Vas Népe, 1978. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
Plébánia utca barakklakóinak, mint némelyik állatnak? Ezek az emberek három műszakban dolgoznak. Az első műszak reggel öt órakor kezdődik, ehhez négykor kelni kell. Ha lábujjhegyen jár, akkor is felkelti az alvót. Fél hat tájban érkeznek vissza az éjszakások és mindez — ajtócsapkodás egyéb — folytatódik. És ez állandóan így megy. A ki- és bejárás, fülsértően nyikorognak az ajtók... Gerencsér Ferenc részletesen, kitűnő megjelenítő erővel írja le a termelést, az üzemek, üzemrészek működését, a létükért küzdő emberek vágyait. Ki-ki egy kis pénzt akar majd hazavinni. De az éhbérből nem sok mindenre futja. A gyárban, a magyarok között nem voltak kommunisták. A szervezett munkás is kevés volt köztük. A „terepet” a keresztényszocialisták uralták. (Egyébként a gyári megbízottak csak válogatott, munkaképes sárváriakat vittek ki, akik 1919-ben nem kompromittálták magukat.) Sigrázó történeteket ír le a szerző a kivitt munkások szolidaritásáról, olykor életre-halálra menő cívódásairól, tragikus szerelmekről és összecsapásokról. Mindezt hitelesíti, hogy a kötet szereplői valóságos, létező emberek. Néhány eredeti fényképet is közöl Gerencsér Ferenc a kötetében. Ezek a képek igen fontos dokumentumok. Egyebek között bemutatják a belgiumi magyar barakkok egyikét, Galavits István temetését és tubizei sírját. Ez a magyar vendégmunkás mindössze 30 évet élt, gyomorfekéllyel műtötték, frissen operálva felkelt, valami űzte, hajtotta és — noha maga is bizakodott előzőleg abban, hogy meggyógyul — valahol kint a folyósó egyik végén holtan találták rá. Egy kép egy dél-belgiumi bányát ábrázol, ahol Csontos Andor magyar vendégmunkás életét áldozta. Mindegyik kép hiteles, növeli a történések leírásának hitelességét is. A szerző írása elmélyült munka, érződik rajta, hogy idős Gerencsér Ferenc már régóta készült rá, hogy ezt a kötetet megírja, a kötet most már része, értékes része a Vas megye irodalmának és az országénak is. —pozsgai— 1978. január 1. Vasárnap BH gyelmet sértő dolgozók miatt?! Ez a kár megyei szinten csak milliókban mérhető. Az év első ünnepi napján talán kevésbé illene hiányosságainkról szólni, de azokat elhallgatni még nagyobbhiba lenne, mert ez cinkosságot jelentene azokkal, akik a hibák előidézői, és lebecsülését a lelkiismeretes munkának. Nálunk ünnepen is aindennapi valóságban kell adolkodnunk. Szükségünk arra, hogy mulasztásaiból is tanuljunk, vagyis minden felismert lehetőséget sznosítanunk kell ügyünk ekében. múlt év végén törvény- re emelkedett hazánk 197. 1- i terve és költségvetése. A megyei pártbizottság is megtárgyalta ez évi tennivalóinkat a megyei tanács pedig jóváhagyta Vas megye 1978. évi fejlesztési tervét és költségvetését. Ipari és mezőgazdasági üzemeinkben is készülnek a tervek és a pártszervezetek cselekvési programjai, melyek az egyes kollektívák egész évi munkájának alapjául szolgálnak. Hasznosítják ipari és mezőgazdasági üzemeink már a tervkészítés időszakában, a dolgozó kollektívák, a szocialista brigádok javaslatait és a tervek teljesítéséért tett nagyszerű vállalásaikat. Olyan reális, de feszített tervek készüljenek mindenütt, amelyek nem csupán a szűkös vállalati érdekeikből indulnak ki, hanem lehetőségeikből, adottságaikból, és amelyek mindenekelőtt a népgazdaság jelenlegi és jövőbeni szükségleteit szolgálják. Az 1977. évi tervet sikeresen teljesítettük és tapasztalatokban, tanulságokban is gazdagabbak lettünk. Ez tehát jó kiindulási alap az 1978. évi feladataink sikeres teljesítéséhez. Fontos, hogy az év első napjától kezdve jobban összpontosítsuk figyelmünket a munka minőségi és hatékonysági tényezőire. Mivel a mi társadalmunk a céljoatos munka társadalma, ésosztani csak azt és annyit lehet, amit és amennyit megtermelünk. Ezért fő követelmény a