Vasmegye, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-01 / 153. szám

EGÉSZSÉGÜGYI TANÁCSADÓ Az ivóvíz írta: dr. Buga László érdemes orvos Minél erősebben tűz a nap, minél jobban szorít a munka, mi­nél jobban izzad a tarlók és szé­rük szorgalmas, betakarítást vég­ző népe, annál nagyobb megbe­csüléssel tekint a víz felé. A falvaktól, tanyaközpontoktól távol eső mezőgazdasági munka­helyeken érték a víz és a megbíz­ható jó, friss ivóvíz, valóságos kincs. No de miért beszélünk külön értékről, kincsről, illetve vízről és ivóvízről? Azért, mert nagy kü­lönbség van köztük. Nem minden kút jó, nem minden víz alkalmas ivásra és az ivóvíz merítése, szál­lítása, fogyasztása különleges fi­gyelmet igényel. Hogyan fertőződhet, szennye­ződhet a víz? Némelykor már a kútban, ha a talaj rétegein vagy a kútaknán beleszivárog a trágyá­ié, az árnyékszék leve, a piszkos, szennyes esővíz, vagy ha belehull­­i szemét, belevágja a szél a port és beleszór valamit a gyerek. Ezért kell a kutakat tisztítani, le­fedni, környéküket feltölteni. Fertőzheti a vizet a piszkos ve­der, a vízhúzó szennyes keze, a piszkos korsó, üveg vagy kanna is. Az artézi, a fúrt és a zártrend­szerű kutak vize a legjobb. Meg­felelő a tisztán tartott, zárt ásott kutak vize is, de az elhanyagolt, tisztította­n és fedetlen kutak vi­zének ivása már könnyen vesze­delmessé válhat. A szennyezett, fertőzött víz hasfájást, bélhurutot, hasmenést, szerencsétlen esetben vérhast, tífuszt, is okozhat. A fel­melegedett, buggyadt víz nem oltja a szomjat, nyugtalanná, le­vente teszi az embert. Az ilyen vizet csak előzetes kezelés után szabad felhasználni. A kezelés legegyszerűbb módja, ha a vizet felforraljuk olyan tiszta edényben, amiben étel még nem főtt, majd ugyan­abban az edényben ételtől távol lehűtjük. Azért kell ennyire óvni, mert a víz magába veszi az étel szagát és fogyasztásra alkalmat­lanná válik. Ha lehűtés után lite­renként néhány csepp ecetet te­szünk bele, üdítő italt kapunk. Jó és kellemes kezelési mód az is, ha a gyanús vízből teát főzünk és citromsavval ízesítjük. Végül úgy is lehet kezelni a nem megbízható vizet, ha az or­vos által felírt másfél százalékos pokolkőoldatból literenként egy cseppet cseppentünk bele és két óráig állni hagyjuk. A megbízható jó ivóvizet vagy a kezelt italt kellően kiforrázott, kiöblített, szellőztetett és tisztán­tartott vízhordóba töltve vagy lajtba engedve vihetjük csak a határba. Ügyeljünk arra, hogy szállítás és raktározás közben a víz fel ne melegedjék. Az üveg, a korsó számára ássunk gödröt és takarjuk le gondosan, hogy nap ne érje. A lajtra is dobjunk vizes pokrócot, ponyvát vagy frissen vágott falombot. Sose igyunk más ember szája után. Soha se lehet tudni, hogy kinek mi baja van. Vagy legyen mindenkinek saját tisztántartott ivóedénye, vagy állami gazdasá­goknál, tsz-eknél szervezzük meg úgy a vízellátást, hogy a vízhor­dók ivóedényeket is vigyenek magukkal Nagy gond a vízellátás a nyári betakarítási munkák idején. Nagy gond, mert a szennyezett, fertőzött víz betegséget okozhat. Gondoskodjunk megbízható, jó friss ivóvízről, ami a szomjúság enyhülését, a test felüdülését, biz­tonságot és egészséget jelent. 