Vas Népe, 1962. április (7. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-01 / 77. szám

4 ELMÉLETI KÉRDÉSEK f a város és a falu, a fizikai és a szellemi munka közötti lényeges különbségek megszüntetéséről Az SZKP XXII. kongresszusa anyagának tanulmányozása során több olyan kérdésre irányult rá a ügyelem, amelynek végleges meg­oldása ugyan a kommunizmus fel­adata, de megoldás érdekében már napjainkban is munkálko­dunk. Ilyen kérdés a város és a falu­, a szellemi és a fizikai mun­ka közötti lényeges különbségek megszüntetése is. Ennek a kérdés­nek teljes megoldása egész törté­nelmi korszak feladata. E korszak magába foglalja a szocializmus építésének, a kommunizmus alap­jai lerakásának egész időszakát. A város és a falu, a szellemi és a fizikai munka közötti lényeges különbségek a szocializmust meg­előző társadalmi rendszerekben keletkeztek. A kapitalizmusban a város és a falu közötti különbség egyre inkább elmélyült, ellentétté változott, s a szellemi munka is a fizikai munka ellentétévé vált Az idősebbek tapasztalatból tud­hatják,­­ hogy a kapitalista város a régi Magyarországon is kizsák­­mányolta a falut, a szellemi mun­ka pedig a fizikai munka kizsák­mányolását szolgálta.­­ A város és a falu közötti ellen­tét­ megoldását csak a kapitaliz­mus megdöntésével, a tőkés ter­melési viszonyok felszámolásával lehetett elkezdeni. A szocializmus­ban a város, már nem kizsákmá­­nyolója és elnyomója a falunak, hanem állandó segítője az elmara­dottság felszámolásában, az új paraszti élet megteremtésében, a kultúra és a korszerű tudományos ismeretek terjesztésében. Így van ez nálunk is a felszabadulás óta. A város segítségére sietett a falu­nak a földreform megvalósításá­ban, bátorítást és konkrét támo­gatást adott az új életforma, a szövetkezeti mozgalom megterem­tésében. A falu dolgozói részt veszenk a munkásosztály oldalán a hatalom gyakorlásában, a szo­cializmus építésében. A város igyekszik mindennel ellátni a fa­lut. (Gépek, szakemberek, iparcik­kek, kölcsönök stb.) Mindezek el­lenére a város és a falu közötti lényeges különbségek még a szo­cializmusban is megmaradnak. A szocializmusban a város és a falu közötti lényeges különbségek a társadalmi tulajdon két formá­jából, az ipari és mezőgazdasági munka jellegének különbözőségé­ből, az életkörülmények és a kul­turális adottságok eltéréséből fa­kadnak. Ez a különbség a kommu­nizmus építésével fokozatosan szűkebb térre szorul és a kommu­nista társadalom győzelmével tel­jesen megszűnik. A különbség teljes megszünteté­séhez azonban a város állandó se­gítségére, a falu termelőszövetke­zeteinek szakadatlan fejlesztésére, a mezőgazdasági termelés növelé­sére és nagyarányú gépesítésére, a tudomány korszerű eredményei­nek alkalmazására van szükség. Ez viszont megköveteli, hogy mi­nél több mérnök, zoológus, agro­­nómus, tanító és orvos kerüljön falura, akik segítik a tudományos és technikai ismeretek, a kultúra terjesztését. A mezőgazdaság gé­pesítése, automatizálása, a tudo­mány eredményeinek gyakorlati alkalmazása megkívánja, hogy a falusi dolgozók is tömegesen megismerjék a technika és tudo­mány vívmányait. Azt jelenti ez, hogy fokozatosan minden falusi dolgozónak technikusi és agrár­­mérnöki képesítést kell szereznie. A társadalmi és a gazdasági helyzet, a mezőgazdasági munka jellegének megváltozása a falusi életmód, a falu arculatának meg­változását is jelenti. Az újonnan megépülő mezőgazdasági közpon­tok egyesítik majd magukban a városi és a falusi élet minden előnyét. Erre lesznek hivatottak a modern, fürdőszobás lakások, a parkosított lakótelepek, a Iftsás®­vesítés, a portalanított utcák, a kulturális, egészségügyi, közétkez­tetési intézmények, a