munka hatékonyságának növelése, a termelésben éppúgy, mint a társadalmi élet minden területén. Versenyképes, jó minőségű, kifizetődő, idehaza és külföldön egyaránt jól értékesíthető árut kell termelnünk. Jobban kell hasznosítanunk meglevő gépeinket, eszközeinket, takarékosabban kell bánnunk az anyagiakkal, az energiával, a pénzzel, és ésszerűbben kell gazdálkodnunk legértékesebb kincsünkkel, az emberi munkaerővel és a munkaidővel. Fel kell tárnunk és aktivizálnunk kell az üzem- és munkaszervezésben rejlő sok-sok lehetőséget. Az üzemi demokrácia nyújtotta lehetőséggel élve hasznosítsuk jobban a dolgozó emberek cselekvését, formálható kezdeményezéseit és jobbító szándékú kritikai megjegyzéseit is. Minderre azért is szükség van, mert 1978-ban országosan 5,5—6 százalékkal akarjuk növelni az ipari termelést. Megyénkben ez a fejlődés gyorsabb ütemű lesz, mivel a győri Bálba vagon- és gépgyár szombathelyi új gyára is belép a termelésbe, és folytatódik a hagyományos iparágak rekonstrukciója, technikai és technológiai korszerűsítése. Ha mindez hozzáértő szorgalmas munkával, szaktudással párosul, megteremti a további feltételét, hogy — bár szolidan — növekedjen a munkások és általában a dolgozók jövedelme. A mezőgazdaságban a termelés 2—3 százalékos növekedésével számolunk országosan. Megyénkben mintegy 5 százalékos termelés-emelkedést tartunk indokoltnak. Ennek a lehetőségei — normális időjárási viszonyokat tételezve fel — biztosíthatók. Főképpen akkor, ha a gyengébb termelési eredményeket az élenjáró gazdaságokéhoz tudjuk közelíteni. A termelés és gazdálkodás minőségi és mennyiségi növekedésének arányában terveztük meg 1978-ra, a lakás, a gyermekintézmények, kulturális, kereskedelmi és egyéb népjóléti létesítmények építésének, fejlesztésének mértékét is. Azt akarjuk, hogy az év végére az V. ötéves terv 1978-ra esedékes összes célkitűzését maradék nélkül teljesítsük. Ez azt jelenti — hogy csak a legfontosabbakat említsem — meg kell építeni a megyében 2657 lakást, 1050 óvodai, 200 bölcsődei helyet. Átadásra kerül a szombathelyi új nagyáruház és több városi és falusi kereskedelmi, vendéglátó egység. Folytatódik az egészségügyi intézmények korszerűsítése és fejlesztése, a fedett uszoda és a megyei ifjúsági, művelődési központ építése, oktatási intézményeink korszerűsítése. Ezekből is érzékelhető, hogy ez évben is jelentős és az elmúlt évekhez méltó fejlődésnek lehetünk cselekvő részesei és élvezői. Lakosságunk és az egyes állampolgár társadalmi közérzete természetesen nemcsak az anyagiaktól függ, sőt az anyagi javak előállításának minősége és mennyisége is erőteljesen azon múlik, hogy milyen emberi viszonyok között élünk és dolgozunk. Ennélfogva tehát a gazdaság, a termelés és az állampolgárok mindennapi közérzete között szoros és szétbonthatatlan kapcsolat van. Jó érzéssel állapíthatjuk meg az új év első napján is, hogy pártunk politikájának eredményeképpen itt, Vas megyében is immár évek óta az anyagi létbiztonság mellett jó és egyre fejlődő politikai és társadalmi közszellem uralkodik, melyben a munka mindinkább alkotó cselekvéssé válik. Elengedhetetlenül fontos az őszinte bizalom tovább erősítése, a szocialista emberi viszonyok fejlesztése. Ez azt kívánja tőlünk, hogy az egész megyében erősítsük a szocialista nemzeti egység jegyében a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség és minden társadalmi réteg szocialista együttműködését. Fejlesszük és erősítsük a kommunisták és pártonkívüliek, a párt és a dolgozó emberek közötti őszinte bizalmon nyugvó kapcsolatot. Azt a szemléletet, amely nemcsak céljaink közösségét, hanem az azok eléréséért végzendő mindennapi munkát is, örömeivel és gondjaival együtt a magáénak vallja, amelyben minden társadalmi osztálynak, rétegnek, valamennyi állampolgárnak megvan a maga szerepe és feladata. A