4 *m. július 1. Péntek. S sárvári járási kult­úrhajban a nyári agitációs munka előtt Megyeszerte sokat gondolkoz­nak most a kultúrmunkások azon, milyen eszközökkel nyújt­hatnának kellő segítséget a me­zőgazdaság dolgozóinak a nyári munkák elvégzésében. Minde­nütt nagy készülődés előzi meg ezeket a napokat, amikor meg­kezdődik az aratás, cséplés, be­gyűjtés. A kultúrcsoportok is készülnek erre az időre, hogy ne találja őket készületlenül a be­köszöntő nagy munka. A sárvári járási kultúrházban Lajos János elvtárssal beszélget­tünk terveikről, arról, hogyan, milyen eszközökkel folytatja a járási kultúrház a nyári kulturá­lis agitációt. — Négy szakkörünk van, ame­lyeknek munkáját igyekszünk ráállítani a Központi Vezetőség júniusi határozatának megvaló­sítására. Sok lehetőségünk van és azokat szeretnénk is kihasz­nálni. Fotószakkörünk lefényképezi a jól teljesítő brigádokat, a szép terméseket, hogy ezzel is dokumentálja, hol értek el jó eredményeket és a jó munka gyümölcsét másokkal is megismertessék legalább fény­képen. A képzőművész-szakkör tagjai lerajzolják az élenjárt dolgozó parasztokat. Tevékenysé­gük azonban nemcsak ebben me­rül ki. Grafikonokat készítenek, hogy­ mindenki láthassa, hogyan haladnak a munkák. — Milyen terveik vannak az irodalmi szakkörben? — érdek­lődünk. — Hogyan akar a szak­kör bekapcsolódni a nyári agi­­tációs munkába? — Nyáron nem nagyon van arra idő, hogy a községek dolgo­zó parasztjai faliújságcikkeket írjanak, így hát mi igyekszünk ebben segítségükre lenni. A já­rási tanács mezőgazdasági osztá­lya az aratás idején három na­ponként közli velünk a legújabb eredményeket. Ezekről a kör tagjai írnak, így aztán a járás egész terü­letén megtudják, milyen eredmények születtek. Ezenkívül pedig segítenek meg­írni a faliújságcikkeket is, ame­lyeken beszámolnak a községek helyi eredményeiről. — Mit terveznek még? Hiszen ilyenkor nyáron nehezebb a rendszeres szakkon foglalkozást megtartani, a kör tagjai is nagy­részt dolgoznak, vagy szabadság­ra mentek.­­ Akik itthon maradnak a já­rásban, azokból brigádot szerve­zünk, és természetesen a színját­szókból is, akik meglátogatják a határban a dolgozókat, elmondják, mi új­ság a nagy­világban, milyen politikai események zajlot­tak le, egy-egy rövid jelene­tet bemutatnak és elmondják azt is, hogy mit tapasztaltak a szomszéd község­ben, így aztán serkentik a ver­senyszellemet. — Mit kívánnak tenni a ter­melőszövetkezeti mozgalom ed­dig elért eredményeinek ismer­tetésére, vagy talán már tettek is valamit? — Az irodalmi szakkör az el­múlt évben feldolgozta a gér­­cei Vörös Csillag TSZ történe­tét, amelyet az újabb adatokkal kiegészítve a járási tanács mező­­gazdasági osztályával közösen ki is adunk. Most a rábasömjéni termelőszövetkezetről készítenek ilyen kiadható anyagot. Ezekből mások is megismer­hetik, miért jobb a termelő­szövetkezeti gazdálkodás, mi­ért javasolja pártunk és kormányunk dolgozó paraszt­ságunknak­­-/K az utat. — Még egy szakkörről nem be­szélt, Lajos elvtárs, a biológiai­mezőgazdasági szakkörről. Máris indulunk kifelé. A kert­ben jobban látszik ennek a szak­körnek a tevékenysége. Nem nagy ez a kísérleti telep, de ahogy belépünk ide, máris lát­szik, itt minden esetben betar­tották az agrotechnikai előíráso­kat. Szép napraforgó és kukori­ca bólogat