Vas Népe, 1964. június (9. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-02 / 127. szám

Szovjet-amerikai konzuli egyezményt írtak alá Moszkvában Moszkva (MTI). Hétfőn délután Moszk­vában, a szovjet külügy­minisztérium villájában ünnepélyes keretek között aláírták a Szovjetunió és az Egyesült Államok első konzuli egyezményét, amely meghatározza a konzulátusok megnyitásá­nak rendjét, a konzulok feladatkörét és jogait. A kétoldalú megállapo­dást a szovjet kormány megbízásából Andrej Gro­­miko külügyminiszter, az amerikai kormány megbí­zásából pedig Foy D. Kohler, az Egyesült Álla­mok moszkvai nagykövete írta alá. Az aláírást követően Gromiko külügyminiszter kezet szorított az amerikai nagykövettel, majd rövid nyilatkozatot tett. Rámu­tatott, hogy a két ország törvényeiben mutatkozó különbségek sokáig gátol­ták a megegyezés létreho­zását. Az aláírás ténye azt bizonyítja, hogy kölcsönös törekvés esetén meg lehet találni a megoldást. A két ország bővülő kapcsolatai is sürgették a konzuli egyezményt, amelynek megkötése pozitív lépés, az enyhülés irányába mu­tató tendencia egyik meg­nyilvánulása. Kohler nagykövet nyi­latkozatában „hajók és áruk, emberek és esz­méül” fokozott cseréjének szükségességét hangsúlyoz­ta, majd annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy tovább csökkennek a nézeteltérések a két ál­lam között, s újabb ész­szerű megegyezések szü­letnek. A szovjet—amerikai konzuli egyezményt a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa elnökségének és az amerikai szenátusnak ra­tifikálnia kell és csak ak­kor lép hatályba, ha a ra­tifikációs okmányokat Washingtonban mindkét fél letétbe helyezte. Az ünnepélyes aláíráson több mint félszáz szovjet és külföldi újságíró vett részt. Mikojan fogadta Wilsont Moszkva (TASZS). Anasztasz Mikojan, a szovjet minisztertanács el­ső elnökhelyettese hétfőn fogadta Harold Wilson an­gol munkáspárti vezért és a munkáspárt küldöttségé­nek tagjait. A Kremlben lezajlott találkozón Miko­jan szívélyesen elbeszélge­tett Wilsonnal. Ugyancsak hétfőn a kül­döttség megbeszélést foly­tatott a szovjet parlamenti csoport vezetőivel. Hatása a Szovjetunióban, a magasszíntű angol—szovjet személyes érintkezés rend­szeresítésére törekszik és hatalomra kerülése esetén kezdeményezni kívánja, hogy minden évben ren­dezzék meg a kormányfők csúcstalálkozóját az ENSZ keretei között. Londonban valószínűnek tartják, hogy Hruscsov és Wilson megbeszélésein nagy figyelmet szentelnek majd a délkelet-ázsiai hely­zet legutóbbi fejleményei­nek. Butler külügyminisz­ter — mint jelentettük —, közvetlenül moszkvai útja előtt tájékoztatta Wilsont az indokínai helyzettel kapcsolatos diplomáciai lé­pésekről. W­ilson moszkvai látogatásának angol visszhangja Köves Tibor, az MTI londoni tudósítója jelenti: Londonban pártkülönb­ségre való tekintet nélkül nagy fontosságot tulajdo­nítanak Harold Wilson munkáspárti vezér moszk­vai látogatásának. Kor­mánypárti körökben alig leplezett féltékenységgel állapítják meg: az ellen­zék vezérének újabb talál­kozója Hruscsov szovjet kormányfővel — egy éven belül immár a máso­dik — növeli Wilson hazai és nemzetközi te­kintélyét, s egyszersmind a munkáspárt választási esélyeit. Munkáspárti for­rások is nyomatékosan Utalnak arra, hogy Wil­son, akinek ez a 12. látó­ VAS NÉPE június 2. Keld !