Vas Népe, 1963. december (8. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-01 / 281. szám
1 # : a „vicces ” , Celldömölkött volt szerencsém megismerni a ’ címben szereplő „vicces Marikát”. Mikor hozzátarttozói társaságában az étteremben — hol vonatra vá-rakoztunk — megpillantottam, gyanútlanul suhant k át rajta tekintetem. Pontosan olyannak tűnt három 1 ' méter távolságból, mint a többi hozzá hasonló korú, i , 10—12 éves kisleány, a leggyermekebb gyermekkor- ' * nak és a serdülőkort megelőző éveknek határán. ] ' önfeledten majszolta a krémest és itta rá a málnát. Véletlenül ugyanarra a kocsira kapaszkodtam fel, melyre ő, harsány hangú, erőteljes édesanyja, s ' ' nénje, sógora társaságában. Minden különösebb kom- , mentár nélkül nyugtáztam, hogy egy levegőt szívok ' esetleg Ukkig is Marikával. Álmos voltam, alkonyo- ' idolt, a vonat mindig kellemes félálomba ringat, úgy ' ' gondoltam, különösebb izgalmakat, s érdekességeket nem rejteget számomra a rövid utazás. . . Nem így történt. Még Bobára sem szaladtunk i be, amikor arra ocsúdtam, hogy a kupé bágyadt hanggulatát frissen született energiaforrások feszítik. Egy cisz-mollban turbékoló kellemes gyermekhangot ér , székeltem, melyet elhalkulása után vissza-visszatérő derültség követett. A derültségnek nevezett tetszés- nyilvánítási műfaj néha erőteljesebb változatokba , csapott át. Egyszerűen fogalmazva a dolgot, időnként nyers röhej tört ki Marika szavai nyomán. Marika ugyanis vicceket mesélt a cigarettafüstben, a munka utáni bágyadtságban bóbiskoló utasoknak. Mondhatom: nem rózsaszirom-viccek voltak. Tu-dom, hogy ezzel nem érzékeltetem kellőképpen a dolgot, de tekintsenek el attól, hogy Marika törté- neteit ismertessem. Az egyértelműen sikamlós író- é fákat tolmácsoló 10 éves gyermeklány nem ad jogot és felmentést. A papír még nem bír el annyit, semmi a nyomdafesték egy napilapban, amennyit Marika i és hozzátartozói megengedhetőnek tartottak a Celldömölk és Keszthely közötti vasúti vonalszakaszon. A viccek egyébként eléggé változatosak voltak. Akadt közöttük olyan, amelyet az ember különösebb piru- ' lás nélkül elmondhat felületes nőismerőseinek, volt ki olyan, amely már bizonyos meghittebb, vagy paj- ( 1 tásibb kapcsolatot feltételezett. Egy biztos: gyermeki ajkakra és gyermeki észnek és fantáziának való , tréfa, történet egyedien egy sem volt közöttük. Ii . A vasúti,, kocsiban utazó emberi közösség meglehetősek heterogén, különböző fajta, ízlését, gondol-kodását, erkölcsi felfogását és műveltségi színvonalát tekintve. Ennek megfelelően nem is egyöntetű . Volt a hatás, amelyet Marika „közszereplése” az uta-isokra gyakorolt. Amennyire hirtelen mérlegelni tud ,tam a helyzetet, akadtak, akik naivan elvonatkoz- ttatták a viccet a mesélőjétől és nagyot nevettek a mi poénen. Mert Marika egyébként igen értelmes és , szellemileg fejlett gyermek lehetett, ismerte az előadott anyagot és alkalmas helyen, megfelelő éllel is és fűszerrel helyezte el a poénokat. Akadt olyan , 1 hallgató is, aki a tréfák hallatára megcsóválta a fe 'éjét és arra gondolt: vajon mit tenne, ha saját 10 . , esztendős leánygyermekét hallaná így beszélni. Nem , hallgathatom el, hogy akadt harmadik fajta szemlé- 1lője és hallgatója Marikának. Néhányan kajánul ■ és ki kifürkészhetetlen (vagy inkább nagyon is sejthető) , gondolatok és pillantások közepette „élvezték” a tér- ítérzeteket, s olyan tekinteteket vetettek a fejletlen gyermeklányra, amelyek szűk és bizonytalan ösvényt , jelentettek már a szándékok és az esetleges csele- lekedetek határán. Nemcsak groteszk és visszataszító is volt jóérzésű emberek számára a jelenet, kétségte ,lenné vált, hogy Marika, hozzátartozói és az egyet-sértő hallgatók, tűzzel játszanak. [ Egyébként igyekeztem néhány szót váltani a kis- lánnyal és hozzátartozóival. Mint kitűnt, egyáltalán nem vették jónéven, hogy vannak, akik elítélik a lányka furcsa képességeit és ambícióját. Marika kényeskedve és affektálva rázta meg fejét, miközben eldicsekedett, hogy kitűnő tanuló, s minden valódi színűség szerint színésznő lesz vagy énekesnő — esetleg orvos. Anyja pedig indulatosan jelentette ki: a szülök dolga és senki másé, hogy miről beszél és mit cselekszik