a könnyed szélben fe­lénk, dicséri a szakkör tagjai­nak munkáját, gondoskodását. Sokan eljárnak megnézni ezt a kis földet, hiszen van itt mit nézni. Egy méter körüli napra­forgó, csaknem ilyen magas négy­zetesen vetett kukorica gyönyör­ködteti a szemet. — Egyetlen nagy problémánk van csak — mondja Lajos elvtárs. — Még nem tudom, hogyan lá­togathatnak el a járás távoli ré­szébe a Sárváron alakult brigá­dok, mert szállítási eszközeink nincsenek. Reméljük, addig még ez a probléma is megoldódik és így a felnőttekből és az úttörők­ből álló 7­ 7 brigád eljut a já­rási székhelyről a legtávolabbi községekbe is. EGY KIS TERMÉSZETTUDOMÁNY A rádióaktív kobalt­ ­­kobalt és a nikkel vegyileg egymással és a vassal kö­zeli rokonok. Nikkelből azonban aránylag kevés van a föld rétegei­ben; kobaltból még kevesebb és így sokkal értékesebbek a vasnál. Mindezek ellenére sem a nikkelt, sem a kobaltot nem lehet a ne­mesfémek közé számítani. A tech­nikában mindkettőt főként ötvö­zőanyagként használják fel. A kobalt iránt a közérdeklődés csak akkor fokozódott, amikor ta­nulmányozni kezdték azokat a tulajdonságait, amelyeket akkor vesz fel, ha radioaktívvá teszik. A kísérletek során kiderült, hogy a kobalt igen könnyen válik ra­dioaktívvá, igen nagy a sugár­intenzitása, s különös sajátossá­gokkal bír. A rádióaktív kobalt eredeti su­gárintenzitásának felét csak öt év múlva veszti el, vagyis — fizikai szakkifejezéssel — a felezési idő öt évet tesz ki. Tíz év múlva az intenzitás egy negyed, tizenöt év múlva egy nyolcad lesz és így tovább. A sugarak részben béta­sugarak, másrészt gammasuga­rak. A rendkívül energia­gazdag gammasugarakat sok célra fel le­het használni. Ezek ugyanis igen jól áthatolnak az anyagon, sokkal jobban, mint a röntgensugarak, amelyek segítségével tudvalevő­leg az emberi testet, különböző szilárd testeket és m­ég a fémet is át lehet világítani. A techniká­ban tehát igen nagy segítséget nyújt a rádióaktív kobalt. A gam­­m­asugarak áthatolva a legvasta­gabb fémalkatrészen is, kimutat­ják az esetleges hibákat, repedé­seket vagy levegőbuborékokat. A gammasugarakkal működő készü­lékhez elektromos áramra sincs szükség, ezenkívül könnyen szál­lítható egyik munkahelyről a má­sikra.­­d évente rádiumot használtak ugyanerre a célra, mivel a rádium is képes gammasugarak kibocsátására. Ennek azonban sok hátránya volt. Először is a rá­diumnak fém formában kellemet­len vegyi tulajdonságai vannak. Hamar kapcsolatba lép az oxi­génnel és a vízzel. Ezért mind­össze csak egyszer állították elő tiszta állapotban, maga Marie Curie 1908-ban, hogy megvizsgál­ja tulajdonságait. Egyébként min­dig valamelyik sóját használják fel a rádiumnak. Ez, akárcsak a közönséges konyhasó, laza por, azért igen szorosan zárható fém­tokba kell foglalni. Az ilyen rá­diumforrás tehát aránylag nagy tárgy, ami kedvezőtlen a felhasz­nálásra. Másodszor roppant drága a rádium. Egy gramm körülbelül félmillió osztrák schillingbe ke­rül. A kobalt minden tekintetben fölényben van a rádiummal szem­ben. A kobaltot éppen úgy, mint a nikkelt vagy a vasat, fém álla­potban kitűnően lehet önteni. Fémdrót vagy fémgyöngy formá­jában használják. A kobaltnak természetesen már az aktivizáló­dás, tehát a sugárzás előtt meg kell a