Vas Népe, 1971. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-24 / 251. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP VAS MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A VAS MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 251. szám Ara I.— forint 1971. október 24. Vasárnap Mincs szükség gfelseres változtatásra a gazdaságpolitikában A kormány által összehívott pénteki gazdasági aktívaértekezleten Fock Jenőnek, a kormány elnökének beszámolóját vita követte. Valamennyi felszólaló helyeselte az aktívaértekezlet összehívását, üdvözölve a beszámoló őszinte hangját, az eredmények és a problémák reális értékelését. Az aktíva tanulságait Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke foglalta össze. Fock Jenő összefoglalója A Minisztertanács elnöke az egésznapos vita tanulságait összefoglalva megállapította, hogy a tanácskozás hangja őszinte, a véleménycsere nyílt volt, jó szellemű hozzászólások hangzottak el, s ezen a tényen nem változtat, hogy egyik-másik kérdésben nem teljesen ért egyet a felszólalókkal. — A tanácskozás megrendezésének egyik célja az volt — mondotta —, hogy elősegítse az egységes szemlélet kialakítását mindazoknak a kérdéseknek a megítélésében, amelyek a pártot, a kormányt, a gazdasági szakembereket, s általában az állampolgárokat naponta foglalkoztatják. Természetesen ilyen egységes szemlélet kialakítása egyetlen nap alatt aligha lehetséges, de elmondhatjuk, a tanácskozáson közelítettünk efelé.. így van ez még akkor is, ha az eszmecsere során félreértések is előfordultak, s néhányan bátortalanul szóltak a tényleges problémák megoldásáról. Jövő évi tennivalóink kialakításához, tervezett kormányzati intézkedéseinkhez, vártunk és kértünk támogatást az aktívaüléstől — mondotta —, mégpedig akkor, amikor jövő évi tervünk és költségvetésünk tulajdonképpen még nem készült el, tehát idejekorán. Úgy vélem, joggal remélhetjük, hogy a következő hónapokban a konkrét tennivalók kimunkálásánál, az intézkedések meghozatalánál hasznos támogatást kapunk majd a gazdasági élet különböző szintjein dolgozóktól. Ehhez ad bíztatást az aktívaülés is, amelynek részvevői maguk is tudják, hogy milyen fontos tennivalóink vannak, hogy elhatározó lépések előtt állunk. Mindez nem jelenti, hogy bármiféle gyökeres fordulatot terveznénk akár gazdaságpolitikánkban, akár gazdaságirányítási rendszerünkben. Azonban következetesebbek akarunk lenni, mint eddig voltunk, ugyanazon célok elérése érdekében, amelyeket már korábban is magunk elé tűztünk. Ennek érdekében azt várjuk, értsenek egyet a határozottabb kormányzati magatartással, az állami fegyelem megszilárdításával, még akkor is, ha az nem kellemes, de a kormány megítélése szerint mindenképpen szükséges és hasznos. Amennyire megállapítható, ez az egyetértés megvan. Felhívta a figyelmet a fokozott takarékosságra a beruházásoknál, a készletezésnél, az importnál, s hangsúlyozta az export növelésének szükségességét. Említést tett a miniszterelnök a vita során elhangzott olyan észrevételekről, amelyek egész népgazdasági ágazatokat érintettek, például a kohászat, az alumíniumipar, az olajipar és más gazdasági területek problémáit elemezték. Aláhúzta, a kormány ezekkel a kérdésekkel foglalkozik majd a jövő évi terv kialakításánál, s a távlati elképzelések kidolgozásánál is szem előtt tartja, sőt egyik-másik téma még az idén a kormány elé kerül. A miniszterelnök bírálta azokat a nézeteket, amelyek néhány területen talán túlságosan is, ilyen terület a beruházás és a készletnövekedés, valamint az import, ezen belül és elsősorban a tőkés import. Ezzel kapcsolatban a miniszterelnök felsorolta a tervezett fontosabb intézkedéseket. Az importot a jövő évben mérsékelni kívánjuk — mondotta —, különösen tőkés viszonylatban. A készleteket is csökkenteni akarjuk A beruházásokról szólva a miniszterelnök elmondotta, hogy ebben az évben a tervezett 85 milliárddal szemben 100 milliárdot ruházunk be, ami indokolatlanul nagy növekedés. A jövő évben azt szeretnénk elérni — és ehhez kérjük a támogatást —, hogy a beruházások ne haladják túl a százmilliárdot, — legfeljebb 2—3, — de