Vas Népe, 1971. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-24 / 251. szám

Világ proletár­jai, egyesüljetek! AZ MSZMP VAS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A VAS MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 251. szám Ara I.— forint 1971. október 24. Vasárnap Mincs szükség gfelseres változtatásra a gazdaságpolitikában A kormány által összeh­ívott pénteki gazdasági aktíva­értekezleten Fock Jenőnek, a kormány­ elnökének beszá­molóját vita követte. Valamennyi felszólaló helyeselte az aktívaértekezlet összehívását, üdvözölve a beszámoló őszinte hangját, az eredmények és a problémák reális értékelését. Az aktíva tanulságait Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke foglalta össze. Fock Jenő összefoglalója A Minisztertanács elnöke az egésznapos vita tanulsá­gait összefoglalva megálla­pította, hogy a tanácskozás hangja őszinte, a vélemény­­csere nyílt volt, jó szellemű hozzászólások hangzottak el, s ezen a tényen nem változ­tat, hogy egyik-másik kér­désben nem teljesen ért egyet a felszólalókkal. — A tanácskozás megren­dezésének egyik célja az volt — mondotta —, hogy előse­gítse az egységes szemlélet kialakítását mindazoknak a kérdéseknek a megítélésében, amelyek a pártot, a kor­mányt, a gazdasági szakem­bereket, s általában az ál­lampolgárokat naponta fog­lalkoztatják. Természetesen ilyen egységes szemlélet ki­alakítása egyetlen nap alatt aligha lehetséges, de el­mondhatjuk, a tanácskozáson közelítettünk efelé.. így van ez még akkor is, ha az esz­mecsere során félreértések is előfordultak, s néhányan bá­tortalanul szóltak a tényleges problémák megoldásáról. Jövő évi tennivalóink ki­alakításához, tervezett kor­mányzati intézkedéseinkhez, vártunk és kértünk támoga­tást az aktívaüléstől — mon­dotta —, még­pedig akkor, amikor jövő évi tervünk és költségvetésünk tulajdonkép­pen még nem készült el,­­ te­hát idejekorán. Úgy vélem, joggal remélhetjük, hogy a következő hónapokban a konkrét tennivalók kimun­kálásánál, az intézkedések meghozatalánál hasznos tá­mogatást kapunk majd a gazdasági élet különböző szintjein dolgozóktól. Ehhez ad bíztatást az aktívaülés is, amelynek részvevői ma­guk is tudják, hogy milyen fontos tennivalóink vannak, hogy elhatározó lépések előtt állunk. Mindez nem jelenti, hogy bármiféle gyö­keres fordulatot terveznénk akár gazdaságpolitikánkban, akár gazdaságirányítási rendszerünkben. Azonban következetesebbek akarunk lenni, mint eddig voltunk, ugyanazon célok elérése ér­dekében, amelyeket már ko­rábban is magunk elé tűz­tünk. Ennek érdekében azt várjuk, értsenek egyet a ha­tározottabb kormányzati ma­gatartással, az állami fegye­lem megszilárdításával, még akkor is, ha az nem kelle­mes, de a kormány megítélé­se szerint mindenképpen szükséges és hasznos. Amennyire megállapítható, ez az egyetértés megvan. Felhívta a figyelmet a foko­zott takarékosságra a beru­házásoknál, a készletezésnél, az importnál, s hangsúlyozta az export növelésének szük­ségességét. Említést tett a miniszter­elnök a vita során elhang­zott olyan észrevételekről, amelyek egész népgazdasági ágazatokat érintettek, pél­dául a kohászat, az alumíni­umipar, az olajipar és más gazdasági területek problé­máit elemezték. Aláhúzta, a kormány ezekkel a kérdések­kel foglalkozik majd a jövő évi terv kialakításánál, s a távlati elképzelések kidolgo­zásánál is szem előtt tartja, sőt egyik-másik téma még az idén a kormány elé kerül. A miniszterelnök bírálta azokat a nézeteket, amelyek néhány területen talán túl­ságosan is, ilyen terü­let a beruházás és a kész­letnövekedés, valamint az import, ezen belül és el­sősorban a tőkés import. Ezzel kapcsolatban a mi­niszterelnök felsorolta a ter­vezett fontosabb intézkedé­seket. Az importot a jövő évben mérsékelni kívánjuk — mondotta —, különösen tőkés viszonylatban. A készleteket is csökkenteni akarjuk A beruházásokról szólva a miniszterelnök elmondotta, hogy ebben az évben a ter­vezett 85 milliárddal szem­ben 100 milliárdot ruházunk be, ami indokolatlanul nagy növekedés. A jövő évben azt szeretnénk elérni — és eh­hez kérjük a támogatást —, hogy a beruházások ne ha­ladják túl a százmilliárdot, — legfeljebb 2—3, — de semmiesetre sem 