kívánt formát adni, mert a kész rádióaktív­ kobalttal nem lehet tovább sokáig foglalatos­kodni. Mivel a kobalt ugyanolyan tömör fém, mint a vas, így a su­gárforrás igen koncentrált, ezért az átvilágított testek rádióképei élesek lesznek. A gyógyászatban ugyancsak nagyobb sikerrel al­kalmazzák a kobaltot, mint a rá­diumot. Kobalttal sokkal köny­­nyebben szét lehet oszlatni a rá­kos daganatot, mint rádiummal, anélkül, hogy a körülötte levő szöveteknek nagyon ártanának. A rádióaktív kobaltot termé­szetesen nem mindig fémformá­ban használják. Sokszor kedve­zőbb a só­forma. Például olajban oldódó kobaltsót lehet alkalmaz­ni a nyersolajtenmék jelölésére. Ezeket átvonultatják az olajveze­téken és így olyan más termé­kektől meg lehet őket különböz­tetni, amelyek előttük vagy utá­nuk folytak át ugyanazon a veze­téken. Ilf index nagyon szép és jó idáig. Számos áldásos tu­lajdonsággal rendelkezik a radio­aktív kobalt, amelyekkel a társa­dalom hasznát lehet szolgálni. De egyszeriben veszedelmes fegyver­ré is válhat, ha a társadalom el­lenségei veszik kezükbe. Hogy miként, arra a következő példa ad legvilágosabb feleletet. Chica­góban 1952-ben azt javasolták, használják fel a rádióaktív ko­baltot tömegpusztító fegyver gyár­tására. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ennél embertelenebb fegy­vert még nem találtak ki tömeg­­gyilkolásra. Az „elgondolás” a következő: egy hidrogénbombát kobaltköpennyel vesznek körük A robbanásnál a kobalt rádióak­­tívá válik, ugyanakkor a kelet­kező magas hőmérséklet követ­keztében gőzzé alakul és így ter­jed szét. Ha azután a kobaltgőz a levegővel keveredve lehűl, fi­nom porrá alakul, amit a szél ma­gával visz. A por sokáig lebeg a levegőben, belélegzik vagy az étellel, vízzel bekerül a szervezet­be. Minthogy a kobalt rádióakti­­vítása sok évre terjed, ezen az úton az atombomba hatása sok évig tart. Ezalatt a magasabb­­rendű élet lassanként teljesen el­pusztul, de legalább is súlyos ká­rokat szenved. A tudomány egyébként meg­­állapította, hogy ezek a ,,genetikus” károk örökölhetők. Eszerint a kobaltbomba követ­kezményei akár ezer, tízezer évig, sőt a tudomány mai fejlettsége mellett elvileg korlátlan ideig fennforognak. Otto Hahn, a No­­bel-díjas német atomfizikus és vegyész legutóbbi előadásában, amelyben az atomfegyverek betil­tása mellett foglalt állást, nem ok nélkül állította, hogy tíz kobalt­­bombával az egész emberiséget­­ lehet irtani. Szeretettel várjuk a gyakorlóéves nevelőket Alig néhány napja fejeződött be iskoláinkban a tanítás, szabadságra mennek a nevelők és a diákok egyaránt. Az iskola mégsem marad gazdátlanul, mert az ügyeletes ne­velők a nyári foglalkozások során biztosítják tanulóifjúságunk kap­csolatát az iskolával. Új emberek is jelennek meg hamarosan a köz­ségekben — a gyakorlóéves neve­lők A főiskola és az egyetem el­végzése után fiatal szakemberek állnak majd a régi nevelők mellé, hogy bekapcsolódjanak ifjúságunk szocialista szellemű nevelésének je­lentős munkájába. Mit várunk gyakorlóéves neve­lőinktől? Elsősorban új munkahelyük szeretetét. Tudniok kell, hogy az ifjúság ne­velése a kis falvakban éppúgy fon­tos és felelősségteljes feladat, mint a nagy városokban. Vállalják olyan szeretettel a falusi