semmiesetre sem 15—20 milliárddal, mert ez nagyon káros volna. Ezért el kell halasztani öt-hat nagyobb beruházás megkezdését, bár ezekre már számítottak az érdekelt népgazdasági ágazatok. Természetesen az említett beruházásokra is sor kerül majd, s ha okosan gazdálkodunk rövidebb idő alatt megvalósulnak. Fock Jenő ezután a veszteséges, illetve nyereséges vállalatok vagy gyártmányok, más fogalmazásban a jól és rosszul dolgozó vállalatok problémakörével — szerint gazdasági magatartásunk — a beruházások csökkentése, a tőkés import mérséklése stb. — restrikciós — visszafogó — jellegű helytelen az ilyen leegyszerűsítés, hiszen van ötéves tervünk, amelyet valószínűleg túlteljesítünk majd, s itt semmiféle restrikcióról szó sincs. Gazdaságpolitikánkat, amelyet a kongresszus is megerősített, ma is jónak tartjuk, aszerint dolgozunk, ez szabja meg gazdasági tevékenységünket minden tekintetben. Gazdaságirányítási rendszerünkről sokszor elmondtuk már ugyan, hogy nem örökérvényű, hogy állandóan tovább kell fejleszteni, s lehetnek egyes pontjai, amelyek módosításra szorulnak, egészében azonban helyesen, jól szolgálja céljainkat. Felmerülő hibáit természetesen észre kell vennünk, s ha valaki ilyet szóvátesz, semmiképpen sem szabad úgy tekinteni rá, mint aki gazdaságirányítási rendszerünket akarja támadni. — ötéves tervünk teljesítésével kapcsolatban egyébként inkább arról van szó — folytatta —, hogy mint a vitában többször érintett témával — foglalkozott. A miniszterelnök egyetértett azzal, nem mindig igaz, hogy a veszteséges vállalat rossz, a nyereséges pedig jó vállalat. Ugyanez elmondható egy-egy gyártmány esetében is. Itt tiszta helyzetet kell teremteni,, alaposan meg kell vizsgálni egy veszteséges vállalat tényleg annyira veszteséges-e, hogy rekonstrukcióval, néhány évi jó munkával sem lehet nyereségessé tenni, s egy gazdaságtalan gyártmány tényleg annyira ráfizetéses, hogy végképp nem érdemes foglalkozni vele. Foglalkozott a miniszterelnök az összevont nagyvállalatok kérdéseivel is. Most is az a véleményem — mondotta —, hogy e lépés nélkül nem sikerült volna a gazdasági reformot olyan gyorsan bevezetni, mint ahogy megtettük. De emellett igaz az is, hogy az összevont nagyvállalat — az esetek túlnyomó részében budapesti központú vállalat — olykor anyngi önállóságot sem hagy a hozzá került másik vállalatnak, amennyivel az a régi tervutasításos rendszerben rendelkezett. Az ilyen gyakorlat ellentétes a kormányzat szándékával, a társadalom érdekével. Minden öszszevont nagyvállalatnál biztosítani kell a beolvadt vállalatok szabad vélemény nyilvánítását. Ha egy vállalat bebizonyítja, hogy önállóan — tehát nem egy összevont vállalat részeként — jobban, eredményesebben tud dolgozni, lehetőség van rá, hogy megkaphassa az önálló vállalat jogállását Azokkal az észrevételekkel kapcsolatban, amelyek szerint a kis üzemekben, a szövetkezeti melléküzemágakban a dolgozók többet kereshetnek, mint a nagy ipari vállalatoknál, noha az utóbbiakban nagyobb nemzeti jövedelmet termelnek, a miniszterelnök úgy vélekedett: ez nem minden esetben fenntartás nélkül elfogadható igazság. Arra, hogy a munkásokat kell célszerűen foglalkoztatni, a miniszterelnök két konkrét példát említett: az öntödét és a nyomdát. Mert nyilvánvaló, ha például egy nagy állami nyomdában a gépeket nem használják ki három műszakban, az sokkal több kárt jelent a népgazdaságnak, mintha a házi nyomdát akár 200 tsz-nél azonnal becsukják. Említést tett a kormány elnöke olyan várható rendszabályról, amely megszabja, milyen esetekben és mennyivel fizethetnek többet a szakmunkásoknak a téesz melléküzemágában, mint az állami vállalatnál. Az építőiparról szólva kifogásolta, hogy esetenként összehasonlítanak össze nem hasonlítható dolgokat, például az állami építőipar és a házilagos építkezés egy főre jutó termelési értékét. Nem lehet egybevetni a gépesített ipari, házgyári építkezéseket a hagyományos építéssel, a malterozással, a téglarakással, a javítómunkával. Az utóbbi tevékenységre továbbra is szükség van. Példák egész sora igazolja, hogy szükség van a szövetkezeti, a tanácsi