Vas Népe, 1962. április (7. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-01 / 77. szám
4 ELMÉLETI KÉRDÉSEK f a város és a falu, a fizikai és a szellemi munka közötti lényeges különbségek megszüntetéséről Az SZKP XXII. kongresszusa anyagának tanulmányozása során több olyan kérdésre irányult rá a ügyelem, amelynek végleges megoldása ugyan a kommunizmus feladata, de megoldás érdekében már napjainkban is munkálkodunk. Ilyen kérdés a város és a falu, a szellemi és a fizikai munka közötti lényeges különbségek megszüntetése is. Ennek a kérdésnek teljes megoldása egész történelmi korszak feladata. E korszak magába foglalja a szocializmus építésének, a kommunizmus alapjai lerakásának egész időszakát. A város és a falu, a szellemi és a fizikai munka közötti lényeges különbségek a szocializmust megelőző társadalmi rendszerekben keletkeztek. A kapitalizmusban a város és a falu közötti különbség egyre inkább elmélyült, ellentétté változott, s a szellemi munka is a fizikai munka ellentétévé vált Az idősebbek tapasztalatból tudhatják, hogy a kapitalista város a régi Magyarországon is kizsákmányolta a falut, a szellemi munka pedig a fizikai munka kizsákmányolását szolgálta. A város és a falu közötti ellentét megoldását csak a kapitalizmus megdöntésével, a tőkés termelési viszonyok felszámolásával lehetett elkezdeni. A szocializmusban a város, már nem kizsákmányolója és elnyomója a falunak, hanem állandó segítője az elmaradottság felszámolásában, az új paraszti élet megteremtésében, a kultúra és a korszerű tudományos ismeretek terjesztésében. Így van ez nálunk is a felszabadulás óta. A város segítségére sietett a falunak a földreform megvalósításában, bátorítást és konkrét támogatást adott az új életforma, a szövetkezeti mozgalom megteremtésében. A falu dolgozói részt veszenk a munkásosztály oldalán a hatalom gyakorlásában, a szocializmus építésében. A város igyekszik mindennel ellátni a falut. (Gépek, szakemberek, iparcikkek, kölcsönök stb.) Mindezek ellenére a város és a falu közötti lényeges különbségek még a szocializmusban is megmaradnak. A szocializmusban a város és a falu közötti lényeges különbségek a társadalmi tulajdon két formájából, az ipari és mezőgazdasági munka jellegének különbözőségéből, az életkörülmények és a kulturális adottságok eltéréséből fakadnak. Ez a különbség a kommunizmus építésével fokozatosan szűkebb térre szorul és a kommunista társadalom győzelmével teljesen megszűnik. A különbség teljes megszüntetéséhez azonban a város állandó segítségére, a falu termelőszövetkezeteinek szakadatlan fejlesztésére, a mezőgazdasági termelés növelésére és nagyarányú gépesítésére, a tudomány korszerű eredményeinek alkalmazására van szükség. Ez viszont megköveteli, hogy minél több mérnök, zoológus, agronómus, tanító és orvos kerüljön falura, akik segítik a tudományos és technikai ismeretek, a kultúra terjesztését. A mezőgazdaság gépesítése, automatizálása, a tudomány eredményeinek gyakorlati alkalmazása megkívánja, hogy a falusi dolgozók is tömegesen megismerjék a technika és tudomány vívmányait. Azt jelenti ez, hogy fokozatosan minden falusi dolgozónak technikusi és agrármérnöki képesítést kell szereznie. A társadalmi és a gazdasági helyzet, a mezőgazdasági munka jellegének megváltozása a falusi életmód, a falu arculatának megváltozását is jelenti. Az újonnan megépülő mezőgazdasági központok egyesítik majd magukban a városi és a falusi élet minden előnyét. Erre lesznek hivatottak a modern, fürdőszobás lakások, a parkosított lakótelepek, a Iftsás®vesítés, a portalanított utcák, a kulturális, egészségügyi, közétkeztetési intézmények, a