Vasmegye, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1953-03-01 / 51. szám
Tiz ellenség garázdálkodása a kiskőrösi járási tanácsban A Szabad Nép február 27. száma közölte az alábbi cikket: MÉM MINDENAPOS ellenséges kártevésre derült fény Bács megye Kiskörösi járásában. A járási tanácsba ellenséges elemek furakodtak be, s hosszú ideig végezték romboló mannájukat, a bűnük egész sorozatot követnék el a falu dolgozói ellen. A kiskőrösi járást a megyei tanácsházán és a belügyminisztériumban Bács megye legjobb járásának ismerték és dicsérgették. A jelentések a papírok igazolni látszottak a járás jóhírét, a gabonabeadás tavalyi tervét és a sertésbeadás második félévi tervét túlteljesítette. A jelentések mögé, a számok mögé pedig senki sem nézett. Pedig már kép alakult volna ki a járási tanácsról és sokat dicsért elnökéről. Később már a számok is riadót jelezhettek volna. A járás a kukoricabeadás tervét már »csak mintegy 61 százalékra, a tojásbeadásét csupán 12,5 százalékra teljesített«, ő az őszei és ez előtrt búza- és rozsterületnek csupán háromnegyed részét vezette be. Ezek a sötét számok azonban különösképpen nem tűntek fel, továbbra is a járás korábbi eredményei vakítolták el a felettesek szemét. A járási tanácsban így zavartalanul garázdálkodhatott az ellenség s a tanács nevében a gyalázatos törvényszegések egész sorozatát követhette el. A járási tanács elnöke Fülöp Gyula kólás volt, sötétmulló horthysta tiszt. Ilyen volt vezetése alatt a járási tanács politikája is: védte, pártfogolta a kulákokat — viszont ott ártott a dolgozó parasztoknak, ahol cask tudott. A kulákok Bács megyének ebben a „minta* * -járásában szabotálhatták leginkább az adófizetést és a beadást, a kajukszála sem görbült meg érte. Sokhelyütt befurakodtak a termelőszövetkezetekbe. A járási tanács segítségével a tázlán Bajtá TB és Aranykalász, a császártöltői Kossuth és a csengődi Lenin tszcsben és máshol avezető tisztségek egy részét is a kulákok kerítették a markukba. Belülről, alattomosan, mint a fában a szó, rombolták a szövetkezetét. Több községben , eltűntek a kulákok a tanács nyilvántartásának egyik lapjáról, megjelentek a másik lapon, mint újdonsült „dolgozó parasztok“ Kaskantyun például mindenki ismeri Brada József és Brada Pál kulákokat, mindenki gyűlöli őket, tudják, hogyan szívták a múltban a dolgozó parasztok vérét. A két kulák a járási és a községi tanács jóvoltából mégis ,,dolgozó paraszt“ -tá vedlett át. Ugyanakkor ebben a községben az egész falu nagy felháborodására mintegy tíz dolgozó parasztot kuláilisára tettek. A kulákoknak elengedték adójukat, s a beadást — a dolgozó parasztokra hárították mindent. MIKÖZBEN a kulákokat „jánosbácsizták* *, „pisi abácsizták* ‘ — a tanácsban gyalázatosan durva hangot használtak a dolgozó parasztokkal szemben. A járási tanács egyik sokszorosított körlevelében utasította a községi tanácsokat, hogy a dolgozó parasztokkal, akik elmaradtak a beadással, adófizetéssel, „mint a nép ellenségeivel szemben a legnagyobb szigorral“ kell eljárni. Ezt Kecelen és több más községben ki is dobolták. Természetesen ez nem nevelt egyetlen dolgozó parasztot sem állampolgári hűségre, adójának, beadásának pontos teljesítésére — ellenkezőleg elkeseredést szült, törtvényeinknek, államunknak tekintélyét rombolta. Ez is volt a cél. Ezért vált rendszerré az is, hogy a kiskőrösi járásban a tanácsok sokhelyütt feleslegesen beidézgették, zaklatták a dolgozó parasztokat, vagy éppen jogtalanul megbüntették őket. Kiskőrösön egyszerre 600 —700 dolgozó parasztot idéztek be, várakoztatták őket, elvonták a munkától. Kecelen sok dolgozó parasztot egyik nap a mezőgazdasági csoport, másnap a begyűjtési