15—20 mil­liárddal, mert ez nagyon ká­ros volna. Ezért el kell ha­lasztani öt-hat nagyobb be­ruházás megkezdését, bár ezekre már számítottak az érdekelt népgazdasági ágaza­tok. Természetesen az emlí­tett beruházásokra is sor ke­rül majd, s ha okosan gaz­dálkodunk rövidebb idő alatt megvalósulnak. Fock Jenő ezután a vesz­teséges, illetve nyereséges vállalatok vagy gyártmá­nyok, más fogalmazásban a jól és rosszul dolgozó válla­latok problémakörével — szerint gazdasági magatartá­sunk — a beruházások csök­kentése, a tőkés import mér­séklése stb. — restrikciós — visszafogó — jellegű helyte­len az ilyen leegyszerűsítés, hiszen van ötéves tervünk, amelyet valószínűleg túltel­jesítünk majd, s itt semmi­féle restrikcióról szó sincs. Gazdaságpolitikánkat, ame­lyet a kongresszus is meg­erősített, ma is jónak tart­juk, aszerint dolgozunk, ez szabja meg gazdasági tevé­kenységünket minden tekin­tetben. Gazdaságirányítási rendszerünkről sokszor el­mondtuk már ugyan, hogy nem örökérvényű, hogy ál­landóan tovább kell fejlesz­teni, s lehetnek egyes pont­jai, amelyek módosításra szorulnak, egészében azon­ban helyesen, jól szolgálja céljainkat. Felmerülő hibáit természetesen­­ észre kell vennünk, s ha valaki ilyet szóvátesz, semmiképpen sem szabad úgy tekinteni rá, mint aki gazdaságirányítási rendszerünket akarja tá­madni. — ötéves tervünk teljesí­tésével kapcsolatban egyéb­ként inkább arról van szó — folytatta —, hogy mint a vitában többször érintett témával — foglalko­zott. A miniszterelnök egyet­értett azzal, nem mindig igaz, hogy a veszteséges vállalat rossz, a nyereséges pedig jó vállalat. Ugyanez elmondható egy-egy gyárt­mány esetében is. Itt tisz­ta helyzetet kell teremteni,, alaposan meg kell vizsgálni egy veszteséges vállalat tényleg annyira vesztesé­ges-e, hogy rekonstrukció­val, néhány évi jó munká­val sem lehet nyereségessé tenni, s egy gazdaságtalan gyártmány tényleg annyira ráfizetéses, hogy végképp nem érdemes foglalkozni vele. Foglalkozott a miniszterel­nök az összevont nagyválla­latok kérdéseivel is. Most is az a véleményem — mondot­ta —, hogy e lépés nélkül nem sikerült volna a gazda­sági reformot olyan gyorsan bevezetni, mint ahogy meg­tettük. De emellett igaz az is, hogy az összevont nagy­­vállalat — az esetek túlnyo­mó részében budapesti köz­pontú vállalat — olykor any­ngi önállóságot sem hagy a hozzá került másik vállalat­nak, amennyivel az a régi tervutasításos rendszerben rendelkezett. Az ilyen gya­korlat ellentétes a kormány­zat szándékával, a társada­lom érdekével. Minden ösz­­szevont nagyvállalatnál biz­tosítani kell a beolvadt vál­lalatok szabad vélemény nyilvánítását. Ha egy válla­lat bebizonyítja, hogy önál­lóan — tehát nem egy össze­vont vállalat részeként — jobban, eredményesebben tud dolgozni, lehetőség van rá, hogy megkaphassa az ön­álló vállalat jogállását Azokkal az észrevételekkel kapcsolatban, amelyek sze­rint a kis üzemekben, a szö­vetkezeti melléküzemágak­ban a dolgozók­ többet ke­reshetnek, mint a nagy ipari vállalatoknál, noha az utób­biakban nagyobb nemzeti jö­vedelmet termelnek, a mi­niszterelnök úgy vélekedett: ez nem minden esetben fenntartás nélkül elfogadha­tó igazság. Arra, hogy a munkásokat kell célszerűen foglalkoztatni, a miniszterel­nök két konkrét példát em­lített: az öntödét és a nyom­dát. Mert nyilvánvaló, ha például egy nagy állami nyomdában a gépeket nem használják ki három mű­szakban, az sokkal több kárt jelent a népgazdaságnak, mintha a házi nyomdát akár 200 tsz-nél azonnal becsuk­ják. Említést tett a kormány elnöke olyan várható rend­szabályról, amely megszab­ja, milyen esetekben és mennyivel fizethetnek töb­bet a szakmunkásoknak a téesz melléküzemágában, mint az állami vállalatnál. Az építőiparról szólva ki­fogásolta, hogy esetenként összehasonlítanak össze nem hasonlítható dolgokat, pél­dául az állami építőipar és a házilagos építkezés egy főre jutó termelési értékét. Nem lehet egybevetni a gé­pesített ipari, házgyári épít­kezéseket a hagyományos építéssel, a malterozással, a téglarakással, a javítómunká­val. Az utóbbi tevékenység­re továbbra is szükség van. Példák egész sora igazolja, hogy szükség van a szö­vetkezeti, a tanácsi