Vas Népe, 1965. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-29 / 100. szám

Üveg ? Fémdoboz ? Műanyag ? Az üveg egyike a legré­gibb tároló eszközeinknek. Már időszámításunk előtt kb. 1000-ből származó egyip­tomi sírokban is találtak üvegpalackokat, melyekben szépségápolószert vagy illat,­szert tarthattak. Amilyen jól betöltötte a hivatását az elmúlt évez­redekben, annyira kezd napjainkban korszerűtlen­né válni. Mindannyian ta­núi lehetünk ennek a ténynek. Nézzünk szét ma­gunk körül, láthatjuk, hogy sok olyan árucikket, amit még néhány ével ezelőtt üvegben vásároltunk, ma már műanyagban, fémtu­busban, fóliában, stb. ka­punk meg. Vagyis olyan csomagolásban, melyet a kiürülés után eldobhatunk. A mai üvegpalackokkal ezt nem tehetjük meg. Ér­­dem­es megjegyezni: míg 1 tonna tej üvegben való „kiszerelésénél” 950 kg az üvegsúly, addig az ún. Tetra-Pak rendszerrel tör­ténő palackozásnál csak 100 kg papír szükséges a csomagoláshoz. Az üveggyárban elké­szült üveg első útja a fel­használó üzemig darabon­ként kb. 12 fillérbe kerül. Ugyanilyen költség jelent­kezik az üzemből az üzlet­be történő szállításnál. A fogyasztónál­ a kiürült üveget ki kell tisztítani, amihez víz, tisztítószer és idő szükséges. A vissza­váltott üveget a bolt válo­gatja, raktározza, majd a nagykereskedelmi raktárba A Tetra csomagoló-beren­dezés működésének vázlata: 1. a műanyaggal társított papírszalag; 2. sugárzásos sterilező; 3. húzó gyűrű; 4. töltőcső; 5. hosszirányú zá­rás; 6. keresztirányú zá­rás; 7. vágás: visszaszállítja, ahonnan is­mét a felhasználó­ üzembe kerül. Az üvegnek ez a „vándorútja” nem keve­sebb, mint 1,21 Ft-t jelent darabonként, nem is szá­mítva a szállításonként át­lag 2 százalékos üvegtöré­seket, ami tovább emeli a költségeket. Világviszonylatban mer­re mutatnak a korszerűbb csomagolástechnika irány­zatai? A tejkereskedelemben mindinkább kiszorul az üvegpalack. Helyébe a mű­anyagpalack, vagy a már fentebb említett tetraéder alakú Tetra-Pak papír­­műanyag csomagolás fog­lalja majd el. Ahol mégis megtartja régi pozícióját az üveg, ott a falvastagság nagymértékű csökkentésé­vel könnyű palack-fajtákat alakítanak ki. Természete­sen m­é­g nagyon sokáig lesznek olyan felhasználási területei, ahol szinte pótol­hatatlanok maradnak (ve­gyi hatásokkal, hőhatások­kal szemben jó ellenállás stb.) A nyugati országokban sokkal több árufajtát (gyü­mölcslé-sűrítmények, sört, teák stb.) hoznak forga­lomba fémdobozokban, mint nálunk.. Az ehhez szükséges ónozott vaslemez­igényt hazánk kizárólag külföldről kénytelen fe­dezni. Pedig ez lenne -i- tegfénképp hővel tartósított élelmiszeripari termékek­nél —, az egyik legprakti­kusabb és leggazdaságo­sabb csomagolási mód, egyben az üvegben törté­nő „kiszerelés” legjobb he­lyettesítője. Előnye a fém­doboz-csomagolásnak, hogy a termelési költségek igen nagymértéken csökkenthetők, hiszen a dobozkészítés au­tomatái­ segítségével a helyszínen történik, csök­kennek a szállítási költsé­gek, törési veszteségek és a töltőfolyamatok is jól gépesíthetők. Ahol alumí­­niumlemez használata meg­engedhető, már sokkal biz­tatóbb kilátásaink lehet­nek hazai viszonylatban. A műanyagokat még in­kább szívesen alkalmazzák, önmagukban más mű­anyaggal vagy papírral, fémmel együtt kerülnek felhasználásra. A jó ala­­kíthatóság, kis fajsúly, ru­galmasság, valamint tet­szetős megjelenési forma teszik a műanyagokat el­sősorban alkalmassá a kor­szerű csomagolás kialakí­tására. Annak ellenére, hogy országunk ezirányú szükségletét is jórészt im­portból fedezzük, mégis gazdaságosabb minden más csomagolóanyagnál, mivel a felhasznált anyaghányad igen kicsi lehet. Ugyan­csak az önköltségcsökken­tést segíti elő, hogy egy­szerű és termelékeny tech­nológiai műveletekkel tör­ténhet a csomagolóanyag formálása, és folyamatos, automatizált üzemi munka valósítható meg a „kisze­relésnél”. B. I. Lezárt műanyagpohár­ban árusított szörp. VAS NÉPE 1985. ápr. 29. Csütörtök 4 A méhek tánca Jó néhány esztendővel ezelőtt felfedezte a rovarok nagy tudósa, Karl von Frisch, a müncheni egye­tem tanára, hogy a kas­ból kirepült „felderítő” méhek visszatérésük után közölni tudják a család­dal, hol találtak gazdag méhleg­előre. A méhecske a lépekkel egy irányban a kas előtt sajátos „táncba” kezd. Frisch megállapítása szerint, ha a táplálék a kastól nincs messzebb száz méternél, a táncoló méh köröket írt le, de ha mesz­­szebb van, nagyjából két egymáshoz csatlakozó kör­ben­­ fekvő nyolcas alak­ban „táncol”. Frisch meg­állapításait sok kutató új és új kísérletekkel ellen­őrizte és kiegészítette. Ki­derült, hogy a táncnál a két kör érintkező vonala