csoport, harmadnap a pénzügyi csoport, negyednap a tanácselnök parancsolt fel a tanácsházára. Kecelen összesen 3585 termelő van, a község 90 százalékra teljesítette a baromfibeadás és 69 száz dlékra a tojásbeadás térrét. A tanács mégis több mint 3000 termelőre vetett ki kártérítést. Néhány nap alatt 130 dolgozó paraszt tiltakozott a jogtalan büntetés ellen, a igazolta,, hogy Temtesch teljetítikte az állam iránti kötelezettségét A keceli tanácsháza emberitlen bürokratáinak erre csupán annyi volt a szavuk: ,,Ha a dolgozó parasztnak sérelmes valami, úgyis bejön“. Sok helyütt felelőtlenül, vagy sehogysem intézték el a dolgozók kérelmét, panaszait. Kiskőrösön a pénzügyi csoport íróasztalain 300 olyan kérvény porosodik, melynek zömét még 1949- ben adták be: helytelenül kivetett házadó, vagy másféle adó felülvizsgálását kérték a dolgozók. De mintha csak a pénzügyi csoport íróasztalai mögött nem is emberek hanem árzésnélküli fabábok ülnének. Begyepesedett fejű bürokraták, kiknek mi team számítanak az emberek, 8 látókörük csak azafdahegyek alsó szélétől a felső széléig terjed. Ezért volt az a véleményük erről az esetről, hogy a kérvények elintézése „várhat, mert nem segíti elő a pénzügyi terv teljesítéséit“. Csengődön Szépéné és Kovácsné, a községi tanács alkalmazottai szégyenletesen goromba hangon, arcátlanul, szitkozódva támadtak a dolgozó parasztokra. A Horthy-fasizmus mindenható főjegyző urai riparodtak rá így a parasztrn. Még gyalázatosabban bántak a dolgozó parasztokkal az elszámoltató bizottságokba becsempészett ellenséges figurák, elcsapott régi tisztviselők, különböző lecsúszott, foglalkozásnélküli naplopók. Ezek aztán nap mint nap részegenkedtek, loptak, zsaroltak, megvásároltatták magukat. Az egyik züllött csirkefogó Kecelen nagy rántottásebédet csapott a begyűjtött tojásokból. A tanácsalkalmazottak egy része együtt dorbézolt ezzel a söpredékkel, együtt itták el a törvénytelenül szerzett forintokat. Kecelen maga a tanácselnök is eljárt dinom-dánomokra ezekkel a züllött alakokkal a kulákokhoz. Mindezt látták, tudták a dolgozó parasztok. Császártöltésen például arról beszéltek, ha valaki el akarja intézni adósságát az elszámoltató bizottsággal, a községi vagy a járási tanáccsal, vigyen bütyköst magával, ékesebben beszél az minden szónál. S míg a feleslegesen zaklatott, jogtalanul megbüntetett dolgozó paraszok a tanács ellen méltatlankodtak, addig a senkiházi, ellenséges elemek a markukba nevettek, hadd szidják csak a dolgozó parasztok a tanácsot. A DOLGOZÓ PARASZTOK felháborító zaklatása, az embertelen bánásmód az ellenséges politikának csupán az egyik oldala volt. A kiskőrösi járási tanács a termelőszövetkezeti mozgalmat is fondorlatos módon igyekezett támadni. Fondorlatos módon, hiszen a járási tanácsházán maganában éppen a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséről esett a legtöbb szó. Olyannyira, hogy közben „megfeledkeztek“ az égető feladatokról, például a tavaszi munkáról. De a járási tanács tsz-fejlesztési terve körmönfont provokáció volt, amelynek az volt a célja, hogy az egyénileg dolgozó parasztok jóidőre meggyűlöljék a szövetkezeti mozgalmat. Noha a járás szántóföldjeinek csupán 12 százaléka volt szövetkezetben a járási tanácson nemrég kiadták a jelszót: „Néhány hét múl vasz-járássá kell lennünk“. A szövetkezeteket ugyanakkor árván hagyták, nem segítették. A császártöltési ermelőcsoportok például hiába kértek, vártak segítséget a járási tanácstól, az év első öt hetében senki sem látogatott el hozzájuk. Ahelyett, hogy a szövetkezeteket erősítették volna és ezek példájával győzték volna meg az egyénileg dolgozó parasztokat — aljas fenyegetésekkel, vagy elvtelen ígérgetésekkel, jogtalan engedményekkel igyekeztek a termelőszövekezetbe kényszeríteni vagy csábítani őket. Kaskantyán a tanácstitkár fenyegetőzni kezdett. Azzal „érvelt“ : aki nem lép be a szövetkezetbe, annak felemeli az adóját. Többhelyütt elárverezéssel ijesztgették a dolgozó parasztokat. Kecelen pedig a hangoshíradóban a következő „jó hírt“ hozták a falu tudomására: „Felhívjuk a dolgozó parasztok figyelmét hogy minél többen lépjenek be, ezzel megszabadulnak a terhektől (az adófizetéstől a beadástól, stb.)