Vas Népe, 1965. július (10. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-03 / 155. szám

4 Vasárnap Szombathelyen: Haladás-Győri iÉ¥ DSC Vasutas Kupa-mérkőzés Bár véget ért a labdarúgó­bajnokság különböző osztá­lyaiban a tavaszi hivatalos idény, a sportág kedvelői még néhány jó mérkőzést lát­hatnak. Ezek között első he­lyen szerepel a vasárnap dél­után 5 órakor kezdődő és Szombathelyen, a Puskin úti sporttelepen sorra kerülő HALAD AS—GTÖRI MÄV DAC Vasutas Kupa-találkozó. Is­meretes, hogy legjobb vasutas együtteseink részvételével év­ről évre megrendezik a ha­gyományos kupa-torn­át, ame­lyen az idén a győri, a deb­receni, a miskolci és a szom­bathelyi csapat vesz részt. A sorsolás szerint az első for­dulóban a Haladás—Győri MÁV DAC, valamint a Deb­recen—Miskolc összecsapást bonyolítják le. A második fordulóban Debrecenben sze­repel a négy csapat. A holnapi szombathelyi ta­lálkozó a nagy meleg ellenére jó játékot, színvonalas küz­­erlmet ígér. A győriek legj­­obb bajnoki mérkőzésen le­törték a Haladást, a vasár­­npi újabb találkozó tehát­sszavágó jelleggel kerül sorr­a. A Vasutas Kupa-m­érkőzés m­ ott fél 4 órai kezdettel a Haladás II—Rábapaty megyei osztályú találkozót bonta­­tják le (iv. Szanyi, pl: Hor­­áth Gy. és Szabó I.). A MEGYEI L OSZTÁLYÚ LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁG elmaradt tavaszi mérkőzései közül még a következőket endezik meg holnap: Sz. Dó­­zsa—Celldömölki KSK (Hala­dás pálya, 10. Jv: Unger , pj: Schubauer és Betlehem), Kör­mendi Téglagyár—Csepreg (Körmend, fél 11. Jv: Tiha­nyi, pj: Páhr és Vajda). összevont járási bajnokság: Ólad—Szentpéterfa (Ólad, ?. Jv: Berkes, pj: Tauber), Hor­­vátnádalja—Rábatótfalu (Hor­­vátnádalja, 3. Jv: Pásztori, pj: Bokor II), Körmendi Cipőgyár —Hegyhátszentjakab (Kör­mend, 2. Jv: Závár, pj: dr. Németh), Torony—Rum (To­rony fél 4. Jv: Lóránt, pj: Murányi), Uraújfalu—Répce­lak (Uraiújfalu, 5. Jv: Vik­­man, pl: Magyar II és Oszkó). A BUDAPESTI HONVÉD KÖRMENDEN Körmend labdarúgó-sportjá­nak nagy eseményét jelenti vasárnap a Bp. Honvéd NB I- es csapatának vendégszerep­lése. A délután fél 6-kor kez­dődő hírverő találkozóra a Honvéd az előzetes értesülé­sek szerint a következő össze­­állításban lép pályára: Takács — Marosi, Sipos, Dudas — Tussinger, Nógrádi — Nagy A., Komora, Tichy, Tóth K., Katona. A mérkőzést követően este negyed 9 órai kezdettel Tichy Lajos, a sokszoros magyar válogatott csatár élménybe­számolót tart. HAJÓMODELLEZŐ VERSENY kezdődik ma délelőtt 9 órakor és folytatódik vasárnap délelőtt 8 órától Szombathelyen, a Csóna­­kázó-tón. A kétnapos gyorsasági viadalon a legjobb dunántúli hajó­­modellezőkön kívül a magyar válogatott keret valamennyi tagja részt vesz. Ez lesz számukra az utolsó válogató verseny az EB előtt. Augusztus 20-ra befejezik a városligeti sporttelep újjáépítését Hónapok óta nincs sport­­esemény, nem láthatnak gáto­kat a sportkedvelők a szom­bathelyi városligeti sporttele­pen. Kiásták a kapufákat, felszántották a játékteret, s ezután hosszú ideig nem tör­tént semmi... Sokan bosszankodtak, hogy miért „tették tönkre” a kész létesítményt, ha nem csinál­nak