Marika. Nem sok értelme lett i volna folytatni és élezni akkor és ott a vitát. Most már viszont nem vitatkozhatok, mert a J 1 fehér kéziratpapír néz velem szembe, s nem Ma ,rika kissé kísérteties, ugyanakkor idegesen mozgó-kony arca és tekintete. Most már nem zavar vita- 11 partner és nyugodtan elmondhatom a betűk segít- ,ségével: min is kipellengérezni feladat, sőt emberi ki kötelesség Marikát. Nem lehet ítéletet mondani fejlette, hiszen nem bűnös, hanem áldozat. Vajon meg , tudja-e védelmezni egy ifjúság elleni bűncselek- 1 ménytől a jószándékú emberi törvény, ha saját ' szülei már összezúzták gyermeki lelkét, gyermeki , életét. És vajon egyáltalán így vetődik-e fel majd a kérdés? Nem kell-e attól is tartani, hogy az elron-tott gyermek előbb-utóbb jóvátehetetlen bűnt, tör , vénybe ütköző cselekedetet provokál, és nemcsak ő magának, hanem másnak is ő okozza vesztét. A vonat lassított, majd Jánosházán megállt. Majrikáék leszálltak, s alakjuk beolvadt az éjszakába. , , Nem kutatom nevüket, házukat, s az iskolát sem, a melybe naponta jár. Talán akad „illetékes”, aki megismeri és megkísérli visszatéríteni a gyermek.. 1 életbe. András László KÁTAY ANTAL Homályban fürdik ... Homályban fürdik már a sárga domb lucskos ködöktől sápadt horpasza, szélsubáját nyakba veti a táj, s lábához bújik már az éjszaka. Köd ... szél... lomhán úszó ökörnyál, — lassan lejár a megtépázott naptár, ősz van, a szomszéd is benéz, — gyakrabban simul pohárra a kéz. Jó így... sok nyirkos őszi estén elmerengni a múló idők felett, s tudni, hogy havat érlel a szél zöldálmú, kócos rozsföldek felett. Közös tervek, és közös remények bölcsője már a Vértes menti táj. A ködszitáló alkonyok mögött készül a holnap hajnalodni már. Jó így... sok csendes őszi estén, mikor a láb, s a kéz pihenhet, mikor dalt virágzik a tejfehér, tisztuló leve a hegyeknek. Jó írni így..., a miénkről írni, sok cseréptető alatt szült álmot összefűzni, s átkötni az alkony szép dalával e bimbózó világot! Jó élni így..., a holnapokba nézőn, s tudni, hogy holnap munka vár. Közös munka, melynek gyümölcse érik, ha sír a szél, ha lángoló a nyár! Ősz van... Ködöt pipál a dombok homályban fürdő, sápadt horpasza, Szélsubáját nyakba veti a táj, s lábához bújik már az éjszaka. CS. NAGY ISTVÁN: TÉLI ÚTINAPLÓ HÓVÉDŐK Cseh érchegyek közt, méla morva tájon, szászföldi színek és várak alatt, országhatáron, havas barikádon szuszogva dolgozik a gyorsvonat, x-lábú hófogók érrendszerében kupék robognak, élet cirkál, váram bolyong-zsibong, hiába leskes fagyos vérzátony, trombózis-halál. KÖRHINTA Forog-kering a lipcsei karusszel s egy elrontatlan gyermek-nemzedék. Bányászlámpás törpe nevet középen, beszállni újra, egy kör nem elég. Motorra kapnak, játék-űrhajóra, csak játszik mind, nem Blitzkriegel tanul, még nem nyugtatott így meg vurstli-nóta: Ó Tannenbaum, ó Tannenbaum... NÉPEK CSATÁJA EMLÉKMŰ Ke zeng, háromszáz millió kiló, ki hűnek indul, de eltér a tárgytól, elzüllik, mint egy gyarmatosító, a történelem attól messze pártol Mily hitvány ellenpont amott a kocka, hol eszelősen egyre hitte még Napóleon, hogy ő irányította a Nagy Csatát, bár elvesztette rég. Szombathelyi siker az Országos Művészi Fényképkiállításon A Magyar Fotóművészek ez évi országos seregszemléjét a Dunaújvárosi Fotóklub és a Bartók Béla Művelődési Ház rendezte. A zsűri elé bocsátott 1300 kép és a szerzők között igen sok eddig ismeretlen fiatal jelentkezése biztató jelenség a jövőt illetően. Megállapítható, hogy a beérkezett képanyag minősége az előző évek színvonalát véve alapul, komoly fejlődésről tanúskodik. A Dunaújvárosi Országos Művészi Fényképkiállításon a Savaria Fotoklub tagjai is képviseltették magukat, és tegyük hozzá, kimagasló eredménnyel. Az éremdíjjal kitüntetett három szerző közül Módos Gábornak, a Savaria Fotoklub titkárának kollekciója kimagasló. Nem kis büszkeség ez megyénk fotósai számára A dunaújvárosi kiállítás már bezárta kapuit. Ez a több mint 200 képből álló kiállítási anyag december 8—22-ig a szombathelyi Művelődési és Sportház előcsarnokában kerül a megyei műértő és fotókedvelő közönség elé. Az alábbiakban Módos Gábor három éremdíjas képét mutatjuk be. Eszpresszóbant* Élő mozaik. Hordók.