beosztást, mint ahogy az elmúlt évben Ács Lász­ló, akii Szentgotthárdról Rábagyar­matra kérte magát azért, mert részt akart venni a falusi kulturá­lis munkában. Pártunk és államunk gondosko­dása árad a gyakorlóéves neve­lők felé, akiket az iskolaév befe­jezése után azonnal kihelyeznek és a területi beosztás alapján biz­tosítják anyagi ellátásukat is. Ezek láttán nem árt arra is gondolni, hogy a múltban hány évig kellett kilincselni a végzett fiatal tanítók­nak, míg álláshoz juthattak. Most más a helyzet. Szocializmust épí­tő társadalmunk megbecsüli azok munkáját, akik az ifjúság nevelésé­nek szentelik életüket éppúgy, mint minden becsülettel dolgozó ember tevékenységét. Ez a gondoskodás arra kötelezi a fiatal nevelőket, hogy a munka minden területén becsülettel megállják helyüket. Olyan szorgalommal és hivatássze­­retettel végezzék munkájukat, hogy a munkafegyelemben példásak le­gyenek, egész tevékenységüket hassa át pártunk, népünk, hazánk szeretete. Ne feledkezzenek el ar­ról, hogy a szocializmus építése so­rán éles osztályharcot kell megvív­ni a falun. Legyenek éberek és harcosak, kövessék ebben is a leg­jobb nevelők példáját, akik pár­tunk útmutatásai nyomán vég­zik munkájukat. A fiatal nevelők oktassák ifjú­ságunkat az egyedül tudományos marxista, materialista világszem­léletre, oltsák beléjük a tudás­szomjat és egyéni életükkel is mutassanak követésre méltó pél­dát. Ifjú pedagógusaink legyenek a kommunista erkölcs harcosaivá. Ne feledkezzenek meg arról, hogy a nevelő munkája nem ér véget az iskolai foglalkozásokkal. So­kat várunk fiataljainktól a Dísz­munkában, amelyben már van gyakorlatuk, hiszen többségüket a főiskolán és az egyetemen a DISZ nevelte.­Biztosak vagyunk abban, hogy fiatal nevelőink mindent el fog­nak követni, hogy munkájukkal hozzájáruljanak pártunk céljainak megvalósításához, ezzel elősegítik népünk és saját maguk jobb életét is. Segítsék a tanácsok és tömeg­­szervezetek munkáját. Iskoláink igazgatói és nevelői­­fogadják szívesen és szeretettel az új nevelőket, segítsenek nekik munkahelyük megismerésében és teremtsék meg jó munkájuk elő­feltételeit. Községi tanácsaink biz­tosítsanak a gyakorlóéves nevelők számára megfelelő elhelyezési és étkezési lehetőségeket. Fogadják szeretettel a fiatal nevelőket a szülők is, legyenek hozzájuk is bizalommal, segítsék munkájukat, hiszen így gyermekeik jobb tanu­lását segítik elő. Szeretettel várjuk megyénkbe a gyakorlóéves nevelőket és kíván­juk, találják meg helyüket, szeres­sék munkájukat és neveljék az if­júságot szocialista emberekké. Kovács László A szombathelyi úttörők ajándéka szovjet pioníroknak A szombathelyi Hevesi Ákos ut­cai általános iskola tanulói a DISZ megyei kulturális seregszemléjén Aesopus Réka és a gólya című meséje mesejátékká dramatizált változatának előadásával vettek részt. A mesét az iskola nevelői írták és az előadással első helye­zést értek el a mesejátékok között.­­a siker után az iskola tanulói el­határozták, hogy a mesejátékot magyar és orosz nyelven leírják egy díszes kötésű albumba és el­küldik a Szovjetunióba, Baku egyik iskolájának pionírjaihoz. A válasz megérkezése után is fenn­tartják a kapcsolatot a bakui úttö­rőkkel és rendszeresen kicserélik tapasztalataikat.

Next