Vasmegye, 1956. február (12. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-01 / 27. szám

N MAXIM GORKIJ: A POLGÁRI SAJTÓ A zsibpiacon megláthatod, hogy mit használtak az emberek tegnap. A hirdetések és az újsá gok krónikája jól tájékoztat arról, hogy mit használnak az emberek ma. Újságok alatt Európa és Amerika 1. „kulturális központjaiban“ megjelenő, aközvéleményt " kialakítók", modern sajtóorgánumokat értettek. Azt tartom, hogy a polgári sajtót olvasni éppen olyan hasznos, amilyen hasznos a cseléd őszinte beszédét hallgatni az uraság életéről. A betegségek nem érdekelhetik — s nem is érdeklik — az egészséges embert, de az orvos köteles azokat tanulmányozni. Az orvos és az újságíró között van valami közös. Mindkettő megbetegedéseket állapít meg és jellemez. A mi újságíróink jobb helyzetben varnnak, mint a polgári újságírók — a mi újságíróink jobban, ismerik a szociálpatológia tünetének általános okait. Ezért a szovjet újságíróknak a polgári sajtó megnyilvánulásait ugyanolyan figyelemre kell méltatni, amilyen figyelemben az orvos részesíti a beteg kiáltásait és nyögéseit. Ha akadna nálunk valaki, aki megfelelő mennyiségű adatot gyűjtene egybe bármely „kulturális központ“ újsághasénbjairól és ezeket, üzletek, vendéglők, szórakozóhelyek hirdetéseit, találkozások, fogadások, közéleti ünnepségek leírását felsorakoztatnál... vakítóan fényes és megrázó ” képet festhetne napjaink polgári társadalmának „scul- turális életéről“. MTM beszél nap nap után a polgári sajtó? Íme, itt következnek azok az események, amelyekről az elmúlt május hónapban röviden megemlékeztek: „Lázadás a nevelőintézetben. ” A nevelőintézetből 14 fiú megszökött. Közülük tizenkettőt lovagrend- őrök elfogtak, kettőnek sorsa ismeretlen.“ — „Egy kislány kínzása“ — „A gyermekgyilkos anya.“ — „Kétgyermekét gázzal mérgezte meg, tettének oka az éhezés.“ — „Még egy mérgezés gázzal. Férj, feleség, a férj anyja, a kétéves kislány és a csecsemő gázitragédiája.“ — „Gyilkolt, mert éhezett.“ — „Újra feldarab Ioltak egy asszonyt.“ — „Koldus-milliomos. — Meghalt egy 83 éves koldus, holmija között 5 millió koronát találtak.“ — „89 éves korában meghalt Lord Eshton. Húsz millió font értékű vagyont hagyott hátra.“ — „Lyonban háromszáz ember meghalt a városi vízvezeték szennyes vízétől szenvedett mérgezésben“. „Tegnap a város különböző kerületeiben egész sor gyilkosságot követtek el. A banditák elmenekültek.“ "E Ezenkívül részleteket közölnek többé-kevésbé nagy csalásokról, megvesztegetésekről, szerrelmi merényletekről. A hónap folyamán közölt cikkek 90 százaléka bűnügy, vagy patologikus jellegű. A cikkeket száraz, élettelen nyelven írják és abból a célból, hogy az újságíró valamennyire megelevenítse az eseményt, szükség van arra, hogy az „asszonyt“ különös szadisztikus módon darabolják fel, vagy arra, hogy adüsseldorfi gyilkos 53 bűncselekményt vállaljon magába. ? A .krónika“ anyaga nem vált ki semmiféle kommentárt a polgári sajtóban. Úgy látszik, mindennapossá lett, senkit sem zavar, nem hoz izgalomba. A háború előtt szentimentális emberek émelyítő cikkecskéket írtak „a társadalom szervezetének betegségeiről“, kifejeltést adtak különböző érzéseknek, amelyek mögött „ néha félelem és gyakrabban a „ folkúremberek“ izgatottsága rejtőzött, akiket aggasztottak ezek a „rend- ellenes tények“. Napjainkban azért nem érdekli a társadalmi dráma a polgári sajtót, mert különböző kisemberek tizei jének és százainak mindennapi pusztulása már jó ideje is az általános napirendhez tartozik, nem változtatja meg az életet és egyáltalán nem fenyegeti azokat,, akik vidáman és békességben akarnak élni. Sokasod-janak a pazar filmszínházak, még pazarabb éttermek, j amelyekben a falakat és mennyezetet megremegtető iz jazz-muzsika szól. Meglepően sok a hirdetés az „erő- és csökkenések“ elleni szereikről és bámulatosan ékesszó , sók a venereás