közt és a táplálék, a has és a nap helyzetét összekö­tő vonalak közt összefüggés van. Ezt ábrán egyszerűbb szemlélni, mint elmondani s így ide iktatjuk a meg­felelő rajzocskát. A neves kutató feltételez­te, hogy a tánc pályájának hossza valamiféleképpen arányos azzal a távolság­gal, amely a kas és a jel­zett méhlegelő között van. De a kasban levő méhek nem látják a táncoló mé­­het, sőt általában a méhek látása nem a legérzéke­nyebb, újabban egyes ku­tatók arra gondoltak, hogy a nevezetes táncot talán valamiféle hang is kíséri, amely a hasban levő mé­­hek számára figyelmeztetés és irányítás is lehet. Harald Esch a müncheni egyetem és Adrien Werner, a kaliforniai egyetem ku­tatója egymástól függet­lenül kísérleteket is foly­tattak, hogy a feltételezett hangjelzéseket megfigyel­jék. A kasban kis mikro­font helyeztek el, amely szalagra feljegyezte az ész­lelt hangokat. Most már csak arra volt szükség, hogy különböző távolságokra el­helyezzenek táskában táp­lálékot és megfigyeljék, milyen hangon értesíti a visszatérő méh a kasban tartózkodó családot. A táncoló méh egész sajátos hangot hallat. A vizsgála­tokból kiderült: ezt a han­got nem állandóan, hanem megszakításokkal hallatja, továbbá egy-egy hangzó időtartam arányos a mérek által megtett távolsággal. Így ma már világos, hogy a táncoló méh egyrészt mozgásával a táplálék irá­nyát, másrészt hangjával a táplálék távolságát közli a méhcsalád többi dolgo­zójával. K. L A méh „táncának” sémája és értelmezése K. von Frisch szerint. A baloldali „körtánccal” a méh azt adja hírül a kas dolgozóinak, hogy száz m­éteren belül talált táplálékot. A jobboldali nagyjából nyol­cas alakú kettős körben történő tánc távolabbi táp­lálékforrást jelent. A megtalált táplálék irányát szintén jelzik „táncukk­­kal a méhek. Ha a táncoló méh teste a két félkör érintkezési vonalában a függőleges iránytól nem tér el, a táplálék (T) egy irányba esik a Nap (N) és a kas (K) közti egyenessel. Ha a táplálék ettől a vonal­tól eltérő irányban van, a táncoló méh teste ugyan­olyan szöggel tér el a függőlegestől, mint amilyet a „táplálékvonal” a „napvonallal” bezár. A „tánc" irá­nyát nyilak jelzik. Új magyar találmány Érdekes cikk jelent meg a Fogtechnikai Szemlében Németi Lajos és Szeless László tollából. Új, kényel­mes, tartós, szilárdan álló protézist ígér a cikk. Az új találmány — új elv érvényesül a fogpótlás területén — a következő: a tartó fogakra olyan koro­nákat helyeznek, amelyek­nek oldalán ferrómágneses lemez van. 4x5x6 mm nagyságú egy ilyen testecs­ke és a ma használatos legerősebb mágnesacélból készül. E lemezkék helyé­nek megfelelően a műfog­sorba „permanens mágnest” építenek be. A protézis be­helyezésével így a mágne­ses felületek érintkeznek, s 47—50 d­k húzóerőt kép­viselő vonzással biztosan rögzítik a műfogsort. Előnye az új, mágneses megoldásnak, hogyha 5—6 év után „kimerül” a tes­tecske — csö­kken a von­zás —, kiemelik a proté­zist, újra mágnesezik a be­épített testecskéket, s vál­tozatlan formában viselhe­tő tovább a megszokott műfogsor. A m­­ágn­eses­­protézis elvi Állatbarátok, vigyázat! A genfi Nemzetközi Egészségügyi Világszervezet különleges szakemberei hosszú évek óta tanulmányoz­zák, hogy egyes állatok — háziállatok, fogságban tar­tott vadálatok —, milyen betegségekkel fertőzhetik az embert. Sok gondot okoznak a megszokott „játszótársak”, a kutya, a macska, a kecske, a bárány, nem beszélve a madarakról. Fertőzés veszélyének teheti ki magát és egész családját a házi kedvenc gazdája. Kevésbé ártalmas — de mindenesetre kellemet­len — bántalmak lehetnek a különböző allergiás megbetegedések, asztmatikus rohamok, csalánkiüté­sek, amelyeket állati szőrök, tollak idézhetnek elő. Gombás bőrbetegségeket is átvihet állat emberre, kü­lönösen macska terjeszt ilyeneket. De sokkal vesze­delmesebb betegségek terjesztői is lehetnek a házi kedvencek. Kutya és macska egyaránt fertőződhet tuberkulózissal és továbbterjesztheti azt. Ha kutya vap, macska lesoványodik, étvágytalan és esetleg köhög — tuberkulózisra gyanakodhatunk. Ha házi ma­daraink papagáj, galamb stb. — betegszenek meg, gondolhatunk tuberkulózisra, de a veszedelmes papagájy kórra is és a vele rokon, de nem olyan nagymérték­ben veszedelmes ornithosisra is. Különböző féreg­be­tegségek ugyancsak fenyegethetik az állatbarátokat. Ez a néhány példa is elég arra, hogy a házi kedven­cekkel óvatosak, legyünk. Nem említve azokat a be­tegségeket — például tífusz, pestis — amelyeket pat­kányok terjesztenek, vagy a még mindig előforduló veszettséget, — meg kell állapítani, hogy az állati eredetű fertőzések száma nem csekély. K. L

Next