vele semmit. Arról azon­ban nem beszélt senki, hogy miért is történt a városligeti sportpálya felszámolása. Szük­ségessé vált az egészségtelen salaktenger megszüntetése, hogy helyét elfoglalja a kor­szerű gyeppálya, s az azt kö­rülvevő modern, minden igényt kielégítő atlétikai pá­lya Mi a helyzet a korszerű­sítési munkálatokkal? Erre kerestünk választ, amikor rész­ben az érdekelt kivitelező vál­lalatok megkérdezése, részben saját tapasztalataink alapján igyekszünk képet nyújtani ol­vasóinknak. Örömmel kell megállapíta­ni, hogy a szombathelyi ker­tészeti vállalat az elmúlt he­tekben nagyon komoly mun­kát végzett. Szekerek sora szállította a régi salakot a pályáról, illetve hordta és hordja az új létesítmény anya­­gait. Megtudtuk, hogy az esőzé­sek, az ismert árvíz miatt a sporttelep újjáépítése is idő­zavarba került, csak néhány hete folynak komoly munká­latok. Eddig közel kétezer köbméter földet és egyéb anyagot mozgattak meg a lab­darúgó-pálya altalajának ki­képzése érdekében. E föld­munkával a hét során nagy­jából végeznek, s így a jövő héten megkezdődhet a gyep­pálya építése. Ez gyeptéglák lerakásával történik. A szak­­vélemény szerint fákról ki­tűnő minőségű gyeptégla áll a pályaépítők rendelkezésére. Jelenleg az atlétikai pálya betonszegélyének lerakása fo­lyik, s intézkedés történt a korszerű atlétikai pályához szükséges vörös salak beszer­zéséről, illetve a helyszínre való szállításáról. Ha valami váratlan akadály nem jön közbe, akkor augusz­tus 20-án átadják rendeltetésé­nek a felújított sporttelepet, amely minden bizonnyal ma­radéktalanul eleget tesz az esztétikai és higiéniai igények­nek, egészséges, korszerű ott­hont nyújt a sportolni vágyó fiatalok sokaságának. K. J. Folyik a serény munka: fogatok sora szállítja a labdarúgó-pálya salakját, hogy helyét el­foglalhassa a gyepszőnyeg. Szenteleki Sára Lipcsében is győzött A magyar atlétikai után­pótlás-válogatott szerdán Lip­csében az NDK-atlétanők el­len lépett pályára. A magyar csapat tagjaként szerepelt a Haladás kiváló fiatal verseny­zője, Szenteleki Sára, aki ez­úttal is bebizonyította kivéte­les képességét. A 400 m-es női síkfutásban a szombathe­lyi kislány 56.5 mp-es ragyogó új megyei csúcseredménnyel legyőzte német ellenfeleit, s elsőként ért a célba. A 800 m-en a fáradt Szenteleki már nem tudta megismételni előző nagyszerű teljesítményét, de így is 2:14.4-es idővel harma­diknak ért célba a két német lány mögött. AZ NDK FÉRFI ÉS NŐI IFJÚSÁGI RÖPLABDA­VÁLOGATOTTJA hétfőn és kedden Szombathelyen, illetve Kőszegen vendégszerepel Vas megye ifi válogatottai ellen. Hétfőn délután fél 5 órai kez­dettel a női, azt követően fél 6 órai kezdettel a férfi találkozóra kerül sor a városligeti sporttele­pen. A magyar és a német csa­patok kedden délután Kőszegen visszavágót játszanak. A nemzetközi találkozót meg­előzően vasárnap délelőtt fél 9-es kezdéssel Kőszegen, a textiles sporttelepén Vas megye férfi és női felnőtt, illetve ifjúsági válo­gatottjai hírverő mérkőzéseket tartanak kőszegi csapatok ellen. A XIV. FALUSI SPARTAKIAD celldömölki járási döntőjének kézilabda, röplabda és sportlövő számai