betegségeketgyógyító orvosok reklám-íjai. De hiszen mindez már 1914 előtt is zajlott. Igen, jó zajlott, de nem annyira süketítő módon. Most úgy lát-atszik, a ,„kultúra központjainak“ polgársága egységesen elismeri, hogy az élet rövidebbé válik, a napok gyorssabban múlnak, éljünk hat nappal és éjjel vidáman, i egyre vidámabban! ! ! Ezt hirdeti a bár pódiumáról is erősen kibor borotvált, nagyhasú és vékonylábú énekes, al-lkoholtól elcutult szemmel. ) Túlszínezem a képet? Nem ez a szándékom, mert él tudom, hogy a rothadás folyamata mérgező. Az élet f ; színei a maiguk valóságában egyre sűrűbbek és rikí- rí tóbbak. Bizonyára azért van ez, mert az élet hőmér- ' séklete emelkedik és a polgárság vigalma lázas — a beteg örömöktől. Nyelvünkben a „lázas“ szó ritkán je-lent egészséges tetterőt — sokkal gyakrabban a beteg- állapot jelzője. A polgárság azért igyekszik életét vi- ádámmá tenni, hogy elnyomja azt a mélabús előérze-etét, hogy napjai meg vannak számlálva. ★z újságírók megismertették velem New York írs sajtójának lenyűgöző erejét. Ennek az erő-nek a bizonyítéka ez volt: az egyik újság le- leplezte az egyik gazdag és jótékony hölgyet, hogy néhány nyilvánosházat tart fenn. Ez igen jó szenzáció volt. De két nappal később ugyanez újság hasábjain 25 rendőr fényképét közölte, s azt írta, hogy ezek a rendőrök a szervezői a titkos prostitúciónak, nem pedig a tiszteletreméltó és mindenki által nagyra- becsült hölgy. — És mit szólnak ehhez a rendőrök? — őket elbocsátották, miután előbb anyagilag kárra pótolták őket. Majd találnak munkát Amerika egyik vagy másik államában. ) Öt év a sajtóterjesztésben Sáry Sándorné, a sárvári I-es postahivatal vezetője megyénkben a legjobb lapterjesztőik közé tartozik. Hét kézbesítővel dolgozik. Valamennyien szerelmesei a szocialista újságnak, mindannyian szívügyüknek tekintik a sajtó népszerűsítését. Évek óta együtt dolgoznak, összeszoktak, szeretik egymást. Sárynét szinte anyjuknak tekintik munkatársai. Igaz, korát tekintve, nem tartozik a legfiatalabbak közé. Túl van a hatvanon. — 1951-ben vette át hivatalunk a lapterjesztést — mondja. — Nagy volt az ijedelem, mert attól féltünk, nem értünk ehhez a munkához. Azon gondolkodtunk, hogy az akkori lapterjesztőt felvesszük postai dolgozónak, legyen, aki tanácsot tud adni. Aztán meggondoltuk. . . Szerettük a sajtót mindannyian és ment is a munka. Az első évben már országos viszonylatban is kitűnő helyezést értünk el a lapterjesztési versenyben. Évről évre nagyobb gyakorlatra tettünk szert, és most sértve éreznénk magunkat, ha egyszer is kevesebb újságot kapnánk mint amenynyire számítunk. Persze nem lenne elég, ha csupán csak szeretnénk a sajtót. A lapterjesztést politikai feladatnak tekintjük és nem rikkancsmunkának. Csak így lehet jól dolgozni. Reggel elindulás előtt minden kézbesítőnk elolvassa az újságot. Megbeszéljük a feladatokat és úgy fogunk munkához. Kézbesítőink között négy kitüntetett dolgozó van. Az én „fiaim". Az övüké a dicsőség, nekem nem sok szerepem van a lapterjesztésben — szerénykedik. — Az ő érdemük, hogy amióta átvettük a lapterjesztést. 50 százalékos emelkedést értünk el. Ma már Sárváron százakkal több dolgozó olvas rendszeresen újságot, mint 1951- ben. Ilyenek Sárváron a sajtó munkásai és mi valamenynyiüknek annyi elismerést és sikert advánunk — a magyar sajtó napján —, amenynyit minden szerénység nélkül megérdemelnek. Levelezőink és olvasóink üdvözlete a magyar sajtó napján • A Vas megye levelezőitől, olvasóitól a napokban sok olyan levelet kaptunk, ame-lyekben üdvözlik a magyar , sajtó napja alkalmából a megyei pártbizottságot, a szerkesztőség munkatársait, , a nyomdászokat és a lap terjesztőit. Ezekből a levelekből, nyilatkozatokból idézzünk néhány sort. HORVÁTH VIKTOR, munkáé filemrend és ■ öntödei formázó: „Állandó előfizetője, rend-szeres olvasója vagyok a Vasmegyének. Mindig ’ örömmel veszem kézbe, mert olyan cikkeket tartal- maz, amelyek elősegítik a mi üzemünk és más válla latok munkáját”. CSIK BÉLA tanár, Körmend: „A sajtó ma már mindenkié! Elmondhatjuk, hogy , napjainkban már nem nél-külözhetjük az újságot. Szorosan hozzánk tartozik, hiszen mindennapi életünkben — a világpolitikai események mellett — utat mutat a munka, a termelés és a kultúra minden területén”. NÉMETH GYULA tsz-tag, Nagykölked: „A sajtón, a Szabad Népen és a Vasmegyén keresztül kapjuk meg mindazt, ami a munkáink sikeréhez, nagyobb terméseredmények eléréséhez és több jövedelemhez segít bennünket”. GERÖLY TIBOR DÍSZ-titkár, Gyöngyösfalu: „Nagy jelentősége volt és van a Vas megyének a szocialista fejlődés, a művelődés és a mindennapi élet ismertetésében. Azt kívánom, hogy az elkövetkezendő időben is ilyen komoly segítséget nyújtson a lap mindenféle tekintetben a megye lakosságának”. MOLNÁR ALAJOS igazgató, Rátót: „Meleg szeretettel köszöntöm a magyar sajtó napja alkalmával megyénk egyre szélesebb körökben olvasott napilapjának, a Vas megyének valamennyi munkatársát és levelezőjét. Kívánom, hogy még eredményesebb munkát fejtsenek ki a második ötéves terv hajnalán” SOMLÓSY SÁNDOR népművelési eladó, Vasvár: „Szeretem a lapot, mert mindennel foglalkozik, ami megyénk területén történik. A lap és a levelezők között gyümölcsöző kapcsolat alakult ki, ami egyre jobbá, élvezetesebbé teszi a lapot. Az utóbbi esztendőkben talán 100 levelem is megjelent az újságban, amelyek közlése nagyon segítette munkámat”. IFJÚ SOÓS JÓZSEF dolgozó paraszt, Magyarlak: „A sajtó napja alkalmából őszinte jókívánságaimat fejezem ki a Vasmegye minden dolgozójának, valamint levelező kollégáimnak és további sikereket kívánok". HEGYI JÓZSEF tanácsi előadó, Celldömölk: „A Vas megye szerkesztői és nyomdászai, valamint azok terjesztői büszkék lehetnek arra, hogy a nyomtatott szó erejével nap mint nap segítik megyénk dolgozóit a békéért, a jólétért, a szocializmus építéséért vívott harcban”. PARTÉI IMRE DISZ-tag, Lukácsháza: „Fogadjuk meg, hogy ha segítői, biztos támaszai leszünk pártunk megyei lapjának, elősegítjük azt, hogy még szélesebb legyen az olvasók és levelezők tábora. Mindazok, akik tollat fognak, érezzék át, hogy felelősségteljes munkát végeznek, bíráljanak dicsérjenek bátran, de a valóságnak megfelelően, az igazság fegyverével”. HARGITA ISTVÁN vöröskeresztes járási titkár, Körmend: „Külön köszönetet kell mondanunk nekünk, vöröskereszteseknek, mert alig van olyan nap, hogy a lap hasábjain ne jelenne meg az egészségügyet, a Vöröskeresztet érdeklő cikk vagy hír. Kívánjuk, hogy megyénk egyre szélesebb körben olvasott újságja még eredményesebben szolgálja dolgozó népünk célkitűzéseit és legyen harcos képviselője a békéért vívott harcnak”. Ők is a sajtó munkatársai ! Bátran állíthatjuk, nincs ma üzemi faliújság nélkül S tény, hogy a gyárkapukon belül, vállalatoknál és intézményeknél a legforgalmasabb helyen ott találhatók a pártszervezetek faliújságjai. Pártunk adta dolgozóink kezébe azt a lehetőséget is, hogy a termelés és a politika kérdéseit a legközvetlenebbül megvitathassák minden munkahelyen. S a tapasztalatok azt mutatják, hogy a pártszervezetek irányítása alapján a dolgozók élnek is ezzel a lehetőséggel. A Szombathelyi Pamutiparban a pártalapszervezeteknek több faliújságjuk van. Faliújságfelelősnek lenni mi pártmegbízatás. S ezt a Pamut- i iparban jól tudják, mert a faliújságon az üzemet, a termelést közvetle-nül érintő kérdéseket vitatnak meg. S így volt ez Grabarics Mária esetében is, aki többször igazolatlanul mulasztott. Munkástársai a faliújsá- 1 gon bírálták ezért, s a hatás meg is mutatkozott: azóta Grabarics Máriá-nak nem róttak fel igazolatlan mu- lasztást. A rossz minőség, a selejt is állandó kritika tárgya a faliújsá- i gon. S nem csinálnak titkot abból sem, hogy kik az elsők a