jó egyéni és társadalmi közérzetnek sok feltétele van, s itt a legfontosabbra szeretnék utalni: arra, hogy a közösségben jó közérzettel élni és dolgozni az egyes ember éppúgy, mint a különböző társadalmi osztályok és rétegek, csak úgy képesek, ha van kellő bizalom és tisztelet egymás iránt; ha mindenki annak tudatában végzi munkáját, hogy azzal nemcsak önmaga, hanem a kis és nagy közösség iránti kötelességét is teljesíti. Mindenkit hasson át az embertársaiért, az egész országért érzett felelősségtudat. Úgy éljünk és dolgozzunk, hogy egymásnak és a társadalomnak ne terhére, hanem örömére legyünk. A pártszervezetek, a vezetők minden szinten és területen teremtsék meg az alkotó, fegyelmezett munka feltételeit. A minőség és hatékonyság nemcsak gazdasági, hanem társadalmi, politikai követelmény is. Nemcsak arról van szó, hogy az ipari és mezőgazdasági üzemekben dolgozzanak jobban a vezetők és munkások egyaránt, hanem arról is, hogy az oktatás, közművelődés, az egészségügy, a kereskedelem és a szolgáltatás, nem utolsó sorban pedig az állami szervek és intézmények területén dolgozók is fejlesszék munkájuk tartalmát, hatékonyságát. Hiszen az ő munkájuk közérzetét befolyásoló, néha meghatározó erővel is bír. Munká- juk során vegyék figyelembe, hogy az ő tevékenységük minősége, emberi tartalma a munkások, szövetkezeti tagok, tehát az anyagi javakat meg- s termelő emberek társadalmi közérzetében, az általuk elő- állított termékek minőségé- ben és mennyiségében is kifejeződik. IflZ elmúlt év eredmé- nyeit biztosító társadalmi ak- I tivítás, a Nagy Októberi Szo- I cialista Forradalom 60. évfordulójára kibontakozott, és I anyagi, szellemi, erkölcsi gaz- I dagodásunkat szolgáló jubi- I leumi munkaverseny során , szép példáját adta megyénk I lakossága, dolgozó népe köszös ügyünket szolgáló helyt-állásának. Meggyőződésünk, hogy ez az aktivitás 1978-ban I tovább folytatódik, és újabb ■ eredményekkel gazdagítja I egész társadalmunkat. Munkánk, a dolgozók részéről megnyilvánuló kezdemé- I nyezőkészség csak akkor lesz | célirányos, és eredményes, ha a vezetés a megyében I minden szinten egységes to- f lyamattá tudja ötvözni azt a * sokszínű és jószándékú to- I rekvést, amely lakosságunk I többségét jellemzi. Ebben to- | vábbra is fontos és megkü lönböztetett szerepük, felada- Iuk van a pártszerveknek és | szervezeteknek, minden kommunistának; nem kevés- | bé a tanácsoknak, a szakszer- I vezetőknek, a KISZ-nek, a ’ Hazafias Népfrontnak és va- l lamennyi tömegszervezetnek, mozgalomnak. A szocialista demokrá- I cia értelmes, céljainkkal össz- s hangban álló gyakorlása és fejlesztése — az együtt-gondolkodás és cselekvés min- dennapi igénye — egyik fontos feltétele előrehaladásunknak. A normális, kiegyensúlyozott, a dolgozó embert megbecsülő munkahelyi álla- i potok biztosítása nélkülözhetetlen eleme kell, hogy legyen egész munkánknak. Az emberek természetes igényének tartjuk azt, hogy életük anya- gilag megalapozott, biztonságos legyen. De az is váljék mindenkinek természetes kötelességévé, hogy a magasabb igények kielégítéséért jobb és felelősségteljesebb munkát kell végezni. Ezért kell fel-lépni a fegyelmezetlenség, a közöny, a harácsolás, a kö szösség rovására érvényesülni akaró minden megnyilvánulás és magatartás ellen. Vál- jék belső igényünkké, erköl ,csiségünk jellemzőjévé az a magatartás, amely nem tűri a társadalmi igazságtalanságot, s a közösségellenes magatar- tást bármely formában jelenjék is meg. Az 1978-ra kitűzött feladatok megyénk dolgozói számára lelkesítő programot jelentenek, ezek megvalósításával hazafias és proletárinternacionalista kötelezettségünknek teszünk eleget. Mindaz, amiről szóltunk, elsősorban a gazdasággal függ össze. Ugyanakkor azonban, amikor a gazdaságban a nagyobb teljesítményért, a jobb minőségért, a hatékonyságért