiveti, a szégyen nyilvános dobogójára állítja őket. A csalások egyik formája az időzített „lebetegedés“ és a táppénz jogtalan húzása. Az OTI-val szembeni táppénzcsalás „iskolapéldája“ Erhardt Géza biztosítóintézeti vezető esete. Erhardt Géza havi 1100 forint fizetéssel hosszú időt dolgozott anélkül, hogy észrevette vona „szívelégtelenségét.“ Április hónapban egy oknál fogva nagyösszegű biztosítási díjat fizettek be úgy, hogy Erhardt Géza 1100 forintos havi fizetése a prémiumokkal 1500 forint fölé szökött. Erhardt Géza még ekkor sem „vette észre szívelégtelenségét“. A jelenlegi OTI-táppénzrendszer szerint a betegséget megelőző egy hónapi fizetés átlagát fizetik ki és „csodálatos véletlen“ útján Erhardt Gézán egy hónappal a 3500 forintos — rendkívüli — jövedelmet követő egy hónapra „kitört a szívelégtelenség“. Ma Erhardt Géza a jól sikerült spekuláció után havi 2210.25 fillért lop ki a nép államának zsebéből, több, mint kétszeresét rendes havi fizetésének. Ha az OTI-csalásokat vizsgáljuk, mindenütt megtaláljuk a háttérben a reakció, az ellenség aknamunkáját. Monzsai Ida a volt Egyházmegyei Takarék téglagyárában dolgozott és kedvence volt dr. Pető bankvezérnek. Az államosítást követően nem dobták ki a gyárból, a lakást a tőkés után, amit azzal hálált meg, hogy kellő időben „beteg“ lett olyan betegséggel, amin minden ember keresztülmegy, de senki sem munkaképtelen tőle. A bankár csatlósának az OTI felületességéből azonban jó arra ez a betegség, hogy 1949 szeptember 20 óta havi 810 forintot vegyen fel attól az államtól, amelyiket a legszívesebben a pokolba kívánna. — Koszina Zoltánná a fasiszta jellegű orvosi kamara volt adminisztrátora átcsempészte magát az orvosegészségügyi szakszervezetbe. Amikor itt leleplezték és kihajították a demokratikus tömegszervezet irodájából, sürgősen „ideggyengeséget“ kapott napi 17 90 forint táppénzért. — Tuboly Ejos Horthyáknak olyan jó szolgálatokat, tett, hogy körmendi főszolgabiróvá nevezték ki. A felszabadulás után aknamunkát folytatott közigazgatási beosztásában. Amikor a vármegyeházáról fegyelmi utón eltávolittották, rögtön rájött, hogy ő tulajonképpen keresőképtelen rokkant és dr. Hutás Imre kórházi orvos támogatásával megindította az eljárást 75 százalékos rokkanttá nyilvánítására. — Klebetz Lajos is akkor vette észre „ideggyengeségét“, amikor fegyelmi után eltávolították a Magasépítési NV- től. Azóta dr. Honti Antal OTI- orvos jóvoltából napi 4170 forint táppénzért (havi 1045 forint) „ideggyenge“. Az ilyen „megbetegedések“ egész sorát lehetne feltárni. . A pamutipari álsztahanovista-mozgalom felszámolása után Kelemenné hosszú hetekig lett hirtelen vérszegény havi 1015 forintért, Kántor Győzőné március 1. óta csalja az OTI-t havi 77250 forint erejéig. A szentgotthárdi Kaszagyárban Csuk Vendel, Fórján János, Németh László, Schreiber János, Sömenek Julia, a kőszegi Nemez-Posztóban Kiss Julianna, Takács Károly, Klatszky Józsefné, Schönfeld Gusztáv, Hökkön Imre és Preisz Gyula követtek el fondorlatos OTI-csalást. A szombathelyi Pamutiparnál Molnár Miklósné kétszer akart egy szülés utáni segélyt kicsalni, Németh Józsefné s Pados Ivánné helyett pedig ismeretlen egyén vett fel 870—870 forint anyasági segélyt, a Sertészsiradék NV-nél Mikics Sándor múlt év október 26 óta táppénzes olyan „betegséggel“, ami minden harmadik embernek van. A pamutipari Meszes János akkor fedezte fel „vészes izületi gyulladását“, amikor szappan és légkőlopásért kidobták a nyárból Petényi dr., OTI-orvos jóvoltából ma is napi 16,80 forint táppénzt húz, bár a légkőlopás jobban jövedelmezett. Olyan „influenzások“ vannak, akik a múlt év novenber 28-a, ez év február 11-e, február 28-a és március 11-e óta szorulnak sűrű zsebkendőhasználatra napi 20—25 forint táppénz mellett. A Magasépítési NV pápai építkezésének tagjaiból brigádot lehetne összeállítani, akik húzzák a magas táppénzt (idős Máté József: november óta havi 1629 forintot) és bújják rendületlenül a kocsmákat, kártyaasztalokat. Az OTT-csalásokért súlyos felelősség terheli a kezelőorvosokat és az OTI vezetőit is. Dr. Honfi Antal OTI-orvos egész sor ,,beteget“ kezel, akiknek a munkaiszonyon kívül édes-kevés bajuk van. Petényi Győző dr. és Kiss Domonkos dr. az OTI-csalók egész sorának segít táppénzt húzni. Hasonló „munkát“ végez a Kőszegi Tamás dr. is. — A napokban „ellenőrizték“ az OTI betegeket — a kezelőorvosok véleménye alapján. Ez az ellenőrzés is — amelyik pedig suba alak, a szakszervezet megkerülésével zajlott le — a „betegek“ 30 százalékáról állapította meg a fápainzcsalást. Nem szerepel azonban a leleplezettek között néhány olyan kirívó eset, mmint Erhardt Gézáé, az ,,idegbetegek", „izülettek“, az „influenzások“ és egyéb munkakerülők,egyélymi után eltávolítottak egész sora. Vesse fel végre az OTI vezetősége és kezelőorvosi kara úgy a táppénzcsalások kérdését, ahogy azt a nép államának érdeke megkívánja. Az OTI-orvosok ne ijedjenek meg a táppénzcsalók nagyhangú fenyegetőzésétől, terrorizálásától, mert a nép állama a dolgozók ellenségeit sohasem támogatja. A csalók, a népet károsítják meg, azok elöl veszik el a gyógyulás útját, akik valóban táppénzre szorulnak Az ilyenekkel szemben nincs helye a „kiméletnek“, mert ezek ellenségei a népnek. A nép ellenségei pedig bűnhődjenek! Csütörtök, 1950. jan. 1.