termelésben, kik készítik a legjobb minőségű anyagot. A pamutipari dolgozók szívesen olvassák és fogadják a faliújság cikkeit, mert érzik és tudják, hogy segítő szándék vezeti írójukat: jobbá tenni a munkát. Az egymás bírálatán túl a vezetésről is elmondják véleményüket a dolgozók. Az üzemi bizottság az elmúlt idényben az üdültetésnél követett el hibákat. A szakszervezeti üdülés a jó munka jutalma és természetesen csak szakszervezeti tagok részesülhetnek benne. Viszont az üb olyanoknak is juttatott kedvezményes beutalókat, akiknek tagdíjhátralékuk volt. A bírálat hozzásegítette az üb-t, hogy a jövőben körültekintőbben járjon el. A faliújságon megvitatják a pamutipariak a nemzetközi helyzetet, az oktatás problémáit és még sok más kérdést. Nemcsak a faliújságfelelősök bíznak meg egy-egy dolgozót a cikkek megírásával, hanem maguk a dolgozók is észrevételeik alapján tollat fognak és cikket írnak a faliújságra. A szombathelyi Bőr- és Cipőgyárban például Pintér Józsefné szinte állandó munkatársa a faliújságnak. Soksok ilyen aktív munkatársra van szüksége nemcsak a cipőgyári, hanem minden üzemünk, vállalatunk, faliújságjának. S egy ilyen gárdát kinevelni a pártszervezetek feladatai A faliújságszerkesztők és cikkírók felelős munkát végeznek. Ezek az elvtársak, dolgozók példamutató munkájuk mellett a szó, az írási fegyverével is harcolnak a szocializ- mus építésének diadaláért. Munká- juk éppoly fontos és jelentős egy- egy üzem, vállalat, intézmény terü-? letén, mint a megyei vagy országos napilapoké a megyében, az ország- ban. A legszemélyesebb tapasztala-? tok alapján, a legjobb módot ajánl- ’ va serkenthetik a dolgozókat nagy- szerű munkájukra, saját boldog éle-.' tűk formálására. A sajtó napján azért köszöntjük, őket is, a faliújságok szerkesztőit és cikkíróit — ők is a sajtó munkatár- sai. Felelősségük tudatában fogja-) nak továbbra is minden cikkük meg-) írásához, mert rajtuk keresztül is az párt szól a dolgozókhoz. Ennek tuda tában lelkesítsenek második ötéves) tervünk elsőéves célkitűzéseinek ( megvalósítására, szocialista építő- munkára. Az újság barátja ." Alig ismerkedett meg az iskolában a nyomtatott ABC-vel, máris az újságokat kezdte betűzgetni. Minden nap izgalommal várta, hogy az apja munkából hazajöjjön, s hozza a kabát zsebben az újságot. Magadics néni meg is jegyezte ? sokszor: ? — Ez a Lajos éppen olyan tudálékos lesz, mint az apja. ( Mindig az újságokat bújja. ) Mert Magadics bácsinak, aki a Szombathelyi Mezőgazdasági Gépgyár egyik 5 legjobban dolgozó bognára, kedvelt szórakozása az újságolvasás. Jártas is aztán minden politikai és szakmai kérdésben. S a fia, ifjú Ma Szadics Lajos ipari tanuló, aki most 18 esztendős, sem „esett messze a fájától”. ( Csak éppen annyival, hogy nemcsak olvasója, hanem a legjobb barátja, rendszeresen író levelezője az újságnak, a Vas megyének. A barátság nem régi keletű: a múlt őszön kezdődött. Olvasta lapunkban „A jólét útja a termelőszövetkezet” című pályázati felhívást, s akkor még mint mezőgazdasági dolgozó, tobst fogott, gondolatait rímekbe öntötte és prózában is megírta.A bemutatkozás után aztán jöttek tovább a levelek, amelyek az ipari tanulók lelkes tanulásáról és munkaversenyéről megváltozott életéről, vagy éppen egy tangazdasági látogatás élményeiről szóltak. Ezek a levelek tovább mélyítették lapunk, a Vas megye és Magadics Lajos közötti barátságot. Ez a barátság egyben nagy tekintélyt biztosít ifjúmunkás levelezőnknek. Tanulótársai és munkatársai bizalommal fordulnak hozzá minden kérdésben, s megfogadják tanácsait. Masadics Lajos lelkes levelezői munkájáért nemrég könyvjutalmat kapott a szerkesztőségtől, s most, „A jólét útja a termelőszövetkezet” című pályázat díjainak kiosztásakor újabb értékes jutalomnak örvendezhet. Ifjú levelezőnk csak egy a sok barát közül, akik lelkes segítői, támogatói a párt lapja munkájának. r. m.