vasárnap lesznek. A kézi­labda férfi mérkőzéseit, valamint a röplabdát Jánosházán, a kézi­labda női döntőket, valamint a sportlövészetet Celldömölkön bo­nyolítják le. Az események mind­két helyen délelőtt 8, illetve 9 órakor kezdődnek. SZ. DÓZSA—SZ. POSTÁS 0:0 A hét közben megtartott megyei I. osztályú bajnoki labdarúgó­mérkőzésen a jó védelmekkel ren­delkező csapatok nem bírtak egy­mással, így gól nélküli döntetlent értek el. Jók: Szűcs, Kovács F., Kovács I., illetve Sebestyén, Herczeg H, Herczeg I és Sza­bados. „Bogaras“ emberek között A címben szereplő „bogaras” szót többször hallottuk ezen a kerekasztal-beszélgetésen, s éppen azoktól, akikre mond­ják. Kicsit csipkelődve, kedve­sen — ezért is tettük idéző­jelbe. Hogy kik ezek az em­berek, akiket bogarasnak mondanak? A honismereti szakkörök mostani, vagy leen­dő vezetői, akik a Népműve­lési Tanácsadó szervezésében egy hetes tanfolyamra gyűl­tek össze Sárváron. Tizen­nyolcan jöttek el, többen más tanfolyamra mentek, vagy be­tegségük akadályozta őket az utazásban, mint a 73 éves Né­meth Antalt, aki Vasvárról így írt a tanfolyamnak: „.. .ne­hezen ,j­árva-kelve is gyűjtö­getek, öreg szívvel, de lelke­sedő fiatal szeretettel köszön­töm a tanfolyam hallgatóit és előadóit...” Ez a mai kerekasztal-beszél­­getés fő helyet foglal el a tan­folyam tartalmas programjá­ban. Sokat várnak tőle, meg egy kicsit „panasznapnak” is szánták. Itt mondják el sok gondjukat-bajukat — az ered­­mények mellett — az illetéke­seknek: dr. Karsai Károlynak, a népművelés kandidátusá­nak, Demeter Sándornak, a Népművelési Intézet munka­társának (a honismereti moz­galom „atyjának”), Horváth Ferencnek, a megyei Levéltár vezetőjének és Kuntár Lajos­nak, a Tanácsadó igazgatójá­nak. A beszélgetés során csak­nem valamennyiük ajkáról elhangzik az igény: kapcsola­tot találni tudományos kö­rökkel, több hozzáértő segítést a gyűjtő és feldolgozó mun­kához, több anyagi támoga­tást, hogy legalább a legmini­málisabb felszerelést meg tud­­ják vásárolni a szakkörök ré­szére, irodalmat és fórumot, ahol megismerik munkájukat, s segítik azt. Szép feladat lelkesíti a hon­ismereti szakkörök vezetőit, feltárni azt, ami a múltból maradandó, értékes, felkutat­ni a még élő „őstehetségeket”, s akár közvetlenül (idős embe­rek útján) akár közvetve (ré­­g tárgyakon át) megmutatni ezt a ma emberének. — Ha honismeretről beszél­getünk — mondja Karsai Ká­roly —, az egész népművelés jelentkezik valamilyen formá­ban. A gyűjtésnél és feldol­gozásnál fontos a helyes tör­ténelemszemlélet, nem lehet mereven egy-egy „fent” ki­adott tematika szerint dolgoz­ni: mindenkor figyelembe kell venni a helyi adottságokat és lehetőségeket. Ekkor lesz iga­zán korszerű népművelési for­ma a mozgalom! Szólt még a különféle ak­ciók megszervezésének fontos­ságáról, a módszerek felülvizs­gálásáról, s hangsúlyozta: — Szélesíteni kell a bázist, több fiatal erőt bevonni a munkába, s nem szabad elfe­lejteni, kikre akarunk hatni. Mert munkájuk csak akkor lesz igazán eredményes, ha a holt anyagot „megmozgatják”... Felvetődött a profil kérdé­se, azaz: ki a mozgalom ösz­­szefogója, irányítója a megyé­ben. Akihez