korszerű szórakozó­helyek, a könyvtárak, klubok és sportpályák. A kommunizmus építésének időszakában a városok is hatalmas fejlődésen mennek keresztül. A város és a falu közötti lényeges különbség tehát nem úgy fog el­tűnni, hogy a falu a mai város színvonalára fejlődik és a város változatlan marad, hanem — amint a szocializmus építésének időszakában is láthatjuk — meg­változik a város képe is, meg­szűnnek a nyomortanyák és szük­séglakások. I. A szellemi és a fizikai munka közötti lényeges különbség teljes megszüntetése szintén a kommu­nizmus feladata. Jelenleg még a termelésben részt vevő fizikai dol­gozók kulturális színvonala, tech­nikai felkészültsége messze elma­rad a termelést irányító értelmisé­giek kulturális és technikai szín­vonalától. Ezt a lényeges különb­séget is a kapitalizmusból örö­költük. A kapitalizmusban a szel­lemi munka a dolgozók kizsákmá­nyolását szolgálja, a szocializmus­ban a szellemi és a fizikai mun­ka egyaránt az egész társadalom felemelkedését, az emberi jólét és a kultúra felvirágzását segíti. A szocializmus­ lehetővé teszi min­den állampolgár szellemi képessé­gének sokoldalú fejlesztését. Ad­dig azonban, amíg fennáll a szel­lemi és fizikai munka közötti munkamegosztás jelenlegi formá­ja, a társadalom osztályokra való tagozódása , elkerülhetetlenül megmarad a szellemi és fizikai dolgozók kulturális és technikai színvonalának különbsége. A kommunizmus anyagi, technikai bázisának megteremtése, a ter­melés komplex gépesítése és az automatizálás szűkíti a határt a fizikai és a szellemi munka kö­zött. A termelő munka fizikai munkából fokozatosan szellemi tevékenységgé válik, hiszen az automatizált géprendszerek szere­lése, javítása, irányítása számos tudományágban való jártasságot kíván. Az ember sokoldalú szellemi fejlődése nem is olyan távoli fel­adat, megoldásán már napjaink­ban munkálkodni kell. A techni­ka, a termelés szakadatlan fejlő­dése és tökéletesedése, a villamo­sítás, a komplex gépesítés, a ke­­mizálás bevezetése a termelésbe már most is a dolgozók magasfo­kú technikai képzettségét, általá­nos műveltségét kívánja meg. Ezért kerül nálunk is előtérbe az általános műveltség, a tudomá­nyos és technikai színvonal állan­dó emelése. Ennek felismerése ki­fejezésre jut a dolgozók által kez­deményezett szocialista brigád­mozgalomban. E brigádok tagjai célul tűzték id a korszerű tech­nika, tudomány és kultúra vívmá­nyainak elsajátítását, a magasfokú társadalmi kötelességtudat kifor­málását. Ennek az igénynek a ki­elégítését szolgálják a különböző szakképzettséget és általános mű­veltséget nyújtó tanfolyamok, a technikumok esti és levelező ta­gozatai, kihelyezett osztályai. A szellemi és fizikai munka közötti lényeges különbség megszünteté­sét segíti az általános iskolai po­litechnikai oktatás, a középisko­lákban a termelés és a tanulás összekapcsolása. A társadalmi termelés műszaki fejlesztésében, a dolgozók sokol­dalú fejlődésében nagy szerepe van a munka termelékenységének. Ez az a kiinduló alap, amely elősegíti az életszínvonal állandó emelkedését, a munkanap fokoza­tos rövidítését. Ezáltal csökken a termelésre fordított idő és nö­vekszik a dolgozók szabad ideje, ami lehetőséget teremt a kultúra, a tudomány, a technika megisme­résére. Így válik lehetővé az em­beri tevékenység határainak ki­­terjesztése, nő az emberek érdek­lődése s lehetővé válik, hogy az emberek az anyagi termelés és a szellemi élet valamennyi területén kipróbálják erőiket. Így — az em­ber sokoldalú képzettségén ke­resztül — válik valósággá, hogy mindenki szabadon választhat szakmát, nincs örökre egy munka­körhöz kötve. III. Láthattuk, hogy a város és a fa­lu, a fizikai és a szellemi