korszerű szórakozóhelyek, a könyvtárak, klubok és sportpályák. A kommunizmus építésének időszakában a városok is hatalmas fejlődésen mennek keresztül. A város és a falu közötti lényeges különbség tehát nem úgy fog eltűnni, hogy a falu a mai város színvonalára fejlődik és a város változatlan marad, hanem — amint a szocializmus építésének időszakában is láthatjuk — megváltozik a város képe is, megszűnnek a nyomortanyák és szükséglakások. I. A szellemi és a fizikai munka közötti lényeges különbség teljes megszüntetése szintén a kommunizmus feladata. Jelenleg még a termelésben részt vevő fizikai dolgozók kulturális színvonala, technikai felkészültsége messze elmarad a termelést irányító értelmiségiek kulturális és technikai színvonalától. Ezt a lényeges különbséget is a kapitalizmusból örököltük. A kapitalizmusban a szellemi munka a dolgozók kizsákmányolását szolgálja, a szocializmusban a szellemi és a fizikai munka egyaránt az egész társadalom felemelkedését, az emberi jólét és a kultúra felvirágzását segíti. A szocializmus lehetővé teszi minden állampolgár szellemi képességének sokoldalú fejlesztését. Addig azonban, amíg fennáll a szellemi és fizikai munka közötti munkamegosztás jelenlegi formája, a társadalom osztályokra való tagozódása , elkerülhetetlenül megmarad a szellemi és fizikai dolgozók kulturális és technikai színvonalának különbsége. A kommunizmus anyagi, technikai bázisának megteremtése, a termelés komplex gépesítése és az automatizálás szűkíti a határt a fizikai és a szellemi munka között. A termelő munka fizikai munkából fokozatosan szellemi tevékenységgé válik, hiszen az automatizált géprendszerek szerelése, javítása, irányítása számos tudományágban való jártasságot kíván. Az ember sokoldalú szellemi fejlődése nem is olyan távoli feladat, megoldásán már napjainkban munkálkodni kell. A technika, a termelés szakadatlan fejlődése és tökéletesedése, a villamosítás, a komplex gépesítés, a kemizálás bevezetése a termelésbe már most is a dolgozók magasfokú technikai képzettségét, általános műveltségét kívánja meg. Ezért kerül nálunk is előtérbe az általános műveltség, a tudományos és technikai színvonal állandó emelése. Ennek felismerése kifejezésre jut a dolgozók által kezdeményezett szocialista brigádmozgalomban. E brigádok tagjai célul tűzték id a korszerű technika, tudomány és kultúra vívmányainak elsajátítását, a magasfokú társadalmi kötelességtudat kiformálását. Ennek az igénynek a kielégítését szolgálják a különböző szakképzettséget és általános műveltséget nyújtó tanfolyamok, a technikumok esti és levelező tagozatai, kihelyezett osztályai. A szellemi és fizikai munka közötti lényeges különbség megszüntetését segíti az általános iskolai politechnikai oktatás, a középiskolákban a termelés és a tanulás összekapcsolása. A társadalmi termelés műszaki fejlesztésében, a dolgozók sokoldalú fejlődésében nagy szerepe van a munka termelékenységének. Ez az a kiinduló alap, amely elősegíti az életszínvonal állandó emelkedését, a munkanap fokozatos rövidítését. Ezáltal csökken a termelésre fordított idő és növekszik a dolgozók szabad ideje, ami lehetőséget teremt a kultúra, a tudomány, a technika megismerésére. Így válik lehetővé az emberi tevékenység határainak kiterjesztése, nő az emberek érdeklődése s lehetővé válik, hogy az emberek az anyagi termelés és a szellemi élet valamennyi területén kipróbálják erőiket. Így — az ember sokoldalú képzettségén keresztül — válik valósággá, hogy mindenki szabadon választhat szakmát, nincs örökre egy munkakörhöz kötve. III. Láthattuk, hogy a város és a falu, a fizikai és a szellemi munka közötti lényeges