“ A kisgyűléseken amelyeket a tanács rendezett, hasonló módon „érveltek“ az előadók , hogy az alávaló provokáció teljes legyem, az ellenség mindezt ,,Rákos "Ívű ív születésnapja tteatelstárc* ‘ jelszóval végest». A járási tancatttacnás a kősségi naiescánál természetesen sok beeső létel ámbár dolgunk, akinek felti att, hogy valahai Mha vas a teaáea arankájában- Már nem egyszer élesen megbírálták a járási tanácselnököt és az operatív csoportot, ahol a tanácselnöknek több cinkosa volt. Ezek azonban durván elfojtották visszaverték a bírálatot. A járástanács elnökhelyettesét — mert bírálta őket — megrágalmazták, üldözték, a járási tanács több munkatársát bíráló fellépésük után elhelyezték a jártt a tanácstól, alacsonyabb beosztásba tették. A tanácselnök és cimborái úgy féltek a pár szervezettől, mint a tőztől, meg akarták bénítani a pártszervezet működését. Azon mesterkedtek, hogy a járási tanács pártszervezetében soha ne legyen pártitkár, vagy olyan emberre bízzák az alapszervezet vezetését, aki az ő bandájukból kerül ki. S a bírálat elfojtása a községi tanácsoknál is mind gyakoribbá vált. Üldözték mindazokat, akik „rosszat mertek szólni“ róluk. A császártöltési Búzakalász termelőszövetkezet elnöke nyíltan meg is mondta: mindenről hajlandó beszélni, csak a tanács hibáiról nem, mert abból előbb, utóbb baja lenne. A dolgozó parasztok a járásban sokhelyütt ezt vallják: ,,Ne szólj szám, nem fáj fejem Nem merik bírálni a tanácsot, bár saját bőrükön érzik a zaklatásokat a törvénysértéseket. TüsÉrwrp. 1553 mára 1. HOGYAN FAJULHATOTT IDÁIG a dolog? Miért csúszhatott a kiskőrösi járási tanács vezetése az ellenség kezébe? Mintha csak vattást dugtak volna a megyei tanács vezetői fülükbe, hogy ne hallják meg a becsületes tanácsalkalmazottak és dolgozó parasztok hangját? Mintha csak arra rendezkedtek volna be a Bács megyei tanácsházán, hogy csupán a különböző számok és jelentések alapján bírálják el a tanácsok munkáját! Az utóbbi időben már az is gyakori volt hogy a kiskőrösi járási tanácselnök hamis jelentésekkel árasztotta el a megyei tanácsot. Bács megy® járásai közül például elsőnek jelentette hogy járása teljesítette az őszi vetés tervét , holott a föld egynegyedrésze vetetten maradt. Ezek a hamis jelentések azonban csak megerősítették a megyében az ellenség hadállásait. A megyei tanács nem ellenőrizte az adatokat, hanem agyba főbe dicsérte a járási tanács, elnököt, így szajhát ásóval támogatta a kártevést. A megyei tanácsházán állandó a pánik. A kapkodó munka sorozatos túlkapásokhoz, hibákhoz is vezet. Ilyen légkörben kiválóan érzi magát az ellenség: jobban álcázhatja magát, huzamosabb ideig folytathatja gyalázatos, népellenes tevékenységét. A kiskőrösi kártevés ügyében súlyos felelősség terheli a belügyminisztériumot is, amely elhanyagolta a Bács megyei tanács munkájának az ellenőrzését. De emellett a minisztérium Fülöp Gyulát, a kiskőrösi járási tanács volt elnökét — akit azóta már sikkasztás és más bűncselekmények miatt letartóztattak — az egekig magasztalta: „...jó közigazgaási gyakorlata van, a járás területén a munka is jól megy... kemény, határozott... úgy politikai, mint szakmai