munka közötti lényeges különbségek vég­legesen csak a kommunizmusban fognak eltűnni. Ugyanakkor azon­ban e különbségek mérséklése, csökkentése és fokozatos eltünte­tése a szocialista államokban már napjaink feladata is. S minél gyorsabban haladunk előre e fel­adat megvalósításában, annál jobb. Sípos József VAS NÉPE Matematika, gépírás, könyvvitel — a titkárnőképző tanfolyamon Minden hét csütörtökjén, pontban négy órakor, az óra kez­detét jelző csengőre két osztály újra „diákokkal” népesedik be a szombathelyi Közgazdasági Tech­nikum kereskedelmi tagozatának épületében. A diák­ elnevezés csak annyiban vonatkozik rájuk, hogy iskolapadokban ülnek és szorgal­masan jegyzetelik a tanárok elő­adásait Hiányzik azonban az óra előtti oly jellemző izgalom: vajon felelnek-e? Ami első látásra is feltűnik, az, hogy valamennyien nők. E diákok a TIT és a techni­kum által szervezett titkárnőkép­ző tanfolyam hallgatói — s jelen­leg a kétéves tanulmányi idő má­sodik félévében járnak. Kezdetben nem egyszer — főként férfiak — nem mulasztot­tak el egy-két „szellemes” meg­jegyzést tenni a titkárnőképzéssel kapcsolatban, hogy „úgy látszik, már a feketekávé-főzést is taníta­ni kell!” Aztán a tanfolyamot hir­dető plakátok elavultak, helyükre újak kerültek, s a tanfolyam pe­dig több mint ötven hallgatóval megkezdte előadásait, amelyekre még a környező községekből is t­artak be. Tasn­aki dolgozik, vám aki otthon háztartást vezet. Vala­mennyien ugyanazért járnak a tanfolyamra: tanulni, művelődni. Az első félévben három tan­tárgyból vizsgáztak. Ezek: mate­matika, gazdasági ismeretek és magyar helyesírás. Ez utóbbi ok­tatása a második félévben is foly­tatódik, s az év végén újra csak vizsgatárgy lesz. Ehhez jön még a gépírás, gyorsírás és a könyv­vitel, melyek elkísérik a hallgató­kat a harmadik félévben is. Az utolsó időszakban pedig mind­ezekhez­­egy új tantárgy járul: a kulturált magatartás. A tanfolyam végén vala­mennyien — akik jó eredménnyel végeztek — bizonyítványt kap­nak, amely arról tanúskodik, hogy e néhány alapvető területen tanulmányokat folytattak s meg­felelő ismeretekkel rendelkznek. És e diákok nem titkolt kívánsá­ga, hogy nagyobb tudással, széle­sebb szakmai ismeretekkel állhas­sanak majd munkába. (kép Vasárnapi levél az aranyborjúról Ha fellapozzuk az új magyar lexikont, ennél a szónál: aranyborjú ■—» a következő szöveget olvashatjuk: „bálvány, amelyet valamely állat, valószínűleg az egyiptomi Apisz-bika kultuszának hatása alatt építettek és imádtak — az ószövet­ség állítása szerint —, a pusztába vándorló zsidók. Az arany­borjú imádata ma átvitt értelemben a pénz imádását, a vagyon hajhászását jelenti.* Pénz imádása. . vagyon hajhászása... Milyen furcsa csengésű szavak! Valódi jelentésük a mi számunkra már tel­jesen idegen. Legfeljebb feledésbe süllyedt régi rossz emléke­ket idéznek. Villanásnyi képeket dölyfös nagyurakról, akiknek a pénz, a sok pénz adott embertipró zsarnoki hatalmat. És villanásnyi képeket olyan kisemberekről, akik egy életen át gyűjtöttek, kuporgattak pénzt, aranyat, ékszert, földet csak azért, hogy legyen. Kellett, hogy legyen ahhoz, hogy a mindig bizonytalan holnap valamiképpen biztosabbnak lássék. S hogy közben saj­náltak maguktól egy jobb ruhát, egy jobb falatot és nem „szórták” a pénzt könyvre, rádióra, mozira, színházra, nyara­lásra, utazásra, sőt orvosra, gyógyszerre sem ig az természe­tes volt. Bizony így volt — mondják erre sokan, akik érett fővel éveket vagy évtizedeket töltöttek a felszabadulás előtti Ma­gyarországon, s akik tapasztalatból ismerik a kapitalista élet­forma farkas­törvényeit. A cinikus kispolgár mást mond. Valami ilyesfélét: „Ahá, most következik egy kis