különbségek véglegesen csak a kommunizmusban fognak eltűnni. Ugyanakkor azonban e különbségek mérséklése, csökkentése és fokozatos eltüntetése a szocialista államokban már napjaink feladata is. S minél gyorsabban haladunk előre e feladat megvalósításában, annál jobb. Sípos József VAS NÉPE Matematika, gépírás, könyvvitel — a titkárnőképző tanfolyamon Minden hét csütörtökjén, pontban négy órakor, az óra kezdetét jelző csengőre két osztály újra „diákokkal” népesedik be a szombathelyi Közgazdasági Technikum kereskedelmi tagozatának épületében. A diák elnevezés csak annyiban vonatkozik rájuk, hogy iskolapadokban ülnek és szorgalmasan jegyzetelik a tanárok előadásait Hiányzik azonban az óra előtti oly jellemző izgalom: vajon felelnek-e? Ami első látásra is feltűnik, az, hogy valamennyien nők. E diákok a TIT és a technikum által szervezett titkárnőképző tanfolyam hallgatói — s jelenleg a kétéves tanulmányi idő második félévében járnak. Kezdetben nem egyszer — főként férfiak — nem mulasztottak el egy-két „szellemes” megjegyzést tenni a titkárnőképzéssel kapcsolatban, hogy „úgy látszik, már a feketekávé-főzést is tanítani kell!” Aztán a tanfolyamot hirdető plakátok elavultak, helyükre újak kerültek, s a tanfolyam pedig több mint ötven hallgatóval megkezdte előadásait, amelyekre még a környező községekből is tartak be. Tasnaki dolgozik, vám aki otthon háztartást vezet. Valamennyien ugyanazért járnak a tanfolyamra: tanulni, művelődni. Az első félévben három tantárgyból vizsgáztak. Ezek: matematika, gazdasági ismeretek és magyar helyesírás. Ez utóbbi oktatása a második félévben is folytatódik, s az év végén újra csak vizsgatárgy lesz. Ehhez jön még a gépírás, gyorsírás és a könyvvitel, melyek elkísérik a hallgatókat a harmadik félévben is. Az utolsó időszakban pedig mindezekhezegy új tantárgy járul: a kulturált magatartás. A tanfolyam végén valamennyien — akik jó eredménnyel végeztek — bizonyítványt kapnak, amely arról tanúskodik, hogy e néhány alapvető területen tanulmányokat folytattak s megfelelő ismeretekkel rendelkznek. És e diákok nem titkolt kívánsága, hogy nagyobb tudással, szélesebb szakmai ismeretekkel állhassanak majd munkába. (kép Vasárnapi levél az aranyborjúról Ha fellapozzuk az új magyar lexikont, ennél a szónál: aranyborjú ■—» a következő szöveget olvashatjuk: „bálvány, amelyet valamely állat, valószínűleg az egyiptomi Apisz-bika kultuszának hatása alatt építettek és imádtak — az ószövetség állítása szerint —, a pusztába vándorló zsidók. Az aranyborjú imádata ma átvitt értelemben a pénz imádását, a vagyon hajhászását jelenti.* Pénz imádása. . vagyon hajhászása... Milyen furcsa csengésű szavak! Valódi jelentésük a mi számunkra már teljesen idegen. Legfeljebb feledésbe süllyedt régi rossz emlékeket idéznek. Villanásnyi képeket dölyfös nagyurakról, akiknek a pénz, a sok pénz adott embertipró zsarnoki hatalmat. És villanásnyi képeket olyan kisemberekről, akik egy életen át gyűjtöttek, kuporgattak pénzt, aranyat, ékszert, földet csak azért, hogy legyen. Kellett, hogy legyen ahhoz, hogy a mindig bizonytalan holnap valamiképpen biztosabbnak lássék. S hogy közben sajnáltak maguktól egy jobb ruhát, egy jobb falatot és nem „szórták” a pénzt könyvre, rádióra, mozira, színházra, nyaralásra, utazásra, sőt orvosra, gyógyszerre sem ig az természetes volt. Bizony így volt — mondják erre sokan, akik érett fővel éveket vagy évtizedeket töltöttek a felszabadulás előtti Magyarországon, s akik tapasztalatból ismerik a kapitalista életforma farkastörvényeit. A cinikus kispolgár mást mond. Valami ilyesfélét: „Ahá, most következik egy kis április 4-i agitáció, majd