terem jól fejlődik“. Pedig a minisztérium személyzeti osztályának adatai is félreérthetetlenül bizonyították, hogy kicsoda Fülöp: kulák, volt horthysta tiszt. A Belügyminisztériumban az egyik irattartó mélységes fenekére miylyesztették azt a levelet is, amelyben a tanácselnökhelyettes bejelentette Fülöp kártevéseit — eleresztették fülük mellett, a figyelmeztetért. Igen nagy felelősség terheli a járási pártbizottságot és a megyei pártbizottságot is, mert nem őrködött éberen, harcosan a párt politikája felett. Sőt, a járási pártbizottság még segítséget is adott az ellenségnek, maga is támogatta a járási tanács provokációs tsz-fejlesztési tervét. Csak a járási és a megyei pártbizottság politikai vaksága, passzivitása tette lehetővé, hogy a befurakodni ellenség durván megsértse a párt politikáját, nyíltan felhasználhassa a tanácsot gaz céljaira, elfojtsa a bírálatot, szembeállítsa a dolgozó parasztok egy részét a párttal és az állammal. Ami a kiskőrösi járásban történt, nem mindennapos eset. De nem is ■gyedülállé. A kiskőrösi járás nem az egyetlen hely az országban, ahol a kommunisták, a pártszervezetek és a pártbizottságok szájlátiság*, politikai vaksága akadályozta a# ellenség leleplezését, » ahol bürök rich, uralkodott «s a tanácsba», elszakítva aat a dolgosó pénzetek t&nagettöl Az állam: a* pirturveknek okul- Tanácselnökök értekezlete Szombaton Budapesen a belügyminisztériumban értekezletet tartottak a budapesti városi tanács és megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak elnökei részére. Az értekezleten megjelen Rákosi Mátyás elvtárs, a minisztertanács elnöke. Részt vett az étekezleten. Házi Árpád elvtárs, a minisztertanács elnökhelyettese Győre József elvtárs, belügyminiszter, Erdei Ferinc földművelésügyi miniszter. Az értekezleen Győré József elvtárs mondott beszédet a bürokrácia és az elhajlások elleni harc kérdéséről. * NEMZETKÖZI SZEMLE * Az „európai védelmi közösség“ országainak római értekezlete Az amerikai imperializmus agresszív tervei között egyik fő helyen 411 a Nyugat-Európa leigázására létrehozott úgynevezett „európai védelmi közösség** aljas céljainak megvalósítása. A tervet, amely nem új, csak annyiban érintette az amerikai elnökválasztás, hogy az új elnök, Eisenhower még jobban fokozza nyomását a nyugati kormányokra és mindent elkövet, hogy minél előbb létrejöjjön az „európai hadsereg" amerikai irányítás alatt álló kétpróbás nácikkal az élen. Az amerikai imperialisták mesterkedése eredményeképpen— Dulles emlékezetes nyugateurópai körútja után pár héttel — február 24-én Rómában összehívták a „védelmi közösség" külügyminisztereinek értekezletét, a védelmi közösségről szóló szerződés ratifikálásának elősegítése céljából. Az értekezletet — amelyen hat állam: Franciaország, Olaszország, Nyugat-Németország, Belgium, Hollandia és Luxemburg külügyminiszterei nem képviselték népüket — a megszokott légkör övezte, megerősített rendőrosztagok védelme alatt nagyszámú amerikai „megfigyelő" jelenlétében — alátámasztva, hogy milyen az értekezlet „európai'* jellege — tették meg a küldöttek nagyhangú szólamaikat a „fennálló nehézségek leküzdéséről"’. Az értekezlet, amelynek napirendjén elsősorban a békés országok elleni támadás haditerve, az „európai politika közös irányelveinek" megmegvizsgálása állott, már megkezdése előtt sem kecsegtetett túl sok sikerrel. Ez a tény kicsendült a burzsoá újságok hangjából, amelyek nyíltan arról írtak, hogy kétséges az értekezlet sikere és hogy a már különben is válságos szakaszába jutott védelmi közösség elérkezett egyik legsúlyosabb válságához. A római értekezlet középpontjában a francia-nyugatnémet ellentétek állottak. Ismeretes, hogy a