április 4-i agitáció, majd a címből ítélve érvek és fejtegetések az aranyborjú nyugati imádatáról”. De bármit mondjon is a cinikus kispolgár, tény az, hogy az ő gondolatvilága is megváltozott az elmúlt 17 év alatt és tíz körömm­el ragaszkodna a szocialista életforma ezernyi jel­legzetességéhez, ha azt valaki el akarná venni tőle. Mint ahogy tény az, hogy a mi népünk tudata általában úgy tartja számon új társadalmi rendünk ezernyi lényegbevágó vívmányát, mint megszokottat és természetest. És nagyon sokan még gondolatban sem tudnak beleilleszkedni egy olyan életstílusba, ami a kényszerűség erejével írja elő a vagyon­gyűjtés hajszolását. A napokban több és többféle embernek feltettem például ezt a kérdést: „mit gondol, Gagarin miből fog megélni öreg napjaiban?” A reagálás erre természetesen különböző volt, de abban megegyezett, hogy a kérdést az első pillanatban senki sem vette komolyan. Volt, aki meg is kérdezte: „Mi ez, vicc, vagy valamilyen beugrató kérdés?” És minél jobban bizony­gattam, hogy ezt „igaziból” firtatom, annál inkább kinevettek. De, ha tovább erőltettem a választ, ilyeneket mondtak: „Hát nevelni fogja az utána következő új űrhajós gárdát” — „Talán az űrkutatásban vesz majd részt, ki tudja azt most még, de feltétlen lesz valami hasznos foglalkozása és abból szépen megél.. Igen, mindenki valami hasznos foglalkozást említett. Hasz­nosat, egyértelműen a közösség, a társadalom, az emberiség számára hasznosat. S hogy miért tettem fel ilyen értelmetlen kérdést? A New York Times közelmúltban megjelent egyik híre alapján. Ez az információ arról számolt be, hogy az amerikai űrhajósok „pén­züket fölöttébb földi vállalkozásokba, ingatlan tulajdonokba fektetik”. Közölte az amerikai lap azt is, hogy a Life című folyóirat idejében szerződést kötött az amerikai űrhajósjelöl­­tekkel. S e szerződésben Shepard, Glenn, Grissom és négy másik űrhajósjelölt kötelezte magát arra, hogy űrutazásaik él­ményeiről kizárólag a Life hasábjain számolnak be, s ezért az ígéretért a folyóirat 500 ezer dollárt fizetett ki részükre. Ez a hét amerikai űrhajós egyebek között elhatározta azt­­, hogy a Cape Canaveral-i rakétakilövő állomás közelében k­özösen szállodát építtet. És úgy határoztak, hogy a leendő szálloda vonzerejének növelése érdekében a legdrágább szo­bák Glenn, Shepard és más jövendő űrrepülők nevét viselik majd. Ugye, több, mint furcsa ez a hír a mi fülünk számára? hirtelen felépítünk a Cape Canaveral-i ra­­kétakilövő állomás közelében egy ultramodern luxusszállo­dát, s benépesítjük milliomosokkal, akik már csak azért is a Glenn szobában óhajtják álomra hajtani fejüket, mert az a legborsosabb áru­szoba — akkor elfog bennünket valami szá­nakozó emberi együttérzés is, amit talán így fogalmazunk meg: „Szegény Glenn.. Pedig mindössze két évtizede csak annak, hogy a mi or­szágunkban is a pénz, a vagyon nagysága alapján osztogattak rangot, dicsőséget, sőt még a Jó magyar hazafi” jelzőt is Az amerikai űrrepülők „fölöttébb földi jellegű vállalkozá­sairól” közölt cikkhez a TASZSZ az alábbi kommentárt fűzte: ,,Ez a híradás aligha ejt csodálkozásba bárkit is Ameri­kában­. Amíg az embernek ereje van, amíg a szakmája pénzt hoz, igyekezzék gyűjteni valamit a rosszabb napokra. De még jobb, ha valami üzletet hoz össze, mégha egészen kicsit is. Az ökölvívó bajnoknak, vagy a hivatásos katonának nincs forróbb álma, minthogy vendéglőt nyithasson, vagy valami­lyen társaság részvényese lehessen. Ez Amerika. Ilyen a kapi­talista életforma, ami alárendeli az embert, gondolatait, érzé­seit, még hőstetteit is az aranyborjúnak.” Hát nem jó, hogy ezen nálunk ma már mindenki csodál­kozik? Szilágyi Rózsa 1M& április 1 Vask­a*®

Next