iparban, téesz-melléküzemágakban azokra a kis üzemekre is, amelyek — méretüknél fogva — mozgékonyabban működhetnek. Az árak kérdését érintve Fock Jenő kijelentette: — mind a termelői, mind a fogyasztói árak tekintetében ebben az évben a vártnál dinamikusabban fejlődött népgazdaságunk. továbbra is fenntartjuk a kötött, a maximált és a szabad árak kategóriáját. Természetesen előfordulhat például a világpiaci árak változása következtében, hogy az árak korrekciójára van szükség, ez azonban nem azt jelenti, hogy az említett (Folytatás a 2. oldalon) Grazi pedagógusok Szombathelyen Pénteken délután érkeztek, vasárnap estig maradnak Szombathelyen a Tanítóképző Intézet vendégeként grazi pedagógusok. A grazi Pedagógiai Akadémián a szombathelyi tanítóképző módszertani delegációja legutóbb ez év májusában járt. Ezt a látogatást viszonozta most a grazi Pedagógiai Akadémia tíz tagú küldöttsége. Vezetője az intézet igazgatója, tagjai az akadémia és a gyakorló iskola tanárai. A mostani utazás célja, hogy az előadások ás a gyakorló iskolai tanítások látogatása köziben megismerkedjenek a magyar tanító- és tanárképzés helyzetével. A kapcsolatok legfőbb ápolója osztrák részről dr. Rudolf Schwarz, az akadémia zeneprofesszora. A magyarul is jól beszélő tanár Szombathely zeneszerető közönségének régi barátja. Többször lépett fel grazi kórusával Szombathelyen, leánya, Hildgund Schwarz Európa-hírű csellista a közelmúltban adott hangversenyt a szombathelyi zeneiskolában. A grazi pedagógus küldöttség a megyei könyvtár meglátogatása után meglátogatták a Vépi Mezőgazdasági Gépészképző Intézetet A vendégeknek nagyon tetezett a gyakorló iskola működő közlekedési makettje. Fotó: Oje Úi üzemházat épít, másfél milió forint értékű árut exportál a Csokként Munkaképességűeket Foglalkoztató Ktsz Tizenöt évvel ezelőtt, 1956. őszén alakult Szombathelyen a Csokiként Munkaképességűeket Foglalkoztató Ktsz. Az alapító tagok közül most is a szövetkezetben dolgozik Orbán Péter és Tóth Lajos. Ők végig szemtanúi voltak annak a fejlődésnek, amelyről pénteken az ünnepi közgyűlésein számolt be Pungor István szövetkezeti elnök. A megalakulást követő évben — 1957-ben — már harmincan dolgoztak a szövetkezetben és mintegy 870 ezer forint termelési értéket produkáltak. A létszám és a termelés ezután évről évre emelkedett. 1961-ben már 53 dolgozó hárommillió 442 ezer forint termelési értéket alkotott 1971-ben pedig közel száz dolgozóval hétmillió forint értékű árut adtak át a bel- és külkereskedelemnek. A szövetkezet fennállása alatt jelentős exportot is lebonyolított, termékeinek fele exportképes. Csupán az idén az exportáruk értéke eléri a másfél millió forintot. A másfél évtized alatt összesen hatvanmillió forint értékű fémipari árut készítettek. Azt is hozzá kell tenni, hogy ezt a jelentős termelést szétszórt kis műhelyekben produkálák. Ezért az utóbbi években szükségessé vált új üzemház építése. Az új üzemet mintegy ötmillió forintos költséggel Szombathelyen, az ipartelepen — a megyei tanács, az OKISZ és a KISZÖV anyagi támogatásával — fel is építették. A belső szerelési munkák befejezése és az átköltözés a jövő év elején következik be. Úgy számolnak, hogy 1972. második negyedévében már az 1200 négyzetméter nagyságú új üzemcsarnokban dolgozhatnak majd. A mozgalmi életben is sok változás következett be a másfél évtized alatt. 1968-ban önálló pártszervezetet alakítottak, amely a termelés motorjává vált, szervezi a pártoktatást és sokat segít a szövetkezet vezetőségének munkájában. A jubileumi közgyűlésen pedig nemcsak a tagság, hanem több meghívott vendég és a szövetkezet 12 nyugdíjasa is tapsolhatott másfél évtized eredményeknek. Az ünnepségen megjutalmazták az alapító tagokat és a kiváló dolgozókat, illetve a törzsgárda tagjait. Azzal búcsúztak, hogy a következő években az új üzemházban még szebb eredményeket érnek el és öt év múlva, a fennállás huszadik évfordulója alkalmából még nagyobb sikereikről számolnak be. .. U India mozgósít — Erdők, utak, pihenők — Franciaország várja Brezsnyevet — Görög hegedűművész fellépése Szombathelyen — Eötvös Loránd és a geodézia — Emberrablás