küzdünk, ezt sosem tekintjük öncélnak. Mindezt az emberért, az emberi élet kiteljesítéséért, olyan szellemi és erkölcsi érték kifejlesztéséért tesszük, melyben az anyagiak már nem a cél, hanem az eszköz szerepét fogják betölteni. E nemes célok szolgálatára hívunk minden tisztességes dolgozót, kommunistákat, pártonkívülieket, munkásokat, termelőszövetkezeti tagokat, értelmiségieket, idősebbeket és ifjakat, hívőket és nem hívőket, hogy a szocialista nemzeti egység jegyében dolgozzunk együtt, egymásért a kölcsönös tisztelet és bizalom alapján, megyénk, szocialista hazánk gazdagodásáért ! Növekvő kivitel Bár a végleges adatok még nem ismertek, annyi máris bizonyos, hogy megyénk ipari termelése 1977- ben az országos átlagnál is gyorsabb ütemben növekedett. Jól alakult exportunk is, 1976-hoz viszonyítva . Vas megyéből a most zárult évben mintegy 16—17 százalékkal több termék jutott el külországokba. S amit egyelőre alighanem még kevesen tudnak: 1977-ben a megye ipara által előállított termékeknek a 21—22 százaléka már az ország kivitelét növelte, összes ipari termékünk több mint egyötöde jutott tehát el külországokba! Várható az is, hogy ez az arány a most kezdődő B évben még növekedni fog. Ez annál is inkább örvendetes, hiszen mindez olyan külkereskedelmi viszonyok közepette történik, amikor egyáltalán nem könnyű a kivitelit növelni, amikor — főleg nyugati országokban — nem könnyű a világpiacon árukat elhelyezni. Kivitelünk növekedésének ilyen helyzetben külön nösen örülhetünk. Csakhogy ez csupán a dolog egyik oldala. A másik, hogy az exporttermelés növelése többnyire gondokkal, a kötelezettségekhez való igazoodással is jár. Éppen ezért csak helyeselni lehet, hogy az ipari üzemekben a mostani versenyvállalások, az ■ az az angyalföldi munkaverseny felhíváshoz történő csatlakozások során úgyszólván mindenütt külön fel- s ajánlásokat tesznek a dolgozók az exportképes áruk termelésének növelésére, az exportkötelezettségek pontos, sőt határidő előtti teljesítésére. Az, hogy e felajánlások teljesüljenek, nem esu- I pán üzemi, vállalati érdek — bár ha csak ez volna, ■ az sem volna éppen elhanyagolható szempont —, ha- ■ nem a szó szoros értelmében népgazdasági érdek, az- s az össztársadalmi érdek is. Kívánatos tehát, hogy az üzemekben a gazdasági vezetők is, úgyszintén a párt- a szakszervezeti és egyéb tisztségviselők is különös gonddal figyelemmel - kísérjék és a tőlük telhető legjobban segítsék ezeknek a felajánlásoknak a teljesítését. (L) Csak elfogadni?! Egy kisebb termelőszövetkezet életében nagy eseménynek számít, amikor közel egymillió forint értékű erőgépet vásárol. Bár már hetekkel előbb eldöntött kérdés, kik lesznek majd kezelői, mégis magáénak érzi és büszke rá az a téesz dolgozó is, aki egészen más ágazatban dolgozik. Amikor megérkezett a szövetkezet udvarára a többi traktor mellett monumentálisnak látszó gép, szinte az egész falu ott szorongott, hiszen legtöbben hasonlót legfeljebb csak a tévében láttak. Gyorsan javasolta is valaki, hogy most még új, kellene néhány fényképet készíteni róla. Az ötletet a jelenlevő vezetők is nagyszerűinek találták, s egyikük már indult is a helyi klub nemrég alakított fotószakkörébe. Azonban kár volt a sietségért, mert bizony a klubban már korántsem fogadták lelkesedéssel. Sőt kérését kereken megtagadták, mivel ők ugye nem a szövetkezet alkalmazottjai. Végül is a járási székhelyről sikerült egy fotóst szerezni, azóta már ott vannak a jól sikerült képek a szövetkezet irodájában, a gépműhely portáján. A téeszben a fényképezésre nagyon jól emlékeznek, a klub vezetői azt valószínű már elfelejtették, mert még jóval a zárszámadás előtt bejelentették: ismét számítanak az évenkénti szokásos tízezer forintos segélyre. Most arról nem ejtettek szót, hogy semmi közük a szövetkezethez! —gombás— Újévi fogadalom 3