««­ Az „Ottó-hadművelet" Mercedes a sorompónál Zuhogott az eső, amikor az osztrák—nyugatnémet hatá­­■fon felemelkedett a vámso­rompó a hatalmas fekete Mercedes-kocsi előtt. A zu­hogó esőben alig látszott a sorompó mellett díszelgő nagy bádogtábla az osztrák sassal, amely a Habsburg-ház bu­kása után immár nem két­fejű volt, hanem csak egy. A gumikabátba bújtatott ha­tárőr feszesen szalutált, mert a W 0103 rendszámtábla vi­lágosan jelezte, hogy az au­tó utasa előkelő úr. A hát­só ülésen, fázósan, vastag teveszőr kabátjába burkolva Mert az 1964-es esztendő­nek ezen a késő tavaszi dé­lutánján a Néppárt főtitká­ra a nyugatnémet területen levő Pöcking falucskába tar­tott, hogy Habsburg Ottóval, a magyar földön is oly fáj­dalmasan jól ismert uralko­­dóház sarjával tárgyaljon. Röviddel később az autó a festői szépségű Stamberg­­tó környékén álló, sárga fa­lú villa elé ért, amelynek lépcsőin gróf Oegenfeld, egy magas, szikár férfi ült. Wilhalm volt a neve, s a legnagyobb osztrák kormány­zópárt, a Néppárt szürke eminenciásának számították egész Ausztriában. Ő a párt főtitkára, állítólag ő az ész, s a legfőbb hatalom Klaus osztrák kancellár mögött. A vámőr nem tudhatta, hogy a felemelkedő sorompó alatt kényelmesen áthöm­­pölygő autó utasa voltakép­pen egy lépéssel közelebb lökheti Ausztriát afelé, hogy az egyfejű sas ismét kétfejű­vé váljék... Habsburg Ottó személyi tit­kára fogadta a vendéget... A látogatás persze szigorú­an zárt ajtók mögött zajlott, Wilhelm látogatása azonban mégsem maradhatott titok­ban. Az Osztrák Néppárton belül sokan vannak ugyanis, akik egészséges idegenkedés­sel viseltetnek Habsburg Ot­tó ,­s legalább annyian, akik ugyanilyen éles ellen­szenvvel Wilhalm iránt, így történt, hogy Wilhalm még vissza sem szállt autójába a sárga vita kapuja előtt, a Kamm­er-Strasse elején, az opera közelében levő nép-Mi volt tulajdonképpen a fekete Mercedes különös út­jának célja? Azokban a na­pokban kormányválság dúlt Ausztriában, méghozzá jó­formán hetek óta. Az új kor­mánynak, a néppárti jobb­szárny előretörésének jegyé­ben kellett megalakulnia, mert ez a Klaus és Wilhelm vezette jobboldal elsodorta a párt centrumát és balszár­nyát. Miután pedig választá­sok csak két esztendő múl­va lesznek Ausztriában, a koalíciós játékszabályok vilá­gossá tették, hogy az új kor­mánynak Klaus (és háta mö­gött Wilhelm) vezetésével kell megalakulnia. A koalí­ció másik tagja, a szociálde­mokraták azonban tudták, hogy a Néppárt jobbszárnyán igen erős azoknak a körök­nek a nyomása, amelyek Habsburg Ottó visszatérését követelik. Ezért nyilatkoza­tot követeltek, hogy az új kormány vezető férfiai is el­utasítják Ottó visszatérésé­nek gondolatát. Nos, a víztől csöpögő fe­kete Mercedes meg is hozta Pöckingből az Ottó által alá­írt papírt, amely homályos fogalmazásban tudatta, hogy „amíg ügyéről tárgyalások folynak”, addig a Habsburg sarjadék nem lépi át az Osztrák Köztársaság határát. A kormány megalakulha­tott , a politikai botrányt azonban már nem lehetett elkerülni. Wilhelm és társai ugyan azt szerették volna, hogyan kezdődött mindez, és hogyan jutottunk idáig? Ottó 1912. novemberében született, tehát ma mindösz­­sze ötvenkét esztendős, ami nem nagy kár egy becsvágyó politikus számára. Eredetileg csak egy főherceg volt a Habsburg-ház tucatnyi sar­jadéka közül, akire különö­sebben nem is nagyon fi­gyeltek a Burg népes folyo­sóin. Két esztendős volt, alig tudott még járni, amikor Szarajevóban két pisztolylö­­vés leterítette Ferenc Ferdi­­nándot, és ugyanez a két pisztolylövés királyi trón vá­rományosává tette. Amikor nem kevesebb, mint hatvan­ba a pöckingi látogatás ti­tokban marad, és Ottó le­vele egyszerűen „megérke­zik” Bécsbe. Ehelyett az történt, hogy ország-világ előtt kiderült: harmincöt esztendővel a Habsburgok trónfosztása