náci Wehrmacht felélesztését szolgáló „európai hadsereg" tervét ellenzi a francia nép, a terv ratifikálását nem lesz könnyű keresztülerőszakolni a parlamentben. Ezért a francia kormány, hogy port hintsen a nép szemébe, „pótjegyzőkönyvet*" dolgozott ki az európai hadsereg-egyezményhez. Ez a pótjegyzőkönyv — bár csak bizonyos lényegtelen változásokat jelent és nem érinti a kérdés lényegét• az amerikai imperializmust maga mögött érző Adenauer részéről nagy ellenzékre talált Adenauer nagy pa " ez r.j t: t:i abar:j hangon bizonygatta, hogy a pótjegyzőkönyv kisebbségi helyzetbe hozza Nyugat-Németországot, „sötét színekkel" festette a politikai helyzetet és síkraszállt magának a szerződésnek mielőbbi ratifikálása mellett. A francia kormány — félve, hogy az amerikaiak Nyugat-Németországnak adják a nagyobb koncot — hajlandónak mutatkozott a pótjegyzőkönyv bizonyos módosítására. Bidault nagyszabású beszédében védelmezte kormányának pótjegyzőkönyveit, hangsúlyozta, hogy ezeknek nincs szerződés-megváltoztató jellegük. Elmondotta, hogy a francia kormány hajlandó felülvizsgálni is a pótjegyzőkönyveket és ezeket úgy átfogalmazni, hogy a „védelmi, közösség" tagállamai elfogadhassák. Adenauer elégedetten dörzsölheti a kezét. Ez azonban nem könnyítette meg a helyzetet és „cseppet sem volt barátságos a légkör” — írja a Tat című svájci lap ezzel kapcsolatban. Ugyanakkor az értekezlet megmutatta azt is, hogy az „európai védelmi közösség" országainak kormányai voltaképpen maguk is félnek az „egyesítéstől*". Ezt kifejezésre juttatták a különböző kérdések, így a holland kormány által javasolt úgynevezett „vámközösség" kérdése, amikor kijelentették, hogy elvileg csak helyeselni tudják, de a gyakorlat az más, és kifogásként arról beszéltek, hogy még „alapos elmélyült tanulmányozásra van szükség." Az értekezlet, amelyet kiútnak szántak az európai hadsereg kérdésében tornyosuló akadályok elői, megmutatta, hogy az akadályok továbbra is fennállanak. Hiába sürget az európai hadsereg ratifikálásának Dulles által megszabott 75 napos határideje, lényegében ez a sietve összehozott (és elmondhatjuk, sietve lezárt) értekezlet nem hozta meg a kívánt eredményt. Bár az értekezlet után kiadott közlemény azt állítja, hogy most már megkezdődhet a különböző országokban a közösség létrehozására vonatkozó szerződés parlamenti megvitatása, a helyzet nem sokat változott. A szerződés ratifikálását továbbra sem lesz könnyű keresztülerőszakolni a parlamentekben. A népek továbbra is szembenállnak népelnyomó kormányaikkal és a mögöttük álló amerikai imperializmussal és minden támadó paktum, minden agresszív célokat szolgáló értekezlet ellenére tovább harcolnak a háborús szerződések ellen. acjcjacjaaaacjta Tavaszi munkák a2 Szovjetunióban A Moldvai SzSzK-ban egyre szélesebb méreteket öltenek a tavaszi szántóföldi munkák. A gabonatermelők és gépkezelők a gazdag termésért vívott küzdelmük közben egyetlen óra kedvező időjárást sem hagynak kihasználatlanul A kolhozok az őszi szántótás fogasolása és kultiválása után hozzáláttak a tavaszi növények vetéséhez. A képen a balkanesti „Zsdanov“-kolhoz tavaszi búza vetésű munkálatait láthatjuk. A gépet D Topál traktorista vezeti, aki a szántóföldi munkák első napjától kezdve rendszeresen túlteljesíti a normát. (Fotó P. Leszenkin) niok kell a kisköröd esetből, éberen kell őrködniük minyimnü*: ’ a párt politikája, felett: be kttf vonalok mindenütt a tanácsok eHononéjánék munkájába a dédgonák legsebesebb tszmageit. Rántsák le a léptet kiméletlenül azokról az ellenségre vagy elfajult elemekről, tik méltatlanul viselik a teaáenban. betöltött tterbeégfiktt, viansafaok a nép bizalmával, az Uhun bizalmival.2