bármikor mehet­nék a problémákkal, s aki megfelelő kapcsolatot tud tar­tani a tudományos egyesüle­tekkel, szervekkel. Dala József, a megyei szakreferens Celldö­­mölkön él, s bármilyen lelke­sen és önfeláldozóan dolgozik, nem jut el mindenüvé. Kantár Lajos megerősítette: — A gazda a megyei tanács művelődésügyi osztálya. Itt kellene jobban összefogni ezt a fontos mozgalmat. A ta­ KEREKASZTAL­ - BESZÉLGETÉS A HONISMERETRŐL nácsadó szerteágazó munkája folytán képtelen erre... Annyit viszont megígért, hogy az összegyűjtött anyag­ból a Tanácsadó hajlandó egy reprezentatív, szép kiállítást rendezni még ebben az évben, s lehetővé teszi a szakmai ki­rándulásokat, tapasztalatcse­réket is a szakkörök vezetői­nek. Horváth Ferenc felhívta a figyelmet arra, hogy alakít­sanak ki két profilt: a gyűj­tőt és a feldolgozót. Így bi­zonyos rendszert tudnak vin­ni a munkába, amelyet a múzeummal együtt szakmailag szívesen támogatnak. Felaján­­lott egy fórumot is: a Vasi Szemlét, amelynek lapjain negyedévenként beszámolhat­nak eredményeikről, munká­jukról a „honismeretisek”. A beszélgetés végén a jelen­levők elhatározták: a jövő nyári tanfolyamon valameny­­nyien részt vesznek egy szak­köri foglalkozáson, 6 gyakor­latban ismerkedhetnek meg ennek sajátos hangulatával, módszerével. öt esztendővel ezelőtt kez­dődött el a honismereti szak­körvezetők képzése. S ha töb­ben azóta lemorzsolódtak, ked­vüket vesztették: megmaradt egy lelkes gárda, (s köztük már fiatalokat is felfedezhe­tünk, a népművelés-könyvtár szakról most kikerülteket), amely képes arra, hogy a moz­galmat életben tartsa, széle­sítse s erősítse , ha megfe­lelő szakmai támogatást és el­ismerést kap. S ez az egyik korszerű népművelési forma igazán megérdemelné, ha mi­előbb megfelelő „rangra” emel­nék. Szakály Éva — Mikor vették az autót? — Novemberben lesz két éve. — Jó kocsi? — Álom. Úgy repül, mint a gondolat. A férfi kiszáll a jobb oldali első ülésről, int a feleségének, állítsa le a motort. Az asszony, ha avatott kezekkel bánik a kapcsolókkal, értőn lecsilla­pítja a tompa dugást, s ránk figyel. — Ma ő vizsgázik. Másod­szor ... Az asszonyka ar­cán átfut a pír. Igen, egyszer már volt itt, de akkor „elhúz­ták”. Szigorúak a vizsgáztatók. Nem is­mert fel egy közúti táblát. Pedig ez nagyon fontos, leg­fontosabb a vezető számára. A KPM által kiadott vizsga­­szabályzat szerint minden egyes vizsgázótól legalább öt jelzőtáblát és két útburkolati jelet kell — rámutatás alap­ján— kérdezni. S aki csak egyet nem ismer fel, vagy gon­dolkodva ismeri fel, azt nem engedhetik tovább. A várakozók, az utcán ácsor­gók körbe fognak bennünket. Az asszonyka zsebnaptárat vesz elő, felüti ott, ahol a köz­úti jelzőtáblák színes oldalai virítanak. Belemélyed a tanul­mányozásukba. Reggel fél nyolc ... * Vasárnaponként elözönlik a Petőfi utcát az autók, rotorok és motorkerékpárok. Kíván­csiskodó is akad jócskán, min­den alkalommal. Egy-egy ilyen vasárnap délelőttön 150—160 ember vizsgázik autó-, mo­tor-, vagy traktorvezetésből. A KPM Szombathelyi Autóköz­lekedési Tanintézete évente több mint félezer embert ké­pez ki gépkocsivezetőnek. Ezenkívül