a címből ítélve érvek és fejtegetések az aranyborjú nyugati imádatáról”. De bármit mondjon is a cinikus kispolgár, tény az, hogy az ő gondolatvilága is megváltozott az elmúlt 17 év alatt és tíz körömmel ragaszkodna a szocialista életforma ezernyi jellegzetességéhez, ha azt valaki el akarná venni tőle. Mint ahogy tény az, hogy a mi népünk tudata általában úgy tartja számon új társadalmi rendünk ezernyi lényegbevágó vívmányát, mint megszokottat és természetest. És nagyon sokan még gondolatban sem tudnak beleilleszkedni egy olyan életstílusba, ami a kényszerűség erejével írja elő a vagyongyűjtés hajszolását. A napokban több és többféle embernek feltettem például ezt a kérdést: „mit gondol, Gagarin miből fog megélni öreg napjaiban?” A reagálás erre természetesen különböző volt, de abban megegyezett, hogy a kérdést az első pillanatban senki sem vette komolyan. Volt, aki meg is kérdezte: „Mi ez, vicc, vagy valamilyen beugrató kérdés?” És minél jobban bizonygattam, hogy ezt „igaziból” firtatom, annál inkább kinevettek. De, ha tovább erőltettem a választ, ilyeneket mondtak: „Hát nevelni fogja az utána következő új űrhajós gárdát” — „Talán az űrkutatásban vesz majd részt, ki tudja azt most még, de feltétlen lesz valami hasznos foglalkozása és abból szépen megél.. Igen, mindenki valami hasznos foglalkozást említett. Hasznosat, egyértelműen a közösség, a társadalom, az emberiség számára hasznosat. S hogy miért tettem fel ilyen értelmetlen kérdést? A New York Times közelmúltban megjelent egyik híre alapján. Ez az információ arról számolt be, hogy az amerikai űrhajósok „pénzüket fölöttébb földi vállalkozásokba, ingatlan tulajdonokba fektetik”. Közölte az amerikai lap azt is, hogy a Life című folyóirat idejében szerződést kötött az amerikai űrhajósjelöltekkel. S e szerződésben Shepard, Glenn, Grissom és négy másik űrhajósjelölt kötelezte magát arra, hogy űrutazásaik élményeiről kizárólag a Life hasábjain számolnak be, s ezért az ígéretért a folyóirat 500 ezer dollárt fizetett ki részükre. Ez a hét amerikai űrhajós egyebek között elhatározta azt, hogy a Cape Canaveral-i rakétakilövő állomás közelében közösen szállodát építtet. És úgy határoztak, hogy a leendő szálloda vonzerejének növelése érdekében a legdrágább szobák Glenn, Shepard és más jövendő űrrepülők nevét viselik majd. Ugye, több, mint furcsa ez a hír a mi fülünk számára? hirtelen felépítünk a Cape Canaveral-i rakétakilövő állomás közelében egy ultramodern luxusszállodát, s benépesítjük milliomosokkal, akik már csak azért is a Glenn szobában óhajtják álomra hajtani fejüket, mert az a legborsosabb áruszoba — akkor elfog bennünket valami szánakozó emberi együttérzés is, amit talán így fogalmazunk meg: „Szegény Glenn.. Pedig mindössze két évtizede csak annak, hogy a mi országunkban is a pénz, a vagyon nagysága alapján osztogattak rangot, dicsőséget, sőt még a Jó magyar hazafi” jelzőt is Az amerikai űrrepülők „fölöttébb földi jellegű vállalkozásairól” közölt cikkhez a TASZSZ az alábbi kommentárt fűzte: ,,Ez a híradás aligha ejt csodálkozásba bárkit is Amerikában. Amíg az embernek ereje van, amíg a szakmája pénzt hoz, igyekezzék gyűjteni valamit a rosszabb napokra. De még jobb, ha valami üzletet hoz össze, mégha egészen kicsit is. Az ökölvívó bajnoknak, vagy a hivatásos katonának nincs forróbb álma, minthogy vendéglőt nyithasson, vagy valamilyen társaság részvényese lehessen. Ez Amerika. Ilyen a kapitalista életforma, ami alárendeli az embert, gondolatait, érzéseit, még hőstetteit is az aranyborjúnak.” Hát nem jó, hogy ezen nálunk ma már mindenki csodálkozik? Szilágyi Rózsa 1M& április 1 Vaska*®