után a Habsburg-ház feje közép­ponti szerepet játszott egy osztrák kormányválságban — méghozzá úgy, hogy a Nép­párt főtitkára zarándokolt a kiűzött Habsburghoz. A fekete Mercedes külö­nös útja jelezte, hogy a Habsburg-ügy továbbra is az osztrák politika egyik kulcs­kérdése, s hogy a Habsbur­gok uralomra juttatásáért megindított és bonyodalmas rejtekutakat megjárt „Ottó­­hadművelet" továbbra sem került le a nemzetközi re­akció napirendjéről. nyolc esztendős uralkodás után Ferenc József eltávo­zott az élők sorából és a Mátyás templom nagyhajó­jában a világháború kellős közepén Károly fejére tet­ték István király koronáját . Ottó a trón várományo­sává lépett elő. A világháború és a forra­dalmak vihara szétzúzta a Habsburgokat. Károy 1918- ban Eckertschauban aláírta lemondását, és 120 millió arany schilling értékű va­gyonnal poggyászában, csa­ládjával együtt elhagyta Ausztriát. Közben megszüle­tett az Osztrák Köztársaság és 1919. április 3-án jogerőre emelte az úgynevezett Habs­­burg-törvényt. Ennek a tör­vénynek híres 2. §-a mind a mai napig kulcsa az „Ottó­­hadműveletnek”. Érdemes hát szó szerint ideiktatni: „Ausztria biztonságának ér­dekében a korona egykori vi­selője és a Habsburg Lotha­­ringia Ház többi tagja, amennyiben kifejezetten nem mondanának le a Házhoz va­ló tagságukról és az abból fakadó uralkodási igényük­ről, is ki nem nyilvánítják állampolgári hűségüket a Köztársasághoz, az ország­ból kiutasíttatnak. Annak megállapítása, hogy egy ilyen nyilatkozat elegendő­nek tekinthető-e, a szövetsé­gi kormány és a parlament együttes hatáskörébe tarto­zik". Évtizedekig békében nyu­godott ez az okmány az osztrák parlamenti irattárak­ban, senki sem törődött ve­le, hogy Zita, az özvegy excsászárné szinte fanatikus kitartással neveli Ottót a trón visszaszerzésére, s haj­szolja végig Spanyolország és Belgium egyetemein. A Habsburgokkal senki sem törődött — egészen addig, amíg a második világháború kellős közepén, egy hideg februári napon jóságosan ke­rek arcú, bíbor palástba öl­tözött, keret nélküli szem­üveget viselő főpap nem szállt ki egy aulából Rómá­ban, a fallal körülvett Vati­kánban, a pápai pótoló előtt... H Folytatjuk. A sárga falú villa­ kedett volna a Mercedes Q előtt az osztrák határsorom­pó, a Kärntner-Strasse sar­kán elhelyezett kis üvegkira­­katokban a felhajtott gallérú járókelők már csodálkozva parti főhadiszállásról már rá- olvash­atták a hírt a hajdani tollak a bizalmas küldöncök császári dinasztia sarjának a Kuiler közeli szerkesztő­ és a köztársaság egyik ve­­tele, hogy „leadják a zene politikusának találkozó­­drótot”. Mire újra felemel- járót. A zarándokút célja A második paragrafus v Választások” Bolíviában La Paz (MTI). Vasárnap tartották meg Bolíviában az elnökválasz­tásokat. A hírügynökségi jelentések szerint az or­szágban még csak rész­­eredmények ismeretesek, mindezek ellenére Victor Paz Estenssoro „győzelme” bizonyosra vehető: ő volt az egyetlen elnökjelölt. A beérkezett első hiva­talos részeredmények azt mutatják, hogy a választó­jogosultaknak körülbelül 80 százaléka szavazott le, de a leadott szavazatoknak körülbelül 40 százalékát a hatóságok érvénytelennek nyilvánították. A megma­radó 60 százalékot kapta meg az önmagával ver­senyző Estenssoro elnök. EGY­­ MONDATBAN.. Joszip Broz Tito jugo­szláv elnök hétfőn felesé­gével együtt hatnapos lá­togatásra Finnországba utazott. Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke Tunézia nemzeti ünnepe alkalmá­ból táviratban üdvözölte Habib Burgiba köztár­sasági elnököt. A Német Szocialista Egységpárt Központi Bi­zottságának meghívására Németh Károlynak, a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága titkárának vezetésével va­sárnap öttagú magyar pártmunkásküldöttség uta­zott az NDK-ba. Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Népköztársaság miniszter­­tanácsának elnöke megte­kintette az Ulan-Batorban megnyitt magyar gyógy­szer és orvosi műszer ki­állítást. A Vietnami Demokrati­kus Köztársaság külügy­minisztere a genfi érte­kezlet társelnökeihez in­tézett levelében javasolta, hívják össze haladéktala­nul Phnom Penhbe, Kam­bodzsa fővárosába a genfi értekezleten részt vett or­szágok nemzetközi érte­kezletét a laoszi helyzet megvitatására. Von Hassel nyugatné­met hadügyminiszter va­sárnap Athénbe repült. A párizsiak vasárnap emlékeztek meg a Kom­­mün 93. évfordulójáról. Adolf Scharf osztrák el­nök hétfőn háromnapos hivatalos látogatásra Os­lóba érkezett és a repülő­téren Olaf király fogadta az osztrák vendéget. Mikojan, a szovjet mi­nisztertanács első elnök­­helyettese hétfőn látoga­tást tett a moszkvai angol mezőgazdasági kiállításon. Merényletet kíséreltek meg Ben Bella ellen Algír (MTI). Mint az ADN jelenti, va­sárnap este ellenforradalmi elemek merényletet akar­tak elkövetni Ben Bella algériai elnök ellen. Nyu­gati hírügynökségek köz­lése szerint az esti órák­ban géppisztolyropogés és robbanás hangzott annak az épületnek a közelében, ahol az elnök lakik. Az ADN hozzáfűzi, hogy az épület előtt álló bizton­sági őrök közül az egyik súlyosan megsebesült. A perui közvélemény a bűnösök felelősségre vonását követeli Lima (MTI). A perui dolgozók felhá­borodottan tiltakoznak amiatt, hogy az országban hatálytalanították az alkot­mányos jogokat. A perui dolgozók egységszervezete nyilatkozatban hangsúlyoz­za, a limai nemzeti sta­dionban lejátszódott ese­mények ürügyként szolgál­tak az alkotmányos garan­ciák érvénytelenítésére és a szakszervezeti mozgalom ellen intézett támadásokra. A Perui Kommunista Párt szintén nyilatkozatot adott ki. A párt erélyesen visszautasítja a nemzetőr­ség parancsnokságának azt a vádját, hogy a Kommu­nista Párt zavargások szí­tása céljából néhány nap­pal a tragédia előtt sta­dionjegyeket osztogatott a párttagok között. A Kommunista Párt rá­mutat, hogy ez az állítás a tények meghamisításán alapul és az a célja, hogy tisztára mossa a rendőrsé­get és igazolja a népi de­mokratikus mozgalom el­len hozott megtorló intéz­kedéseket. A Perui Kommunista Párt vezetői követelik, hogy azonnal szüntessék be a politikai megtorláso­kat, büntessék meg a vét­keseket és bocsássák el a belügyminisztert. Limában közben isme­retessé vált, hogy a közvé­lemény nyomására őrizet­be vették a nemzeti gárda több tisztjét. Bebizonyoso­dott ugyanis, hogy közvet­len felelősség terheli őket a május 24-i tragikus ese­ményekért. A skóciai tífusz­járvány fejleményei London (MTI). Az aberdeeni tífuszjár­vány, amelynek eddig 209 áldozata fekszik kórházban, más helyeken is jelentke­zik. Glasgowban a Borqual nevű tengeralattjáró sze­mélyzetének két tagja, tí­fuszgyanús tünetekkel meg­betegedett. Newcastleban tífuszgyanús tengerészt ta­láltak az egyik hajón. Sajtójelentések szerint a fertőzést minden esetben olyan húskonzervek okol­ták, amelyek csak ameri­kai eredetűek lehettek, mert azokat csak Dél-Ame­­rikában előforduló bakté­riumok fertőzték meg; eze­ket a 13—14 éves konzer­­veket az angol kormány dobta piacra a marhahús­hiány enyhítésére; a fertő­zött konzervek a kormány „stratégiai élelmiszer tar­talékából” származtak, amelyet szükségállapot ese­tére tárolnak.

Next