az MHL tanfolya­main legalább ennyien, vagy többen tanulnak. Azok is mind ide jönnek vizsgázni. A vizs­­gázottaknak csak mintegy a fele választja élethivatásul, a ,, 17 évesetű foglalkozásnak ezt a pályát, a többi „úrvezető”. A statisztika megbízható adatai szerint ál­landóan emelkedik az autótu­lajdonosok száma megyénk­ben is. Hetente húszan—har­mincan­ vizsgáznak. Ezek egy­­része természetesen nem mint új autótulajdonos, hanem mint férj, vagy feleség. Tehát a há­­zaspárok mindegyike megszer­zi a „jogsit”, az asszony egyen­rangú ura a család „szemefé­­nyének”, az autónak. A kék színű Skoda Felicia gazdái már túl vannak a vizs­gán. Itt is az asszonyka ve­tette be magát a jogosítvá­nyért. — Nehéz volt? — Még most is remegnek a lábaim. Idegesítő. A házaspár egy határmenti községben lakik. Az asszony­ka szerint ez a vizsga nagyobb izgalommal járt, mint a kocsi­vásárlás. Pedig biztos volt magában. Mindketten dolgoz­nak, a férje mezőgazdasági szakember, ő adminisztrátor. Az autót részletre vették. Harmincezret lefizettek úgy, hogy a férje motorkerékpárját — még az árleszállítás előtt! — értékesítették, s ahhoz ra­kosgatták évek óta a megta­karított pénzt. Havonta 1050 forintot törlesztenek, kétszáz körül van a benzin ára, száz körül a szerviz, az évi bizto­sítási adó havi részletével együtt úgy 1500 forint körül van a kiadásuk egy-egy hó­napban. Ennyit „fogyaszt” a kis Felicia. _ — Felesleges pénzünk nincs, élünk — mondja az asszony­ka. És boldogok. Egyetlen nagy álmuk valóság. Autó tulajdo­nosok, a mai naptól mindket­ten „úrvezetők”. A vizsgázók között feltű­nően sok a nő. Mi a vélemé­nye a női vezetőkről Kemenes Kálmánnak, a tanintézet veze­tőjének? — Ügyesek, fegyelmezettek, nyugtalanok — sommázza. — És nincs logikájuk. A vezetés­­ben azonban mindenképpen finomabbak, mint a férfiak. — Ezt hogy s érti? — Itt most nemcsak a vizs­gatapasztalatokra hivatkoznék, hanem általában. Az autóve­zetés az emberi tulajdonságok pontos mutatója is. Ülj a gép­kocsivezető mellé, utazz vele tíz—húsz kilométert, megisme­red az illetőt! Ve­zetés közben min­dent elárul önmagá­ról. Az önző — tűzön-vizen át megelőz mindenkit. A rossz­indulatú — reflektorral kisü­ti a másik szemét, aki szem­be jön vele. A durva — mind­untalan megjegyzéseket tesz a forgalomban résztvevőkről, nem becsüli a másik, autóst. A nők azonban még a volán­nál is finomlelkűek. A minap egyik vizsgáztató így kiáltott fel: „Jé, hiszen maga érti is, amit mond!” Szóval ilyenek... — És mi a véleménye a vizsgáról? — Valóban nem könnyű. Jo­gosítványt csak az kaphat, aki tényleg képes a vezetésre, jól ismeri a KRESZ szabályait. Azt hiszem, ebben osztozik velünk a nagyközönség, mert véleményem szerint ez is egyik megelőző módja a közúti bal­eseteknek. Kilencre benépesül az utca. Skodák, Trabantok, Moszkvi­csok, Wartburgok és motorke­rékpárok tarka sora, izguló vizsgázók népes tábora válj® a döntő ütközetet. Hazafelé — a békés napsütésben, a fénye­sen csillogó aszfalton — elcsi­tul minden izgalom. „Nem is volt nehéz, csak egy jó kis autókirándulás!” Pósfai H. János VAS NEPE________ 1965. július 3. Szombat

Next