ipar­ban, téesz-melléküzemágak­­ban azokra a kis üzemekre is, amelyek — méretüknél fogva — mozgékonyabban működhetnek. Az árak kérdését érintve Fock Jenő kijelentette: — mind a termelői, mind a fo­gyasztói árak tekintetében ebben az évben a vártnál dinamikusabban fejlődött népgazdaságunk. továbbra is fenntartjuk a kötött, a maximált és a szabad árak kategóriáját. Természetesen előfordulhat például a világpiaci árak változása következtében, hogy az árak korrekciójára van szükség, ez azonban nem azt jelenti, hogy az említett (Folytatás a 2. oldalon) Grazi pedagógusok Szombathelyen Pénteken délután érkeztek, vasárnap estig maradnak Szombathelyen a Tanító­képző Intézet vendégeként grazi pedagógusok. A grazi Pedagógiai Aka­démián a szombathelyi taní­tóképző módszertani delegá­ciója legutóbb ez év májusá­ban járt. Ezt a látogatást viszonozta most a grazi Pedagógiai Akadémia tíz tagú küldöttsége. Vezetője az intézet igazgatója, tagjai az akadémia és a gyakorló iskola tanárai. A mostani utazás célja, hogy az elő­adások ás a gyakorló iskolai tanítások látogatása közi­ben megismerkedjenek a magyar tanító- és tanárkép­zés helyzetével. A kapcsolatok legfőbb ápolója osztrák részről dr. Rudolf Schwarz, az akadé­mia zeneprofesszora. A ma­gyarul is jól beszélő tanár Szombathely zeneszerető közönségének régi barátja. Többször lépett fel grazi kó­rusával­ Szombathelyen, leánya, Hildgund Schwarz Európa-hírű csellista a kö­zelmúltban adott hangver­senyt a szombathelyi zene­­iskolában. A grazi pedagógus kül­döttség a megyei könyvtár meglátogatása után megláto­gatták a Vépi Mezőgazda­­sági Gépészképző Intézetet A vendégeknek nagyon tetezett a gyakorló iskola működő közlekedési makettje. Fotó: O­je Úi üzemh­ázat épít, másfél milió forint értékű árut exportál a Csokként Munkaképességűeket Foglalkoztató Ktsz Tizenöt évvel ezelőtt, 1956. őszén alakult Szombathe­lyen a Csokiként Munkaké­pességűeket Foglalkoztató Ktsz. Az alapító tagok közül most is a szövetkezetben dolgozik Orbán Péter és Tóth Lajos. Ők végig szem­tanúi voltak annak a fejlő­désnek, amelyről pénteken az ünnepi közgyűlésein szá­molt be Pungor István szö­vetkezeti elnök. A megalakulást követő évben — 1957-ben — már harmincan dolgozta­k a szö­vetkezetben és mintegy 870 ezer forint termelési értéket produkáltak. A létszám és a termelés ezután évről évre emelkedett. 1961-ben már 53 dolgozó hárommillió 442 ezer forint termelési értéket alkotott 1971-ben pedig kö­zel száz dolgozóval hétmil­lió forint értékű árut adtak át a bel- és külkereskede­lemnek. A szövetkezet fenn­állása alatt jelentős exportot is lebonyolított, termékeinek fele exportképes. Csupán az idén az exportáruk értéke eléri a másfél millió forin­tot. A má­sfél évtized alatt összesen hatvanmillió fo­rint értékű fémipari árut ké­szítettek. Az­t is hozzá kell tenni, hogy ezt a jelentős termelést szétszórt kis mű­helyekben prod­uká­lák. Ezért az utóbbi évek­ben szükségessé vált­ új üzemház építése. Az új üze­met mintegy ötmillió forin­tos költséggel Szombathe­lyen, az ipartelepen — a megyei tanács, az OKISZ és a KISZÖV anyagi támoga­tásával — fel is építették. A belső szerelési munkák befejezése és az átköltözés a jövő év elején következik be. Úgy számolnak, hogy 1972. második negyedévében már az 1200 négyzetméter nagyságú új üzemcsarnokban dolgozhatnak majd. A mozgalmi életben is sok változás következett be a másfél évtized alatt. 1968-ban önálló pártszervezetet alakí­tottak, amely a termelés mo­torjává vált, szervezi a párt­oktatást és sokat segít a szö­vetkezet vezetőségének mun­kájában. A jubileumi közgyűlésen pedig nemcsak a tagság, ha­nem több meghívott ven­dég és a szövetkezet 12 nyugdíjasa is tapsolhatott másfél évtized eredmények­nek. Az ünnepségen megju­talmazták az alapító tago­kat és a kiváló dolgozókat, illetve a törzsgárda tagjait. Azzal búcsúztak, hogy a kö­vetkező években az új üzem­házban még szebb eredmé­nyeket érnek el és öt év múlva, a fennállás huszadik évfordulója alkalmából még nagyobb sikereikről számol­nak be. .. U India mozgósít — Erdők, utak, pihenők — Franciaország várja Brezsnyevet — Görög hegedűművész fellépése Szombathelyen — Eötvös Loránd és a geodézia — Emberrablás

Next